Irodalmi Ujság, 1980 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-15 / 1-2. szám
ALAin WOODROW: A hívők Magyarországon Alain Woodrow a párizsi "Le Monde" vallásügyi szakértője. Budapesti beszámolóját eredetileg a nagy francia napilap közölte két részben; onnan vettük át,teljes terjedelmében,a fejezetes alcímeket is respektálva, a szerző szíves engedélyével. I. Divide et impera Nyikita Hruscsov, amikor 1964-ben Budapesten járt, Magyarországot a "gulyás-szocializmus" hazájának nevezte. A magyar főváros levegője valóban könnyebb és egzotikusabb, mint például Bukaresté, Kelet- Berliné vagy akár Varsóé. Magyarország nem ismeri Csehszlovákia politikai feszültségeit,Románia dogmatikus merevségét, Kelet-Németország vasfegyelmét, vagy Lengyelország gazdasági válságát. Nem ismeri, egyelőre még nem. Ám ennek az Európa szívében meghúzódó kis országnak politikai, társadalmi és gazdasági helyzete ingatag, s az 1956- ban levert forradalom óta az országban állomásozó nagy létszámú szovjet katonai erő szüntelenül emlékeztet rá, hogy a "nagy testvérnek" esze ágában sincs lemondania erről a kulcspozícióban lévő országról, mely mindig útvonalán volt a nagy invázióknak, tatár, török, német, szláv és balkáni vonulásoknak, s amely most része a Szovjetunió köré vont "egészségügyi záróövezetnek". Az egyre sűrűbben érkező külföldi turisták - kiknek száma tavaly 12 millióra rúgott egy tíz és félmilliós országban! - általában meglepetéssel tapasztalják a viszonylagos árubőséget. Az üzletekben, melyek közül néhány magánkézben van, úgyszólván minden megtalálható: az amerikai cigaretta- és whisky-márkáktól kezdve a külföldről behozott egyéb luxus-cikkekig. Az élelmiszer-üzletekből semmi sem hiányzik, a sorbanállás már csak távoli, rossz emlék a hatvanas évekből; jól eszik a magyar ember, s könnyű kézzel emeli a poharat a falatra. Asszonyaik kacérul öltözködnek; hosszú haj,farmernadrág,miniszoknya; a fiatalja elmenne a földkerekség bármely nagyvárosában. Kilép a vendég a régi kolostorépület falai közé nagy gonddal tervezett Hilton szállóból, fordul egyet a híres Halászbástyán, fölváltva szemügyre véve a zöldelő budai dombokat meg az alatta elterülő fővárost, s egy sarokkal odébb máris a patinás folklór fogadja: nemzeti ételkülönlegességek cigányzene-mártással. A Vörösmarty cukrászda a háború után gonddal visszaállított eredeti díszletével, aranycirádáival és üvegcsilláraival az osztrák-magyar monarchia egyik utolsó tanúja, s aki kedveli a tejszínhabos süteményeket és kedvvel pihenteti tekintetét a nem kevésbé étvágygerjesztő kiszolgálólányok idomain, akár a boldog békeévek Császárvárosában hiheti magát De várja más meglepetés is a nyugati utazót a forgalmi dugók a főváros utcáin. Az autóbusz, a villamos, a földalatti fillérekbe kerül, a járatok sűrűsége is megfelelő a magánjárművek mégis valósággal elárasztják Budapestet Talán mert a fogyasztásnak is legfőbb jelképe, mert un. "státusz szimbólum": a magángépkocsik száma az 1960-as 31 ezerről mára 800 ezerre ugrott Az 1979 elején közölt statisztikai adatok szerint a magyar háztartások 70 százalékában található jégszekrény, mosógép, rádió- és televíziókészülék. Panem es circenses: az 1956 után hatalomra került vezető csoport ráébredt, hogy a tömegeket a fogyasztási javak felé terelve lehet legkönnyebben féken tartani. A kivégzések-börtönzések, és az új rendszer