Jelenkor, 1975. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám - Troszt Tibor: Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály
retanyagot át kell adnia, az olvasóban mégsem a kioktatásra váró alanyt látja, hanem értelmes partnert, akit végigkalauzol a Csokonai életművön. Nemcsak bepillantani engedi a vitás kérdésekbe, hanem bevezeti a kutatások műhelyébe is, s így közös izgalommal vesszük szemügyre, miként ítélhető meg Csokonai az „aufklérizmus" sokrétű gondolathatásában, stílusforgatagában — s nem utolsósorban egy Európát rengető forradalom szomszédságában. A mű polemizál is, szembesít is, kutatók álláspontjait tereli együvé, nézeteket ütköztet, kérdőjeleket is tesz, s egyet sem hagy megválaszolatlanul. Izgalmas töprengéseiből sejthetjük, még nem tekint minden választ végérvényesen lezártnak, s azt is, hogy egy, a mostaninál nagyobb, teljesebb monográfia előtanulmányát tartjuk kézben. Ez a könyve a kortárs kutatót is megítélésre készteti, egyben az átlagolvasót is odavezetve az érdekes-izgalmas Csokonai kérdésekhez. Fontos motiválója tehát jelenkori Csokonai-képünknek. Julow írásának kiindulópontja az életmű. Nem az életrajz titkait, hanem a költészet összetevőit, elemeit, meghatározóit boncolja. Az életműből elindulva bontja ki egyrészt a művek gondolati gyújtó töltetét, a formaöltöztető stílusirányokat, az esztétikum sajátosságait, másrészt ebből az alapállásból mutat rá az alkotással kapcsolatos életrajzi körülményekre. Iránytű biztonsága tájékozódásának köszönhető, hogy a kötet nem apró részletek bogozgatásának sora mégsem, hanem a nagyobb alkotóperiódusok ívét követi az összetett elemzésrendszer. Julow Viktor az életmű alatt, a teljes életművet érti, ezért a zsengéktől indul el, s nem fordul félre elnéző finnyássággal az „alkalmatosságra" írott versektől sem. Sőt! A tételes, és Csokonainak kimondottan progresszív munkáira tekintő korábbi irodalomtörténettel szemben szenvedéllyel keresi az ellentmondásoktól nem mentes termésben a haladó elemeket, s nyitott tenyéren mutatja föl, hogy a korábban esetleg ocsúnak vélt matériában mennyi a tiszta búzaszem. E versek köztudottan a testi-lelki szenvedés, a mecénáskeresés nehéz időszakára esnek. Pillantsunk most az 1795 előtti felhőtlenebb időkre! A korán és jól verselő, induló poétát hálás és hatásos csodagyermeknek, abszolút zseninek minősíteni. Az óriási tehetséggel megáldott Csokonai teljes életműve mindvégig tudatos alkotómunkáról, igényes építkezésről árulkodik. S Julow Viktor a zsengék tehetségről árulkodó kezdeteinek mögé is tekint. A „csodagyerek" titka ugyanis Debrecenben keresendő. Remek esszét kerekít a város korabeli gazdasági, szellemi állapotáról, közigazgatási és kulturális státusáról, a városközösség Kollégiumért vállalt mecénás szerepéről. Logikusan, gazdaságtörténeti, történelmi, irodalomtörténeti érveléssel bizonyítja, hogy a kulturális prosperitását akkor élő város szinte „megszülte" a „csodagyermekét", vagyis az alkotást serkentette a klíma, amelyben diákkorát töltötte, amelyben kezdő poétaként eszmélkedett. A későbbi, vázlatosabb fejezetekben utal arra is a szerző, hogy ez az éltető város — éppen Csokonai hányódásai során, a támogató professzorok elhaltával — miként vált zárkózottá, rideggé. A költő élete végén az egykor oly nevelő klímából csak kiszáradt, légszomj idéző spórák maradtak, ártalmára beteg magányának. Kazinczyt említi Julow Viktor, aki szerint Csokonai Debrecen renegátjaként lett azzá, akivé lett. Az abszolutizmus korára a zsíros, cívis város is önnön renegátja lett, megtagadva korábbi virágait. Kazinczy is idézte csupán az egyik debreceni hatalmasságot, aki renegátnak nevezte Csokonait. Julow Viktor az, aki az Árkádia-per ösvényein a legbiztonságosabban tájékozódik, s egy nagyobb, teljesebb monográfiában eligazít majd bennünket is. Kazinczyt szigorú, arisztokratikus klaszszicizmusa Csokonai egyik legfőbb értékétől, a népiességétől fordította el. Ezt szinte kivétel nélkül hangsúlyozza valamennyi monográfia is, érintőlegesen viszont csak azt , ami összekapcsolta kettejüket. Amit a kortársak közül szinte kizárólag Kazinczy értett és értékelt kellő felkészültséggel: Csokonai rousseau-izmusát, európai horizontra tekintését, esztétikai ismereteit. Hogy ennek a kapcsolatnak melyek a pontos értékarányai, hogy mit kell Kazinczy rovása mellett erényére írni — ebben ismét csak az életmű töprengésre késztető kérdéseire olyan érzékenyen reagáló kutató adhat választ, mint Julow Viktor. Mert ezt bizonyítja kétségtelenül a manierizmus kimutatása Csokonai költészete