Irodalmi Ujság, 1972 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-15 / 1-2. szám

1972. január 15.-február 15. IRODALMI ÚJSÁG Mindszenty József első nyilatkozata A HAMBURGBAN megjelenő ’’Welt am Sonntag” 1971. decem­ber 26.-i számában jelent meg Mindszenty hercegprímás első részletes sajtónyilatkozata, ami­óta elhagyta Magyarországot. Te­kintettel arra, hogy a ’’Welt am Sonntag” a német nyelvterületen kívül nem forog közkézen, doku­mentum-jellegénél fogva majdnem teljes terjedelmében adjuk közzé a lapban megjelent beszélgetést. AZ ELSŐ KÉRDÉS az volt, hogy az elmúlt 15 évben, ameddig a bíboros a budapesti amerikai kö­vetség kényszer­vendége volt, nem szakadt-e el a világeseményektől? Mindszenty ezt válaszolta : — Tizenöt év persze igen nagy idő és ennek a korszaknak minden lelki, szellemi élményét néhány szóban elmondani — lehetetlen. Természetesen minderről bőven beszámolok éppen most készülő memoárjaimban. Most csak ezúton is szeretném hálás köszönetemet kifejezni az amerikai népnek a kedves és szívélyes vendéglátá­sért, amiért örökké hálás leszek. Remélem, hogy a közeljövőben lehetővé válik, hogy mindezt sze­mélyesen mondhassam el, köze­lebbről és közvetlenül megismer­hessem őket. Az amerikai katoli­kusok ugyanis meghívtak, láto­gassak el hozzájuk. — Ami mármost a tájékozó­dási lehetőségeket illeti... nagyon korlátozottak voltak. A világese­ményekről mintegy 20 magyar és sok nyugati lapból, valamint a rádióból tudtam híreket kapni. Sokkal szegényesebb volt azonban a magyar katolikus egyház hely­zetéről kapott értesülésem. E té­ren kizárólag rokoni látogatások és a sajtó révén tudtam informá­ciókat szerezni. A világegyházban zajló eseményekről természetesen megkaptam a vatikáni jelentése­ket, az "Osservatore Romano" számait, a zsinati határozatokat. Ezekből nagyjából láttam, hogy melyek az egyház életében sze­replő kérdések. Tudom, hogy mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy bármiben is alaposan alátá­masztott véleményt alakítsak ki az elmúlt 15 évben, viszont meg kell mondanom, hogy König bíbor­os időnkénti látogatásai éppen e té­ren igen nagy segítséget nyújtot­tak nekem. A KÖVETKEZŐ KÉRDÉS : Hogyan lehet épségben túlélni egy szűk lakásban 15 évet ? A bíbo­ros válasza : — Ennyi időt, ilyen körülmé­nyek között csak rendkívül inten­zív munkával és szigorú napirend­del lehet túlélni. A reggeli ima után az íróasztalomon miséz­tem, majd reggeliztem és azonnal hozzáláttam emlékirataimnak, va­lamint egyháztörténelmi munkám­nak írásához. Utóbbiban a kato­likus egyháznak a magyar állam­ra tett hatását vizsgálom tör­ténelmi távlatban. Munkámat csak az ebédidő szakította meg és es­ti — a követség szűk udvarán tett séta után — éjfélig írtam, öröm­teljes változatosságot jelentettek a vasárnapok, amikor a követség né­hány tagja is részt szokott venni a misén és angolul prédikáltam. Néha bérmálásra is sor került és itt-ott eskettem is. Rendkívül ben­sőségesek voltak a szentesték Ilyenkor sokan vettek részt a szentmisén, amelyet ilyenkor a kö­vetség egy nagy termében mond­tam. KÉRDÉS : Elzárkózottságában nyomon követte-e az egyház és ál­lam közötti kapcsolatok alakulá­sát a kommunista országokban ? Ha igen, mi a véleménye erről a folyamatról ? Mindszenty válasza: — Információim forrásairól már előbb szóltam, de ennek figyelem­­bevételével is azt mondhatom, hozzászólhatok ehhez a problémá­hoz. Véleményem szerint némileg eltúlozzák az eddigi eredménye­ket. Úgy vélem, hogy rendkívül fontos kérdésekre, mint például az ifjúság hitoktatására, a papi után­pótlásra és az egyházi­ vallásos iro­dalom lehetőségeinek kiterjeszté­sére nem fordítanak kellő figyel­met a tárgyalások közben, továb­bá a püspökök cselekvési szabad­sága a szorosan vett egyházkor­mányzati ügyekben sem nyer kel­lő súlyt, amikor az egyházpoliti­kai kérdésekről tárgyalnak. Az eddigi eredményeket