Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-03-22 / 23. szám

szántott némellyeket, hogy többnyire mindig csalárdsághoz kell fo­lyamodnia, valahányszor házából ki akar menni. Mivel majd napon­kint leskelődtek utána o­lyanok, kik méltatlanságot valának rajta elkö­­vetendők, lakhelye hátsó részén töretett ki egy ajtót, ’s itt szokása Blattomban kisuhanni, hogy a’ háza előtt várakozók pajkosságit el­kerülhesse. — A’ franczia követ, Latour-Maubourg úr, csak alig alig látszik befolyással lenni a’ véleményekre. Folyvást kisszerű el­vonultságban él. Még csak ama’ cortes - lakománál sem hallatá vé­leményét a’közügyekre nézve, midőn Villiers ur az alkotmánpártiak megdönthetlenségét nyilatkoztatá. A’ Caceta de Madrid szerint martz­­ísérül, végre csakugyan megjelent a’ királyné határzata, mi szerint hivatalosan köztudomásul adatik, hogy az ideigleni hadminister d. Rodriguez Vera elbocsáttatá­­si kérelme elfogadtatván, helyébe gróf Almodovar neveztetik. Az Espanyol hiszi óhajlólag, hogy e’ változás meg több módosulást is vonand maga után a’ ministerségben. Valle és Lujan ministeri megha­talmazottak , a’ hadseregtűl visszatértek; de úgy látszik, küldetésük czél­­ját egyáltalán nem érhetve. Hay­lord, Wylde ezredes, az angol biztos és Maitland angol tengerész-kapitány partra szállottak f. h. 4kén Socoánál, ’s Neuguer tábornoktul, St. Jan de Luz parancsnokátul a’ behobiai hídig egy csapat védserget kértek , hogy a’ h­idasson mindkét partját bátorságban vizsgálhassák meg. Ebbül azt következ­teik , hogy Fuenterrabiának összemunkálva leendő megtámadtatási tervérül még mindeddig nem mondottak le a’ christinai hadvezérek. Nagyon szemet szúr a’ madridiaknál, hogy az ellenség által fenye­getett tartományok parancsnoki egymás után a’ fővárosba szállong­nak. Ezek előadása szerint iszonyú ínségben nyomorog a’nép, ’s a’ közlekedés számtalan vidéken egészen gátolva. — Mancha főpa­rancsnoka benyujtá a’ kormánynak elbocsáttatási kérelmét. Narvaezt eddigi száműzetése helyérül Cuenzaból Palenci­­ába szállították, d. Narciso Lopezt pedig, ki neki a’ parancsnoksá­got, táborozásai közben, mint helyettesének átengedő, Valladolidba küldék számkivetéskép. — Caballero Andres, a’ bank eddigi igaz­gatója ’s köztiszteletü férj fiú, Mendizaballal volt összeütközése miatt lemondott hivatalárul. — F R A N C Z I A O R S Z Á G. A’ Journal du Commerce szerint: „A’ pairség származékos­sága iránti szavazás óta nem volt a’ követház olly számos tagú, mint az elkülönitő törvényjavaslatral szavazatkor martz. 7kén. Akkori 4%1 követ ven a’ szavazásban részt; ma a’ szavazók száma szint­annyi lett volna, ha Chair d’ Est Ange­ur Toursba nem utazik a’ te­legraph-pörben ügyészkedni. Teyessére ur Carcassone követe 200 (franczia) mérföldről érkezett meg, csakhogy a’ törvény ellen sza­vazhasson , szinte Petőn ur is ma reggel érkezett meg. A’ Cour­­rier szerint Bricquev­ille ezredes is, noha betegen fekvék, általjában el akart a’kamrába menni, hogy a’ törvény ellen szavazzon, de tiszttár­sai sürgető kérelme visszatartóztatá. A’ Temps szerint Pagés de l’ Arriége is, noha már egy hónap óta beteg, ’s nem valt képes a’ kamrába menni , megjelent még is ott, hogy fekete golyóját a’ szekrény vödörbe vethesse. —* A’ Messager szerint a’ sept. Giki fér­fiak és híveik igen le vannak verve. A’ ministerek, mihelyt a’ sza­vazás sükere tudva volt, legbővebb