Izraelita Tanügyi Értesítő, 1889 (14. évfolyam, 1-14. szám)

1889-01-01 / 1. szám

Felelős szerkesztő SZ­ÁNTÓ ELE Az Ár. Megjelen havonkint egyszer. — Kiadja az ,Ont. magy. izr. tanitó-egyesülettel. — Előfizetési ár: Nem tagok számára egész évre 2 fit. —■ Az egyesület tagjainak dijmen­­tesen jár. — Az előfizetési pénzek és tagsági dijak Óz­er Zsigmond egyleti pénz­­tárnokhoz Klauzál-utcza 4. szám küldendők. — Szerkesztői iroda: Sip-utcza 12. sz. Budapest, 1889. január hó 1. XIV. évfolyam. 1. szám. IZRAELITA TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. Hitoktatás. A ki újabb időben némi figyelemmel kiséri a zsidó hitközségi életet, az iskolák körüli mozgalmakat, szembeszökően fogja észrevenni, hogy a hitoktatás rendezése, vagy szervezése, ifjúsági istentisztelet az, mely az intéző körök kiváló gondját ébresztette; evvel foglalkozik min­­denki, a legkisebb községtől kezdve a legnagyobbig, értem a fővárosi hitközséget első helyen. Várjon mi történt? A gőz és villamosság ko­­rában beütött talán a nagy istenfélelem vagy a vallásos rajongás ? Vagy a régiek annyira visszamaradtak volna az istenismeretben, hogy a mi korunk fiai egyet javítani akarnak rajta? Mind a két föltevés nem áll; sem az egyik, sem a másik az új mozgalom indító oka, a mozgalom pedig, nem csak hogy meg van és mindig jobban és jobban fejlődik, hanem teljes jogosultsága is van. Ez a tünemény magyarázatra szorul, melyet meg is találunk, ha visszapillantást vetünk a múlt időkre. A múlt időkben minden zsidó gyermeknek három iskolája volt és mind a három szorosan a hit- és erkölcstan szolgálatában állott. Először volt a szülői ház és a családi kör, azután következett a zsina­­góga és azután az iskola. Mint a módszeresen eljáró tanító, ki előbb adja a példát és azután a szabályt, úgy műveltetett a gyermek e három tényező által. A ház és zsinagóga adták a példát, ezekben nevelkedett a gyermek a vallásos szertartások folytonos szemlélése és gyakorlása közben. Az itt folytatott és megszokott vallásos élethez az iskola adta az elméletet. Az iskolában ״ hittant“ mint tantárgyat nem ismertek. A gyermek mint a hitben nevelve és azt gyakorolva lépett az iskolába, itt csak a forrásokat tanulta, melyből merítettek azok, kik őt a házban és a zsinagógában nevelték. A­mit odahaza látott és gyakorolt, annak okait hallotta az iskolában. Ez igy volt és igy maradt, mig egy oly kor kö­­szöntött be, melyben a két első tényező már népi felelt meg feladatának és a harmadik, az iskola, új feladatát még fel nem karolta. Sokáig tar­­tott, mig a zsidóság észre vette, hogy a családi kör és a templom már a vallásos nevelés körül nem képes szolgálatát teljesíteni. És ez volt vallásos életünkre a legszomorubb korszak. Ha a régi időkben az apa gyermekét egy középiskolába küldötte, már akkor a fiú oly vallási készültséggel lépett be, hogy a felekezet is fölöslegesnek tartotta további hitoktatásáról gondoskodni és ha mégis tette, azért tette, mert az iskola­­igazgatóság, illetőleg a kormány osztályzatot kért a hittanból. És a hitközségek sokáig nem is komolyan, csak proforma gondoskodtak a hit­­oktatásról; a rabbi vagy annak helyettese még proforma sem tanított. 1

Next