Irodalmi Ujság, 1972 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-15 / 1-2. szám
1972. január 15.-február 15. IRODALMI ÚJSÁG Mindszenty József első nyilatkozata A HAMBURGBAN megjelenő ’’Welt am Sonntag” 1971. december 26.-i számában jelent meg Mindszenty hercegprímás első részletes sajtónyilatkozata, amióta elhagyta Magyarországot. Tekintettel arra, hogy a ’’Welt am Sonntag” a német nyelvterületen kívül nem forog közkézen, dokumentum-jellegénél fogva majdnem teljes terjedelmében adjuk közzé a lapban megjelent beszélgetést. AZ ELSŐ KÉRDÉS az volt, hogy az elmúlt 15 évben, ameddig a bíboros a budapesti amerikai követség kényszervendége volt, nem szakadt-e el a világeseményektől? Mindszenty ezt válaszolta : — Tizenöt év persze igen nagy idő és ennek a korszaknak minden lelki, szellemi élményét néhány szóban elmondani — lehetetlen. Természetesen minderről bőven beszámolok éppen most készülő memoárjaimban. Most csak ezúton is szeretném hálás köszönetemet kifejezni az amerikai népnek a kedves és szívélyes vendéglátásért, amiért örökké hálás leszek. Remélem, hogy a közeljövőben lehetővé válik, hogy mindezt személyesen mondhassam el, közelebbről és közvetlenül megismerhessem őket. Az amerikai katolikusok ugyanis meghívtak, látogassak el hozzájuk. — Ami mármost a tájékozódási lehetőségeket illeti... nagyon korlátozottak voltak. A világeseményekről mintegy 20 magyar és sok nyugati lapból, valamint a rádióból tudtam híreket kapni. Sokkal szegényesebb volt azonban a magyar katolikus egyház helyzetéről kapott értesülésem. E téren kizárólag rokoni látogatások és a sajtó révén tudtam információkat szerezni. A világegyházban zajló eseményekről természetesen megkaptam a vatikáni jelentéseket, az "Osservatore Romano" számait, a zsinati határozatokat. Ezekből nagyjából láttam, hogy melyek az egyház életében szereplő kérdések. Tudom, hogy mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy bármiben is alaposan alátámasztott véleményt alakítsak ki az elmúlt 15 évben, viszont meg kell mondanom, hogy König bíboros időnkénti látogatásai éppen e téren igen nagy segítséget nyújtottak nekem. A KÖVETKEZŐ KÉRDÉS : Hogyan lehet épségben túlélni egy szűk lakásban 15 évet ? A bíboros válasza : — Ennyi időt, ilyen körülmények között csak rendkívül intenzív munkával és szigorú napirenddel lehet túlélni. A reggeli ima után az íróasztalomon miséztem, majd reggeliztem és azonnal hozzáláttam emlékirataimnak, valamint egyháztörténelmi munkámnak írásához. Utóbbiban a katolikus egyháznak a magyar államra tett hatását vizsgálom történelmi távlatban. Munkámat csak az ebédidő szakította meg és esti — a követség szűk udvarán tett séta után — éjfélig írtam, örömteljes változatosságot jelentettek a vasárnapok, amikor a követség néhány tagja is részt szokott venni a misén és angolul prédikáltam. Néha bérmálásra is sor került és itt-ott eskettem is. Rendkívül bensőségesek voltak a szentesték Ilyenkor sokan vettek részt a szentmisén, amelyet ilyenkor a követség egy nagy termében mondtam. KÉRDÉS : Elzárkózottságában nyomon követte-e az egyház és állam közötti kapcsolatok alakulását a kommunista országokban ? Ha igen, mi a véleménye erről a folyamatról ? Mindszenty válasza: — Információim forrásairól már előbb szóltam, de ennek figyelembevételével is azt mondhatom, hozzászólhatok ehhez a problémához. Véleményem szerint némileg eltúlozzák az eddigi eredményeket. Úgy vélem, hogy rendkívül fontos kérdésekre, mint például az ifjúság hitoktatására, a papi utánpótlásra és az egyházi vallásos irodalom lehetőségeinek kiterjesztésére nem fordítanak kellő figyelmet a tárgyalások közben, továbbá a püspökök cselekvési szabadsága a szorosan vett egyházkormányzati ügyekben sem nyer kellő súlyt, amikor az egyházpolitikai kérdésekről tárgyalnak. Az eddigi eredményeket