Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1914. 3. évfolyam
Műelemzés - Benedek Marcell: I[…]. Kont: Bibliographie Française de la Hongrie (1521–1910) 35–37. p.
IRODALOM. 35 tehát úgyszólván csak öntudatlan reform volt, mikor P. a hősies, szónokias, a fényesebb múltba menekülő magyarság helyébe a népiest tette ; csak «költői forradalom,» mikor az elbeszélő költészetben a párducos Árpádot P. János vitéze váltotta fel.» «De a naiv költő csakhamar mint naiv politikus bontakozik ki előttünk, aki költeményeiben János vitézéért immár a politika küzdőterére lép.» A naiv népies költőnek naiv politikussá való átalakulása nagyon igaz , találó, — bár van rajta némi enyhén szatirikus árnyalat — maga a kifejezés is. Ezt a naiv politikust, a priort is tudhatnók, Péterfy nem nagyon méltányolja, sőt ezzel kapcsolatban oly vonásra mutat rá, mely P.-ben már nem magyar gyökerű. P. ultraradikális politikai szereplése van itt szóban : «a viszonyok, az európai demokratikus áramlat behatása alatt a legnemzetibb költő lelkébe és költészetébe oly elem vegyül, mely sem a magyar nép jellemében, sem történetében alappal nem bír» s e jelenséget Péterfy a francia forradalom «kritikátlan tanulmányozására» és P.-nek Béranger iránt való előszeretetére vezeti vissza. Petőfi nem volt politikusnak való, bár mint követ a hivatott politikusoknak is meg szerette volna mondani «az igazat.» «Szerencséjére hírnevének» — mondja Péterfy — ez a szándéka nem sikerült. Ultraradikális, világboldogító eszméinek költői kifejezését, az Apostolt, szintén nem igen kedveli Péterfi, ami a mondottak után természetes is. «Vad, fanatikus költemény, melyet csak a kor izgatottsága menthet. Petőfi különben az Apostolban merő idegen eszméknek lesz képviselőjévé. Költői erejétől eltekintve a költemény a francia forradalom idejéből való pamphlet hatását teszi ránk .... Elfelejti igazi hősét, «János vitéz»-t s egy rongyokban született, a zsarnokság és királyság ellen dühöngő gamint állít oda a nép képviselőjéül.» Elismeri Péterfy, sőt bámulja, hogy P. szenvedélyes ereje még e félig visszataszító, félig költőietlen anyagból is tudott zord szépségeket kicsalni , ítélete szigorúsága azonban ennek ellenére is erősen feltűnik a mai olvasónak, aki Gyulai halála óta — nincs itthon a macska, táncolnak az egerek — nagyon elszokott a határozott szempontú és kérlelhetetlenül következetes ítéletmondástól. Még egy idézetet, kivált azok részére, kik azt találnák hinni e szigorú, szinte nyers ítélet után, hogy Péterfy nem látta az igazat s a politikus költő mögött elvétette az embert ; egy idézetet, mely közvetlen a föntebb idézett sorokhoz csatlakozik : «De vigasztalódjunk e tévedésen. Petőfi republikanizmusának sokkal egészségesebb alapja van, mint az ő politikai eszméi. Petőfi republikánus jelleménél és önérzeténél fogva , csakhogy elfelejtette, hogy ily fajta emberek nem függnek semminemű kormányformától. Röviden szólva : fölcseréli az etnikai kérdést a politikaival» E néhány szó P. egész politikájának a leggyökerére mutat rá. GALGÓCZI GYÖRGY. I. Koiil : Bibliographie Française <le la Hongrie (1521— 191«.) Paris. 1913. XVI. és 325. 1. Ernest Leroux, éditeur. «Ez előszó megírása és kinyomatása óta Kont urat elragadta egyre-