Irodalmi Ujság, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1960 január 1 Irodalmi Újság 3 Sztálin halála óta egyre több nyugati közgazdász és szociológus foglalkozott a szovjet rendszer változásainak problémájával. Nagy általánosságban öt tényezőre alapozzák azt az elgondolást, hogy a szovjet rendszer lassan és fokozatosan át fog alakulni. Egyesek szerint ez enyhíteni fog a rendszer zárt voltán, s ,liberalizálódáshoz“ vezet; mások a bürokratikus diktatúra új formáinak kifejlődésére számítanak. Az öt tényező a következő: 1. Egy modern és fejlett ipari nagyhatalom, amely igen intenzív versenyt folytat a Nyugattal ipari, tudományos-technológiai vonalon, szükségképpen növeli az egyetemi képzettségű ipari és más vezetők számát. Kialakul a bürokrácia és az ipari-kereskedelmi vezetés elitje. Ez az elit egy több mint 200 milliós országban, mint amilyen a Szovjetunió, másfél millió főre rúg. És ez az elit anyagi és kulturális igényeiben természetesen eltér mind a középiskolai végzettségű középfunkcionáriusok és technokraták néhány millió főnyi táborától, mind pedig a népesség túlnyomó többségétől, az „alsó osztálytól“. (Ebben a gondolatmenetben nem is szerepel Milovan Gyilasz „új osztálya“, a csaknem hatszázezer főnyi pártvezérkar, amely családostul két-három millió főre rúg, s amely életszínvonalában azonos a tudományos, technikai és ipari elittel.) 2. Sztálin halála óta, s kivált az SZKP 1956-os XX. Kongresszusa óta a Szovjetunió rátért a vértelen diktatúra útjára. Márpedig az ilyen diktatúra — egyes szociológusok szerint — előbb-utóbb kénytelen eltűrni valamifajta közvélemény kialakulását. 3. A szélsőséges terror korszaka a Szovjetunióban 1941-ben, a szovjet-német háború kitörése idején megszűnt. Az akkor tíztizenkét éves szovjet polgárok most harminc-harminckét évesek. Ők (és a fiatalabb generáció) nem tapasztalták közvetlenül a sztálini terrort, tehát más, gerincesebb és szókimondóbb emberek. 4. A második világháború kitörése óta a Szovjetunió kevésbé volt elszigetelt a külvitágtól, mint azelőtt. Sztálin halála óta a Szovjetunió sokkal nagyobb részt vállalt a nemzetközi kapcsolatokban. Ez lassan és általában a szovjet nép felvilágosodásához vezet. 5. A belpolitikai enyhülés, a nemzetközi békepolitika, s az életszínvonal fokozatos emelkedése együtt a politikai tolerancia irányában hat. A szovjet ideológia türelmetlen-agresszív jellege emiatt csökkenni fog. A szovjet pártfolyóiratok (Voproszi Ekonomiki, Voproszi Filozófii, Kommunyiszt stb.) minden alkalommal felháborodottan ítélték el az ilyen és hasonló elméleteket. Ezek az elméletek úgy látszik némi hatással voltak a Szovjetunióban, mert most már a Pravda is szükségesnek tartotta, hogy egy terjedelmes cikkben a legélesebben elutasítsa őket. Az alábbiakban közöljük Tyimofejev „Reakciós Illúziók“ című cikkének legfontosabb részeit a Pravda december 8-i számából. A cikk alcíme: „A kommunizmus ellenségeinek néhány ideológiai manőveréről.“ A cikk leglényegesebb szakaszai szó szerint: „A kommunizmus eszmei ellenségei mostanában kedvenc tételeik közt használják a szocialista és kapitalista rendszerű államok szerves közeledésének’ és fokozódó hasonlatosságának’ meséjét. Raymond Aron, az egyik legismertebb nyugati burzsoá szociológus úgy ábrázolja a kapitalista és a szocialista világrendszer versenyének időszakát, mint a két rendszer társadalmi - gazdasági rendjében, osztálytermészetében meglévő különbségek elsimulásának és gyengülésének korszakát. A Figaro