Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Tanulmányok - Eisemann György: Létértelmező motívumok Az ember tragédiájában. [Madách Imre] 1–26. p.
2 Eisemann György ig tisztázódik a filozófiai kategóriák viszonya művészi jelenlétükhöz, újraformálásukhoz. A filozófiai-teológiai stb. háttérjelentések tényleges, a formálásbeli funkcióval adekvát besugárzása a műbe persze nem zárható ki, de csak annyiban jut szerephez, amennyiben kiindulást képez a további alakításhoz; alapot a belső, önértelmező összefüggések megteremtéséhez. Közismert eljárása ez a „metafizikai" igényű műveknek, melyek a forma önelvű egészében gyúrják át az átvett gondolati örökséget, ekként bontakoztatva a létszámukra és általuk kivilágló arculatát. Nem ontológiai, sokkal inkább ontikus érvényre törekszenek, ami természetesen következik a filozófiai és a művészi észjárások és alkotásmódok — bár olykor elmosódó — különbségeiből. Ha például a Tragédia sokat magyarázott zárósorára gondolunk, akkor belátható, hogy akár a mindennapi általános, akár a vallási-teológiai, akár az egzisztenciálfilozófiai stb. jelentésfelruházások, vagy ezek vegyülékei, önmagukban csak részlegesen érintik azt a tartalmat, azt a szellemi aurát, amely az egész mű belső erővonalainak következménye. Ezért fontos nyomon kísérni ama fejlődési ívet, motivikus építkezést, amelynek végeredményeként itt a küzdés és a bizalom fogalmai, mint az Úr szavai, egymás mellé kerülnek. S ezért tartjuk gyümölcsözőnek egyébként is azokat a vizsgálódásokat, amelyek a Tragédia poétikai-műfaji kérdéseit a világkép szerves kialakítójaként, mint döntő tényezőt veszik számba. A Tragédiának a létre vonatkozó legáltalánosabb, az emberi létezés lényegét exponáló fogalmait tehát ugyancsak ezért vizsgáljuk motívumokként, vagyis fokozatosan kiépülő, egymást megvilágító kapcsolódások alakulásaiként, így a mű szerkezetének és eszmei-jelképi rétegezettségének viszonyát is érintjük, mivel a forma színek szerinti szerkezeti bontakozása és a „vezérmotívumok" dinamikája egymást feltételezik. Csakúgy, ahogy a külső jelentésadás és a statikus szemlélet kölcsönössége pedig a prekoncepcionális megközelítések számára nyújt kedvező talajt.