távolról sem tartom kielégítőnek. A ’ WELT AM SONNTAG’ munkatársa ezután feltette a kérdést : mi volt a háttere a herceg-tirimás 1948 karácsonyán történt etartózatásának, miért állították bíróság elé, miért ítélték el ? Mindszenty azt válaszolta, hogy a rendszer az 1945 után megnyilvánult egyházi jellegű tömegmegmozdulásoktól megijedt és azt a következtetést vonta le idegességében, mintha az egyház a rendszer megdöntésére mozgósítaná a híveket. Lényegében ezért tartóztatták le az ország prímását koholt vádak alapján. Napokig tartó kihallgatása alatt lelkileg testileg meggyötörték. Állandóan két orvos volt jelen a kihallgatások alatt és végülis ’’vallomást” írt alá, odatéve neve után a ”c.f.” rövidítést, amelyből latinul tudó ember azonnal meg tudta állapítani, hogy "coactus feci”, azaz : kényszer hatása alatt tette az aláíró. Az ÁVÓ rájött erre és új ’’vallomást” tettek eléje, de akkor már olyannyira nem tudott arról, hogy mi történik vele, hogy csak a per lezajlása után olvasta, mit vallott, hogyan zajlott le az egész megrendezett bírósági színjáték. AZ ÚJSÁGÍRÓ megkérdezte, mit szól a bíboros azokhoz a Nyuaton is elhangzott vádakhoz,ogy az 1956-os forradalom idején a földreform visszavonását és az egyházi vagyon visszaadását követelte volna ? Mindszenty ezt felelte : — Mindebből egy szó sem igaz ! A magyar katolikus püspöki kar — melynek tagja voltam — már 1945-ben hitet tett a földosztás mellett, noha az akkoriban közismert jogtalanságok ellen is felemelte a szavát. Például az ellen, hogy a parasztság egy jelentős részét politikai szempontok miatt kizárták a juttatásból. Állandóan idézett 1956. november 3.-i rádiószózatomnak ama kifogásolt paszszusában szó nem volt a múlthoz való visszatérés követeléséről, csupán az egyház működési szabadságát és az egyházi intézmények működéséhez elengedhetetlen feltételek megadását követeltem. Semmi többet. A KÉRDÉSRE, hogy valóban a rehabilitációtól tette-e függővé Magyarország elhagyását, a bíboros kifejtette, hogy ma már ország-világ előtt köztudott, ami vele történt. A következő kérdés az volt, hogy miért éppen Bécsben telepedett meg ? A válasz : — Ez a város van fizikailag is legközelebb a hazámhoz. Közel van Máriacell, a híres kegyhely, ahová a dunai országok népei évszázadok óta zarándokolnak. A kegytemplomnak ma is van magyar kápolnája, oltára és számos emléke. Bécsben van azonkívül a Pazmaneum, amely az esztergomi érsek fennhatósága alatt áll. Ezek után csak természetes, hogy Pázmány Péter — az alapító prímás — mai utóda ugyanebben a házban él és dolgozik. Van még egy érzelmi szempont is, amiért Bécset választottam. Innen nem messze van a Vas megyei Mindszent, a szülőfalum. Természetesen Rómában is maradhattam volna, mint az egyház bíborosa, ahol szintén van egy darab magyar föld , a Szent István zarándokház formájában és ott van tituláris templomom is. BEFEJEZÉSÜL az újságíró megkérte a bíborost, hogy foglalja össze élete fájdalmas élményeinek tanulságait. Mindszenty hercegprímás így válaszolt : — Nem hiszem, hogy bármiben is módosítanom kellene életem eddig vallott elveit. Amit annakidején rossznak és károsnak tartottam, ma ugyanannak mondom, úgyszintén ma is vallom azokat az alapelveket és szempontokat, amelyek a magyar történelem folyamán a magyar nép megmaradása és léte szempontjából helyesnek és időtállóan értékesnek bizonyultak. Viszont hozzá kell tennem : senkit nem gyűlölök, senkire sem haragszom, aki Gondviselés-szerűen életem alakulásába beavatkozott. Értük is imádkozom és különösen könyörgök azért, hogy Isten adja meg nekik a megtérés kegyelmét. «Unokáitok is pirulni fognak» SZEMTANÚ-VALLOMÁS MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS BEBÖRTÖNZÉSÉRŐL MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁST, mint emlékezetes, 1948. december 