Igen, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

...DECEMBER 30... Év végén mérleget illik készíteni: széna-e vagy szalma. Csáky szalmája-e az ország, a világ szálastakarmánya? * A Gazdaságtársadalmak fejlődése töretlen volt a '96-os esztendőben is. A gazdagok tovább gazdagodtak, a szegények szegényedtek — terv szerint. Bővült a közoktatás, a gyarapodott végre a termelés, a világkereskedelem, a maf­fia haszna, a családok bomlása, a széndioxid­kibocsátás, az ózonlyuk. A film- és könyvter­melés csúcsot döntött, a valódi művek száma tovább fogyott. A húr feszül. ‘95-ös adat, de csak ‘96-ban került nyilvánosságra, hogy a tőzsdéken a spekulációs tőke, a „játéktőke”, már hatvanszorosan haladta meg a reáltőke, a termelőtőke értékét. Természetesen a világ­­gazdaság folyamatainak ura a játéktőke... * A Magyar Köztársaság kft. urai igyekszenek bekapcsolni a céget a földet elborító piramis­­játékba. Helyzetünk reménytelenül bíztatónak látszik a kormányférfiak, a káefté igazgatósá­gának jelentései szerint. * A nemzetközi események között számunkra legfontosabb, hogy a délszláv béke még meg­van. Pillanatnyilag Szerbia, az ottani szocialis­ták ellen negyven napja százezrek tüntetnek. Romániában megbuktak a szocik. A demokra­tikus koalíció bevette az RMDSZ-t a kormány­ba. Hihetetlen erőpróba ez az ottani magyarok számára. Beláthatatlan a kérdés: lehet-e a magyarok érdekeit képviselni és egyúttal ha­talmon is lenni? Mindenesetre az új elnök tett néhány bíztató gesztust. Imádkozzunk. * Idehaza folytatódott a bűnállam, a szocialista összeköttetés-rendszer restaurációja. Néhány jéghegy-csúcs olvadozni kezdett: TocsiK-ügy, az olajgét-ügy, az 1000-es ügyvédi iroda siker­díja stb. A mértékadó közvélemény továbbra is reméli, hogy előbb-utóbb neki is sikerül bele­nyúlnia a húsos fazékba, ezért a politikai fele­lősök népszerűsége nem csökkent. A fölmérések szerint az MSZP, és az SZDSZ népszerűségét sem kezdte ki a kormányzati felelőtlenség. A ti­tok a húsos fazékban van: kliensnek lenni, az a karrier ma. Elverődni bukás. Vagyis a konc és a félelem igazgat. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, az akkori ellenzéki mozgolódások­kal kapcsolatban sem tapasztaltam, hogy az emberek ennyire féltek volna mint ma. * Az ellenzéki pártok közül a kisgazdák az év elején a népszerűségi lista élére szökkentek, aztán elnökük március 15-i beszéde után ha­­nyatlani kezdtek. A Fidesz lassú, kitartó mun­kával nyomult föl a helyére. A KDNP 5-8 szá­zalék között stagnál, örülhet, hogy megúszta — egyelőre — a szakadást; az MDF és az MDNP a szétválás előtti 5 százalékon osztozik a kü­szöb alatt. A Fidesz kivételével mindegyikre jellemző a huszárkodás, az ötletszerűség, a szervezetlenség. A tréfa szerint akkor jutnak majd ötről-hatra, ha fölkérik az eszdéeszt, szervezze meg az agyközpontjukat, s verje be­léjük, hogy a politika nem duma, hanem szer­vezett cselekvés. Összefogás? Dr. TORGYÁN erős, és a magyar közízlést ismerve az is ma­rad. Koalícióra csak az lép majd vele, aki elhi­szi, ami ő állít saját magáról, tudniillik, hogy minden kérdésre a pillanat tört része alatt tudja a legtökéletesebb választ. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy Torgyán nyeli a keresz­ténydemokratákat és megszerzi a csurkisták szavazatait, s így lesz kb. 30 százaléka; a Fi­desszel szövetkezik az MDF és pillanatnyilag irtózatosnak látszik, az MDNP — ami szintén 30 százalék. A harmadik harmad a mostani koalícióé. Hogy hányán fogják távolmaradá­sukkal a számukra legellenszenvesehb irány­zatot támogatni? A jelek szerint sokan. * Az ország gazdasági és morális mutatói rosz­­szak. A bűnözés drasztikusan emelkedik, leg­veszélyesebben a korrupció, mint állami intéz­mény. A népesség fogy, az ellenőrizetlen beván­dorlás növekszik. * Bármerre jár az ember az országban, minde­nütt talál kisebb-nagyobb közösségeket, kato­likus családokat négy-öt vagy még több gyer­mekkel. Mi sem panaszkodhatunk, főszerkesz­tőnk piliscsabai házába hatodszor látogatott el a gólya, az IGEN legszűkebb körében a gyerme­kek száma már meghaladja a harmincat, és még nincs vége, sőt jönnek az unokák is. Mi nem féltjük a nemzetet: a gyermekgyűlölők kihalnak, a gyermekszeretők maradnak és gyarapodnak. Az ország bajaira a megoldás nem politikai, hanem krisztusi: radikális kereszténynek kell lennünk, újjá kell születnünk Jézusban. * Legfőbb reményünk, hogy ismét karácsony volt. A mi Urunk karja mindörökké kitárva — a megváltás megtörtént. A jelenlegi világfo­lyamatokat irányító mefisztói alku arról szól, hogy pusztítsuk el a Glóbuszt, a teremtést, ámde utána számoltunk. Kiderült, hogy ebben a dologban egyetlen ember sem érdekelt, még a legnagyobb környezetpusztítók, a hitetlenek, a tőzsdejátékosok, a politikai sarlatánok, sőt a Barbik sem. Talán nem tudják mit cseleksze­nek, de a Földet azért nem akarják megsemmi­síteni. Az országot sem. Kiderült, hogy a Sátán egyedül van, mindenkinek Isten oldalán a he­lye. A mi dolgunk, hogy ezt kinek így, kinek úgy, ha kell, egyenként elmagyarázzuk. Cz. G. 2

Next

/
Thumbnails
Contents