Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Záreczky László: Kodály Galántája

Záveczky László KODÁLY GALÁNTÁJA „Születtem Kecskeméten, de mivel szüleim pár hónapos koromban elköltöztek onnan, nem illet meg a »Kecskemét fia« büszke név. Mégis kénytelen visszaéltem vele, mikor falusi vándorlásaim közben megkérdezték, »hová való születés« vagyok. K. neve mindig felcsillanó szemeket és rokonszenvet hozott. Azért mégis síklakónak nőttem fel, mert Galánta környéke, ahol öntudatra kezdtem ébredni, csakoly egyenes, mint az Alföld. (...) A hegyek utáni vágy mindig élt ben­nem, de csak nagysokára elégíthettem ki. A Kis-Kárpátok láncát Galántáról messze kékellőnek, Nagyszombatból kissé közelebbinek láttam, de csak évek múlva tiporhat­tam. Akkoriban nem volt szokás kirándulni...” — vallja egy helyütt Kodály Zoltán. A Kodály család 1885. november 20-án költözött Szobról Galántára. Kodály édesapját, a Magyar Államvasutak kiváló tisztviselőjét jól végzett munkája elismeréseként helyez­ték Galántára, amely akkor már fontos vasúti csomópont volt. Kodály életrajzírója, dr. Eősze László így értékeli a községnek a zeneszerző életében játszott szerepét: „... Kecskemétről a gyermek Kodálynak semmi emléke sem maradt. Szobról is csak egyetlen képet őrzött meg magában, egy kirándulásét, a közeli hegyestetőre. Galánta viszont, ahol gyermekkora legszebb hét esztendejét töltötte, mindvégig élő emlék, éltető forrás volt számára. Ide tért vissza 1905-ben első népdalgyűjtő útjára, ennek a vidéknek táncait örökítette meg 1933-ban szimfonikus költeményében (Galántai tán­cok) s az itteni iskolatársainak ajánlotta 1937-ben első biciniumait. A folklórista, a ze­neszerző és a pedagógus tehát egyaránt lerótta az emlékezés adóját Galántának .. Galánta Kodály Zoltán gyermekkorában kétezernégyszáz lakosú falu volt. Az itt élő Eszterházyak nem sokat törődtek a fejlesztésével. Egyetlen utcája a nyáron poros, tavasszal-ősszel még sáros Főutca volt. A két kastély, amelyekben az Eszterházy család lakott, nem hatott Kodályra, emlékezéseiben sem tesz említést róluk. Annál inkább hatott rá viszont a falusi szegénység, mindenekelőtt a „Cigánysor” népe, amely — mint dr. Eősze László írja — , élte a maga életét külön a közösségtől, saját törvé­nyei szerint. A vályogviskók lakói alkalmi munkából, toll és tojás gyűjtésből tengődtek; ebből a környezetből csak néhány muzsikusnak sikerült kitörnie. Ekkoriban Mihók prímás (1858—1904) a hagyományok őrzője és folytatója. Tizenkét tagú bandájával az Eszterházyak rendelkeznek, így ő és társai ritka vendégek otthon.. .” Ennek a világ­hírű bandának a rajkóival barátkozott a kis Kodály, lévén a cigánysor a vasútállomás­hoz legközelebb eső része Galántának. A Mihók-, Vízváry-, Banyák-, Kuki- és Bartos­­rajkókból tevődött össze „Zoltán malacbandája”, ahogy Kodály Zoltán szülei nevezték az állomásra gyakran kilátogató cigány gyerekeket. A galántai cigányok által játszott Kodály Zoltán galántai kisiskolás korában

Next