távolról sem tartom kielégítőnek. A ’ WELT AM SONNTAG’ munkatársa ezután feltette a kér­dést : mi volt a háttere a herceg-tirimás 1948 karácsonyán történt etartózatásának, miért állították bíróság elé, miért ítélték el ? Mindszenty azt válaszolta, hogy a rendszer az 1945 után megnyil­vánult egyházi jellegű tömeg­­megmozdulásoktól megijedt és azt a következtetést vonta le idegessé­gében, mintha az egyház­­ a rendszer megdöntésére mozgósíta­ná a híveket. Lényegében ezért tartóztatták le az ország prímását koholt vádak alapján. Napokig tartó kihallgatása alatt lelkileg tes­tileg meggyötörték. Állandóan két orvos volt jelen a kihallgatások alatt és végülis ’’vallomást” írt alá, odatéve neve után a ”c.f.” rövidí­tést, amelyből latinul tudó ember azonnal meg tudta állapítani, hogy "coactus feci”, azaz : kény­szer hatása alatt tette az aláíró. Az ÁVÓ rájött erre és új ’’vallo­mást” tettek eléje, de akkor már olyannyira nem tudott arról, hogy mi történik vele, hogy csak a per lezajlása után olvasta, mit vallott, hogyan zajlott le az egész meg­rendezett bírósági színjáték. AZ ÚJSÁGÍRÓ megkérdezte, mit szól a bíboros azokhoz a Nyu­­aton is elhangzott vádakhoz,­ogy az 1956-os forradalom ide­jén a földreform visszavonását és az egyházi vagyon visszaadását követelte volna ? Mindszenty ezt felelte : — Mindebből egy szó sem igaz ! A magyar katolikus püspö­ki kar — melynek tagja voltam — már 1945-ben hitet tett a föld­osztás mellett, noha az akkoriban közismert jogtalanságok ellen is felemelte a szavát. Például az el­len, hogy a parasztság egy jelentős részét politikai szempontok miatt kizárták a juttatásból. Állandóan idézett 1956. november 3.-i rádió­szózatomnak ama kifogásolt pasz­­szusában szó nem volt a múlthoz való visszatérés követeléséről, csu­pán az egyház működési szabad­ságát és az egyházi intézmények működéséhez elengedhetetlen fel­tételek megadását követeltem. Semmi többet. A KÉRDÉSRE, hogy valóban a rehabilitációtól tette-e függővé Magyarország elhagyását, a bíbo­ros kifejtette, hogy ma már or­szág-világ előtt köztudott, ami ve­le történt. A következő kérdés az volt, hogy miért éppen Bécsben telepe­dett meg ? A válasz : — Ez a város van fizikailag is legközelebb a hazámhoz. Közel van Máriacell, a híres kegyhely, ahová a dunai országok népei év­századok óta zarándokolnak. A kegytemplomnak ma is van ma­gyar kápolnája, oltára és számos emléke. Bécsben van azonkívül a Pazmaneum, amely az esztergomi érsek fennhatósága alatt áll. Ezek után csak természetes, hogy Pázmány Péter — az alapító prí­más — mai utóda ugyanebben a házban él és dolgozik. Van még egy érzelmi szempont is, amiért Bécset választottam. Innen nem messze van a Vas­ megyei Mind­szent,­­ a szülőfalum. Természe­tesen Rómában is maradhattam volna, mint az egyház bíborosa, ahol szintén van egy darab ma­gyar föld , a Szent István zarán­dokház formájában és ott van ti­­tuláris templomom is. BEFEJEZÉSÜL az újságíró megkérte a bíborost, hogy foglal­ja össze élete fájdalmas élményei­nek tanulságait. Mindszenty hercegprímás így válaszolt : — Nem hiszem, hogy bármiben is módosítanom kellene életem eddig vallott elveit. Amit annak­idején rossznak és károsnak tar­tottam, ma ugyanannak mondom, úgyszintén ma is vallom azokat az alapelveket és szempontokat, amelyek a magyar történelem folyamán a magyar nép megma­radása és léte szempontjából he­lyesnek és időtállóan értékesnek bizonyultak. Viszont hozzá kell tennem : senkit nem gyűlölök, senkire sem haragszom, aki Gond­­viselés-szerűen életem alakulásába beavatkozott. Értük is imádkozom és különösen könyörgök azért, hogy Isten adja meg nekik a meg­térés kegyelmét. «Unokáitok is pirulni fognak» SZEMTANÚ-VALLOM­ÁS MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS BEBÖRTÖNZÉSÉRŐL MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁST, mint em­lékezetes, 1948. december 