Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-10-07 / 80. szám

Foglalat: Magyarország (nemesítés; kinevezések ’s előléptetések; a’ hét személyű­ tábla uj segédiktatója; az evang. vallásnak iskolai ünnepélye; Stuwer tűzjátéka a’ pesti városligetben ; magyar tárgy ’s értekező a’ prágai természetbúvárok nagygyűlésén; kath. tud.; ’s a’ t.) Portugália (a’ két küzdő párt helyzete, ’s a’t.) Spanyolország (több városban független junta létesül; a’ királyné hősi elszánása; a’ két tábor mozgásai; hire Espartero megütköztének az ellenséggel; ’s a’ t.) Anglia (a’ pártok jelen állapotja; Yerner ezredes ügye; a’ dublini protestánsok életveszélyben forganak; az uj staluspecsét; Nelson rendjelei; a’ kir. lovak ela­­datása, ’s a’ t.) Francziaország (Angoulêmeben zavargások, a’ ministerium bomladozó félben; Persilt macskazenével tisztelik meg; Nemours­ég Rónában; Con­stantine helyzete, ’s a’ t.) Németország (Mensen Ernészt újabb utazásai, ’s a’t.) Gabonaár. Pénzkelet Dunavizállás. MAGYARORSZÁG. A cs. kir. fölsége sajátkezüleg aláirt oklevéllel Csebulcz Ferdinand Ileusz - Köstritz huszárezredi alezredest „Csebuli“ mel­léknévvel nemességre emelni méltóztatott. (­ cs. kir. felsége f. é. ang. 30iki határzatában Sütő József győri székes­egyházi fő­esperest őrkanonokká, ’s siohenegger Lő­­rincz sopronyi főesperest sz. Béla apátjává nevezni; Pythely Antal zimonyi szárnokot ’s 30 adost pedig saját kértére eddigi fizetése meghagytával nyugalmazni méltóztatott. A’ femért, hétszemélyű tábla aug. 26iki ülésében, Gáli Antal ír­nokot ’s helyettes iktatót segédiktatóvá, helyette pedig Heranus Jánost nevezé, kik a’ következett ülésben hivatalesküjöket szokott mód szerint letevén, azonnal illető hivatalaikba léptek. Az ágostai hitvallású iskolák’ez évi megnyittatása sept. 9kén kü­lönös ünnepélyességgel történt, melly alkalommal ő cs. k. főherczeg­­sége, szeretett nádornénk, édes anyjával, Henriette würtem­bergi hgasz­­szonynyal, ő magosságával, a’ gymnasium’nagy teremében az ottan ta­nítóikkal összesereglett ifjúságot, a’ gyülekezet előjáróit, az egyház’ és iskolák’ igazgatóit, a’ számosan egybegyült közönséget magas jelenlété­vel szerencsésiteni ’s meglepni méltóztatott. A’ fens, vendégek’ várat­lan jelenlétén ’s az összesereglés’ magas czélján kívül, nevelé az ünne­­piséget Taubner Károly urnak, a’ sz. sz. M. M. ’s bölcselkedés docto­­ra ’s hittan’ candidatusának, ki aug. 20-án tartott egyházi egyetemi gyű­lésben szótöbbség által rectorrá ’s a’ költészet’ és szónoklat tanítójává választatott, ünnepélyes beiktatása. 9 órakor megérkezvén ő fegsége édes anyjostul, a’ karének orgona’ kíséretében komoly ájtatosságra isuzdítá a jelenlévőket, mire Lang Mihály pred. az ünnephez illesztett i­­m­ádságot monda. Ezután kir. tanácsnok Schedius Lajos, az egyház’ és gymnasium nagyérdemű inspectors, velős beszédben a’ jól elren­dezett oskola’ becsét, ’s valódi vallásosságot tárgyazó főbb czélját a’ fényes hallgatóság előtt élénken ábrázolta, ’s egyszersmind a’ rector urat hivatalába vezette, őt az egész gyülekezetnek, tanítótársinak ’s ifjúságnak bemutatván’s hivatalos ügyeire a’gyülekezet’ nevében meg­­bizván. — Szivrehatólag szavalt erre a’ bévezetett rector , ’s lelkes beszédben a’ nevelési tanrend’ hibáit ’s ezek’ orvoslatát fejtegeté. — Vitatta, hogy az ember nagygyá lehet, azaz szeretet által az igaz, jó és szép iránt magasságra emelkedhetik, mellyre, mint polgárja egy fentebb világnak, egymaga juthat el, de mi által egymaga létesítés magát, mint­­isten’ képe — mint ember. Érinté,mint kárhoztatja a’történet Görög­ország’ legszebb idő­szakát, a’ magasztalt perikiesi korszakot, mi az erény és erkölcsiség’ egyetemi tiszteletét ’s gyakorlatát illeti, melly nélkül emberméltóság ’s