Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Kiss Péntek József: A színház az érzelmek forradalma (beszámoló az 50. Jókai Napokról)

88 Kiss­péntek József A SZÍNHÁZ AZ ÉRZELMEK FORRADALMA Milyen volt az 50. Jókai Napok, avagy ÉRTÉKELŐ VALLOMÁS, SZEMÉLYES ATTITŰDDEL BELTERJESSÉG? Ez jellemzi a Jókai Napokat, immár több, mint tíz éve. Amióta szinte csak egymás előadásait nézik a csoportok, Komárom színházkedvelő lakossága tudomást sem vesz arról, hogy mi zajlik a városban. Az ötvenedik, jubileumi fesztivál ünnepélyes megnyitóján, amely a Tiszti Pavilon dísz­termében zajlott, megjelent ugyan néhány városi képviselő-testületi tag mint magán­­személy, de a város vezetését hivatalosan senki sem képviselte. Ekkora szépséghibát nem volt könnyű feladat eltussolni a főszervezőknek, akik, mint a VMK alkalmazottjai, a város hatás­körébe is tartoznak egyben. Még szerencse, hogy ezen ünnepi al­kalmon összesen körülbelül harmincan lehettünk. Beleértve a zsűri tagjait is, akik később szinte egytől egyig leléptek az ugyancsak ünnepélyes eredményhirdetés­ről. Itt Ölvecky András, az újdonsült mű­sorvezető olvasott fel valamilyen levélfélét, amelyet a tisztelt szakma hagyott hátra a fesztiválozók számára. Igaz, voltak közöt­tük pestiek is: Naszlady Éva, színművész, rendező, Tóth Miklós, rendező, illetve egy pozsonyi szakember, Peter Kováč, a Szlo­vák Nemzeti Színház dramaturgja szemé­lyében; de volt két komáromi tag is: Gágyor Ildikó, akit rendezőként és pedagógusként tüntetett fel a műsorfüzet - ő jelen volt ugyan és segédkezett a díjak átadásánál, de értékelő beszédet nem akart mondani, mint ahogyan Boldoghy Olivér, színmű­vész, a másik komáromi zsűritag sem. Úgyhogy megadtuk a módját. Ekkor, azaz az eredményhirdetési cere­mónián már városi funkcionárius is megje­lent. Az egyik alpolgármester zárta be pár keresetlen szóval az ötvenediket, és meg­hirdette a következő évi fesztivált. Ekkora lesajnálásokat semmiképpen sem kellene megengedniük a szervezők­nek. Lehetőség szerint előre tisztázni kelle­­ne/lehetne az elvárásokat. Egy művészeti seregszemlének termé­szetesen nem a protokoll megszervezése és lebonyolítása a legfőbb feladata és küldeté­se. Amikor azonban egy olyan rendezvény jubileumáról van szó, amely a szlovákiai/ felvidéki magyarság kulturális életének/ civil szférájának és (maradjunk szerények!) megmaradásának is egyik alappillére (az is lehet, hogy csak volt, de akkor is!) ötven éven át, igenis indokolt lett volna ennél sokkal nagyobb felhajtás is! Sok olyan komáromival beszéltem, akiknek halovány sejtelmük sem volt róla.

Next