Jelenkor, 2004. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)

2004-07-01 / 7-8. szám - Szilasi László: "Kiknek bor lelkök": Tinódi Sebestyén a borfogyasztás hatásairól: a bor minőségéről szóló kritikai beszéd kezdetei a magyar kultúrában

VK SZILASI LÁSZLÓ V­ V „KIKNEK BOR LELKŰK" Tinódi Sebestyén a borfogyasztás hatásairól, a bor minőségéről szóló kritikai beszéd kezdetei a magyar kultúrában. Hites Sándornak, köszönettel I. Kompozíció és ideológia (metafora) 1554 márciusában, Kolozsvárott, Hoffgreff György nyomdájában megjelenik az első meg­szerkesztett magyar nyelvű verseskötet, Tinódi Sebestyén Cronica című munkája. A mű „minden rendbeli tudós olvasó jámboroknak" szóló ajánlásának elején Tinódi a követke­zőképpen fogalmaz: „Ez jelenvaló könyvecskét szerzeni nem egyébért gondolom, hanem hogy az hadakozó, baj­vívó, várak-várasok rontó és várban szorult magyar vitézeknek lenne tanúság n­dvességes, tisztességes megmaradásokra, az pogán ellenségnek mi módon ellene állhassanak és hadakozzanak, mert mint illik lélek szerént az ördöggel, testtel és ez világgal korosként az jó körösztyénnek hadakozni, ugyan ez világ szerént és az pogán ellenséggel illik tusakodni, el­lene állani, örök életet nyerni. Lám, az hadakozás, emberöldöklés régen kezdőtött, még Ádám atyánk idejében, mikor az első két fia egyik az másikat, Kaim Ábelt megölte. Azidta fogva menni számtalan sok csudák, hadak, öldöklésök lettének, az krónikában bölcsek azt mind beírták. Én azt meggondolván, és látván ez szegíű Magyarországban mely csuda veszedelmes hadak kezdőnek lennie, ezeknek megírására, hogy ki lenne végemlékezet, sen­kit nem hallhatok. Mindezek meggondolván, és uraimnak, barátimnak erre való intésöket gyakorta hallván, köszöríttetém én magamat ez szegín őszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynéhány istóriát megírnom, öszveszednöm, és az községnek kiadnom, ki lenne az több krónikák között végemlékezet, kinek munkájába sokat fáradtam,futottam, tu­dakoztam, sokat el­költöttem."1­2 Sajnálatosan keveset tudunk a régi magyar irodalom műfaji szerkezetéről. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy két legalapvetőbb műfaja, sőt, talán egész struktúrájá­nak rendezőelve a fabula és a história fogalma, s e kettő szembeállítása volt.­ A história „lőtt dolog" (resgesta), olyan események pontos és hihető leírása, amelyek valóban megtörtén­tek, a fabula viszont kitalált, „költött dolog" (res ficta), teljes egészében a költői lelemény produktuma. Teljesen világos, hogy e két szélsőséges (s teljes tisztaságában természete­sen sohasem létező) véglet között valóban kiépíthető egy bonyolult és árnyalt műfaj.­ ­ Köszönöm a Borbarátok Szegedi Társasága (személy szerint: Fogarasi Ferenc és Kiss Attila) lelemé­nyesen elmemozdító felkérését, és az előadásszöveg átdolgozása közben Ötvös Pétertől, Pap Ba­lázstól és Vadai Istvántól kapott szakmai segítséget. 2 Tinódi Sebestyén: Krónika. S. a. r.: Sugár István. Bev.: Szakály Ferenc. Budapest, Európa, 1984.89. 3 Pirnát Antal: „Fabula és história", Irodalomtörténeti Közlemények, 1984. 2.137-149.

Next