tökély soha nem képzelhetők. Előterjesztő, hogy az újabb neveléstan’ virágzatával a’ nevelők az ifjúság’ oktatásához Klinge­­m­ann szerint „kevésbbé szivvel, vagy jobban „kedéllyel“ (Gemüth) fog­tak. Minden nevelés’ legjobb, legnemesb , legrendületlenebb alapjának a’ tiszta szívben gyökerezett tiszta vallásosságot mondás Mert min­den minden országban (Staatslehre) nyomorék volna, ha csupán csak földi czélokkal foglalkoznék ’s magát az öröktől az istenitől elszi­getelné — nem sejditvén minden társas egyesület’ egyetlen legfőbb czélját; mint minden egyháztan nyomorék volna, ha csupán csak külső alakokkal foglalkoznék ’s magát az élő szellemtől, a’belsőtől elisige­­telné; mint minden családtan nyomorék volna, ha csupán csak házi ’s mezei gazdasággal foglalkoznék ’s magát az istenitől az öröktül, melly­­nek minden család körében oltárát és szent edényét kellene föllelnünk, el­szigetelné, úgy minden anthropologia — neveléstan — is nyomorék, ha az isteniből nem indulván ki, az individuum szövetségét ’s egyesítését az istenivel, az örökkel, legfőbb czél­jául nem teszi. Ajánlván magát ezu­tán a’szónok az egész egyházi pártfogóság bizodalmába, tanítótársai ba­rátságába, őt Balassowits Lajos az elemi oskola tanítója, jeles beszédben e’ kérdésről: „mit tehetnek a’jó szülők az iskola’javára ? „üdvözlő, mi­előtt még a’ többi tanító egyenként elolvasta volna tanítványai’ érdem­osztályozását. — Az ünnepet karének fejezé ’s a’ teremet a’ magas és fényes hallgatóság, szülők és tanítók szíves óhajtásuk közt h­agyák el, hogy gymnasiumunk minél több erény­es derék ’s nemes, vallásos és miveit, hazát és király­t szerető ifjat neveljen. Pest: A’ tűzjáték nagy mestere Stuwer sept. 20 szándé­kozott a’ két szomszéd város lakosit remekével gyönyörködtetni. Mindenki tiszta felhőtlen eget óhajta előre élvezvén a’ dicső je­lenet hatását, az, ki láta már hasonlót, visszaemlékezvén az órára mellyben olly nagyneműleg lepetett meg, az pedig, ki a’ természet és mesterség egyesült ereje illy pompáját mindeddig nem láthatá, képzelettel pótolgatá a’valóságot. Nem is látszék megcsalatni a’ vá­rakozás. Derült volt néha egész nap, a’nap jótevő meleg sugárokat lö­vétt, mi természetesen nagy számú sokaságot csalt ki lakjábul az el­ragadójáték szemléletére ’s igazgatója magasztalára. De később, midőn épen összeseregelve volt a’ sokaság, felhőcsoportok bortsák az eget, mellyek habár tűz­játékot nem tartottak is, vízjátékok által eloszlatták a’ gyülekezetet. Nyolczadik napon többször de mindenkor az idő kedvezendőségihez szabott hirdető ígéret után a’ v­árakozás csak­ugyan teljesült! A’ levegő szende volt; a’ gyakor huljongott esővíz engede a’ tűznek, a’ föld csendelye, szóval a régi világ négy elemei kö­zül a’ három engedni látszék a’ szabolátlanabbnak, legmegfoghata­lanabbnak ’s legképesebbnek borzasztólag szép tüneményeket hozni elő, már akár a’ természet parancsi alatt dühöng, akár észtül és tudo­mánytól módosíttatik. A’ nézőjáték valóban elragadó vala. Az ezer meg­­ezer csillagbul szőtt homlok-diszitvény tündöklése, mintegy versenyge­­ni látszott a’ menny bolt ragyogványival, melly fölött középén tüz-szőkő­­kut fejlenge nemzeti fehér vörös zöld csillagcseppeket égre lövelve ; a’ szegfűrakéták, mellyek a’ magasban különös szépséggel terjesztge­­ték füzérenként csillagvirágaikat ; a’ Stuwer által föltalált buker­­nyős­­ rakéták, szóval az egész, bámulatos remeke volt a’ művé­szetnek több rendű csillagzó magyar feliratokkal. A’ természetbúvárok prágai nagygyűlésén hazánkról is több­ször fordult elő említés, igy például sept. 25 én Zauschner krakói tanitó igen jeles értekezést olvas a czerveniczai opálbányáinkról; ha­zánkfiai közül pedig leginkább kitűnt Lenhossék Mihály Országunk fő­­orvosa ’s m. kir. helytartósági tanácsos, részint mint napi elnök, részint pedig velős igen érdekes közfigyelmet támasztott értekezé­sivel, egy eddig még soha nem látott borju-szörnyrül, ’s a’ nagyitó üvegekkeli újabb fölfedezésinek gyógytanra alkalmazásáról ’s befo­lyásáról , ’s a’ t. A’ müncheni mészárosok a’ hús ottani nagy drágasága mi­att Magyarországból 218 darab ökröt hajtattak, mellyeket mint mondják novemberben 300 darab követend. A’ regensburgi lap az említett idegenek megérkeztérül következőt ír: Sept. 1 Okén délutáni 4 órakor érkezének meg Münchenbe az óhajtva várt utasok jó test­tel a’ hosszas út daczára is, egész a’ városig nagyszámú ember­­tömegtül kisértetve. Különösen hosszú szarvaik gerjesztenek fi­gyelmet. Óhajtjuk, minket is rövid idő alatt „hasonló utasok örven­deztessenek meg ! — Weisz Ignácz kir. kamrai rangbecsnöki ellenőr sept. 29én meghalálozott. kam. tud. PORTUGÁLIA. A’ királyné még sem betegölt le, noha minden cortesülésben rebesgetik. Már 13 főnyi küldöttséget neveze a’ cortes, melly hi­vatalosan fog örvendezni a’ szülés véghezmente után. — Minister! tudósítások szerint Saldanha helyzete már olly rész, hogy csak szá­­nakozásból nem téve őt egészen tönkre a­ kormány, mi azonban nem sokára megtörténendő, mivel épen nem reménybhezni javulását. Bomfim folyvást üldözi az ellenséges csapatokat, mellyek már alig­ tudnak tovább vánszorgani, mert egy — két elhullott lóra találtak az utón. Illyés következtetéseket csak nevethetni . Egészen más alakban tüntetik elő ez ügyet az oportoi kormányzó unszolásai, ki is sürgetve külde Lissabonba egy gőzöst, ’s gyors segélyért kö­­nyörge, mivel a’ nemzetőrség a’ város falain kivil nem akar szol­gálatot tenni, ’s a’ tartomány éjszaki részében hatalmasan terjed a’ lázadás. A’ nagy La da Danáéira, az éjszaki tartományok kor­mányzója, ’s a’ királyné után első személy az országban, kinek rendeltetése: Bomfimmal egyesűlten tönkre zúzni a’ fölzendült marsalokat, a’Campo de Feira melletti csata óta szőrén szálán elsik­kadt, ’s épen nem mutatkozik sehol. Némellyek szerint azonban, mint egy kara gyönge férfi ’s rész lovag, leesvén lovárul, súlyo­san sebesülve Santarembe viteték. Hogy Saldanha a’ Tajot átlépi, nem valószínű , mert az éjszaki mozgalmak oda vezérlendik lépteit, ’s Bomfim nem fogja őt gátolhatni, mivel mögötte áll, ’s kénytelen előbb a’ Spanyolországból jövő hű érzelmű katonákkal egyesülni. A’ M. Post egy lissaboni levél után sept. 14rül ezt írja : „Az állítólag felfedezett migyelpárti összeesküvés csak néhány elá­mított személy esztelen vállalatának mutatkozik, mellyel bomladozott pénzállapotjukon hathatósan segítni akarának. A­ belminister, Julio Sanches, azonban tüszint ürügyül használá az összeesküvést még egy hónapi meghosszítására azon kezesség-felfüggesztésnek, a’mel­­lyet a’ kormány ’s alkotmány engede, — ’s czélját csakugyan el is érte. — SPANYOLORSZÁG. Espartero hosszas munkátlanságát minden ember csodálja , noha az egyébiránt igen természetes, ha meggondoljuk, melly iszo­nyú nyomor súlya alatt görnyedez hadserge, annyira, hogy a’ ki­rályné legközelebb saját magányos pénztárábul minden katonának fejenkint 25 soust ajándékoza. A’ katonai munkálatokrul igen keve­set szólhatni, mivel e’ részben a’ spanyol lapok hallgatásra kárhoz­tatják; hir szerint azonban, Carlos személyesen Aranyaban volt’s egész hadsergestül bizonyosnak h­vé, miszerint Madridban össze­esküvés készül, melly sergei első megjelenésére azonnal kaput zá­­rand. Hogy reményében csalatkozék, már tudjuk, ’s örökké kár, hogy nem bátrabb parancsnok vezérlé a’ városbul elibe küldött 1000 christinai lovagot, mert bátor vezér igen könnyen leaprittathatá a’ kétezernyi carlosi gyalogságot; igy pedig épen ellenkező történt.

Next