Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1980. 12/62. évfolyam
Műelemzés - Orosz László: Bánk bán 826–829. p.
Szemle 827 Kerényi áttekintésének lényegi igazságait aligha érinti az a néhány apró megjegyzés, amelyet tanulmányának margójára írhatunk, így pl. a Képes Krónikában felbukkanó adatként említi azt a legújabb régészeti kutatással igazolt tényt, hogy Gertrudist a pilisi monostorban temették el, holott így adta ezt elő már 1268-ban a más vonatkozásban Kerényitől is említett osztrák rímes krónika is: „Campestri tentorio regina necatur. Et in monasterio Plis haec tumulatur." (Mezei sátrában megölik a királynét, és a pilisi monostorban temetik el.) Hasonló apróság, hogy Bonfini elbeszélésének jelenetei közül Kerényi elhagyja az utolsót. Ez az összefüggő Bánk-történettől elszakítva, a szentföldi hadjárat eseményeinek elmondása után következik, s a király itt nyilvánítja ki Bánkot felmentő, Katona Bánk Majának ismert mondatával is egybecsengő ítéletét: „eam jure caesam judicavit" — Heltai Gáspár szövegezésében: „a király olyan szentenciát monda ki, hogy méltán megöletett a királyné asszony". Figyelmen kívül hagyja ezt a részletet Kerényi akkor is, amikor megállapítja, hogy Thuróczyval ellentétben Bonfini nem szól a Bánkot sújtó középkorian véres és kegyetlen büntetésről. Éppen az az érdekes, hogy szól ő erről is, az imént idézett mondat után, csakhogy a véres megtorlást későbbi időpontra helyezve: „Sed deiide in universam Bancbani domum miserabiliter saevitum, quando reginae liberi inultam suae parentis mortem aequo animo pati nequivere." (Később azonban Bánk bán egész háznépével szánalmat keltő módon kegyetlenkedtek, minthogy a királyné gyermekei nem tudták nyugodt lélekkel eltűrni anyjuk halálának megbosszulatlanságát.) Ez a részlet különben bizonyítékul szolgálhat Kerényinek arra a megállapítására, hogy Bonfini „az idegenből jött külső szemlélő tárgyilagosságával mérlegelt minden rendelkezésére álló hagyományt". Bonfini tudhatott Bánk büntetlenségéről is, de tudhatott birtokainak későbbi, IV. Béla alatti elkobzásáról is: ez utóbbi adathoz kapcsolhatta a korábbi magyar krónikások előadását a Bánk családjára is kiterjedő bosszúról. Még egy észrevétel: Gertrudis halálának meg a keresztes hadjáratnak német, francia, angol feldolgozásokban való egyidejűségét Kerényi annak tulajdonítja, hogy II. András uralkodásának e két nevezetes eseményét a hatásosság végett fűzték össze. Közvetlenebb oka ennek, hogy forrásukban, Bonfiniban így találták. Kerényi természetesen nem törekszik arra, hogy a Bánk-téma valamennyi feldolgozását említse, ismertesse, anyaga így is szinte teljes. Katona József Bánk bánya nemcsak mint a téma legkiemelkedőbb magyar irodalmi feldolgozása, hanem mint Petőfi költeményének közvetlen forrása is fontos helyet foglal el tanulmányában. Jól érzékelteti Kerényi, mennyire „a levegőben volt" ez a téma, amikor Katona elővette, noha ez a megfogalmazása: „A Bánk-témát Katona József éppúgy ismerte, mint ez idő tájt már minden magyar anyanyelvű művelt ember az országban," némiképp túlzásnak tűnik. Ámde ezt a talán túlzó megállapítást jobban támogathatta volna a 18. század végi, 19. század eleji hazai feldolgozások itt már teljességre törekvő felsorolásával, így