embereikkel kisiettek a’ teremből, ’s a’ többség követei közül többektől hallották a’feloszlatás szavát. A’ la Charte szerint, miután a’ kormány Clauzel marsal he­­lyébe Damremont altábornokot nevezé ki Algier kormányzójává, a’m­i­­nisterség nem sokára egész tervét előterjesztendi a’ kamrának Al­gier iránt, ’s a’ követház azután méltassa majd az előterjesztett esz­méket’s rendszabályokat. A’ Charte­r’ mellett azonban azt is állítja, hogy a’ követház katonai vagy igazgatási tehetségekről ítélni nem képes, hanem csak törvényeket hozni’s a’ nemzeti segédforrások in­tézéseire ’s alkalmazásira elhatározó befolyást gyakorolni. Az elkülönítő törvényt a’követház mártz. 7kén 420 szava­­zó közt 21­­ szóval 209 ellen félreveté. Miután előbbi napon a’ tör­­vénytüli általányos vitatásnak vége szakadt, zen felolvasók a’ bejelen­­tett módosító indítványokat. Rugeaud tábornok, viszszavoná azon in­dítványát, melly szerint mind az, ki fegyveres kézzel a’ kormány ellen fölkel, minden rang és személy­különbség nélkül hadiszék elé idéztetnék. Azután Tirlet tábornok indítványa jőve szőnyeg­re, melly azt javasolja, hogy a’polgáriaknak a’katonasággal együtt elkövetett vétségeinél mind a’polgáriak,mind a’katonák hadiszék elé állít­tassanak. Tracy azt nyilványítá, hogy ez indítvány tanácskozási tárgy sem lehet, ’s azért vitatásba sem vehetni, mert a’ Charta ellen szól. —Ez ellen tüzesen kikelt Jaubert, ’s hosszú beszédet tartván az előho­zott indítvány mellett, azt a’ tulságig pártolta. Beszédét gyakor helyte­lenlés szakasztá félben. Előadásában főleg azt akará megmutatni, hogy másutt nem jól gondolkodnak a’ strassburgi föloldatásról, ’s úgy hiszik, hogy annak következése Francziaországban a’ sereg fenyi­­tékének gyöngülése lesz. Legélénkebb rászalással fogadtatott azon­ban ama’megjegyzése, mellyel csudálkozását fejezé ki azon, hogy még fizetéses kormánytisztviselők is (mint például Dupin elnök) szi­gorúnak találják a’kormány enyheségét,’s az ellenző fél kedvezési után kapkodnak. Dupin (az egész vitatás alatt Carmen alelnök vala fele­­­ülő) szót kívánt e’ megtámadásra. Malé gróf a’ ministertanács el­nöke nyilványítja, hogy a’ kormány ugyan félreveti Tirlet tábornok módosító indítványát, mivel az ellenkezik az alkotmánnyal, de egy­úttal a’ javaslati törvényt múlhatatlanul szükségesnek hiszi ’s találj . Erre Dupin a’ kamara nagy izgása közben szószékbe lép, Jaubert gróf megtámadásira felelni. „Ha, úgy mond, valamelly parlament­­tagnak azért szolgainak kell lennie, mert fizetéses tisztviselő, úgy ollyannak a’ kamrában ülnie nem szabad. Én korona-ügyész va­gyok, ’s mint olly­an a’ törvényt, ha egyszer elfogadtatik, szigorúan fogom végrehajtatni, noha keménynek látszik előttem. Ha tetszik, tegyenek le hivatalomból, de azért függetlenségemről le nem mon­dok. (Nagy izgás) Olly követ, ki tisztviselő, ha függetlenül szav­az, inkább használ a’ kormánynak, mint olly követ, ki földes ur, (ez Jaubert gróf) gyártó, szállító, ’s mindent előre jóváhagy. „A’ ka­mara ezután azt végzé , hogy Tirlet tábornok indítványát nem is veszi vitatásba. Valamennyi módosító indítvány hasonló sorsra ju­tott , mert egyik sem gyanúttatván, mindnyája megbukott. A’ tör­­vény-czikkely nyilványos szavazás utján (fölkelés’s ülve maradás által) mintegy 25 — 30 szózatnyi többséggel elfogadtatik. Erre az elnök titkos szavazáshoz fogat, ’s mig ez megtörténik , a’ terem több ré­szeiben csoportok gyűlnek össze. Néhány személy már előre gya­nítani látszik, hogy a’ titkos szavazás nem ugyanazon sírkert fogja mutatni, mellyet a’nyílt. Végre az elnök mély csend közt, miután valamennyi tag helyére tért, kikiáltja a’ titkos szavazás sükerét. Mély megindulás követé azt. Néhány tag fölkiálta: Éljen a’ ki­rály! Mire baloldalról és a’karzatokról: „Éljen a’ charta!