Irodalmi Ujság, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960 január 1 Irodalmi Újság 3 Sztálin halála óta egyre több nyugati közgazdász és szociológus foglalkozott a szovjet rendszer változásainak problémájával. Nagy általánosságban öt tényezőre ala­pozzák azt az elgondolást, hogy a szovjet rendszer lassan és fokoza­tosan át fog alakulni. Egyesek sze­rint ez enyhíteni fog a rendszer zárt voltán, s ,liberalizálódáshoz“ vezet; mások a bürokratikus dik­tatúra új formáinak kifejlődésére számítanak. Az öt tényező a kö­vetkező: 1. Egy modern és fejlett ipari nagyhatalom, amely igen intenzív versenyt folytat a Nyugattal ipari, tudományos-technológiai vonalon, szükségképpen növeli az egyetemi képzettségű ipari és más vezetők számát. Kialakul a bürokrácia és az ipari-kereskedelmi vezetés elit­je. Ez az elit egy több mint 200 milliós országban, mint amilyen a Szovjetunió, másfél millió főre rúg. És ez az elit anyagi és kultu­rális igényeiben természetesen el­tér mind a középiskolai végzett­ségű közép­funkcionáriusok és technokraták néhány millió főnyi táborától, mind pedig a népesség túlnyomó többségétől, az „alsó osztálytól“. (Ebben a gondolat­­menetben nem is szerepel Milovan Gyilasz „új osztálya“, a csaknem hatszázezer főnyi párt­vezérkar, amely családostul két-három mil­lió főre rúg, s amely életszínvona­lában azonos a tudományos, tech­nikai és ipari elittel.) 2. Sztálin halála óta, s kivált az SZKP 1956-os XX. Kongresszusa óta a Szovjetunió rátért a vérte­­len diktatúra útjára. Márpedig az ilyen diktatúra — egyes szocioló­gusok szerint — előbb-utóbb kény­telen eltűrni valamifajta közvéle­mény kialakulását. 3. A szélsőséges terror kor­szaka a Szovjetunióban 1941-ben, a szovjet-német háború kitörése idején megszűnt. Az akkor tíz­­tizenkét éves szovjet polgárok most harminc-harminckét évesek. Ők (és a fiatalabb generáció) nem tapasztalták közvetlenül a sztálini terrort, tehát más, gerincesebb és szókimondóbb emberek. 4. A második világháború ki­törése óta a Szovjetunió kevésbé volt elszigetelt a külvitágtól, mint azelőtt. Sztálin halála óta a Szov­jetunió sokkal nagyobb részt vál­lalt a nemzetközi kapcsolatokban. Ez lassan és általában a szovjet nép felvilágosodásához vezet. 5. A belpolitikai enyhülés, a nemzetközi békepolitika, s az élet­­színvonal fokozatos emelkedése együtt a politikai tolerancia irá­nyában hat. A szovjet ideoló­gia türelmetlen-agresszív jellege emiatt csökkenni fog. A szovjet pártfolyóiratok (Vop­­roszi Ekonomiki, Voproszi Filo­­zófii, Kommunyiszt stb.) minden alkalommal felháborodottan ítél­ték el az ilyen és hasonló elméle­teket. Ezek az elméletek úgy lát­szik némi hatással voltak a Szov­jetunióban, mert most már a Pravda is szükségesnek tartotta, hogy egy terjedelmes cikkben a legélesebben elutasítsa őket. Az alábbiakban közöljük Tyimofejev „Reakciós Illúziók“ című cikkének legfontosabb részeit a Pravda de­cember 8-i számából. A cikk al­címe: „A kommunizmus ellensé­geinek néhány ideológiai manőve­réről.“ A cikk leglényegesebb sza­kaszai szó szerint: „A kommunizmus eszmei ellen­ségei mostanában kedvenc tételeik közt használják a szocialista és ka­pitalista rendszerű államok szer­ves közeledésének’ és fokozódó hasonlatosságának’ meséjét. Ray­mond Aron, az egyik leg­ismertebb nyugati burzsoá szocio­lógus úgy ábrázolja a kapitalista és a szocialista világrendszer ver­senyének időszakát, mint a két rendszer társadalmi - gazdasági rendjében, osztálytermészetében meglévő különbségek elsimulásá­nak és gyengülésének korszakát. A Figaro