Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-16 / 39. szám
306 mennyel is becsesítse, a kaposvári királyi gymnasium alappénzét hatezer vt.forinttal szaporitá, melly szép adományt nemcsak a’ tek. KK. és RR. mint a’ gymnasium lelkes alapitóji érzékeny hálával fogadók, hanem azon gymnasium előljáróji is szent kötelességüknek ismerik buzgó köszönetjöket a’ két haza előtt örömmel kijelenteni nevendékeik nevében, azon szent ígérettel, hogy míg e’ gymnasium falai állanak, fogyhatlan áldások fognak e’ gyámtettért az abban tanuló ártatlanok ajkairól a’ Mindenhatóhoz röpülni. — A’ másik, melly hasonlóul dicsőité e napot, az újólag épült megyeház alapkövének letétele volt, melly egyedül ez ünnepre halasztatott, ezt előbb hogy sem a méltósága teljesítené, méltós. Ladányi gróf Schmidegg József cs.f, mint az építési küldöttség néhai elölülője, hathatós beszédet tartott, az építész felvigyázás- érték, ’s pénzel előmozdított bőkezű férfiak áldozatit hála dicsérettel magasztalván. Vége lévén igy a’ gyűlésnek az alapkő az épület kijelölt oldalába mélt. Főispán ur által letétetett. — Napalkonyatkor az egész város pompás tűzben ragyogott szinte világos reggelig, számos volt a’ sok szép gondolatot tükröztető felírás és átfénylő rajzolat, mellyeket a’ hely szűke közlenünk tilt. Esti 8 óra tájban mozsár-durrogások a’ polgári katonaság tüzelő ropogásival vegyülten jelenték a’ tűzjáték kezdetét, melly szinte egy óráig tartott ’s különféle jelenetekben mulattató az összeiódult nézőket, végre az ünnepet reggelig vígan tartó táncz zárta be a’ megyei teremben. — Ez ünneplés közben minden este Komlósy úr mulattató ügyes társival a’ közönséget válogatott színjátékival. Tek. Sz. Fejér vgye hazafisága addig is, míglen tetemesb sommát gyüjthetend, siete a* nemzeti magyar tud. Akadémia pénztárába 472 fr. 20 xr. pengőt által küldeni alapítványul. Losonczrul május 8dikán . Az idei gyapjuvásár melly hazánkban közisméret szerint a’ kétnyiretű gyapjúra legnevezetesb, mind a’ mellett is, hogy elég vevő látszott összegyűlve, a’ termesztők reménységit még sem elégité ki egészen. A’ vevők igen válogatók, fitymálgatók, ’s minden vetélkedés nélkül voltak, mi azt szülte, hogy a’ piatzon lévő gyapjúnak színét felvásárolván, a’ silányabbját csak szintett vonakodással szedték a’ kereskedők. Ára egy mázsának 50—60 ezüst ft. volt. — Igen sajnálhatni, hogy rendszeres intézet nem gátolja a’ kereskedői ármánykodást e’ vásárra nézve , a’ mi abból áll, hogy a’ kereskedők a’ vevést megelőzőleg gyülekezetet tartanak, közönségesen a’ szomszéd Gács mezővárosban, hol megegyezvén aziránt ki hány mázsát vegyen , egyúttal abban is megállapodnak, mi legyen a’ legfensőbb ár, ’s igy addig húzzák, vonják az alkut, míg a’ termesztők közűl azok , kik szükségökre megkivántató egyéb vásárbeli portékákért kénytelenek pénzt szerezni, a* vevő árszabásán meg nem nyugszanak ; mivel pedig illy categoriához a’ legnagyobb (mint t. i. pénzben szűkölködő) szám tartozik, természetes a’ következés, hogy a’ kereskedői fortélynak győznie kell. Annál inkább lehet pedig’s kell ezt sajnálni, mennél igazabb, hogy a’ gyapjú egyike legfontosabb termesztményei közül hazánknak; továbbá hogy a’ nyírés kezdetére tekintve, a’ losonczi vásár legkorábban esik , a’ mi bizonyosan nagy befolyást szül az utóbbi piaczi árakra is. Forgott ugyan némelly javaslat a’ losonczi piaczon is a’ termesztők ajkain, mellyek habár nem tökéletes rendszerűek is, még is nagyon kár hogy az annyi vagyonosak közt mindeddig egy lelkesb sem találkozott, ki azon javaslatok bármellyikét legalább páldával tudná valósítani, ’s imigy kereskedési tekintetben , legalább egy termékágra nézve valódi jó magot vetni. Pfist: Nyilványos magasztalást érdemel a’ m. k. tud. Egyetem bölcselkedési osztálya ifjainak azon érzékeny tanítványi ragaszkodások, mellynél fogva elhunyt magyarlelkű Tanítójoknak, nagytiszt s tud. Imre