26-án, Karácsony más­napján este 7 órakor tartóztatták le az esztergo­mi érseki palotában. A letartóztatás egyik szem­tanújának, Molnár Miklós ÁVO-századosnak, a Markó utcai ÁVO-kirendeltség parancsnokhelyet­tesének alig 5 hónap múlva, 1949. májusában, sikerült Ausztriába szöknie. Ott egy magyar új­ságírónak —­ aki nem óhajt nevével szerepelni — jegyzőkönyvbe diktálta, hogy ment végbe a letar­tóztatás. Molnár, mint tartalékos hadnagy, a budai Vár­ban folytatott harcokban fogságba esett. Itt a Szibériába hurcolás alternatívájaként felkínálták neki szabadadságát, ha felcsap a Zichy Jenő utcai kaszárnyában szervezkedő ’’államvédelmi" külö­nítménybe. Elfogadta az ajánlatot, így vett részt az ÁVO esztergomi expedíciójában 1948. Kará­csonyán. Tudomásunk szerint ilyen személyes megfigye­lések keretében még sehol sem kerültek nyilvá­nosságra a letartóztatás adatai, ezért tartjuk ér­demesnek a hercegprímás külföldre jutásának al­kalmából közzétenni a tanúvallomás teljes szöve­­gét. ”A HERCEGPRÍMÁS ELLENI rendőri eljá­rásról 1947. novemberében hallottam először az Andrássy út 60-ban. Az ÁVO vezetői arról be­széltek, hogy a hercegprímás és környezete már fél éve megfigyelés alatt áll, hatalmas anyagot gyűjtöttek össze ellene és ennek alapos feldolgo­zása miatt halasztgatják a vádemelést. Úgy emlékszem, hogy az első összejövetelt, amely Mindszentyvel foglalkozott, Ortutay Gyula kultuszminiszter hívta össze a Vigadó-épület egyik földszinti termébe. Többek között Balassa rendőr­főparancsnok és komáromi főkapitányhelyettes kijelentette, hogy a bíboros aláaknázását (sic) a demokrácia ellen tovább tűrni nem lehet. Újab­ban a bíboros autón utazta be Tokaj-Hegyalját, Abaúj és Nógrád megyéket. Az országutakon, amerre a főpapot várták, tízezrek álltak sort a bíboros áldását kérve. Ezek a híradások valósággal feldúlták a kom­munista vezérkart ; az Akadémia utcában erőtel­jesebb eljárást követeltek. Végül már másról alig volt szó, mint arról, hogyan lehetne a legkeve­sebb zajjal a hercegprímást ’’eliminálni”. 1948. december elején nyílt titok volt, hogy megálla­podtak Mindszenty őrizetbevételében és letartóz­tatásában. A VÉGREHAJTÁSSAL Décsi Gyulát, Péter Gábor helyettesét bízták meg. Hallottam arról is, hogy Mindszentyt igyekeznek rábírni, látogasson el néhány hónapra Rómába vagy Bécsbe. A vasúti jegyekről és kíséretének ellátásáról vala­melyik ’’polgári’’ miniszter gondoskodik... Végül is a rajtaütést választották. Az akció megszervezését Décsi vállalta. Décsi 44 előtt ős­­jogász és alkoholista volt és Péter Gáborral való barátsága folytán lett az ÁVO jogi tanácsadója. A bíboros, bár nyilván tudott Rákosi terveiről, nem változtatott eddigi életrendjén. Karácsony második napján, délután fél négy órakor előállott Péter Gábor fekete Horch-autója, amelyben Décsi, Printz, Csapó százados, valamint Farkas Vladimir főhadnagy foglalt helyet. Én éppen átadtam inspekciós szolgálatomat, mire en­gem is az autóba parancsoltak. AZ UTAZÁS ALATT egyetlen szó nem esett. Décsi és Printz szüntelenül francia konyakot ivott. Amikor a primási székhelyre érkeztünk, már alig álltak a lábukon, így futottunk be a szürkületbe borult Esztergomba. Amikor beérke­zett a másik autó, a géppisztolyos különítmény­nyel, Décsi megszállatta a Székesegyház kijára­tait és az érseki palota kapuját. Décsi és Printz az irodába ment. A püspöki titkárt, dr. Zakár Andrást a könyvtárból állítot­ták elő. — Hol találjuk a bíboros urat ? — mordult rá Décsi. — Ájtatosságát végzi — felelte Zakár. — Merre, merre ? — ordította Printz és megü­tötte Zakárt. Décsi és Printz, két szobán keresztülszáguldva, imazsámolyán térdepelve találta a bíborost. 