Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-05-04 / 36. szám
282 tartván éjjel a városból ellódultak. — De hány illy külföldi rászedés történik hazánkban, — méltó nagyobb figyelemre e’ tárgy! ’s minden illyes faluzó árus. — Gömörben szinte hatalmaskodik a’ moszka náthahurut, sőt igen számosaknál a’ divatozó szamárhurut fajult azzá, de csak hamar fellábodnak az emberek belőle; a’ gyermekeket egyiránt támadja meg a’ korosbakkal ’s vénekkel. — A’ gabona e’ vidékhez képest itten felette olcsó, a’ búzának pozs. mér. 3 for. 30 kr. — 4 for. — a’ rozsnak 2 for. 30 kr. — 2 for. 36 kr. váltócz. Ha ez itt úgy van, bizonyos jele hogy még sok gabona hever a’ magtárakban és jó aratást remélhet a’ mező. — Nem is lehet honunkban különben a’dolog, hol még olly kevés kereskedési szellem találtatik. A’ gabona olcsó, de a’ művészeti ’s mesterségi tárgyak folyvást ehez képest magas áron állanak. Minden vetőföld úgy szólván gabonanemek alá használtatik, nincs festő- nincs kereskedési füveknek nálunk divatja, tekintete ; — telvék vagyunk még százados előitéletekkel! — Ha p. o. a’ birka-gyapjúnak van kelete, gyakorta hallhatni a’ magyar juhnak birkávali fölcseréltetésit, pedig durva gyapjúra is szükségünk van; kell mindig guba, pokrócz, széles kalap, darócz’s a’ t. — így e’ vidéken néhány évvel ez előtt szép pénzt vettek be a’ lakosok bőven termesztett káposztáért, mellyet a’ szomszéd helységeknek eladtak; most azok annyi káposztásokat csináltak, hogy majd ingyen sem kell ezen növénytermés. És igy több efféle tárgyakat fel lehetne hozni. — Nincs egység, nincs több és köz részre hatás, nincsen kölcsönös bizodalom és ipar közöttünk, hogy minden v. legalább több oldalú miveltségben előhaladva vivén gazdaságunk minden ágait, ha némelly czikkelynek csökken is becse ’s így jövedelmezése, a’ többi minden esetre mint az idő kivánátinak v. szükséginek megfelelőbb, csalhatlanul pótolná a’ csorbát v. hézagot, ’s igy ha közvetlenül p. v. a’ siligónak (gabonának) nincs v. nem volna kellő ára, varázsoljuk azt mássá ésszel. Mert a’ puszta siligo v is egyoldalú gazdálkodás mellett ősi dicső szokásunk szerint ezentúl is, mint eddig jobbadan, a’ lapos guta marad hív és elválhatlan zsellérlakosa erszényünknek, nem pedig körmöczik vezeres banknoták. A N G L I A. Az alsóház april 16iki délutáni ülésében Lennard úr engedelmet kért és kapott egy bili behozására a’ berontással járó házi lopásokra szabott halálbüntetés eltörültetése végett. Utóbb Faithful, egy dissenter, a’ következő resolutiokat hozá ajánlatba az angol statusegyházra nézve. A’ ház kinyilatkoztatja 1) hogy a’ magas angol egyháznak (külső szerkezetét értve t.i.) semmi practicus haszna nincs. 2) hogy annak jövedelmei a’ parliament rendelkezésinek mindenkor alája voltának vetve. 3) hogy ezen jövedelmek igen nagy részét a’ nemzet könnyebbülésére lehet és kellene fordítani. — Ezen ajánlatokat, mint gondolhatni, a’ ház minden szavazat nélkül elmellőzte. Más nap, miután több kérelem adatott be a’ zsidóknak adandó polgárirus, vagy emancipatio végett, Grant ur korábbi jelentése szerint indítványt teve e’ tárgyban. A’ speaker ajánlatára azonban mostan még nem biliképen, hanem resolutio gyanánt adá a’ háznak, melly e’ végre biztossággá változott, elő a’ dolgot, ’s a’ következő resolutiót tévé ajánlatba. A’ biztosság jónak’s alkalmasnak nyilatkoztatja, hogy minden polgári tilalmak v. jogtalanságok (inhabilitas), mellyek a’ zsidó vallást tartó személyeken feküsznek, szintazon kivételekkel törültessenek el, mellyek Ő Felsége catholicus alattvalóinál megállapíttattak. — Ezen indítványom, úgy monda Grant ur, főleg azon elven nyugszik, melly szerint egy civilizált ’s jól elrendelt statusban senkit sem kell csupán vallásbeli vélekedésiért a’ polgárjogokból, statushivatalokból ’s más illyes igazakból kizárni, mielőtt világosan megmutatva nincs, hogy az ő vallása és hite status-felforgatásra czéloz. Ezt pedig a’ mostani zsidó vallásról se a’ priori se más statusok tapasztalási után állítani nem lehet. Megengedem azonban, hogy addig, mig törvényesen uralkodó egyház van a’ statusban, nevetség volna kívánni azt, hogy általában minden hivatalra mindenki bocsáttathassák; de miért ne lehetnének a’ zsidók, kiknek hitbeli könyveik ’s némelly ágazataik általunk is tiszteltetnek, moráljok pedig tiszta és gáncstalan, bírák, katonák, képviselők, holott ők a’ statusnak mind ezen érdekeiben eleven részt vesznek ? Azt vetik