Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-07-22 / 58. szám

gélyt. — Alsó - Vereczkén, Beregh megyében egy juh öt bárányt ellett; közülök azonban csak négy jött élve világra, ’s alig élt egy óranegyedig. Budán f. h. 16án nevezetes lopás történt. Egy kiszolgált pattantyús t. i., ki csizmatisztitással ’s egyéb szolgálattéttel kérése kenyerét, az említett napon reggel jókor, a’ várban egy húsvágó legényhez mene ’s szokott foglalatosságát végezvén, a’ tiszta csizmákat ’s ruhákat a’ belső szobába vivé ’s eltávozék. Pár óra múlva a’ húsvágó, szobájába menvén, nem kis mértékben bámula, midőn látá, hogy kinyitott szekrényéből több ezer forintot elloptak. Gyanúja azonnal a’ volt pattantyúsra esék; mert más nem volt senki a’ szobában. Gyanujárúl meggyőződni akarván, nyomon a’pattantyús kedveséhez siete, azt azonban itt nem lelé, hanem egy gőzhajó-jegyet, mellyet véletlenül veszte el, mint a’ némber állitá. Árpád akkor már elindult Bécs felé, ’s mivel a’ gőzhajó-jegy azon útra volt írva, a’ húsvágó egy úgynevezett gyors paraszttal azonnal utána indult, ’s éjjel nappal hajtatott; mire másnap csakugyan utól is éré a’tolvajt, ki most már börtönben van, ’s erősen azt állítja, hogy csak tréfából kissé megijeszteni akará a’ húsvágót. Az ellopott pénzt, néhány forint bijával, megtalálák nála. — F. h. 19én érkezett „Zrínyi“ gőzösünk elhozá a’ búvárharangot, mellyel a’ Buna medrét vizsgálandják; tehát ismét egy közelitő lépés a’ hidépitéshez. Legközelébb múlt april - júniusi évnegyedben 1092 ember halt meg Pesten; aprilban 404, májusban *307, ’s júniusban 321. Ezek közt egy 97, egy 96, egy 92, két 89 esztendős ’s a’ t. Zágrábban f. h. 19én a’ hangász egyesület versenyt ada, mellynek jövedelmét Mozart halhatlan hangszerző emlékére szánta. SPANYOLORSZÁG, Madrid, julius 1. Egyik hét a’ másik után enyészik, a’ nélkül, hogy a’ hadi dolgok folyamárul Cataloniában legkisebb tudósítást is kapnánk. Azonban azt állítják, hogy ott a’ carlosiak három részre oszlottak, mellyeknek egyike az Ebronál, másika a’ Segrenél, harmadika pedig a’ Cincanál munkálkodik; a’ ministerség olly véleményben van, hogy mind a’ hárman az Ebron szándékoznak átköltözni. Meer báró legközelebbi veszteglésének oka ama szükség, mellyel serge küszködik, ’s mellyen a’ pénzügyminister éles elméje segitni nem tud. Hasonló helyzetben sínylődnek Espartero és Oraa csapati. E’ körülmény bírta Garcia Carrasco követet arra, hogy a’ éortesülés egyikében következő kérdésekkel ostromolja a’ ministerséget: 1) Hajlandó e a’ kormány Espartero és Meer tábornokokkal három hónapra váltott levelezésit a’ cortesnek előterjeszteni ? 2) Bíkr e a’ kormány elég segédszerrel az ország és hadsereg szükséges födözésire ? 3) Gondolja e a’ kormány, hogy elég erővel bír az ellenséget még a’ hátralévő három nyári hónapban tönkre tenni, és az új alkotmánynak mindenütt engedelmességet eszközölni ? — A’ felelet, mint előre gyanítható volt, abból álla, hogy Calatrava e’ kérdések megfejtését, mint már másizben is történt, a’ közjó veszélyeztetése nélkül lehetlennek állttá. — A’ cortes kénytelen volt e’ válaszon megnyugodni; de e’makacs hallgatás a’ kormány részérül, legbuzgóbb pártolóiban is gyanút ’s aggodalmat ébreszt, a’ carlospártiaknak pedig bátorításul szolgál. Madridban egyébiránt egyik örömünnep a’ másikat követi, ’s az leginkább az új alkotmány dicsőségére. A’ székes főegyházban m. h. 241kén esküdteték meg rá a’ népet, mi következő szertartással ment végbe: a’ lelkész félben szakasztá a’ misét ’s a’ jelen voltakhoz e’ kérdést intézte: „Megesküsztök az alkotmányra?