Irodalmi Szemle, 1971
1971/9 - FIGYELŐ - Somogyi Mátyás: Eszménk erejével (Aczél György könyvéről)
Eszménk erejével* (Aczél György könyvéről) A kötetben közzétett beszédekben, tanulmányokban és cikkekben Aczél György olyan kérdésekről mondja el véleményét, amelyek tartalmuknál fogva bennünket is közvetlenül érdekelnek. A szerző (a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára) magyarországi tapasztalatok alapján elemzi az ideológia, pontosabban szólva a művelődéspolitika terén jelentkező irányzatokat, nézeteket. Ismertetésünkben csupán vázlatosan, a teljesség igénye nélkül tájékoztatjuk az olvasót a magyar testvérpárt Aczél György elvtárs által megfogalmazott megállapításairól, amelyek, úgy véljük, nemcsak magyar, hanem csehszlovák vonatkozásban is figyelemre méltók. A kultúrát érintő elvi kérdésekkel foglalkozva Aczél kitér a békés egymás mellett élés és az ideológiai harc összefüggéseire is. Abból az alapelvből indul ki, hogy a békés egymás mellett élés koncepciója politikai, nem pedig általános ideológiai, világnézeti kategória. Újra meg újra ki kell mondani és a gyakorlatban érvényesíteni kell azt az alapigazságot, hogy a proletár és burzsoá ideológia közt nincs és nem is lehet békés koegzisztencia. Ellenkezőleg: a békés egymás mellett élés viszonyai között a kulturális élet rendkívül fontos harci tereppé, az osztályharc igen fontos színterévé, gyakran a nyílt ideológiai ütközetek területévé válik. Elzárkózni a polgári világtól nem lehet: világos, hogy nem is óhajtjuk az elzárkózást. A kapcsolatok hívei vagyunk, abban a meggyőződésben, hogy a mi eszménk a vonzóbb és erősebb. A kötetben a szerző többször kitér a kontinuitás és a diszkontinuitás kérdésére. Egy Lukács-interjúra reagálva leszögezi, hogy a diszkontinuitás egyoldalú hangoztatása nem jól tükrözi a valóságot. Nincs kontinuitás a személyi kultusz és a hozzá kapcsolódó torzulások, másfelől a lenini normák helyreállítása alapján funkcionáló mozgalom között... de amikor a személyi kultusz negatív hatásai elmélyültek, akkor sem szűnt meg a szocializmus, hanem e torzulások ellenére is szocializmus volt és maradt. Vajon nem a szocializmus életképessége mellett érvel-e az a tény, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák a személyi kultusz ellenére is történelmi eredményeket értek el? A magyarországi új gazdaságirányítási rendszer is a kontinuitás mellett érvel. Aczél szerint bevezetése csak azért vált lehetővé, mert az elmúlt időszakban, különösen az utóbbi tíz évben, a magyar nép a termelőerők és a termelési viszonyok fejlesztésével megteremtette ennek az alapját. A kötet más helyén ezt olvashatjuk a kontinuitással és a diszkontinuitással kapcsolatban: a csak kontinuitást, a történelem folytonosságát hangsúlyozó álláspont ugyanúgy hamis, mint a csak diszkontinuitást, a szüntelen történelmi újrakezdést hangsúlyozó felfogás. Egyetlen néppel sem lehet mindennap újra és újra megtagadtatni azt, amit tegnap kínok és keservek közt megteremtett.“ Az imperialista ideológiai diverzió, fellazítás egyik célja, hogy éket verjen a szocialista országok közé. Propagandájuk előszeretettel emeli ki az egyes szocialista országok sajátosságait. „Határozottan szembe kell szállni minden olyan nézettel, amely a nemzeti sajátságok emlegetésével, túlhangsúlyozásával lényegében a szocialista világ egységét kívánja megbontani. Ez a védendő, s őrizendő egység azonban nincs ellentétben a formák sokféleségével, a sokszínűséggel. Már önmagában is ellentmondás, hogy a szocializmus hazai (magyarországi) útját mint valami »modellt« emlegetik. * Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970