13 ÁVó­s volt a küszöbtől az imazsámolyig eloszt­va, tisztek és nyomozók. Egyik sem vette le a sapkáját. A bíboros becsukta imakönyvét, lassan végigjártatta tekintetét az ÁVÓ-sokon, majd felemelkedett, karját összekulcsolta és fagyos nyu­galommal kérdezte : — Mit keresnek itt, az én hajlékomban ? Décsi vigyázzba vágta magát és szesztől gyul­ladt arccal dadogta : — Eminenciás úr, parancsot kaptam a letar­tóztatására. — Kitől ? — kérdezte a bíboros. Décsi fél lépést tett előre, újra szalutált és eze­ket mondotta : — A belügyminiszter elvtárstól és a tábornok bajtárstól. MINDSZENTY elnézett felettük és anélkül hogy a hangját magasabbra emelte volna, szó­lott : — Ezért majd felelniök kell Isten és ember előtt. Percnyi szünet után megkérdezte : — Van-e maguk között római katolikus ? Továbbra is Décsi vitte a szót : — Hát én katolikus lennék, illetve az voltam, amíg kommunista nem lettem. Azóta egyik fele­­kezetnek sem vagyok tagja és nem is leszek. A bíboros hangja ércesen csengett : —­ A kánonjog alapján kiközösíttetik. Décsi halkan válaszolt : — Tudomásul veszem. Szünet. Décsi előrelépett és harsányan kiáltot­ta : —• Eminenciás úr, tessék lehúzni a pásztor­gyűrűt. Az a parancsom, hogy pásztorgyűrű nél­kül állítsam elő. Mire a hercegprímás szorul szóra ezeket mon­dotta : —­ Unokáitok is pirulni fognak miattatok ! Amire készültök, árulás Isten és a haza ellen. Jegyezzétek meg jól : Isten nem siet, de nem is felejt ! Décsi nem állta a bíboros tekintetét. Mind­szentyt fegyveres négyszög vette körül, az ÁVÓ- sok valamennyien a kézigránátjukat szorongat­ták. Décsi a gyűrűt zsebre tette. HETET ÜTÖTT a székesegyház harangja... Jobbról Décsi, balról Printz géppisztolyát a bí­­oros mellének szegezte.” Közzétette : MÁRER GYÖRGY S # * # VELINSZKY VILMOS Többé-kevésbé­­aforizmák Mi az ördögöt írkálsz itt össze­l ... Hisz minden szavad szemen­­szedett­­— igazság !... Kultúrált ember ! Más hibájáról nem is tudok ... # Ördög tud rajtatok eligazodni ! De még az is csak — iránytűvel... * Ingóságainkhoz való ragaszko­dásunk — megingathatatlan ! # Jó, jó ... pszichopata vagy ! ... De azért ne csapj belőle akkora pszichopatákiát ! ... * Az átlaghalandó jogai — kö­telességeiben merülnek ki ! * A szegényember élete lemon­dások és felmondások közepette telik ...* Az éremnek két oldala van. Táj azoknak, akik a harmadik oldalát is látják ! ...* Bűneinkért meg kell bűnhőd­nünk ! Erényeinkért —­szintén. Csak sokkal keményebben... A Teremtő tökéletesíthette vol­na még valamelyest teremtése ko­ronáját, mielőtt ráállt széria­­gyártására ! ... Leggyötrőbb az a magány, a­­­melyet másokkal kell megoszta­nunk ! ...* Mindenki bolond — csak más­ként ! A többség bolondsága ha­sonló a többiekéhez. Kimagasló egyéniségek olyan bolondok, mint senki más ! ... * Az ’’élet iskolájában” tanuljuk a legtöbbet. S épp erről nem ad­nak bizonyítványt ! ... # Életünk tévedések láncolata. Va­jon halálunk se volna más, mint e tévedés-sorozat utolsó láncsze­me ? ...* Azt hiszitek egyedül a ti uta­­tok helyes ... Csupán — mivel nektek van a legjobb szemellen­zőtök ... * Ezerszer jaj neked !... Megmé­rettél és — súlyosnak találtattál ... *­­ Nagyjából meg voltak vele elé­­edve. Mindössze néhány erényét­ifogásolták ...­ Épp másnap akart új életet kez­deni ... Milyen kár, hogy ezt a szép napot már nem érte meg szegény !... Szeretném én felebarátomat ... De ha egyszer — nem hagyja ma­gát !... Némely kollektivista országban tilos a gondolkodás ! Magánvállal­kozásnak számít ... # Magányos öregember volt ... Egyszer aztán megismerkedett egy régésztanhallgatónővel ... Nem irigylem —- irigyeimet 1 ... * örökösen eredeti vagy. Nem unod még ?...* Folyóink fertőzöttek ... Nem szeretnék ma úgy élni, mint hal a vízben !...# Mindössze egyszer élünk. Sőt, tán még egyszer se­­... # A művészet célja nem az, hogy megszépítse a valóságot, hanem hogy megvalósítsa a szépséget ! KABDEBÓ TAMÁS ÉRETTSÉGI (egy tapasztalat története) Róma 1971. Ára : Sh. 3. Megrendelhető : DANUBIA BOOK Co. 78 Shaftesbury Ave. LONDON, W.i. England

Next