26-án, Karácsony másnapján este 7 órakor tartóztatták le az esztergomi érseki palotában. A letartóztatás egyik szemtanújának, Molnár Miklós ÁVO-századosnak, a Markó utcai ÁVO-kirendeltség parancsnokhelyettesének alig 5 hónap múlva, 1949. májusában, sikerült Ausztriába szöknie. Ott egy magyar újságírónak — aki nem óhajt nevével szerepelni — jegyzőkönyvbe diktálta, hogy ment végbe a letartóztatás. Molnár, mint tartalékos hadnagy, a budai Várban folytatott harcokban fogságba esett. Itt a Szibériába hurcolás alternatívájaként felkínálták neki szabadadságát, ha felcsap a Zichy Jenő utcai kaszárnyában szervezkedő ’’államvédelmi" különítménybe. Elfogadta az ajánlatot, így vett részt az ÁVO esztergomi expedíciójában 1948. Karácsonyán. Tudomásunk szerint ilyen személyes megfigyelések keretében még sehol sem kerültek nyilvánosságra a letartóztatás adatai, ezért tartjuk érdemesnek a hercegprímás külföldre jutásának alkalmából közzétenni a tanúvallomás teljes szövegét. ”A HERCEGPRÍMÁS ELLENI rendőri eljárásról 1947. novemberében hallottam először az Andrássy út 60-ban. Az ÁVO vezetői arról beszéltek, hogy a hercegprímás és környezete már fél éve megfigyelés alatt áll, hatalmas anyagot gyűjtöttek össze ellene és ennek alapos feldolgozása miatt halasztgatják a vádemelést. Úgy emlékszem, hogy az első összejövetelt, amely Mindszentyvel foglalkozott, Ortutay Gyula kultuszminiszter hívta össze a Vigadó-épület egyik földszinti termébe. Többek között Balassa rendőrfőparancsnok és komáromi főkapitányhelyettes kijelentette, hogy a bíboros aláaknázását (sic) a demokrácia ellen tovább tűrni nem lehet. Újabban a bíboros autón utazta be Tokaj-Hegyalját, Abaúj és Nógrád megyéket. Az országutakon, amerre a főpapot várták, tízezrek álltak sort a bíboros áldását kérve. Ezek a híradások valósággal feldúlták a kommunista vezérkart ; az Akadémia utcában erőteljesebb eljárást követeltek. Végül már másról alig volt szó, mint arról, hogyan lehetne a legkevesebb zajjal a hercegprímást ’’eliminálni”. 1948. december elején nyílt titok volt, hogy megállapodtak Mindszenty őrizetbevételében és letartóztatásában. A VÉGREHAJTÁSSAL Décsi Gyulát, Péter Gábor helyettesét bízták meg. Hallottam arról is, hogy Mindszentyt igyekeznek rábírni, látogasson el néhány hónapra Rómába vagy Bécsbe. A vasúti jegyekről és kíséretének ellátásáról valamelyik ’’polgári’’ miniszter gondoskodik... Végül is a rajtaütést választották. Az akció megszervezését Décsi vállalta. Décsi 44 előtt ősjogász és alkoholista volt és Péter Gáborral való barátsága folytán lett az ÁVO jogi tanácsadója. A bíboros, bár nyilván tudott Rákosi terveiről, nem változtatott eddigi életrendjén. Karácsony második napján, délután fél négy órakor előállott Péter Gábor fekete Horch-autója, amelyben Décsi, Printz, Csapó százados, valamint Farkas Vladimir főhadnagy foglalt helyet. Én éppen átadtam inspekciós szolgálatomat, mire engem is az autóba parancsoltak. AZ UTAZÁS ALATT egyetlen szó nem esett. Décsi és Printz szüntelenül francia konyakot ivott. Amikor a primási székhelyre érkeztünk, már alig álltak a lábukon, így futottunk be a szürkületbe borult Esztergomba. Amikor beérkezett a másik autó, a géppisztolyos különítménynyel, Décsi megszállatta a Székesegyház kijáratait és az érseki palota kapuját. Décsi és Printz az irodába ment. A püspöki titkárt, dr. Zakár Andrást a könyvtárból állították elő. — Hol találjuk a bíboros urat ? — mordult rá Décsi. — Ájtatosságát végzi — felelte Zakár. — Merre, merre ? — ordította Printz és megütötte Zakárt. Décsi és Printz, két szobán keresztülszáguldva, imazsámolyán térdepelve találta a bíborost. 