megszilárdítása után Kádár János ,az ügyes stratéga és szenvedélyes sakk-játékos, óvatosan készítette elő az 1968-as fordulatot, a "gazdasági csodát" megvalósító közgazdászok korszakát, s véle következtében, a hetvenes évek elején meginduló fogyasztási lázt. Ez a stratégia jelenleg azonban két akadályba ütközik. Egyrészt a világválság hullámai fenyegetik a rendkívül érzékeny magyar gazdaságot, a nemzeti jövedelemnek a felét ugyanis a külkereskedelem adja. Másrészt, az anyagi javakért folytatott versenyfutás legalább annyi hiányérzetet, mint amennyi elégedettséget teremt; s a kommunista vezetők most mintha kissé megkésve vennék észre, hogy a "spirituális űr" éppoly káros a pártnak, mint az egyháznak, s a papi hivatás megcsappanása ugyanolyan hanyatló görbét mutat, mint a párttagsági kérelmeké... Szent, de fanatikus Ha tudnák, hogyan fogjanak hozzá, az egyházak a maguk részéről képesek lehetnének ezt a "spirituális űrt" betölteni, mert a fiatalok körében van valamelyes, körülhatároltan is határozott érdeklődés a vallási kérdések iránt Egy ismert történész mondta beszélgetésünk során: "Vannak jelek, melyek nem csalnak. A televízióban láttam labdarúgókat, kik keresztet vetnek mielőtt a pályára lépnek, s láttam fiatal énekeseket, kiknek nyakában láncon kereszt lóg, s kik nem átallanak a nyilvánosság előtt kérdezés nélkül is hitükről beszélni. S nevezze bárki afféle folklór-jelenségnek, de ismerek olyan fiatalokat is, kik a miszticizmus, a buddhizmus bűvkörében élnek. Nyugatról még nem jutott el hozzánk a punk-mozgalom, sem a talmi szekták divatja, sem a kábítószer, azt azonban állíthatom, hogy a fiatal nemzedék olyan eszményt keres, melyet nem kínál neki sikerrel sem a párt, sem az egyház. ” Hasonlókat mond Kocsis Zoltán, nemzedékének kimagaslóan legtehetségesebb zongoraművésze: "Természetesen hívő vagyok. Mint sokan barátaim közül a zenei világban. Katolikus vagyok, noha nem gyakorló; a vallásról inkább baráti körben beszélgetek." Az egyházak iránti közöny a fiatalságban növekszik, noha például a katolikusoknál a hitéletnek heti gyakorlása így is magasabb, mint Franciaországban: 20-25 százalék. Az egyházi vezetőkkel szemben tanúsított gyanakvás magyarázata: túlságosan behódolnak a hatalomnak! Ez a magatartás különben nem mai keletű. A katolikus egyház a "nemzetiek” és a protestánsok ellenében a 16. századtól kezdve a Habsburghatalomhoz kötötte szekere rúdját. Az egyházi vezetők behódolásáért csekély a jutalom (Jean-Marie Domenach írja egy helyütt: "Közép-Európában a kommunista hatalomnak csak a jozefinizmus örökségébe kellett beülnie".) bár az is igaz, hogy a szemben álló erők egyenlőtlenek, s a kezdeményezések lehetőségei csekélyek. Mindszenty hercegprímás idején a magyar katolikus egyház megkísérelt nemet mondani az új uraknak, de végülis a reálpolitikai elvek győztek az országban s a Vatikánban egyaránt Ezt a kísérletet így kommentálja Miklós Imre államtitkár, az Egyházügyi Hivatal elnöke: ’’Közvetlenül a II. Világháború után az egyházak, s kiváltképp a katolikus egyház vezetői a népi demokratikus átalakulás ellen fordultak, s elutasító véleményüket számos püspöki körlevélben nyíltan kifejezték. Ismeretes, hogy a háború előtt Magyarországot a "hárommillió koldus országának" nevezték. S joggal, mert a földnélküli parasztok országa volt, míg a legnagyobb földbirtokok éppen a katolikus egyház