c. lapban, Marxiz­mus és antimarxizmus című cikkében azt állítja, hogy az ipari fejlődés és a technika sikerei állítólag mindenütt hasonló szociá­lis és gazdasági következmények­kel járnak. Amint Áron állítja, je­lenlegi társadalmi berendezkedé­sétől függetlenül, mindegyik állam lényegében ugyanazon az úton fejlődik, s evolúciójának iránya, mint ő mondja: ,egy azonos ipari társadalom’. ... A két társadalmi rendszer közti osztályellentétek el­­kenésére és elkendőzésére irányuló még egyenesebb és nyíltabb kísér­let R. Áron ,Az együttélés — az ideológiai korszak vége’ című cikke, amely egy amerikai folyóiratban látott nap­világot. A szerző itt azt állítja, hogy a világpolitikában most talán már a végéhez közeledik az ideo­lógia korszaka.“ „Hasonló ,elméletet’ hirdet né­hány amerikai revizionista is. D. Szarobin például egyik nemrég megjelent cikkében azt állítja, hogy a ,konkurrens együttélés’ adottságai között világviszonylat­ban kétoldalú folyamat megy vég­be, amelynek során az egyik tár­sadalmi rendszer elemei fokozato­san és kölcsönösen behatolnak és feloldódnak a másikban. Figyel­men kívül lehetne hagyni e tart­hatatlan jóslatokat, ha nem tükröznék a kapitalista világ befolyásosabb köreinek nézeteit.“ „Burgess úr, az USA delegá­tusa a NATO-ban ... erősen re­ménykedik az oroszországi válto­zásban, abban, hogy a Nyugattal A Nemzetközi PEN Klub har­mincadik, frankfurti kong­resszusán az 1958-ban felfüggesz­tett magyar PEN-t visszafogadták a nemzetközi közösségbe. Ez a sok vitát és részben felháborodást keltő határozat azon a meggyőződésen alapult hogy segíteni fog a bebör­tönzött magyar írókon, Déry Tibo­ron, Háy Gyulán és társaikon. A nemzetközi választmány zárt ülésé­nek­ hiteles jegyzőkönyve szerint­­­Gereblyés László, az egyik magyar delegátus, beismerte, hogy Magyar­­országon nincs teljes szabadság s ígéretet tett rá: ha a budapesti PEN-t újra felveszik, sürgetni fogja a rab írók kiszabadítá­sát.­ Részben ez az ígéret győzte meg a visszavétel mellett szavazó tizenkilenc PEN klubot, hogy ér­demes a kísérletet megtenni, a ma­gyar PEN-nek lehetőséget adni, hogy jóakaratát, a PEN közösség­hez való tartozás jogát bebizo­nyítsa. Azóta csaknem hat hónap telt el. Mi történt a magyar PEN-nel és a bebörtönzött írókkal kapcsolatban? Igaza volt-e azoknak, akik bíztak a budapesti PEN klub jóindulatá­ban és tisztességében? A válasz mindenképp nemleges. Gereblyés László, akit azóta a párisi magyar kultúrintézet vezető­jévé neveztek ki, hosszabb levél­ben tiltakozott David Carvernél, a nemzetközi főtitkárnál, a frank­furti jegyzőkönyv ellen. Azt írta: ő sohase mondta, hogy Magyarorszá­gon nincs teljes szabadság: sohasem ígérte, hogy sürgetni fogja a rab írók kiszabadítását, legfeljebb csa­ládjukért igyekszenek valamit ten­ni. S valóban, a magyar igazság­ügyminisztérium egyik tisztviselője felelt is a PEN vezetőinek sürgö­nyére: határozottan megtagadta Alberto Moravia, André Chamson, Erich Kästner és David Carver ké­rését Déry, Háy és a többiek meg­­kegyelmezése ügyében. A nemzetközi főtitkár szerint Gereblyés tiltakozásának semmi alapja nincs; a jegyzőkönyv hite­les, a fenti kijelentéseket és ígére­teket Gereblyés valóban megtette. A magyar hatóságok visszauta­sító sürgönye után David Carver tovább próbálkozott, hogy a buda­pesti PEN-t valamilyen lépésre bírja. Hiszen a görög PEN például habozás nélkül eljárt Manolis Gle­­zos görög író ügyében, akit nyílt tárgyaláson ítéltek el. Carver leve­leire végre Rubinyi Mózes, a ma­gyar PEN alelnöke és Kéry László, az új főtitkár felelt. Kijelentették, hogy ők nem tudnak semmit sem tenni rab írótársaik érdekében s arra céloztak: jobb lenne, ha a nemzetközi PEN abbahagyná sür­getését, mert ezzel csak árt, ahe­lyett hogy használna. Persze, a magyar PEN-nek kényelmesebb lenne, ha a világ írói sorsukra hagynák Déry Tibort, Bibó Ist­váló kissé nagyobb fokú érintkezés ... és más jelenségek az orosz nép szélesebb felvilágosításával együtt fokozatosan úgy megváltoz­tatják Oroszországot, hogy való­ban lehetséges vele a békés együttélés.