13 ÁVós volt a küszöbtől az imazsámolyig elosztva, tisztek és nyomozók. Egyik sem vette le a sapkáját. A bíboros becsukta imakönyvét, lassan végigjártatta tekintetét az ÁVÓ-sokon, majd felemelkedett, karját összekulcsolta és fagyos nyugalommal kérdezte : — Mit keresnek itt, az én hajlékomban ? Décsi vigyázzba vágta magát és szesztől gyulladt arccal dadogta : — Eminenciás úr, parancsot kaptam a letartóztatására. — Kitől ? — kérdezte a bíboros. Décsi fél lépést tett előre, újra szalutált és ezeket mondotta : — A belügyminiszter elvtárstól és a tábornok bajtárstól. MINDSZENTY elnézett felettük és anélkül hogy a hangját magasabbra emelte volna, szólott : — Ezért majd felelniök kell Isten és ember előtt. Percnyi szünet után megkérdezte : — Van-e maguk között római katolikus ? Továbbra is Décsi vitte a szót : — Hát én katolikus lennék, illetve az voltam, amíg kommunista nem lettem. Azóta egyik felekezetnek sem vagyok tagja és nem is leszek. A bíboros hangja ércesen csengett : — A kánonjog alapján kiközösíttetik. Décsi halkan válaszolt : — Tudomásul veszem. Szünet. Décsi előrelépett és harsányan kiáltotta : —• Eminenciás úr, tessék lehúzni a pásztorgyűrűt. Az a parancsom, hogy pásztorgyűrű nélkül állítsam elő. Mire a hercegprímás szorul szóra ezeket mondotta : — Unokáitok is pirulni fognak miattatok ! Amire készültök, árulás Isten és a haza ellen. Jegyezzétek meg jól : Isten nem siet, de nem is felejt ! Décsi nem állta a bíboros tekintetét. Mindszentyt fegyveres négyszög vette körül, az ÁVÓ- sok valamennyien a kézigránátjukat szorongatták. Décsi a gyűrűt zsebre tette. HETET ÜTÖTT a székesegyház harangja... Jobbról Décsi, balról Printz géppisztolyát a bíoros mellének szegezte.” Közzétette : MÁRER GYÖRGY S # * # VELINSZKY VILMOS Többé-kevésbéaforizmák Mi az ördögöt írkálsz itt összel ... Hisz minden szavad szemenszedett— igazság !... Kultúrált ember ! Más hibájáról nem is tudok ... # Ördög tud rajtatok eligazodni ! De még az is csak — iránytűvel... * Ingóságainkhoz való ragaszkodásunk — megingathatatlan ! # Jó, jó ... pszichopata vagy ! ... De azért ne csapj belőle akkora pszichopatákiát ! ... * Az átlaghalandó jogai — kötelességeiben merülnek ki ! * A szegényember élete lemondások és felmondások közepette telik ...* Az éremnek két oldala van. Táj azoknak, akik a harmadik oldalát is látják ! ...* Bűneinkért meg kell bűnhődnünk ! Erényeinkért —szintén. Csak sokkal keményebben... A Teremtő tökéletesíthette volna még valamelyest teremtése koronáját, mielőtt ráállt szériagyártására ! ... Leggyötrőbb az a magány, amelyet másokkal kell megosztanunk ! ...* Mindenki bolond — csak másként ! A többség bolondsága hasonló a többiekéhez. Kimagasló egyéniségek olyan bolondok, mint senki más ! ... * Az ’’élet iskolájában” tanuljuk a legtöbbet. S épp erről nem adnak bizonyítványt ! ... # Életünk tévedések láncolata. Vajon halálunk se volna más, mint e tévedés-sorozat utolsó láncszeme ? ...* Azt hiszitek egyedül a ti utatok helyes ... Csupán — mivel nektek van a legjobb szemellenzőtök ... * Ezerszer jaj neked !... Megmérettél és — súlyosnak találtattál ... * Nagyjából meg voltak vele eléedve. Mindössze néhány erényétifogásolták ... Épp másnap akart új életet kezdeni ... Milyen kár, hogy ezt a szép napot már nem érte meg szegény !... Szeretném én felebarátomat ... De ha egyszer — nem hagyja magát !... Némely kollektivista országban tilos a gondolkodás ! Magánvállalkozásnak számít ... # Magányos öregember volt ... Egyszer aztán megismerkedett egy régésztanhallgatónővel ... Nem irigylem —- irigyeimet 1 ... * örökösen eredeti vagy. Nem unod még ?...* Folyóink fertőzöttek ... Nem szeretnék ma úgy élni, mint hal a vízben !...# Mindössze egyszer élünk. Sőt, tán még egyszer se... # A művészet célja nem az, hogy megszépítse a valóságot, hanem hogy megvalósítsa a szépséget ! KABDEBÓ TAMÁS ÉRETTSÉGI (egy tapasztalat története) Róma 1971. Ára : Sh. 3. Megrendelhető : DANUBIA BOOK Co. 78 Shaftesbury Ave. LONDON, W.i. England