Igen, 1994 (6. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-17 / 1-2. szám
*» »*• «* JANUÁR 6. Az elmúlt hónapot kellene összefoglalni, de inkább az esztendőre tekintsünk vissza. A világpolitikában adódtak reményteljes fejlemények, mint például a közel-keleti békelépések, a kínai diktatúra lassú belső enyhülése, a délafrikai faji békekötés stb. Mégsem lehetünk nyugodtak, mert Európa, melyben pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt a háború, fegyverektől zajos. Föllángoltak az északírországi harcok is amellett, hogy a szocializmus végvonaglásával járó rettenetek nemhogy csitultak volna, még fokozódtak. Eleget olvashattuk itt is, a napi sajtóban is, láthattuk a televízióban a kaukázusi, a balkáni harcok iszonyatát. A legszörnyűbb a dologban, hogy a világ tehetetlennek bizonyult. Azok az eszközök, melyeket a világhatalmak, az ENSZ és a regionális szervezetek kialakítottak, hatástalannak bizonyultak. Hatástalannak bizonyultak a vérfürdők ellen a modern északi félteke eszméi is. Mi tagadás, nincsenek eszméi a mi északi féltekénknek. Vagyis hát egyetlen eszméje a pénz és a haszon, az összes többi utána jön. Ilyen alapon meg lehet oldani milliárdosok ügyét, mint például Kuvaitét, de nem lehet megoldani a szegény bosnyákokét és a még szegényebb szomáliaiakét. * Oroszországban ZSIRINOVSZKIJ győzött a választásokon. Hogy ki ő? Ő kérem Meciar, Milosevics, Iliescu. Az a szocialista ember, aki átmentette magát a demokráciába. Aktív marxista korában kitanulta a keleteurópai politizálás szakmáját. Csapatot szervezett, amely a rendszer bomladozása idején átalakult vállalkozóvá, demokratává és más hasonlókká. Eltűrte, hogy többpártrendszer alakuljon, hogy romantikus hazafiak alkudozzanak velük kerekasztaloknál, mi több, választásokat nyerjenek és kormányokat alakítsanak a szocializmus csődtömegének eltakarítására. Gyanúsan hasonló volt az átalakulás a különböző országokban. Nem a belső ellenzék viselkedését illetően, mert az spontán volt. A kommunisták viselkedtek egységesen minden országban. Mintha hogy, hogyannem, egyeztették volna. Aztán, mintegy vezényszóra alámerültek a lopott jószággal együtt. Hamarosan fölbukkantak mint vállalkozók, mint parlamenti ellenzék, mint a nemzet megmentői. Ahol a kerekasztalnál okoskodó hazafiak győztek, ott kamikáze kormányaik lassacskán belerokkanhattak a megoldhatatlanba. Hogy aztán átadhassák helyüket a közigazgatás törzskarát, a gazdasági erők zömét, a tömegtájékoztatást amúgy is kézbentartó régi-új úrielvtársaknak. Demokratikusan persze, választásokon. * Nos, egy ilyen régi-új elvtárs úr Zsirinovszkij is. Most éppen soviniszta, mint a kollégái. Mert gazdasági ígéretekkel jönnek, hogy a nép megválassza őket, aztán sovinizmussal folytatják. Hogy hol? Pontosan ott, ahol LENIN utódai abbahagyták. Csak a helyzet mostani kiforratlansága miatt meg a régi világ megroppanása miatt háborúkkal. * Belső kilátásaink jobbak valamivel. Egyetlen országként nem szenvedtünk kormányválságoktól. A közélet gyűlölettől terhes, de a pohár még nem csordult ki. Van remény arra, hogy elpárologjanak az indulatok, mielőtt... * Választások lesznek az idén. Hogy kire szavazzunk? Hadd szerezzünk meglepetést kormánypárti és kormánypárt-ellenes olvasóinknak: nem kötelezzük el magunkat se ide, se oda. Egyelőre figyelünk. Figyeljük, hogy ki mit ígért, mit tett ott, ahol hatalma volt; kormányban, parlamentben, önkormányzatban, szakszervezetben, iskolában. Hogyan tette? Gyűlölködött? Kizárásos alapon készítsük elő döntésünket! Ne szavazzunk olyanokra, akik nagyokat hazudtak, akik köpönyeget forgattak. De szavazhatunk olyanokra, akik olykor kiegyeztek a lehetőségekkel. Utasítsuk el viszont mindenképpen a gyűlöletszítás rafinált atyamestereit. Elsősorban pedig azokat, akik tudják a megoldást. Akik például azt mondják, hogy „csakis a gazdasági kérdésekre kell összpontosítani". Sóhajtsunk, ha ismét halljuk őket: ez volt idáig, a szocializmus csakis a gazdasági kérdésekre összpontosított. Az ember gondjai, a magyar ember gondjai gazdasági síkon nem oldhatók meg. A gazdaság gondjai sem. Aki ezt állítja, nem tudja mit beszél.