“ A Pravda-cikk élesen visszauta­sítja ezeket az „értelmetlen“ és „alaptalan“ reményeket, majd ki­fejti: ,,A jelek arra vallanak, hogy egyesek össze akarják keverni az államközi kapcsolatok kérdéseit az ideológiai problémákkal. A két rendszer békés együttélése és ver­sengése azonban egyáltalán nem a szocialista ideológia gyengítését je­lenti, hanem a szocialista és a bur­zsoá ideológiák közötti harc foly­tatását, továbbfejlesztését új kö­rülmények között és új formák­ban... Nyilvánvaló tény, hogy nem a szocializmus, hanem a kapitaliz­mus pozíciói gyengülnek és ennek következtében nem a szocialista, hanem a kapitalista államok kor­mányai kénytelenek változtatni politikájukon... A kapitalizmus szekértolói ne ringassák magukat olyan illúziókban, hogy a kommu­nisták őszinte békeszeretete az esz­mei harc legcsekélyebb gyengítését jelentheti, vagy hogy a kommu­nista és munkáspártok a legkisebb mértékben is eltávolodnak a mar­xista-leninista tanítás alapelveitől. A legcélszerűbb lenne, ha... a kapi­talizmus hívei nem avatkoznának a szocialista államok belügyeibe és feladnák azt a reményt, hogy lé­vént, Gáli Józsefet és a többieket. Frankfurtban az osztrák PEN főtitkára, Carry Hauser professzor arról tárgyalt a magyar delegátu­sokkal, hogy hívjá­k meg Magyar­­országra, adjanak. .alkalmat neki, hogy a bebörtönzött írókat meglá­togassa. Amikor visszatért Bécsbe, levelet írt s emlékeztette őket erre a beszélgetésre. Hosszabb idő után kapott csak választ. Rubinyi és Kéry egyszerűen letagadta a frank­furti eszmecserét, Hausernek is azt írta, hogy semmit sem tehetnek a titkos tárgyalásokon elítélt írókért, sőt átlátszó kifogással azt is meg­tagadták, hogy a magyar PEN ve­zetőségi és tagnévsorát elküldjék, ami pedig a PEN nemzetközi sza­bályai szerint minden PEN klub kötelessége. A levelezés végre is megszakadt: Hauser professzor til­takozását egyszerűen válasz nélkül hagyták. Október 9-én az ,,Élet és Iroda­­lom”-ban Rónai Mihály András, a magyar PEN vezetőségi tagja, aki annak idején Bölöni Györggyel, a néhai elnökkel Londonban járt a buda­pesti PEN elleni vizsgálattal kapcsolatban, nyílt levelet intézett David Carverhez. Rónai azzal vá­dolta Carvert, hogy durván, go­rombán kezelte Bölönit, hogy nyil­vánvalóan a magyar „disszidens” írók befolyása alatt járt el, s a cikk végén arra­ vetemedett, hogy a PEN nemzetközi főtitkárát okolja részben a 79 éves magyar PEN elnök haláláért. A frankfurti határozatot a ti­zenkilenc PEN klub nagy része abban a hitben szavazta meg, hogy ezzel valóban segít magyar írótársain. Azóta kiderült, hogy ez a remény alaptalan volt, a magyar PEN nemcsak hogy nem akart vagy nem tudott lépéseket tenni Déry és a többiek érdekében, de amint visszakerült a PEN közös­ségbe, cinikusan és sokszorosan megtagadta a PEN alapokmányát, megszegte a nemzetközi jó modor legelemibb szabályait is. Persze, ennek elmaradhatatlan következményei támadtak. Az oszt­rák, nyugatnémet, amerikai (New York-i), genfi és londoni PEN centrumok sorra foglalkoztak a problémával. Volt olyan, amely vizsgálatot követelt; volt olyan is, amely ennél határozottabb és vég­legesebb lépést kívánt. Valameny­­nyien megegyeztek abban, hogy a frankfurti határozat az elmúlt hó­napok eseményei után nem marad­hat fenn. Az amerikai írók őszinte együtt­érzésüket fejezték ki, amikor a kö­vetkező nyilatkozattal álltak ki be­börtönzött írótársaik mellé: Kétséges valamiféle gyökeres válto­zás ezeknek az államoknak társa­dalmi-gazdasági és politikai életé­­ ben.”