“ Minthogy a’ templom nem volt épen tömve, bámulva hallgatóit a’ hivők meglepett tömege. Következett nap kiállott az őrsereg ’s a’ 8.000 főnyi nemzetőrség is a’ Pradon; de épen midőn a’ főkapitány egy polczral az esküt fölolvasná, iszonyú zápor omla dörgés és villámlás közt az összesereglett néptömegre, ’s egészen keresztül áztatá őket; azonban a’ nemzetőrség olly állandóságot bizonyíta a’ vízben, minőt a’ legviseltebb harczosok tűzben mutatni képesek. A’ cortes semmi által nem engedi magát zavartatni ’s gyorsalkodva igyekszik végezni a’ kormány által elibe tűzött törvényjavaslatokat. M. h. 241kén már egész terjedtségében elfogadók a’ tizedeltörlesztés indítványát, 112 szóval 34 ellen, 27 ikén pedig az eltörlesztést kifejező első czikkelyre szavaztak 109 szóval 32 ellen elfogadásra. Híjában igyekezett némelly komolyabb nézetű tag, név szerint Tarancon és a’ zamorai jelölt püspök, az ügyet az igazság ’s méltányosság világában előtüntetni; az ellenpárt szótöbbsége győzött. Azután a’ második czikk vizsgálatához fogtak, mi szerint az egyháziak minden javai nemzeti tulajdonnak nyilványitandók. Bihetőleg ezt is elfogadandják.“ — Miután a’ tizedeltörlesztés kimondalék, föllépe m. h. 30ikán Mendizabal a’ éortesülésben két uj indítvánnyal. Egyikben fölhatalmazást kíván , a’ folyó évi tizedet az országos pénztár számára fölvehetni, a’ másikban pedig az egyháziak jószágait minél előbb áruba bocsáthatni. Mind a’ kettőt külön biztosság elibe utasították. — Ama’ végzeményt, mi szerint a’ carlospártiságtól ment politicai vétkeseknek közbocsánat hirdettetik, egész terjedelmében elfogadó a’ cortes. Ez alkalommal érdekes volt Calatrava szájából hallani, hogy a’ la granjai zendülés miatt kibujdosottak e végzeményben nem foglaltatnak; mert, úgymond, nekik, mint nem vétkeseknek, nincs közbocsánatra szükségük, ’s javaikat is csupán közigazgatási szempontból foglalók le. — Az angol király elhunytának hire 26ikán érkezett a’ Rotschild ház fölhatalmazottjához, hivatalosan azonban csak 29 ikén tuda meg azt az angol követség és az udvar. Anglia politicájában Spanyolország iránt nem gyanítanak semmi bal fordulatot; sőt inkáb azt hiszik, hogy a három ifjú hölgy, kiket a’ négyes szövetség egymáshoz csatol, még jobban megerősitendi e’ viszonyt. Puszta kívánat ’s jóakarat azonban nem segitend Isabella királyné ügyén; csengő pénz az, mi a' hanyatló buzgalmat uj emelkedésre bírná. De a’ pénzügyminister híjában kopogtat mindenfelé, hogy e’ kellemes hang megpendüljön. Legtöbb szolgálatot tesz neki még e’ részben a’ Rotschild - ház, melly a’ hadsereg szükségei pótlására legközelébb is 7 millió reált kölcsönre a’ kormánynak, utalványok fejében az almadeni kenese-bányákra. Az igazgató királyné is alkudozásba ereszkedett legközelébb e’ házzal, melly, mint rebesgetik, mostanában igen kiterjedő vállalat iránt egyezkedik a’ kormánynyal. Bayonnes sürgöny szerint f. h. örül, miután d. Carlos az Ebron átköltözött, Cantaviejában állapodék meg, folytonos táborszállásul választván azt. — Legújabb tudósítások alaptalannak mondják ama’ hirt, hogy semét három külön részre osztá, csupán élőcsapatra, derék-seregre és hátvédre különözvén azt. __ Buerens christinai vezér őkén indult ki fSaragossából 10ezer főnyi sereggel, magát Alsó - Arragoniában Oran tábornokhoz csatolandó, ki d. Carlosnak Madrid felé indultában útját szándékozik állani. Meer báró a’ catalánok fékezése miatt nem mozdulhat, s mert szándéka van d. Sebastiant megtámadni, Solsona vidékén. Nem tagadhatni, hogy a’ tartományok egyáltalán nem tudnak a’ kormánnyal kibékülni, ’s ennélfogva segédkezet sem nyújtanak neki d. Carlost legyőzni. Több tartományi város nemzetőrségéből ki lehetett volna d. Carlos ellen a’ guisonai eset után 24 26 ezer harczost állitni, de csak egy sem mozdult közülök. Illyenek voltak Reus, Tarragona, Rodana, Lerida, Tortosa, Barcelona ’s a’ t. nemzetőrsége. Legközelébb pedig Saragossában is változtak a’ nézetek; a’ nemzetőrség itt is vonako-dék megindulni Calandába. — Mondják, d. Carlos azt mondá egy előtte a’ madridi kormány ujak közbocsánatárul szólottnak, melly m. h. ízikén (az igazg. királyné névnapján) vala kihirdetendő: „Nem, e’ napon én rajtam lesz a’ sor, közbocsánatot adni, ’s hogy megmutassam, mikép én is tudok nagylelkű lenni, annak első czikkelye így fog szólni: „Teljes ’s általányos köszbocsár,az sógorasszonyomnak ’s leányinak, olly parancs mellett, hogy két óra múlva elhagyják Madridot, mindhármoknak a’ sevillai Toribiosaba leendő csukatás büntetése alatt.