Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-03-10 / 20. szám
lyest pedig díjkevesztéssel nem hogy elnyomná, sőt uj lángra lobbantja. Giraud úr inté a’ ministeriimiot, hogy a’ carlista papokat zaklatni ’s üldözni szorgosan óvakodnék, foganatosb és törvényszerintibb eszköz úgymond eszék térítésére egész fizetésöket megtagadni mindaddig, mig szószékeiket politikai szónokságra használnák. Kímélőbben vélekedék Lameth ur, 's leginkább ifjú tiszttársit a' papságon elkövetett néhai igaztalanságokra ’s baromi bánásmódra emlékezteté, egyszersmind érdemei közé számlálta (’s méltán) hogy akkor ([1790) 300 papot menthete vízbe fojtatástul meg. Kötelességinket, chartánk határozza meg, mond tovább az ósz vitéz, szerinte nemzetünk nagyobb része chatolika hitet vall; inkább azok akaratjaként irányzanak tehát viseletünket, kiket letapodunk. Vallást a’moráltól nem választhatni el, ezen kivül pedig nincs igaz szabadság. Keresztyénség törte meg a’ civilisatio útját, s erősebb ingatlanabb talpra telepíté a’ morált; minden kormányfi ([Staatsmann) az ós újabb időben, kik t. i. e’ nevezetre méltók, főtámaszát vallásban kérése, mivel ez legjobban igazgatja világunkat. Maga Napoleon is régi jogaiba Qusaiba hehezé a’ religiot vissza, jól látván hogy ez boldogítja leginkább a’ népeket. De mind efelett van még a’ vallásban olly érzelmünkhez szóló valami, melly sokszor épen ellenkezőjét kívánja annak, a’ mit világi becsületünk javasol. Mind az a’ mit mondtam, csak rövid és hiányos előterjesztés, mitlyest egy féktelen hadi táborozásokban elaggott katona adhatott elő , kívánhatom mindazáltal hogy a kamarák szivökbe vésvén örök emlékekre méltassák. Vajha sok lenne Lameth gondolkodású közöttünk is! Páris Február. 22 ikén: A’ királyi marschall Mortier trevisoi herczeget rendelé az orosz udvarház személyviselőjévé. A’ polgári törvényszék első kamarája kihirdeté már ítéletét a’ bourbon herczeg végintézete iránt az Aumale herczeg ’s Feuchéres asszonyság ellen fenforgó perben. E’ szerint a’ herczeg végintézete törvényesnek állapíttatott meg. A’ királyfi (Aumale herczeg) általányos örököse marad . Fenchéres asszonyság kap 1) készpénzben 2 millió frankot. 2) St. Leu várát ’s térét minden odatartozó holmival. 3) Boissy várát 's jószágát szinte mindenestül. 4) Montmorency erdejét. 5) Morfontaine uradalmat. 6) Az asszonyság eddig lakta bourboni palota szárnyát, minden tartozékostul ’s 7) azugyran e’szárnyi lakásban található házi bútort, hintákat s lovakat minden készület, podgyász ’s lomtárral. Azonban Fenchéres asszonyság a’ pörbeli irományok bentartóztatását (a ki nem nyomtatását vagy] megsemmisíttetését) sürgető kérelmétől elmozdíttatott. A’ követkamara Febr. 22dik és 23diki üléseiben a’ kereskedés és országos munkák ([utak, hidak, csatornák, révek) feletti költségek forganak vitatás alatt ’s a biztosság ajánlatit kevés változtatással elfogadók. A’ csak röviden említett Febr. 21diki ülésben a belső ministeriumbeli költségek azon szakaszánál, melly a’spanyol , olasz, portugál , lengyel kivándorlottak felsegél- Lésére 600,000 frankot kíván, hosszú és heves vitatás támadt Mauguin, Lafayette urak 's a’ ministeri tanács elölülője között a’ Lengyelekre nézve, kik iránt a’ ministerium bánását Mauguin ur keménynek, igaztalannak ’s minden sympathiával ellenkezőnek állitá. Dupin ur a’ ministerium mentségére azt hozván fel, hogy némellyek a’ Lengyelek közűi czimborázat ’s engedetlenség által ellenséges indulatot mutattak az ország iránt; amazok védelmükre Lafayette szólalt meg. Azt kívánom úgy mond , hogy ha vannak idegenek a’ hazában, kik alattomos koholásokba ereszkedtek a kormány ellen, azok neveztessenek meg. Azon közben kinyilatkoztatom az urak előtt, hogy minekünk szent köteleztetésünk van több nemzetbéli kivándorlottak iránt, mellynek megfelelnünk illik. Igenis, uraim, nekünk kötelességünk különösen azon hős katonákat , kik Oroszország előseregéül valónak