Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Vojtech Kondrót: Valódi bor (beszélgetés Illyés Gyulával)

a magyar nagybirtok béreseinek életéről, úgy, hogy Babits Mihály, az urbánus költő egy ismeretlen exotikus országról szóló lebilincselő útleírásként olvasta. Az elbeszélés faktografikus tömörsége hatásosan lírai részekkel váltakozik benne. Számos európai nyelvre lefordították. Nálunk — cseh nyelven — 1957-ben jelent meg Rákos Péter értő előszavával. Később a Petőfiről szóló jelentős tanulmányát is kiadták. Szlovákul — Marta Lesná kitűnő fordításában — egyik jelentős fiatalkori műve, a kora tavasz is nyomdafestéket látott. Illyés költészete mind a cseh, mind a szlovák nyilvánosság előtt ismert. Cseh nyelven film a vitr címmel jelentek meg válogatott versei K. Bednár és L. Hradský tolmácso­lásában 1965-ben, a szlovák válogatást és fordítást pedig Vojtech Kondrót végezte, műve ľažká zem címmel 1977-ben jelent meg. Illyés folklórgyűjtői tevékenységét és mesemondói leleményét ugyancsak ismeri olvasóközönségünk: 1959-ben a Prsteň hadieho kráľa jelent meg szlovák, 1980-ban pedig a Princ z dreveného hradu cseh nyelven. Mindkét nyelven kiadták Illyés magával ragadó, okos könyvét — lírai, finoman ironi­kus elmélkedéseit az öregedésről vagy inkább örök ifjúságának titkairól — Na Cháro­­novom člne (Kháron ladikján) címmel. Teljes mértékben egyetértek a nyolcvanéves költővel: „vissza kellene térnünk... és ott kellene kezdenünk, ahol akkor­­a már említett, 1953-ban nálunk tett látogatásakor — J. P. megj.) megszakadt, abbamaradt ígéretesen fejlődő kölcsönös megismerésünk... Tehát semmi mást, mint következetesebben építeni arra, ami akkor olyan nagyvonalúan kezdődött s ami, sajnos, különféle objektív és szubjektív okokból nem fejeződött be.” (V. Kondrát 1972-ben készített interjújából). Mindannyian, akik személyesen ismerjük Illyés Gyulát, szeretjük őt és tiszteljük rendkívüli művészi, gondolkodói tehetségét, csodáljuk hatalmas életművét, értékes emberi tulajdonságait, nemzeteink haladó hagyományai iránt érzett őszinte tiszteletet. Szívből kívánunk neki jó egészséget, kellemes munkakörülményeket és még sok-sok alkotói sikert. Drága Mester, mnoga lieta! Valódi bor Budapest, 1972 októberének utolsó napjai — a nagy Chagall-kiállítás atmoszférája. Október 27., este öt óra, Illyés Gyula budai lakása. A költő egy hét múlva lesz het­venéves ... Saját termésű vörösbort önt a poharunkba: jó, hamisítatlan, valódi magyar bort. S — egészségi állapotának rosszabbra fordulása ellenére — készségesen válaszol kérdése­inkre ... Milyen szerinted a szocialista társadalomban a költő helyzete és küldetése? Hogyan egyeztethető össze a költő a társadalom „örök” antagonizmusával? Kritika nélkül nincs élet. Aki nem kritikusan néz a világra, megszűnik létezni. A kri­tika az élet mozgató ereje. Az ember lényeges vonása az elégedetlenség. Aki kritizál, segíteni akar valakinek vagy valaminek. Tehát a helyes irányú kritikára gondolok: a pozitív kritikára. Minden példa helyett egyetlen példa: Majakovszkij. Nemcsak költő vagy, hanem próza-, drámaíró stb. is. Nem forgácsolt szét ez? Ez a sok­oldalúság? Természetesen szétforgácsolt. De az ember életében megírja azt a száz, százötven verset, amely ér is valamit, no és aztán? Mi van közben? Közben problémák és felada­

Next