Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-01-26 / 8. szám
62 czélirányos volna é e’ kérdést sors által választott bíráknak, vagy akármelly törvényszéknek is elejébe terjeszteni? Gondolják el az urak azon débattokat, mellyek támadnának, ’s a’ néptömeget, melly a’ törvényház körül zsibongana. A’személy, tett és beszéd azon végtelen , határtalan szabadsága mellett, mellyet nekünk a’ juliusi revolutio kivíva, a’ kormánynak ’s akármelly kormánynak minden ellenségei az országnak minden széleiről nem mondom százanként vagy ezrenként, hanem száz ezrenként is tolonganának e’helyre. . . . (Nagymoraj, zugás). Gondolják el az urak a’védők, gondolják el a’ vádlók szavaikat ’s a’ nép dühét, melly ennél vagy amannál mulhatlanul kitörendene. Azt vélik az urak, hogy az egész erő, mellyel a’ kormány bir, elegendő volna most a’ bírák, majd ismét a’ bűnös fejét, életét védeni? — Látták az urak a’ministerek pőrét, tiz napiglan látták Párist, az ország fővárosát, talpon, fegyverben, egy ostrom ’s vívott hely kínos szorongásiban, — látták Párist a’ júniusi napok zavaraiban ; de mindéhez képest, a’mi itt következnék, mit sem láttak.— — Hatusa van valakinek előidézni e’ veszélyt, nekünk viszont kötelességünk kimutatni annak nagyságát ’s kimondani , hogy az ország nyugalma sohabalgatagabb ’s haszontalanabb phantasmáért nem volt még veszélyeztetve. — Mi a’ másik vádat illeti, hogy a’ ministerium ne ossza meg, ne hárítsa feleletterhét a’ kamarára, itt egymást meg kell értenünk. Mellyik feleletterhet értik ? egy lehető, jövendőt talán, mellyre a’most legyőzött párt, ha diadalmasan térne vissza, minket vonandana? Ettől nem félünk, tudjuk mindnyájan, mit várhatnánk egy újabb restauratiotól, a’ hid közte és közöttünk el van metszve. — De van constitutionalis ministereken egy más feleletteher, mellyet ők nem háríthatnak a’kamarákra vissza, hanem azt a’ kamarák előtt meg kell állaniok. Vétettünk és vétünk e mi tehát, ha ezen feleletterhet, melly akaratunkat a’ többség akaratjához csatolja, önkényt felidézzük ? — — ’s a’ t. ’s a’ t. (A’ beszéd vég irányzatát ’s határozatot már tudják olvasóink). BELGIUM. A’ hadministert a’ brüsseli polgári törvényszék janulóikén maga elejébe idézé, azon ítélet meghallása végett, hogy több birtokosnak köteles megtéríteni azon kárt, mellyet ezeknek az antwerpi fellegvár ostroma alatt a’ franczia seregek okoztak. — Gróf Cornelissen jan. Sdikán különös küldeménnyel Brüsselből Londonba utazott, Craddock ezredes ugyan onnan ’s ugyan akkor Párisba. — Az utazó királyi pár jan. Mikén Lillébe érkezett, holott a’ királyné a’Francziák királynéját ’s testvéreit találta. — A’ Schelde csakugyan minden nemzet hajóinak folyvást zárva. General Chassé azt állitja* dec. 29iki tudósításában — igy ir az Union — hogy egy hollandi sebhedteket vivő hajóra a’ belga táborszemek Nordfortnál puskáztak. A’ belga seregek becsülete kívánja úgy hisszük említenünk, hogy nem Belgák, hanem Francziák voltak kik azon lövéseket tevék, ’s hogy ezen tévedést a’ sűrü köd okozá, melly miatt a’ lődözök a’ vörös zászlót nem különböztetheték meg. HOLLANDIA. Haagaijan.lkki tudósítások szerint annak hírét, hogy a’ kormány Anglia ’s Francziaország újabb alkupontjait (1. Jelenkor 6.) visszaveté, a’ haagai lakosság igen nagy örömmel fogadá, melly öröm jelesűl a’játékszinben lelkesült iljen kiáltások ’s egy nemzeti ének harsogtatásában tört ki. — Egyébiránt mint mondják, az angol-franczia javaslatok igen szelíd, baráti hangon valának írva; ’s minden esetre a’ béke-fennaradásra nézve igen jó jelnek vehetni azt, hogy frankfurti legújabb, u. m. jan. 18diki tudósítás szerint oda ugyan az nap azon porosz cabineti parancs érkezett, hogy a’ Maas melletti porosz figyelő seregek az ország belsejébe térjenek vissza’s ezen indulást már e’ hónap 18ikán megkezdjék. — A’ Staatscourant egy királyi végzést közöl , mellyben meghatároztatik azon pénzmennyiség, mellyet a’franczia fogságban levő antwerp-fellegvári volt őrizet tiszteinek, altiszteinek, közlegényeinek ’s más polgári hivatalbelieknek özvegyeik ’s kiskorú gyér-