“ — Furcsa, de bélyegző vonása a’ thrónkövetelő nagylelkűségének. Oran tábornok főhadiszállása m. h. 30ikán Teruelben volt, egyedül állván szemközt d. Carlos sergeivel, minthogy Meer báró nem akar kiindulni Kataloniából, hol a’ carlosiak jókora fegyveres erőt hagytak, Esparterot pedig az ellenségnek Castiliába rontani akaró része foglalatoskodtatja. • Nevezetesek ama bizodalmas jelentések, mellyeket Oran tábornok a’ carlosiak tervei’s munkálatira nézve kap. Mi jól tudjuk most már (így szól Aristobal levele a’Constitutionnelben) mit kell cselekednünk, hogy azokat meggátoljuk. Ő nem Valenciába, sem e’ tartomány egyébb városába nem akar menni. Ő egyenesen Madridba szándékozik, hol őt várva várják, hol elfogadására már minden kész, ’s a’ királyné a' leggyalázatosabb módon el van árulva. Nekünk kezünkben van e’ cselszövény fonala, 's a’ fölfödözés napja eljövend. A’ tábornok (Orna) két hirnököt külde Madridba, hova 24 óra alatt el kell jutniok ; ’s ha nincs a’ ministereknek bátorságuk azon előkelő férfiakat elfogatni, kik a’ thrónkövetelő lépteit vezérlik, ’s a’ mi mozgalmaink ebbe folyvást akadályokat gördítnek, ’s ha őket, úgy mint illik, megbüntetni nem merészkedik, meggyőződhetik Ön, hogy két hét múlva egy navarrai sem lesz a’ táborban. Mi ma indulunk a’ cibrosi szurdokokat megszállani, a’ carlosi had erre irányzó figyelmét, mivel az albarracini hegyeken át Cuencába akar vonulni. Azt hírlik, hogy d. Carlosnak, az apróbb csapatokkal együtt 22—24 ezer harczosa van, mi azonban tudjuk, hogy egész hadseregéből legfölebb 6 ezeret állíthat csatasikra. Véleményem szerint megbocsáthatlan hibát ejte Meer báró, hogy az ellenhadat minden ütközet nélkül át engedé költözni az Ebron. Igaz egyébiránt, hogy a’ madridi cselszövények erre is nagy befolyással voltak.“ Nagyon összehangzó a’ fönebbiekkel a’ Gaceta de Madrid jul. 30iki következő czikke: Midőn a’thrónkövetelő vitéz sergünk megtámadása után az ernanti állást elhagyó, nem változtató meg tüstint hadi tervét, mellyet ő már hosszú idő óta érte le, egészen más szempontból indulva ki, mint gondolni lehete, így sikerült neki a luchanai gróf által vezérlett egész serget St. Sebastian vidékétül egész Irunig csalni; de azon siker, melly az ő terveit olly nagymértékben koronázó, nem maradható egészen kedvezés nélkül a’ királyné tábornokira nézve is. D. Carlosnak főbb törekvéspontja, mellyre a’ bayonnei junta figyelmezteté, az volt, hogy sergének felével Felső- Arragoniába nyomuljon, Cataloniába átmenendő, az országos lázadók nagyobb erejével egyesülni, ’s így menni aztán Valenciába, ’s ott Cabrera csapatibul és párthiveibül hadserget alakítni, melly elég erős legyen a’ fővárost meghódítani. Azon nyomosságnál fogva, mellyet ez neki szerzendett, már előre kiegyenítettnek gondoló a’ trónkövetelő útját Madrid felé, hol véres királyszékét annak romjain álmodó fölemelhetni, mellyen jelenleg a’ szépség, az ártatlanság és nagylelkűség ül. Hiú remény, mellynek kútfeje csupán vak dics-vágy és féktelen bosszuinger lehete. A’ trónkövetelő nem hívé, hogy az okos és erényes Christina kormánya ismeri az ő terveit, ’s meggátlásukra szolgálandó eszközöket kitalálni s használni képes. Most azonban már tudja, mi haszna jön titkos ügyviselőji alattomos incselkedésinek, lappangó juntáinak ’s különféle czím alatt fölállított titkos társaságinak, mert egész ügyét, minden reményét.