kezében ittak. Ez már magában is bizonyíték rá, hogy a földreform érdekében hadat kellett üzennünk bizonyos jelentős egyházi erőknek." Mindszenty kardinális, esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása éppen ezeknek az erőknek volt jelképe. A Minisztertanács alelnöke, Aczél György szerint "Mindszenty József a feudális hagyomány szellemében a leg- Egy tál A többiek után tehát a sorban a magyar katolikus egyház is végül "normalizálta" viszonyát a kommunista rendszerrel. Úgy kell vajon érteni, hogy elsőszülött jogát eladta egy tál lencséért? Ez a véleménye egyik beszélgető felünknek, aki közel áll az egyházi hierarchiához: "Az egyházat megalázták, lefejezték. Elő test, de fej nélkül: jellemzője a középszer inkább mint a hitványság." Egyházi vezetők ily szigorú emberi megítélése — ideértve más egyházak vezetőit is — nem elszigetelt jelenség. Amikor 1948 és 1950 között az ország vezetői egyezményt kötöttek a különböző egyházakkal a református, evangélikus, katolikus, zsidó egyházzal, a Szabad Egyházakkal, baptistákkal, adventistákkal, húsvétosokkal, metodistákkal, nazarénusokkal stb. —, egyben semlegesítették is őket, s ellenzéki erejüket "hasznos" célok: a hazafiság, a nemzetközi béke, a családi értékek, a közerkölcs védelme felé terelték... Az állam végülis megértette, hogy az egyházak nem veszélyesek, sőt időnként szövetségesek is lehetnek. Kopácsi Sándor, Budapest volt rendőrkapitánya s a kádári represszió 1963-ban szabadult áldozata szerint "a Habsburgok régi jó jelszavát — divide et impera! — a kommunista vezetők is jól ismerik" Külön-külön tárgyalnak az egyes egyházakkal, hogy emígy is megerősítsék azoknak kölcsönös gyanakvását egy magasabb állami méltóságnak tekintette magát, s így szállt szembe a nagybirtokrendszert fölszámoló földreformmal, a királyságot fölváltó demokratikus köztársasággal, illetve az egyház és az állam szétválasztását javasló törvénnyel. ” Tudjuk, Mindszenty kardinálist 1949- es perében életfogytiglani börtönre ítélték, s fogságából csak az 1956-os forradalmárok szabadították ki őt. Akkor a rádióban azt nyilatkozta, hogy az ország rendelkezésére áll. ”Szent ember volt ő, de fanatikus, jegyezte meg nekünk valaki, akit ő bérmúk Hajthatatlanságával sok veszteséget okozott az egyháznak. Szereplése jó ürügy volt a megtorlásra.” Tizenöt éven át menedékhelyéről, az amerikai követség épületében berendezett lakosztályából magatehetlenül szemlélte, hogyan javul országában lassan az egyház és az állam viszonya. 1964-ben a magyar állam és a Vatikán részleges egyezményt írt alá új püspökök kinevezéséről, illetve a római Pápai Magyar Intézet visszaadásáról. 1968- ban úobb tárgyalás folyt Rómában az Egyházügyi Hivatal képviselőjével. A következő évben sor került az első püspöki kinevezésekre. 1971-ben Mindszenty bíboros Ausztria felé elhagyta az országot; három évvel később VI. Pál pápa fölmentette őt esztergomi érseki méltósága alól. Két menetben újabb püspöki kinevezések következtek azután, 1979 áprilisa óta pedig, négy új püspök kinevezésével, a magyar katolikus hierarchia valamennyi tisztsége betöltődött, olyan helyzetben, hol hivatalos ökumenizmus gyakorlatilag nem létezik, majd valamennyi felekezeten belül a hívek gyanakvását keltik föl a kivételezettség bőségével elárasztott egyházi vezetéssel szemben. Időzített bomba Magyarországon az egyházak állami szubvencióban