Igen, 1998 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
...JANUÁR 5... Ilyenkor összefoglalót illik írni az elmúlt esztendőről, jelesül az 1997-esről. Ugye olyan volt, akár a többi, múlandó, tehát igen sokan fűztek hozzá biztos, örökösnek tetsző reményeket. Az országos eseményeket végiggondolva akad néhány, ami ilyen rövid időtávlatból is történelemnek látszik. * Földszerte zajlik a Negyedik Világháború a Gazdaságkor általános szabályai szerint. A hadviselők nem országok, hanem egyfelől személytelenségbe burkolózó nemzetközi társaságok, melyek monopolhelyzetüket kihasználva, vagy tőzsdei manipulációk stb. révén kirabolnak mindenkit, akinek legalább egy fillér cincog a zsebében, ugyanakkor az általuk irányított elektronikus információs csoadák révén elrejtik a tényleges gondokat, megzavarják az emberek közti kommunikációt, s magának az emberi személynek az identitását. A kereszténységbe beavatottak ismerik ennek a háborúnak a metafizikai hátterét is. * Az ország még alszik, egyre alszik, de a spirituális ébredés jelei mutatkoznak. Az engesztelők, az Istennek szentelt életek gyarapszanak. A nemzet ugyan fogyatkozik, immár másfél évtizede szakadatlan, az abortuszok száma is iszonyatos, de egyre több a tudatosan élő keresztény nagycsalád — mintha lakosságcsere folyna... * Az ország javainak kiárusítása nagyjából befejeződött az élelmiszeripartól az energiaszektoron és az ízlésformáláson át a világ kuplerájaiba szállított élőanyagig. Az első 200 vállalat között csak 50 tekinthető honinak. Nagyjából a termőföld, a koronaékszerek és az élőanyag lelkesebb része maradt. A legnagyobb politikai csata a termőföldért dúlt. A kormány minden áron el akarta kótyavetyélni, az ellenzék egy népszavazási aláírásgyűjtéssel ezt megakadályozta. A kormány erre a népszavazást akadályozta meg. Maga is furmányoskodott egy ellen-népszavazást, mellyel a „belföldi jogi személyek” földszerzését engedélyeztette volna. Erre a Szonda Ipsos megkérdezte, tudja-e a magyar, hogy mit jelent a jogi személy”? Kiderült, hogy a választók nyolcvan százalékának gőze sincs. De megszavazta volna, ajvé! E sorok írója magánbeszélgetésben kifaggatott egy SZDSZ-es politikust, hogy miért fontos nekik a föld sürgős eladása? Válasz: akkor lesz ára a földnek. Mi fontosabb, hogy a földnek legyen ára, vagy a magyarnak földje? Szerinte ez az egységesülő Európában mindegy. Neki. * A bűnügyek száma, súlya és kiterjedése példátlan mértékűvé vált. A kormányférfiak többször tagadták kapcsolataikat a bűnözőkkel, tehát a hír igaz. A nagy bűntetteket nem is lehetne másként elkövetni, csak úgy, hogy a tettesek hivatalos segítséget kapnak. Akár konkrétan, akár elvben, szándékosan nyitva hagyott törvényi kiskapuk formájában, melyeken át szempillantás alatt milliárdok áramlanak ki a közpénzekből. Típusügy a Tocsiké, melyben a miniszterelnök bizalmasa, Szokai elvtárs is hunyó. Az egész ügy látlelet arról, hogy maga az államgép nem működik kenyecs nélkül. * A KDNP a múlt év során fölszámolta önmagát. Állítólag arról vitázott, hogy liberális legyen-e, vagy radikális, ahelyett, hogy keresztény próbált volna lenni. Pedig ha valamire szükség van a mai közéletben, az éppen egy keresztény párt, ami végre az embert, Isten képmását képviselné és védelmezné Gazdaságkor különféle pártszínekben garázdálkodó rablói ellenében. A Szentszék száz esztendőnél régebb óta hirdeti azt a konkrét társadalmi eszmét, ami a mai kapitalizmus és a szocializmus álvitából és zsákutcából képes kivezetni az emberiséget. Tragédia persze nem történt. Nyilván hiányzik még az a keresztény politikai elit, ami ilyen programot képes volna fölfogni és vállalni. A mostaniak meg nem tudhattak másra gondolni, csak ami eszükbe jutott. A feladat nem az, hogy megnyerjük a liberálbál ellenében a választásokat, hanem az, hogy tényleg kereszténnyé legyen az ország. Csak az segíthet a bajokon. * Örvendetes szenzáció volt a püspöki kar tanulmánynak beillő körlevele fölött kialakult társadalmi vita. A fogalmazók csak óvatosan merték követni pl. II. János Pál állásfoglalásait az ember-tőke viszony éles minősítésében. A tény maga üdvözlendő, hogy végre léptek a püspökeink. Az Egyház a társadalomban él, nem hallgathat tovább. * A kormánypártok szövetsége szilárd. Az SZDSZ olykor bakafántoskodott, mert szavazótábora oszladozik, ám annyit jósolnak neki a közvélemény-kutatók, amennyivel bejut a parlamentbe, s ennyi neki elég ahhoz, hogy kulcspozíciót megtartsa. Az MSZP-ről szállongó pletykák, hogy gyűjtőpárt, hogy népi szárnya van nekije, meg demokrata és hasonlók, eloszlottak. A két párt közös háttérszervezete az a láthatatlan Hálózat, mely a szocialista öszszeköttetés-rendszerből kifejlődvén ellenőrzése alatt tartja az ország életét a maffiától a rendőrségig, a fekete gazdaságtól a fehérig, a bankszektortól a betegekig és a kórházakig. Mi kell még? Helyzetük sziklaszilárdnak tűnik föl, Antallékat is fölmorzsolta a Hálózat, és nem fél a mostani ellenzéki összefogástól sem. * Az ellenzéki összefogás késik. A jelek szerint két nagyobb csoport fog indulni. Az egyik a Kisgazdapárt, oldalán a KDNP Giczy vezette maradékával. Állítólag a MIÉP-pel sem fog összefogni. Torgyán József akkora dudás, hogy ömmagával sem fér el egy csárdában. A FIDESZ-MDF szövetséghez minden bizonnyal csatlakozik az MDNP és a KDNP másik maradványa, a Kereszténydemokrata Szövetség. A választási matematika biz’ azt súgja, hogyha az MSZP egymaga megszerzi a voksok harmadát, akkor hiába a laza ellenzéki összefogás, annyi mandátuma lesz, amennyivel kacagva elkományozgathat további négy évig. A róla szóló vicceken is kacag. Tetszenek tudni mi a Horn-fok? Rovás a hazugságvizsgálón. * Sportolóink közül a bunyósok fennállásuk óta először nyertek egy vb-n két aranyat. Storcz Botond személyében új kenu-királyt adtunk a világnak. Focistáink újabb megsemmisítő vereségeket szenvedtek. Az MLSZ vezetése lemondott, majd a helyén maradt. Na és? * Minden kedves Olvasónknak kegyelmekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk -ez-