Igen, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Vezérelv és alapigazság Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva, és nincs neki megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen minden másban, egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk. Loyolai Szent Ignác MICSODA DOLOG EZ? Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse? Ezért? Ezért szenvedésre kárhoztatni a világot, az emberiséget, ártatlan gyermekeket, hogy Őt dicsőítsék, Őt szolgálják. Neki hódoljanak? Micsoda dolog ez? Fekete Lívia ISTENNEK NINCS SZÜKSÉGE SZOLGÁKRA Loyolai SZENT IGNÁC a késő középkori hittankönyvek egyszerű fogalmazását követi, ezért helyes megértéséhez az ókori és újkori teológia nagy mestereinek tanítását kell figyelembe venni. Az ókor nagy teológusa, IRENEUSZ mondta: „Az élő ember Isten dicsősége”. Isten nem sóvárog megdicsőítésre, hanem adja az életet. Dicsősége éppen abban nyilvánul meg, hogy ő az életnek és minden jónak önzetlen adományozója. Fiának és a Szentléleknek elküldése által saját isteni életét oltja a világba, hogy teremtményei a Szeretet-Isten életében részesedve, vele együtt boldogok legyenek. Helyesen írja REMÉNYEK SÁNDOR: „Szeretni tisztán, megistenülés” Istennek nincs szüksége szolgákra; az ember azért szolgál Neki, hogy szabad legyen minden lefelé húzó megkötöttségtől. Az Ignác által alapított jezsuita rend iskoláinak humanista szellemű nevelése jól mutatja, hogy a teljesen élő embert tekintették Isten dicsőségének. Hogy ebben az isteni szeretetben teremtett világban miért van szenvedés — még ártatlan gyermekek szenvedése is —, az persze nagy rejtély. Nyögött bele a Karamazov testvérek Aljosája is. De a válasz erre a rejtélyre nem az ateizmus. Hiszen éppen azért háborít fel bennünket a rossz, mert szívünk legmélyén az Ősjóval, vagyunk közvetlen kapcsolatban. A végső megoldást ésszerű meggondolás nem tudja megadni. Bízni kell az Ősjóban és — amennyire tőlünk telik — csökkenteni e világ szenvedéseit. Teréz anya ezt teszi, és jól teszi. Nemeshegyi Péter SJ 4