Igen, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
...DECEMBER 30... Év végén mérleget illik készíteni: széna-e vagy szalma. Csáky szalmája-e az ország, a világ szálastakarmánya? * A Gazdaságtársadalmak fejlődése töretlen volt a '96-os esztendőben is. A gazdagok tovább gazdagodtak, a szegények szegényedtek — terv szerint. Bővült a közoktatás, a gyarapodott végre a termelés, a világkereskedelem, a maffia haszna, a családok bomlása, a széndioxidkibocsátás, az ózonlyuk. A film- és könyvtermelés csúcsot döntött, a valódi művek száma tovább fogyott. A húr feszült ‘95-ös adat, de csak ‘96-ban került nyilvánosságra, hogy a tőzsdéken a spekulációs tőke, a „játéktőke”, már hatvanszorosan haladta meg a reáltőke, a termelőtőke értékét. Természetesen a világgazdaság folyamatainak ura a játéktőke... * A Magyar Köztársaság Kft. urai igyekszenek bekapcsolni a céget a földet elborító piramisjátékba. Helyzetünk reménytelenül bíztatónak látszik a kormányférfiak, a káefté igazgatóságának jelentései szerint. * A nemzetközi események között számunkra legfontosabb, hogy a délszláv béke még megvan. Pillanatnyilag Szerbia, az ottani szocialisták ellen negyven napja százezrek tüntetnek. Romániában megbuktak a szocik. A demokratikus koalíció bevette az RMDSZ-t a kormányba. Hihetetlen erőpróba ez az ottani magyarok számára. Beláthatatlan a kérdés: lehet-e a magyarok érdekeit képviselni és egyúttal hatalmon is lenni? Mindenesetre az új elnök tett néhány bíztató gesztust. Imádkozzunk. * Idehaza folytatódott a bűnállam, a szocialista összeköttetés-rendszer restaurációja. Néhány jéghegy-csúcs olvadozni kezdett: Tocsik-ügy, az olajgét-ügy, az 1000-es ügyvédi iroda sikerdíja stb. A mértékadó közvélemény továbbra is reméli, hogy előbb-utóbb neki is sikerül belenyúlnia a húsos fazékba, ezért a politikai felelősök népszerűsége nem csökkent. A felmérések szerint az MSZP, és az SZDSZ népszerűségét sem kezdte ki a kormányzati felelőtlenség. A titok a húsos fazékban van: kliensnek lenni, az a karrier ma. Elverődni bukás. Vagyis a konc és a félelem igazgat. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, az akkori ellenzéki mozgolódásokkal kapcsolatban sem tapasztaltam, hogy az emberek ennyire féltek volna mint ma. * Az ellenzéki pártok közül a kisgazdák az év elején a népszerűségi lista élére szökkentek, aztán elnökük március 15-i beszéde után hanyatlani kezdtek. A Fidesz lassú, kitartó munkával nyomult föl a helyére. A KDNP 5-8 százalék között stagnál, örülhet, hogy megúszta — egyelőre — a szakadást; az MDF és az MDNP a szétválás előtti 5 százalékon osztozik a küszöb alatt. A Fidesz kivételével mindegyikre jellemző a huszárkodás, az ötletszerűség, a szervezetlenség. A tréfa szerint akkor jutnak majd ötről-hatra, ha fölkérik az eszdéeszt, szervezze meg az agyközpontjukat, s verje beléjük, hogy a politika nem duma, hanem szervezett cselekvés. Összefogás? Dr. TORGYÁN erős, és a magyar közízlést ismerve az is marad. Koalícióra csak az lép majd vele, aki elhiszi, amit állít saját magáról, tudniillik, hogy minden kérdésre a pillanat tört része alatt tudja a legtökéletesebb választ. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy Torgyán nyeri a kereszténydemokratákat és megszerzi a csurkisták szavazatait, s így lesz kb. 30 százaléka; a Fidesszel szövetkezik az MDF és pillanatnyilag irtózatosnak látszik, az MDNP — ami szintén 30 százalék. A harmadik harmad a mostani koalícióé. Hogy hányan fogják távolmaradásukkal a számukra legellenszenvesebb irányzatot támogatni? A jelek szerint sokan. * Az ország gazdasági és morális mutatói roszszak. A bűnözés drasztikusan emelkedik, legveszélyesebben a korrupció, mint állami intézmény. A népesség fogy, az ellenőrizetlen bevándorlás növekszik. * Bármerre jár az ember az országban, mindenütt talál kisebb-nagyobb közösségeket, katolikus családokat négy-öt vagy még több gyermekkel. Mi sem panaszkodhatunk, főszerkesztőnk piliscsabai házába hatodszor látogatott el a gólya, az IGEN legszűkebb körében a gyermekek száma már meghaladja a harmincat, és még nincs vége, sőt jönnek az unokák is. Mi nem féltjük a nemzetet: a gyermekgyűlölők kihalnak, a gyermekszeretők maradnak és gyarapodnak. Az ország bajaira a megoldás nem politikai, hanem krisztusi, radikális kereszténynek kell lennünk, újjá kell születnünk Jézusban. * Legfőbb reményünk, hogy ismét karácsony volt. A mi Urunk karja mindörökké kitárva — a megváltás megtörtént. A jelenlegi világfolyamatokat irányító mefisztói alku arról szól, hogy pusztítsuk el a Glóbuszt, a teremtést, ámde utána számoltunk. Kiderült, hogy ebben a dologban egyetlen ember sem érdekelt, még a legnagyobb környezetpusztítók, a hitetlenek, a tőzsdejátékosok, a politikai sarlatánok, sőt a Barbik sem. Talán nem tudják mit cselekszenek, de a Földet azért nem akarják megsemmisíteni. Az országot sem. Kiderült, hogy a Sátán egyedül van, mindenkinek Isten oldalán a helye. A mi dolgunk, hogy ezt kinek így, kinek úgy, ha kell, egyenként elmagyarázzuk. Cz. G. 2