★ Ezt a Pravda-cikket a szovjet és népi demokratikus rádiók és napilapok vagy teljes terjedelmé­ben, vagy igen bő kivonatokban ismertették, jelezvén, hogy a mai Kremlin-vonalat képviseli (mint különben minden Pravda-cikk). A fenti idézetek némi képet adnak erről a vonalról, amelynek lénye­ge, hogy egyáltalában nem haj­landó tudományos vitába bocsát­kozni. Az iparosítással, a második ipari forradalommal, a népesség kulturális rétegeződésének válto­zásaival kapcsolatos átalakulások­ról nem hajlandóak beszélni. Ray­mond Aron tudományos elemzését úgy kezelik, mint egy politikus fel­szólítását, hogy a szovjet kor­mány, vagy a szovjet KP változ­tasson politikáján! Az érvelésből kiderül, hogy ők (a Kremlin urai) a maguk részéről viszont elvárják, hogy a nyugati hatalmak ideoló­giai téren is változtassanak politi­kájukon. Az persze nem újság, hogy a békés együttélés korszakában nem a Szovjetunióban óhajtanak ideo­lógiai békét. A nyugati újságolva­sókat azonban meglepné — ha ér­tesülnének erről —, hogy a Pravda igen jelentősnek tartott elméleti cikkében tagadja, hogy a Szovjet-A nyilatkozatot több mint 250 amerikai író írta alá. Ami a gyalázatos Rónai-cikket illeti, számos jelentős PEN taggal beszéltem róla. Köztük többen részt vettek a nemzetközi választ­mány ülésein, amikor a magyar PEN ügyével foglalkozott. Mind­egyikük kijelentette, hogy Rónai vádjai nemcsak igazságtalanok, de mérhetetlenül ostobák is. David Carver nemcsak olyan pártatlan volt, amilyennek tisztsége szerint lennie kell, de mindvégig rendkí­vüli türelmet, nagy gondosságot mutatott s mindig kész volt arra, hogy a magyar PEN visszavétele mellett minden érvet figyelembe vegyen. A szabad világ tehát megmoz­dult. Az írókon áll, hogy ezek a ja­vaslatok határozattá váljanak és az egész világ lelkiismeretét megmoz­dulóban bármifajta társadalmi­gazdasági fejlődés vagy alakulás lehetséges volna. A Pravda szerint a szovjet rendszer egyszer s min­denkorra kialakult, s ellentétben a világtörténelem és gazdaságtörté­nelem minden tapasztalatával, ez a rendszer merev és változhatat­­lan. Hiába változnak a termelési eszközök, hiába lehet energiát atom­művekkel termelni; az elekt­ronika hiába tette lehetővé a tel­jesen automatizált gyárak megte­remtését — mindez nem vezet és nem vezethet változáshoz. Az sem vezethet változáshoz, hogy a Szovjetunióban ma harmincszor annyi az egyetemi végzettségűek száma, mint 1918-ban, amikor Lenin megalkotta a Csekát. A Pravda cikkírója, mint kollé­gái a Voproszi Ekonomiki és a Kommunyiszt hasábjain, teljesen tudománytalan, sőt tudomány­ellenes álláspontot képviselnek. Nem óhajtunk marxizmusból lec­két adni a Kreml hivatalos teore­tikusainak, de annyit még reak­­ciós-burzsoá tudatlanságunkban is hallottunk, hogy Marx és Engels egész elméleti építményének alap­ja az állandó dialektikus változás elve. Szerintük minden társadalmi­gazdasági egység változik és ala­kul. Időnként a fokozatos válto­zások mennyisége minőségbe csap át, s ugrásszerű, minőségi változás következik be. Marx a legreakció­­sabbként