Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam
A homályból - Ugrin Aranka: Olvasmányok, könyvélmények. Az irodalmi érdeklődés alakulása 1893 és 1937 között 683–697. p.
A Homályból 691 bán Balázs székelyföld leírását*4 s a Le de tour du monde nyolcvan kötetét meg a Stieler Atlaszát 38 és a Corpus Juris Hungaricit. De ha jól fogom fel a kérdéseket, hogy melyek azok a könyvek, amelyeknek elvesztését mint hó legjobban megsínyleném s helyre nem pótolhatnám, hát erre a kérdésre válaszoltam a feljegyzett czímekkel. Hiszem például, ha azt kérdezed, hogy a könyvtáramban levő három biblia közül melyik a legérdekesebb (könyvészetileg)? azt felelném: a Doré-féle.87 Ha azt kérded: „nekem" melyik a legkedvesebb? arra azt felelem: az az egyszerű Károlyi Gáspár-féle, amit gyerekkorom óta magammal hordok. De ha azt kérded, hogy az „írónak" melyik a legértékesebb? arra felelem azt, hogy a De Sacy-féle,* mert abban mind meg vannak az apokrif könyvek, két század előtti nagy művészek aczélmetszeteivel. — A buzgó anachoréta Szent Dávid zsoltáraiból énekel, de az istentelen poéta az apokrifokból. Kérlek, ezt a magyarázó töprengésemet légy szíves szintén közzétenni, ha már meglódítottad ezt a bolondos lavinát. Igaz barátod Jókai Mór Justh Zsigmond levele" Jókai Magyar nábobja, legszebb éveimre emlékeztet, midőn még az élet álmai délibábként magasan lebegtek, fenn, szinte a föld felett. Hol vannak az álmok? hol az idők? Szerencsére a könyvem megvan, s még ma is sokat olvasgatok belőle. — — Goethe Faustja meg arra az időszakomra emlékeztet, midőn mindent feketén láttam s elégedetlen voltam az ég és földdel: a boldogtalan, de rózsaszínű huszadik év idealizmusára. Pár évvel később Párisban, az élet symphoniájának közepén, Baudelaire Fleurs du maija volt mindennapi kenyerem. Ez irodalmi mákony, jól esett akkor, midőn az izgalmas napok huszonötödik órájában sem bírtam nyugodni, és sem aludni, sem álmodni nem voltam képes. Midőn aztán az életért meg kellett fizetnem s nagy betegen Egyptomban búcsúztam az élettől, Höckel Teremtéstörténetében i0 találtam megnyugvást: én megyek, de az egész, a minden marad s én olvastam, csak olvastam. Majd a Nílus partján egyszerre csak beleszaladt lelkembe a távoli pásztortüzek fénye, belebolondultam Petőfibe, de egy élet folyamára. Az ő könyve haza vitt, s éreztem, a cosmopolitából magyar ember lett hatása alatt. Néki köszönöm a pusztát, néki, hogy a népdal mélységes világát érzem. Néki, hogy otthonom van, hogy mindenünnen haza, haza vágyok. — A Buddha szent könyvei pedig végleg megerősítették lelkem, kitépvén belőle a hiábavaló, a haszontalan iránti érzéket. Nem alkudni Istennek, nem kérni tőle semmit, nem ígérni neki semmit, erre tanít, így azt tanítja, hogy sem önmagunktól, se mástól ne féljünk. De a legtöbbet mégiscsak a magyar közmondások könyvéből tanultam, ebből éreztem ki fajom bölcsességét, egyensúlyban levő világnézetét. „Valahogy csak lesz", mondom velük: „sehogy még nem volt", ha érzem, hogy fejemre szakad a ház. így hát ha még ezt a hét könyvet is elveszíteném, valahogy abba is belenyugodnék, hisz csak nyitva az élet könyve előttem ! ,4 ORBÁN BALÁZS: A Székelyföld leírása. I-VI. Pest, 1868-1873-26 Le Tour du Monde. — Utazással, földrajzzal kapcsolatos folyóirat. 1860-ban EDOUARD CHARTON alapította. "A STIELER: Handatlas. Gotha, 1817-1823. 17 PAUL-GUSTAVE DORÉ francia festő 1865-ben készítette el fillm-illusztrációit. "LE MAISTRE DE LACY (1613-1684) Biblia-kiadása. "A Hét, 1893/14. 221. ME. HACKEL: AZ emberi nem eredete és törzsfaja. Pest, 1871.