részesülnek: a legfőbb tisztségviselők miniszteri fizetést kapnak, de még az egyszerű papok sem élnek rosszul, nekik is járnak a társadalmi juttatások s az állam által biztosított nyugdíj. Mindaddig, míg a szigorúan meghatározott kereteket nem lépik túl, "működhetnek" az egyházak, gyakorolhatják szertartásaikat, taníthatják a katekizmust, részesíthetik a híveket a szentségekben, gondoskodhatnak az utánpótlásról, sőt joguk van, korlátolt példányszámban, hitbuzgalmi irodalom kiadására is. Ám mindez felülről lefelé strukturált, előre megtervezett, ellenőrzött Ezzel szemben csírájában elfojtódik minden alulról jövő kezdeményezés, sőt még az egyszinten folyó, "horizontális" kapcsolatok sem kívánatosak. Az Esprit című francia folyóiratban írja a magyar Marc Rakovski: "A magyar katolicizmus konzervativizmusa nemcsak az új társadalmi szisztémával állt szemben, de kerékkötője az egyházon belül is minden megújuló törekvésnek. Amikor az egyház belefáradt a politikai ellenállásba, eme liturgiai és teológiai konzervativizmusnak alapján jött létre a nagy megegyezés. A beiktatás jogával élő Egyházügyi Hivatal a merev rituális formákban nem csupán a barokk formát becsüli. Azt is tudja, hogy a formalizmus eszköze is az ellenőrzésnek." (1.) A magyar vezetők tudatában vannak, hogy a fogyasztási versenyfutás a végéhez közeledik, s ezért is igyekeznek a lakosság vágyakozásait más irányba terelni. Elkezdték például a nacionalista érzelmek tüzét élesztgetni, óvatosan persze, nehogy megint ’56 legyen belőle. Szaporodnak a történelmi tanulmányok és kiadványok (melyekből nem egy negyvenezres példányszámot is elér), s nyomatékosan emlegetik a kétmilliós lélekszámú erdélyi magyarság szerencsétlen helyzetét Ebben a finom játékban, melynek célja persze a status quo megszilárdítása, az egyházaknak is szerepet szán a Hatalom. A romániai magyarüldözés hangsúlyozása, azoké a magyaroké, akiknek kulturális hovatartozása a lengyelekéhez hasonló katolikus hitükben is megnyilvánult, ébren tartja a hazafias buzgóságot és megerősíti a nemzeti összefogást (2.) Egy történész, akinek módja van közelről figyelni a jelenlegi politika hullámzásait így fakadt ki előttünk: "Nincs szégyenletesebb játék, mint azért szítani a nemzeti szenvedélyeket, hogy még könnyebben lehessen kordában tartani az embereket Az egyház jobban tenné, ha ebben a játékban nem venne részt hanem inkább a nálunk elégedetlen keresztény hívők panaszszavát hallgatná meg és az ő spirituális igényeiket igyekeznek kielégíteni. Az a szellemi és politikai anarchia, ami nálunk tapasztalható, a spirituális megújulás páratlan esélyét kínálja. Az állam viszont időzített bombával játszik, és ha az egyház nem ügyel, akkor megintcsak a barrikád rossz oldalán fogja találni magát". II. Nincs szintézis Aqubnól Szent Tamásból és Marx Károlyitól Vannak-e "disszidensek" Magyarországon? Ha csupán arra gondolunk beszélgető feleink mily Folytatás a 2. oldalon B 2 IS 89 F LAPUNK TARTALMÁBÓL Alain Woodrow: A hívek Magyarországon (1-2 old) A Bibe-probléma (3. old) Tánczos Gábor Öngyilkossága (3. old) Cs. Szabó László: Az ezerkilencszázhanslincas évek (4. old) ) Erdélyi titka (5? okf) FerdinandyMihály: Tisza (6.-7. old) Halász Péter: Egy szerencsés kolléga (8. old) Varga László: Emlékek Zilahyról (9. old) Monoszlóy Dezső novelláia (10. old) Sárközi Mátyás: Egy Kádárkáder regényein. old)