c. lapban, Marxizmus és antimarxizmus című cikkében azt állítja, hogy az ipari fejlődés és a technika sikerei állítólag mindenütt hasonló szociális és gazdasági következményekkel járnak. Amint Áron állítja, jelenlegi társadalmi berendezkedésétől függetlenül, mindegyik állam lényegében ugyanazon az úton fejlődik, s evolúciójának iránya, mint ő mondja: ,egy azonos ipari társadalom’. ... A két társadalmi rendszer közti osztályellentétek elkenésére és elkendőzésére irányuló még egyenesebb és nyíltabb kísérlet R. Áron ,Az együttélés — az ideológiai korszak vége’ című cikke, amely egy amerikai folyóiratban látott napvilágot. A szerző itt azt állítja, hogy a világpolitikában most talán már a végéhez közeledik az ideológia korszaka.“ „Hasonló ,elméletet’ hirdet néhány amerikai revizionista is. D. Szarobin például egyik nemrég megjelent cikkében azt állítja, hogy a ,konkurrens együttélés’ adottságai között világviszonylatban kétoldalú folyamat megy végbe, amelynek során az egyik társadalmi rendszer elemei fokozatosan és kölcsönösen behatolnak és feloldódnak a másikban. Figyelmen kívül lehetne hagyni e tarthatatlan jóslatokat, ha nem tükröznék a kapitalista világ befolyásosabb köreinek nézeteit.“ „Burgess úr, az USA delegátusa a NATO-ban ... erősen reménykedik az oroszországi változásban, abban, hogy a Nyugattal A Nemzetközi PEN Klub harmincadik, frankfurti kongresszusán az 1958-ban felfüggesztett magyar PEN-t visszafogadták a nemzetközi közösségbe. Ez a sok vitát és részben felháborodást keltő határozat azon a meggyőződésen alapult hogy segíteni fog a bebörtönzött magyar írókon, Déry Tiboron, Háy Gyulán és társaikon. A nemzetközi választmány zárt ülésének hiteles jegyzőkönyve szerintGereblyés László, az egyik magyar delegátus, beismerte, hogy Magyarországon nincs teljes szabadság s ígéretet tett rá: ha a budapesti PEN-t újra felveszik, sürgetni fogja a rab írók kiszabadítását. Részben ez az ígéret győzte meg a visszavétel mellett szavazó tizenkilenc PEN klubot, hogy érdemes a kísérletet megtenni, a magyar PEN-nek lehetőséget adni, hogy jóakaratát, a PEN közösséghez való tartozás jogát bebizonyítsa. Azóta csaknem hat hónap telt el. Mi történt a magyar PEN-nel és a bebörtönzött írókkal kapcsolatban? Igaza volt-e azoknak, akik bíztak a budapesti PEN klub jóindulatában és tisztességében? A válasz mindenképp nemleges. Gereblyés László, akit azóta a párisi magyar kultúrintézet vezetőjévé neveztek ki, hosszabb levélben tiltakozott David Carvernél, a nemzetközi főtitkárnál, a frankfurti jegyzőkönyv ellen. Azt írta: ő sohase mondta, hogy Magyarországon nincs teljes szabadság: sohasem ígérte, hogy sürgetni fogja a rab írók kiszabadítását, legfeljebb családjukért igyekszenek valamit tenni. S valóban, a magyar igazságügyminisztérium egyik tisztviselője felelt is a PEN vezetőinek sürgönyére: határozottan megtagadta Alberto Moravia, André Chamson, Erich Kästner és David Carver kérését Déry, Háy és a többiek megkegyelmezése ügyében. A nemzetközi főtitkár szerint Gereblyés tiltakozásának semmi alapja nincs; a jegyzőkönyv hiteles, a fenti kijelentéseket és ígéreteket Gereblyés valóban megtette. A magyar hatóságok visszautasító sürgönye után David Carver tovább próbálkozott, hogy a budapesti PEN-t valamilyen lépésre bírja. Hiszen a görög PEN például habozás nélkül eljárt Manolis Glezos görög író ügyében, akit nyílt tárgyaláson ítéltek el. Carver leveleire végre Rubinyi Mózes, a magyar PEN alelnöke és Kéry László, az új főtitkár felelt. Kijelentették, hogy ők nem tudnak semmit sem tenni rab írótársaik érdekében s arra céloztak: jobb lenne, ha a nemzetközi PEN abbahagyná sürgetését, mert ezzel csak árt, ahelyett hogy használna. Persze, a magyar PEN-nek kényelmesebb lenne, ha a világ írói sorsukra hagynák Déry Tibort, Bibó Istváló kissé nagyobb fokú érintkezés ... és más jelenségek az orosz nép szélesebb felvilágosításával együtt fokozatosan úgy megváltoztatják Oroszországot, hogy valóban lehetséges vele a békés együttélés.“ A Pravda-cikk élesen visszautasítja ezeket az „értelmetlen“ és „alaptalan“ reményeket, majd kifejti: ,,A jelek arra vallanak, hogy egyesek össze akarják keverni az államközi kapcsolatok kérdéseit az ideológiai problémákkal. A két rendszer békés együttélése és versengése azonban egyáltalán nem a szocialista ideológia gyengítését jelenti, hanem a szocialista és a burzsoá ideológiák közötti harc folytatását, továbbfejlesztését új körülmények között és új formákban... Nyilvánvaló tény, hogy nem a szocializmus, hanem a kapitalizmus pozíciói gyengülnek és ennek következtében nem a szocialista, hanem a kapitalista államok kormányai kénytelenek változtatni politikájukon... A kapitalizmus szekértolói ne ringassák magukat olyan illúziókban, hogy a kommunisták őszinte békeszeretete az eszmei harc legcsekélyebb gyengítését jelentheti, vagy hogy a kommunista és munkáspártok a legkisebb mértékben is eltávolodnak a marxista-leninista tanítás alapelveitől. A legcélszerűbb lenne, ha... a kapitalizmus hívei nem avatkoznának a szocialista államok belügyeibe és feladnák azt a reményt, hogy lévént, Gáli Józsefet és a többieket. Frankfurtban az osztrák PEN főtitkára, Carry Hauser professzor arról tárgyalt a magyar delegátusokkal, hogy hívják meg Magyarországra, adjanak. .alkalmat neki, hogy a bebörtönzött írókat meglátogassa. Amikor visszatért Bécsbe, levelet írt s emlékeztette őket erre a beszélgetésre. Hosszabb idő után kapott csak választ. Rubinyi és Kéry egyszerűen letagadta a frankfurti eszmecserét, Hausernek is azt írta, hogy semmit sem tehetnek a titkos tárgyalásokon elítélt írókért, sőt átlátszó kifogással azt is megtagadták, hogy a magyar PEN vezetőségi és tagnévsorát elküldjék, ami pedig a PEN nemzetközi szabályai szerint minden PEN klub kötelessége. A levelezés végre is megszakadt: Hauser professzor tiltakozását egyszerűen válasz nélkül hagyták. Október 9-én az ,,Élet és Irodalom”-ban Rónai Mihály András, a magyar PEN vezetőségi tagja, aki annak idején Bölöni Györggyel, a néhai elnökkel Londonban járt a budapesti PEN elleni vizsgálattal kapcsolatban, nyílt levelet intézett David Carverhez. Rónai azzal vádolta Carvert, hogy durván, gorombán kezelte Bölönit, hogy nyilvánvalóan a magyar „disszidens” írók befolyása alatt járt el, s a cikk végén arra vetemedett, hogy a PEN nemzetközi főtitkárát okolja részben a 79 éves magyar PEN elnök haláláért. A frankfurti határozatot a tizenkilenc PEN klub nagy része abban a hitben szavazta meg, hogy ezzel valóban segít magyar írótársain. Azóta kiderült, hogy ez a remény alaptalan volt, a magyar PEN nemcsak hogy nem akart vagy nem tudott lépéseket tenni Déry és a többiek érdekében, de amint visszakerült a PEN közösségbe, cinikusan és sokszorosan megtagadta a PEN alapokmányát, megszegte a nemzetközi jó modor legelemibb szabályait is. Persze, ennek elmaradhatatlan következményei támadtak. Az osztrák, nyugatnémet, amerikai (New York-i), genfi és londoni PEN centrumok sorra foglalkoztak a problémával. Volt olyan, amely vizsgálatot követelt; volt olyan is, amely ennél határozottabb és véglegesebb lépést kívánt. Valamenynyien megegyeztek abban, hogy a frankfurti határozat az elmúlt hónapok eseményei után nem maradhat fenn. Az amerikai írók őszinte együttérzésüket fejezték ki, amikor a következő nyilatkozattal álltak ki bebörtönzött írótársaik mellé: Kétséges valamiféle gyökeres változás ezeknek az államoknak társadalmi-gazdasági és politikai életé ben.”