Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-22 / 85. szám
677 noha ezt kinyomatni ’s közzé fogja tétetni. Költ Queluz-lakban sept. 29. 1834. (aláírva) Én a’ királyné. Pecsételve Bente Pereira do Carmo által.( 2) sept. 20-án, tehát 4 nappal d. Pedro halála előtt, dona Maria következő írást bocsátott atyjához: „Fenséges és hatalmas Fejdelem és senhor, dom Pedro d’Ascantara, braganzai herczeg, igen szeretett, magasra becsült és tisztelt atyám! Én dona Maria Isten kegyelméből Portugália és Algarbia királynéja, üdvözlem csász. Fölségedet, mint azt, kit e’ földön legjobban szeretek’s legjobban tisztelek. Óhajtván csász. Fölséged iránt nyilványos tanujelet adni azon forró szeretetnek, mellyel csász. Fölséged személye iránt mind úgy, mint leánya, mind pedig mint Portugália királynéja el vagyok telve, minthogy csász. Fölséged kitűnő vitézségének és fényes bátorságának köszönhetem bitorlóit királyszékem helyreállítását, melly dicső vállalatban Fölséged csüggedetlenül egészségét ’s életét tévé ki veszélyre, hogy a’ portugáli nemzetnek intézvényeit és szabadságait, mint jólléte kezességeit, biztosítsa• — óhajtván egy szóval három kettős tartozása adóját némileg leróni, ajánlom csász. Fölségednek a’ régi és igen nemes, torony- és kardrend nagykeresztjét vitézsége, dicséretessége ’s érdemei jeléül, mellynek mint gyermeki szeretetem zálogának elfogadására csász. Fölségedet kérem. Fenséges és hatalmas Fejdelem és Senhor, dom Pedro d’Ascantara, braganzai herczeg, szeretve tisztelt atyám. Fogadja Isten személyét szent oltalmába. Költ Queluz-lakban sept. 20kán 1834 csász. Fölséged őszintén engedelmes és hálás leánya (aláírva) A’ királyné. Bente Pereira do Carmo. — A’ Morning-Herald következőt beszél d. Pedro végpillantatiról: „Sept. 24. d. e. 12 órakor hirlemény (bulletin) tétetett közzé, melly azt jelenté, hogy a’ császárt uj paroxismus érte, és szentbetünőleg nehezül. Ezt haldoklás jelének vették. Mint hallani végiglen nyugott vala, ’s teljes eszméletű; de a’ közelgő feloszlás előtt * szava elállott. Állapotját reménytelennek látván, három nappal elhunyta előtt fájdalmai végét óhajts* Sorsán megnyugvás, lelki erő, hazafi buzgóság és családjához vonzó szeretet tüntetek ki enyészete végperczeit mindenek bámultára. A’ braganzai hgasszony (a’ császárné) egy perczig sem távozók ágyától. Estve 8 órakor terjedt halála hire. SPANYOLORSZÁG. A’ Gazette de France szerint sept. 28 ánZumalacarreguy Abarrazuban Estella mellett négy csapat christinost lepett meg, 40 embert levágott, 60 megsebesített, ’s többet elfogott. Lorenzo és Orna osztályai igen közel valának, ’s Lorenzo majd nem lakjában fogaték el. E’ kis csapás után Zumalacarreguynak vissza kelle vonulnia, mert az ellenséges osztályok fegyverben valának ellene indulólag. A’ christinosokat Cordova osztálya elűzte Elisondótól. A’ király (Carlos) minden viszályai mellett is ép egészségű , és sept. 30-án Baraivában tartózkodók (Navarrában.) — A’ Sentinelle des Pyrénées szerint Pamplonát a’ carlosiak keményen ostromlották. — A’ Morning- Herald Guipuzcoa széléről sept. 27ről következő közleményt ad: A’ szomszéd tartományok lázadása megvalósul, de azért a’ háborgó felek kölcsönös állásaiban od. közepéig nehezen fog valami változás történhetni, mert a’ carlositák csak ekkor fognak elegendő fegyvert kapni, hogy hathatósan fölléphessenek. Újra fölszólítom Önt arra, hogy a’ telegraphi híreknek Bayonneból semmi hitelt ne adjon ; nem czélom ugyan azt állítani ezzel, hogy a’közönséget szántszándékkal csalni akarják, de annyi még is bizonyos, hogy e hírek mind hamisak. — Némellyeket Bayonneban ferdítenek ’s csavarnak el, másokat pedig Rodhi főszállásán koholnak, így nem rég azt jelenté a’ telegraph ,„hogy két, a’ guipuzcoai osztályhoz tartozó csapat szétfutott.“ Ebből csak annyi való, hogy mintegy 50 legény szabadságot kapott haza térni mezei munkára, ’s e’ miatt egy carlosi csapat Oyarzunba vette állomását, őket védendőleg. — Rodhi folyton folytatja fosztási rendszerét, mi a’szabadelmüket mind inkább elidegeníti tő!?. Borundában valamennyi helységet földult, ’s 35 háznépet száműzött, miután egészen kizsarlotta őket. St. Sebastianból is 32 főt zaklatott számkivetésbe, ’s még többet is fenyegete azzal. Mire, mihelyt eltávozott onnan, valamennyi (a’szó szoros értelmében) előkelő család azt odahagyni ’s francziaországba készüle menekedni, noha ezelőtt mindnyája szabadelmü párthoz tartozott, csakhogy Rodhi útjából kitérjenek. Tolosában a’ börtönöket tömte meg ’sa’t, szóval mindenütt a’ legnagyobb vigyázatlansággal dulakodva, maga ellen bőszíti fel az egész lakosságot. Arragoniában 5000nyi lázadó van, de 300, vagy 400 csapatokra oszolva, kik arra szolgálnak egyedül, hogy a’ carlosi szellemet tartsák ébren a’ tartományban , ’s a’ királyné tetemes fegyveres erőt legyen kénytelen ottan folyvást tartani. E’ végből Rodilnak Linares generált kelle 2000 fővel oda küldeni. Cataloniában is szaporodnak a’ carlositák. A’ hegység közt tisztek gyakorolják őket fegyverforgatásban, és csapatokra osztják. — FRANCZIAORSZÁG. Antomarchi dr. Napoleon egykori ’s utolsó orvosa sz. Ilona szigetén, sept. 25-én Parisból az éjszakamerikai szabad statusokba utazott. Elutazta előtt Gérard marsaihoz , ’s Bertrand generálhoz következő két levelet bocsátott. Az elsőhez ezt: