Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-08-17 / 66. szám

267 A’ National következő tartalmú irományt közöl Bayonnebul, jul. SUTrül: „Azon néhány nap ótai ide ’s tova bolygó meneteknek, mellyekkel Cordova hadsergének különféle csapatait fárasztotta, semmi szembetűnő foganatjok nincs, Bernelle generál azon tá­borozásának hasonlókép csekély következménye van, mellyrül bi­zonyosan gondolták, hogy Estellát kivivandja. Néhány meggyujtott ’s feldúlt ház mutatja nyomát e vállalatnak, melly a’ sokkal nagyobb erő előtti hátrálással végződék. Evans betegen fekszik st. Sebas­­tianban ’s Jaureguy osztálynokra bizá azon haditestnek nem nagyon súlyos parancsnokságát, melly munkátlanságra látszik kárhoztatva. Comez Galíciában van, sehol sem talált ellenállásra, kivévén Logonát. Hiányzanak erről a hiteles tudósítások. A’madrizi Gacetából tudjuk, hogy Espartero vezér még ezen tartományban volt, ’s egyesülni­­igyekezett Manso és Latre vezérrel, nemkülönben egy portugál osztállyal is. Garcia egy ideig megszállva tartá Soriát, honnan azután sergének egy részét Siguenza, másikát pedig Ca­­latayud felé fordítá. A’ munkátlanság rendszere, melly az éjszaki seregnél uralkodik , otthonosnak látszik az arragóniainál is, mert a több vezér alatt álló 20 ezernyi katonaság csakugyan henyén üldözi az insurgenseket. Cataloniában még is csak mozganak annyira, hogy napi közleményeket adhatnak. Legmunkásabban folynak a’ választások, mellyeknél a’ túlzendülési párt tüntet ki legnagyobb fürgeséget, m­ig a’ mérsékletiek több győzelmet elszalasztanak, m­ellyek a’ választók csak részinek jelentkezésivel is megnyer­­hetők valának. A’ ministerium mindenütt többséget lehete nyerendő, ha a’ választók mindnyájan szavaztak volna. E’ hanyagságnak az lesz következése, hogy a'tulzendülési pártot igen nagyon erősnek fogják tartani; mi pedig szintolly nem igaz, mint sok egyéb, a’ mit valónak hittek . A’ franczia hadsergeknél Spanyolország királynéja részire önkéntesek fogadása végett megkezdett tobor­zások (b­ecruth­ing) jóval is kedvezőbben folynak mint közönsé­gesen hivék. E’ biztatás, mellyre nézve már a’ spanyolok csüg­­gedezni kezdének , ismét fölélesztgeti reményeiket, minthogy uj bizonyságot szolgáltat nekik a’ franczia kormány őszinteségérül. “ Bayonnei levelek jul. 30rul következő nyomos híreket köz­lenek: „Vitoriát, Castilia kulcsát hihetőleg e­ pillanatban már meg­szállva tartják a’ carlosiak.” Cordova visszavonult Logrono felé, ’s úgy látszik önsorsára szándékozik hagyni Vitoriát. A’ város e­­lőtt 28kán jelent meg 12 zászlóalj gyalog, csekély számú lovag ’s erős készületü pattantyús seregével Villareal, 's a’ polgárokat annak föladására szólította. Folyt is az alkudozás, ’s estenben abban állapodtak meg a’ városiak, hogy ha a’ következő nap (29kén) déli 12 óráig az őrseregnek Cordovátul semmi erősítése nem ér­kezik, minden további haladék nélkül föladassék a’ város. Fölös­leg is említéi, hogy azon benyomás mellyet e’városnak a’carlo­­siak kezébe jutása okozand, nagy következményű leszen. Azon in­dítóok , mellybűl Cordova hátra vonulása magyaráztatik, még sok­kal roszabb mint maga a’ dolog; azt mondják t. i. lehetlen neki, saját nyilatkozása szerint, olly nagy közelségben maradni a' car­­losiakhoz, mert ez katonáinak szökdözését mozdítná elő. Mintha bizony illy körülményben a’ carlosiak Logronoig is utána nem me­hetnének, fölkeresni azon „közelséget“, melly nekik szökevénye­ket szerez. “ — A’ Gaceta de Madrid, jul. lerul ismétlőleg ellene mond azon több hírlap által hitelességi kezeskedés mellett közlett hírnek , hogy a’ királyné és d. Carlos fővezérei közt békealkudozások történtek. Az egész hirt a’ pártoskodók által olly czélból állitja koholtnak, hogy általa bizalmatlanságot és egyenetlenkedést támasszanak a’ szabadelműek közt; ’s felhatalmazottnak vallja magát kinyilatkoztatni, hogy „soha nem volt alkudozás a' törvényes királyszék és bitorló közt, ’s jövendőben is csak úgy leend, ha a­ bitorlóság nem csak a’ harcz mezejéről eltakarodik, hanem mind azon hazug ’s alaptalan követelésiről is lemond, mellyekre eddigelé támaszkodott.“ Ezek szerint tehát egészen más tárgyú beszédek foroghattak fen­n az alkudozás ürügye alatt összejött ellenséges fővezérek közt, mellyek Cordovát nagy gyanúba ejtik. Nem lehete szembe nem ötlő mind­eddig is az ő viselete, mint ezt egy párisi lap f. h. 4 körül meg­­jegyzi, mi szerint C mindig kerülte az elhatárzó ütközetet, ’s folyvást hátrált, hogy az carlosiak előnyomulhassanak. Tudva van, hogy Mendizabalnak ministerségiüli lemondását egyik az okozá, hogy a’ királyné Cordovát, mint a’ mostani első minister Isturiz kedven­­ezét, elmozdítni nem akará. E’ lépés megtételére most a’ franczia kormány birá a’ királynét, csak azon föltétel alatt ígérvén meg neki az idegen sereg-szaporítást, ha Cordovát rögtön visszahivandja, kinek tehetetlenségérül, ’s a’ miatt az idegenseregnek minduntalani megtámadtatásárul Bernelle vezér a’ maga kormányát hiven tudó­sította. Cordova önkénytes lemondás által akarta megelőzni gyalá­zatát. Helyébe, mint mondatik, Sarsfield fog lépni, kit hasonlag elégtelennek tartanak illy szorult helyzetben a’ fővezérségre, ’s elválasztatását, csak ügyes spanyol hadvezérek hiányából ma­gyarázhatni. Barcelonából jul. 30ig terjedő illy hireket közöl a’ Gazeta Piemontese: Quilez, az ismert carlosi főnök berontott 3 ezer föbül álló sergével alsó Arragoniából Valencia királyságba, s mentében félelmet ’s pusztulást támasztott. Útjában esett Segorbe, Liria, Montroy, ’s midőn a’ Jucaton átkelt, mellynek hidait maga után elégeté, S. Felipen és Carcagenten keresztül Alcoyig nyomult. Innen a’ legnagyobb gyorsasággal előre haladva ’s Godellát és Il­enfortot hátra hagyva, jul. 25dikén Valencia külvárosihoz érkezett. (Juileznek ezen vakmerősége kimondhatlan rettegést okozott a’ városban ’s néplázadásra nyújtott alkalmat, mellynek folytában szá­mos királypárti volt önkénytest megöltek az utczákon. A’ pórság összecsődült a’ főkapitány lakja előtt, s azt kívánta, hogy induló fuvassék a’ carlosiak ellen; mit a főkapitány katonaságának kevés száma miatt nem tehetett. Nagy nehezen tudta lecsilapitni ’s ré­szint elnyomni a­ zendülést a’ nemzeti őrség segítségével. 27kén megtámadtatott Quilez Villacampa 5 zászlóalja által, mellyeket azon­ban ő nagy veszteséggel visszavert. Szándéka volt Sierra Enguenát is elfoglalni, azért sergének egy részét ez ellen fordította. Es­­perenza, a’ szerzetes , Siete Aguas közelében, Valenciátul nyűgot felé tanyáz, mellynek (Valenciának) éjszaki részén El Serrador igen jó helyzettel bir Puebla de Arenosonál. Cabrera a­ castelloni síkot és morellai kerületet tartotta megszállva , föntartván egy­szersmind a közlekedést Cataloniával. — Cabrera, Quilez és Se­­rador mindenik kétkét követet külde d. Carloshoz olly megbízással­ kérnék őt, hogy az arragoniai és valenciai hadsereghez főparancs­nokot nevezzen. S. Sebastianból egy napi parancsot közöl az angol Courier, mellyet Evans jul. 24-én hirdettete a seregnek az elégületlenség megszüntetésére. Abban minél előbbi kifizettetését ígéri a' spanyol kormány nevében a' még hátralevő zsoldnak s egyéb követelé­seknek. Ugyanazon lap állításaként: „Evans ezredes, az utolsó tudósítások szerint, majd egészen fölgyógyult, s reményű nem so­kára ismét munkásságba léphetését. E’ tudósítás s azon általa hir­detett napiparancs, melly­ben azt nyilatkoztatja, hogy a királyné ügyét a’ háború végéig el nem hagyandja, elég válasz egy reggeli lapban megjelent azon hírre, hogy Evans veszélyes nyavalyában sinylik, s hogy a­ spanyol kormánynak benyújtotta elbocsáttatása iránti, vagy ha ez el nem fogadtatnék, két vagy három hónap időre Angliába visszatérési kérelmét, melly idő közben seregei parancs­nokságát Chichester osztálynokra lenne bizandó.“ Jul. 23-án számlálták meg Madridban a’ választókra adott egész tartománybeli szavazatokat; kitetszett, hogy 2195 sze­mély szavazott s az általán­os elhatárzó többség Mendizabal, Olo­­zaga, Calderon de la Barca, Carrero, Arguelles és Martel részén volt; a n Tik jelöltnek nem volt elhatározó többsége, s ennélfogva még egyszer szavazás fog tartatni Basualdo, Martinez de la Hosa és Someruelos marqa fölött. A­ kül tartománybeli szavazatok si­­kerét még nem tudhatni bizonnyal; úgy látszik azonban az eddi­giek szerint, hogy egyik párt sem nyerene igen nagy túlnyomó­­ságot a másik fölött. A’ Times egy hosszú irományt közöl Madridból jul­­lörul, m­ellyben a' választások szerencsés volta fölötti örvendések fog­laltatnak. E siker a’ választási végzeménynek tulajdonittatik. A’ ministerium csak egyetlen egy jelöltjének választatását sem tudta kieszközleni. Egy más iromány szerint isturiz sehogy sem látszik arra hajlani , hogy hivatalától elessék ; ennélfogva kész a leg­végsőbb esközökhöz is ragaszkodni önmegtartása végett. Van szó egy mesterkélt oppositiorul is a’ procerek kamrájában, melly az összegyülekvés első napján tüstént indítványba teendi, hogy mivel a’ procurador-kamra törvénytelen szabály szerint választatott, 's a’ procerek táblája vele , mint illy törvénytelen törvényhozó testtel, együtt nem munkálkodhatik: keressék meg a’ királyné, a’ királyi rendeletek szerint teljesítendő új választások eszközlésére. Így megmenekednék a ministerium másodszori gyalázatos fölbomlásától,­­s három vagy négy hónapi időt nyerne. Általában nagy aggódás uralkodik a madridiak között, valami­­szándékban forgó kormány­­csapás miatt.­­ A’ tartományokból jött hírek szerint Merino meg­szállotta Soriát, Cuevillas pedig vidékét czirkálgatja 3 zászlóaljjal. A’ bikaviadal utáni mészárlást (melly, mint említettük, jul. 18dikán történt) azon körülmény okozta , hogy a’ haza vonuló nemzeti őrségnek mint látszék készakarva útjában állott személyek a’szabadságnak életet ’s a’ ministeriumnak halált rikoltoztak.Mint­hogy a’ nemzeti őrségbül senki sem viszonzá kiáltásukat,­­igye­keztek a’ néptömeg közé vegyülni; de néhányan megszabdaltattak. Fij­akán át erős őrt járattak a' hatóságok, tartván a’ carlosiak nyugtalankodásitol; néhány véres vitán kívül azonban nagyobb esetek nem történtek; a'megsebesült lakosok száma még is mint­egy 25re ment. P 0 It T U ft A L I A. Lissabonbal jul. Körul következőt ir az Espanol: „A’ Piar­o do Governo azt jelenté, hogy a’ kincstár épület lángjai közül min­den oklevelet ’s irományt megmentettek; de, fájdalom! a’ dolog máskép van. Nagy számú oklevél s egyéb iromány égett hamuvá, más rész, melly az ablakokon szóratott ki, jobbadán elveszett, minthogy egész egy óra telt el a’ mentő intézkedések tételéig. Általában a’ legnagyobb rendetlenség és szinte képzelhetlen zavar uralkodott az angol és franczia hadihajók legénysége segítségül, érkeztéig. Ezeknek köszönhetni , hogy mind oda nem veszett. Sokan azt mondják, hogy a tűz nem véletlen gyuladt ki, hanem készakarva támasztatott. Erősítik, hogy a’ casa del Infantado minden oklevele lángmartalék lett; hasonlag hiányzanak azon leve­lek is, mellyek a’kormány által megajánlott kárpótlások kifizetését (a’ d. Miguel idejében kivándorlóitok számára) tárgyazák . Szinte, lissaboni tudósitások jelentik ferül, hogy miután a’ tűz miatti forrongás lecsilapult, mindenki a’ cortes-választásokkal foglalatos. Néhány kormányzó ’s főbb tisztviselő elbocsáttaték, mivel a’ vá­lasztási készületek szabályinak megállapításakor a­ kormány ellen

Next