★ Ezt a Pravda-cikket a szovjet és népi demokratikus rádiók és napilapok vagy teljes terjedelmében, vagy igen bő kivonatokban ismertették, jelezvén, hogy a mai Kremlin-vonalat képviseli (mint különben minden Pravda-cikk). A fenti idézetek némi képet adnak erről a vonalról, amelynek lényege, hogy egyáltalában nem hajlandó tudományos vitába bocsátkozni. Az iparosítással, a második ipari forradalommal, a népesség kulturális rétegeződésének változásaival kapcsolatos átalakulásokról nem hajlandóak beszélni. Raymond Aron tudományos elemzését úgy kezelik, mint egy politikus felszólítását, hogy a szovjet kormány, vagy a szovjet KP változtasson politikáján! Az érvelésből kiderül, hogy ők (a Kremlin urai) a maguk részéről viszont elvárják, hogy a nyugati hatalmak ideológiai téren is változtassanak politikájukon. Az persze nem újság, hogy a békés együttélés korszakában nem a Szovjetunióban óhajtanak ideológiai békét. A nyugati újságolvasókat azonban meglepné — ha értesülnének erről —, hogy a Pravda igen jelentősnek tartott elméleti cikkében tagadja, hogy a Szovjet-A nyilatkozatot több mint 250 amerikai író írta alá. Ami a gyalázatos Rónai-cikket illeti, számos jelentős PEN taggal beszéltem róla. Köztük többen részt vettek a nemzetközi választmány ülésein, amikor a magyar PEN ügyével foglalkozott. Mindegyikük kijelentette, hogy Rónai vádjai nemcsak igazságtalanok, de mérhetetlenül ostobák is. David Carver nemcsak olyan pártatlan volt, amilyennek tisztsége szerint lennie kell, de mindvégig rendkívüli türelmet, nagy gondosságot mutatott s mindig kész volt arra, hogy a magyar PEN visszavétele mellett minden érvet figyelembe vegyen. A szabad világ tehát megmozdult. Az írókon áll, hogy ezek a javaslatok határozattá váljanak és az egész világ lelkiismeretét megmozdulóban bármifajta társadalmigazdasági fejlődés vagy alakulás lehetséges volna. A Pravda szerint a szovjet rendszer egyszer s mindenkorra kialakult, s ellentétben a világtörténelem és gazdaságtörténelem minden tapasztalatával, ez a rendszer merev és változhatatlan. Hiába változnak a termelési eszközök, hiába lehet energiát atomművekkel termelni; az elektronika hiába tette lehetővé a teljesen automatizált gyárak megteremtését — mindez nem vezet és nem vezethet változáshoz. Az sem vezethet változáshoz, hogy a Szovjetunióban ma harmincszor annyi az egyetemi végzettségűek száma, mint 1918-ban, amikor Lenin megalkotta a Csekát. A Pravda cikkírója, mint kollégái a Voproszi Ekonomiki és a Kommunyiszt hasábjain, teljesen tudománytalan, sőt tudományellenes álláspontot képviselnek. Nem óhajtunk marxizmusból leckét adni a Kreml hivatalos teoretikusainak, de annyit még reakciós-burzsoá tudatlanságunkban is hallottunk, hogy Marx és Engels egész elméleti építményének alapja az állandó dialektikus változás elve. Szerintük minden társadalmigazdasági egység változik és alakul. Időnként a fokozatos változások mennyisége minőségbe csap át, s ugrásszerű, minőségi változás következik be. Marx a legreakciósabbként bélyegezte