Jelenkor, 2005. január-június (48. évfolyam, 1-6. szám)
2005-01-01 / 1. szám - Wernitzer Julianna: A hattyútól a mámorig: Esterházy Péter A szabadság nehéz mámora című kötete ürügyén
80 WERNITZER JULIANNA A HATTYÚTÓL A MÁMORIG Esterházy Péter A szabadság nehéz mámora című kötete ürügyén Esterházy Péter 1988-ban jelentkezett első esszékötetével A kitömött hattyúval (továbbiakban: hattyú), legutóbbi, A szabadság nehéz mámora (továbbiakban: mámor) 2003-ban jelent meg éppúgy, mint A szavak csodálatos életéből című, a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásának bővített változata. 1988 és 2003 között Az elefántcsonttoronyból (1991, továbbiakban elefánt), A halacska csodálatos élete (1991, továbbiakban: halacska), Egy kékharisnya följegyzéseiből (1994, továbbiakban: kékharisnya), Egy kék haris (1996, továbbiakban: haris) látott napvilágot. Úgy gondolom, e könyvek tematikájukban, megszólalási módjukban, valamint az író intencióját tekintve is szoros kapcsolatban állnak nemcsak egymással, hanem a szerző más szépprózai műveivel is, mintegy továbbírásai valami ugyanannak. Az esszékötet mint műfaji megjelölés, látni fogjuk, helytálló ugyan, mégsem archetipikus, hiszen e könyvekben az esszéken kívül helyet kaptak más közéleti, publicisztikai, valamint alkalmi írások (portré, köszöntő, megnyitó, búcsúztató, méltatás), ismertetések és könyvkritikák is. A műfaji meghatározás ugyanakkor nagymértékben befolyásolja az olvasó elvárási horizontját, így a könyv fogadtatását is. Esterházy írásmódjának sokdimenziós jellege, a szövegek intertextuális kapcsolódásai, valamint az esszéműfajból adódó befejezetlenség és a benne rejlő továbbírhatóság lehetősége: az ismétlődéseken keresztül megalkotott Esterházy-beszéd adja meg valamennyi, különböző műfajú írás közös textuális/kontextuális hátterét. Ha az esszé műfaját kísérletnek, valami befejezetlennek (s így folytonosan továbbírhatónak), fragmentárisnak tekintjük, felvetődik a kérdés, mire tesz Esterházy Péter ezen köteteiben kísérletet. Úgy tűnik, a hattyúitól a mámorig eltelt időszakban e szerzői kísérlet tárgya alig változott. Esterházy írásmódjában etika és esztétika kapcsolata a kezdetektől fogva transzparens a megszólaláshoz, a beszédhez, az íráshoz a „helyes" jelző rendelődik hozzá. Esterházy esszéköteteinek számos írása keresés, kérdésfeltevés, sok esetben rákérdezés e módra. Robert Musil szavaival: „Az esszé rendet keres a teremtéshez. Nem teremt alakokat, hanem gondolati kapcsolatokat, vagyis valami logikusat, és a tényekből indul ki, miként a természettudomány, amellyel kapcsolatba lép. Csakhogy ezek a tények nem általánosan megfigyelhetőek, valamint összekapcsolódásuk sok esetben csak szinguláris. Az esszé nem ad totális megoldást, csak egy sor partikulárist. De kijelent és vizsgálódik." Egy-egy gondolat hirtelen meg- és újraelevenedéséről van tehát szó, amelynek révén az ember egy pillanat alatt másként érti önmagát és a világot: ez egyfajta intuitív felismerés és megértés. Az esszé tehát gondolkodói magatartás is, a „reménytelenül magára Magvető Kiadó Budapest, 2003 459 oldal, 2490 Ft ESTERHÁZY PÉTER A szabadság nehéz mámora AS