bélyegezte meg az úgy­nevezett Ázsiai Társadalmi Ren­det, amely megkövült voltában ön­magát örökítette meg. S mint tud­juk, ez a rend is elmúlt. Ezek a kiváló PEN tagok fur­­csána­k találták, hogy amint a ma­gyar PEN-t újra­ felvették, egyik elnökségi tagja minden részletében alaptalan s teljességgel megbocsát­hatatlan támadást intézzen a nem­zetközi főtitkár ellen. Ezek a na­gyon ismert írók ezek után komoly kétséget éreztek a budapesti PEN- ben uralkodó szellemmel kapcso­latban. T Ezek után nem csoda, hogy az angol PEN 1959 december 10-én tartott ülésén a végrehajtó bizottság egyhangúlag a következő javaslatot fogadta el a nemzetközi végrehajtó bizottsághoz való elő­terjesztésre: gassák a rab írók és a cenzúra még hatalmasabb börtönében sínylődő társaik érdekében. HAD­ADY MIKLÓS: „Keleten a helyzet változatlan” TÁBORI PÁL:A rab magyar írókért A világ írói a magyar PEN Központ újabb felfüggesztését sürgetik ,,Mi, az alulírott amerikai írók, fel akarjuk hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a magyar kormány még mindig sok vezető magyar írót és szellemi munkást tart börtönben, köztük Déry Tibort és Háy Gyulát, a kiváló írókat. Ezeket állítólagos államellenes bűncselekmé­nyek miatt zárták be, nyilvános tárgyalás és kellő jogi eljárás nélkül. Ezért csatlakozunk Albert Camus, Z. S. Eliot, Karl Jaspers, Erich Kästner, Francois Mauriac, Alberto Moravia és Ignazio Silone állás­­foglalásához s a magyar kormánynak, mint a nemze­tek közössége tag­jának lelkiismeretéhez appellálunk, hogy vagy azonnal biztosítson igazságos nyilvános tárgyalást ezeknek az íróknak, vagy bocsássa őket szabadon.” ..Annak bizonysága, hogy a nemzetközi PEN alapokmánya és a magyar PEN, akár önkéntelen, akár önkéntes állásfoglalása között folytonos eltérés van, arra kényszeríti az angol PEN klubot, hogy saj­nálattal közölje: nem lát más választást, mint hogy a következő ha­tározati javaslatot terjessze a nemzetközi végrehajtó bizottság igen áprilisi londoni ülése elé. Miután a magyar PEN nem tett eleget kötelezettségeinek, amelye­ket delegátusai a frankfurti PEN kongresszuson a PEN alapokmá­nyának értelmében vállaltak (s ezt az alapokmányt úgy látszik nem tudja vagy nem akarja betartani), valamint általános állásfoglalása miatt, amelyet a magyar PEN a nemzetközi választmánnyal szemben tanúsít, a nemzetközi választmány felfüggeszti a magyar PEN klu­bot, amíg ezeket a kötelezettségeken nem teljesíti s be nem bizonyo­sodik, hogy rászolgált a PEN nemzetközi közösségének tagságára.” A magyar PEN viselkedése alap- genfi francia nyelvű svájci PEN vető problémákat is vetett fel a ennek a javaslatnak beterjesztését PEN alapokmányával és a bebör­ határozta el az áprilisi nemzetközi tönzött írókért való kiállással kap­ választmány találkozójárap csolatban. 1959 december elején a ,,A PEN alapokmányának elveit egyre növekvő veszedelem fenye­geti. Ezért a nemzetközi választmány: 1. utasítja a nemzetközi főtitkárt, hogy minden nemzetközi vá­lasztmányi ülésen és kongresszuson tegyen jelentést a világszerte bör­tönben lévő írók helyzetéről — az egyes PEN klubok által szolgálta­tott adatok alapján; 2. felállít egy három tagú állandó bizottságot (amelynek egyik tagja a nemzetközi főtitkár), hogy minden szükségesnek és eredmé­nyesnek tartott lépést megtegyen ezeknek az íróknak megsegítésére a nemzetközi végrehajtó bizottság ülései közötti időközökben. Jegyzet: Börtönben lévő írókon azok az írók értendők, akiket írásaik vagy nézeteik miatt börtönöztek be a PEN alapokmányának megszegésével.”

Next