Igen, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Vezérelv és alapigazság Az ember arra van teremt­ve, hogy Istent, a mi urun­kat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van te­remtve, és azért, hogy se­gítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyi­ra kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyi­re akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy kö­zömbösekké tegyük ma­gunkat minden teremt­ménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva, és nincs neki megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akar­juk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gaz­dagságot, mint a szegény­séget, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és követke­zetesen minden másban, egyedül azt kívánva és vá­lasztva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk. Loyolai Szent Ignác MICSODA DOLOG EZ? Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse? Ezért? Ezért szenvedésre kárhoztatni a világot, az emberiséget, ártatlan gyermekeket, hogy Őt dicsőítsék, Őt szolgálják. Neki hódoljanak? Micsoda dolog ez? Fekete Lívia ISTENNEK NINCS SZÜKSÉGE SZOLGÁKRA Loyolai SZENT IGNÁC a késő középkori hittankönyvek egyszerű fogalmazását követi, ezért helyes megértéséhez az ókori és újkori teológia nagy mestereinek tanítását kell figyelembe venni. Az ókor nagy teológusa, IRENEUSZ mondta: „Az élő ember Isten dicsősége”. Isten nem sóvárog megdicsőítésre, hanem adja az életet. Dicsősége éppen abban nyilvánul meg, hogy ő az életnek és minden jónak önzetlen adományozója. Fiának és a Szentléleknek elküldése által saját isteni életét oltja a világba, hogy teremtményei a Szeretet-Isten életében részesedve, vele együtt boldogok legyenek. Helyesen írja REMÉNYEK SÁNDOR: „Szeretni tisztán, megistenülés” Istennek nincs szüksége szolgákra; az ember azért szolgál Neki, hogy szabad legyen minden lefelé húzó megkötöttségtől. Az Ignác által alapított jezsuita rend iskoláinak humanista szellemű nevelése jól mutatja, hogy a teljesen élő embert tekintették Isten dicsőségének. Hogy ebben az isteni szeretetben teremtett világban miért van szenvedés — még ártatlan gyermekek szenvedése is —, az persze nagy rejtély. Nyögött bele a Karamazov test­vérek Aljosája is. De a válasz erre a rejtélyre nem az ateizmus. Hiszen éppen azért háborít fel bennünket a rossz, mert szívünk legmélyén az Ősjóval, vagyunk közvetlen kapcsolatban. A végső megoldást ésszerű meggondolás nem tudja megadni. Bízni kell az Ősjóban és — amennyire tőlünk telik — csökkenteni e világ szenvedéseit. Teréz anya ezt teszi, és jól teszi. Nemeshegyi Péter SJ 4

Next