meg az úgynevezett Ázsiai Társadalmi Rendet, amely megkövült voltában önmagát örökítette meg. S mint tudjuk, ez a rend is elmúlt. Ezek a kiváló PEN tagok furcsának találták, hogy amint a magyar PEN-t újra felvették, egyik elnökségi tagja minden részletében alaptalan s teljességgel megbocsáthatatlan támadást intézzen a nemzetközi főtitkár ellen. Ezek a nagyon ismert írók ezek után komoly kétséget éreztek a budapesti PEN- ben uralkodó szellemmel kapcsolatban. T Ezek után nem csoda, hogy az angol PEN 1959 december 10-én tartott ülésén a végrehajtó bizottság egyhangúlag a következő javaslatot fogadta el a nemzetközi végrehajtó bizottsághoz való előterjesztésre: gassák a rab írók és a cenzúra még hatalmasabb börtönében sínylődő társaik érdekében. HADADY MIKLÓS: „Keleten a helyzet változatlan” TÁBORI PÁL:A rab magyar írókért A világ írói a magyar PEN Központ újabb felfüggesztését sürgetik ,,Mi, az alulírott amerikai írók, fel akarjuk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a magyar kormány még mindig sok vezető magyar írót és szellemi munkást tart börtönben, köztük Déry Tibort és Háy Gyulát, a kiváló írókat. Ezeket állítólagos államellenes bűncselekmények miatt zárták be, nyilvános tárgyalás és kellő jogi eljárás nélkül. Ezért csatlakozunk Albert Camus, Z. S. Eliot, Karl Jaspers, Erich Kästner, Francois Mauriac, Alberto Moravia és Ignazio Silone állásfoglalásához s a magyar kormánynak, mint a nemzetek közössége tagjának lelkiismeretéhez appellálunk, hogy vagy azonnal biztosítson igazságos nyilvános tárgyalást ezeknek az íróknak, vagy bocsássa őket szabadon.” ..Annak bizonysága, hogy a nemzetközi PEN alapokmánya és a magyar PEN, akár önkéntelen, akár önkéntes állásfoglalása között folytonos eltérés van, arra kényszeríti az angol PEN klubot, hogy sajnálattal közölje: nem lát más választást, mint hogy a következő határozati javaslatot terjessze a nemzetközi végrehajtó bizottság igen áprilisi londoni ülése elé. Miután a magyar PEN nem tett eleget kötelezettségeinek, amelyeket delegátusai a frankfurti PEN kongresszuson a PEN alapokmányának értelmében vállaltak (s ezt az alapokmányt úgy látszik nem tudja vagy nem akarja betartani), valamint általános állásfoglalása miatt, amelyet a magyar PEN a nemzetközi választmánnyal szemben tanúsít, a nemzetközi választmány felfüggeszti a magyar PEN klubot, amíg ezeket a kötelezettségeken nem teljesíti s be nem bizonyosodik, hogy rászolgált a PEN nemzetközi közösségének tagságára.” A magyar PEN viselkedése alap- genfi francia nyelvű svájci PEN vető problémákat is vetett fel a ennek a javaslatnak beterjesztését PEN alapokmányával és a bebör határozta el az áprilisi nemzetközi tönzött írókért való kiállással kap választmány találkozójárap csolatban. 1959 december elején a ,,A PEN alapokmányának elveit egyre növekvő veszedelem fenyegeti. Ezért a nemzetközi választmány: 1. utasítja a nemzetközi főtitkárt, hogy minden nemzetközi választmányi ülésen és kongresszuson tegyen jelentést a világszerte börtönben lévő írók helyzetéről — az egyes PEN klubok által szolgáltatott adatok alapján; 2. felállít egy három tagú állandó bizottságot (amelynek egyik tagja a nemzetközi főtitkár), hogy minden szükségesnek és eredményesnek tartott lépést megtegyen ezeknek az íróknak megsegítésére a nemzetközi végrehajtó bizottság ülései közötti időközökben. Jegyzet: Börtönben lévő írókon azok az írók értendők, akiket írásaik vagy nézeteik miatt börtönöztek be a PEN alapokmányának megszegésével.”