“ kiál­tással feleltek. — A’ Charte szerint a’ ministerek még ezért le nem fognak lép­ni, mert a’ törvényjavaslatot nem vették kabinetkérdésnek, azaz ollyannak, mellynek félrevettetése után kötelességüknek érzenék a’ lemondást hivatalokról. A’ Messager szerint midőn a’ följebbi szavazási süker kihirdetteték, az ellenzőféli padokon ’s karzatokon mindenütt e’ kiállás hallatszott: „Éljen a’ charta!“ A’ követház pa­lotája előtt összegyűlt néptömegben pedig azon óhajtás: „Bár le lépne a’ ministerium!“ A’ követeket a’ nép nagy tetszéssel fogadá kiléptükkor. Ugyanazon lap szerint, noha Golberg ur már négy nap óta heves lázban szenvedő, a’ szavazás pillanatában még is a’ kö­vetházba viteté magát, hol azonban úgy elgyöngült,hogy fekete go­lyója betétele végett alig valt képes a’ szószékre fölhágni. Mornay marq. és Soult marsal­liija is betegen mentek a’ kamrába a’törvény­­javaslat ellen szavazni. A’ Messager szerint a’ követház martz. 7ki ülésében délu­tán 3 órakor hirtelen megjelent Vanvres (Paris környékbeli helység) mairje tiszti köntösben a’ folyosón az ülésterem mögött, ’s a’ bel­­ministert kihivatá. Rövid beszélgetés után a’ mairrel Gasparin ur is­mét az ülésterembe visszatért, a’ tanácselnököt fölkereső, ’s valamit a’ fülébe súgott. Ezt a’ kamara több tagja észre is vette, de Vanvres mairje megjelente okáról mind a’ két minister mélyen hallgatott. A’ Journal de Paris szerint Vanvres mairje megjelente martz. -én a’ követház folyosóján ’s beszéde tárgya a’ belministerrel egy ujdon föltalált pokolerőmű, ’s egy uj összeesküvés a’ király éle­te ellen. — A’ Monde (Lamennais szerkesztése alatt), azt beszéli, mi­kép IV Henrik collegiuma elöljárósága Vaudrey (a’ nemrég letelt) ezredes fijától a’ följebb osztályba tételt megtagadá, azon okból, mivel akkor ott Montpensier herczeg, a’ király legifjabb íija, tanuló­­társa fogott volna lenni az ifjú Vaudreynek. A’ Messager szerint az angol király meghívta Orleans és Ne­mours franczia királyi­égeket: töltenének bizonyos időt Windsor­­ban mulatólag.A­NGLIA. Martz. bán a’ britt kávéházban előleges gyűlést tartottak "Westminster parliamenti választóji, hogy e’ hely képviselőji állapot­­ját fontolásra vegyék. Ugyanis Westminster mindkét parliamenti követe Fr. Burdett ’s Evans tábornok távol vannak az alsóházból. Az első indítványt Fearon tévé olly értelnüleg , hogy Westminster követei távolléte mostani időben, midőn olly heves a’ harcz a’ ja­vítás haladása ellen, igen káros a’ javítás ügyére nézve. Westmin­ster , úgymond Fearon úr, mindenkor első sorban állott a’ szabad­ság harcziban. Egyszersmind keményen kikelt Fr. Burdett ellen , ki a’javítás mellett törekvésben őszülvén meg, most öreg napjaira hittagadóvá lett. Fr. Burdett csupa betegeskedés ürügye alatt már a’ ta­valyi ülés eleje óta nem látogatja meg a’ parliament ölésit. Erre a’ gyűlés végzésül elfogadá, hogy Fr. Burdett politikai hitvallása nyi­­latkoztatására szólittassék , Evans tábornok pedig arra, tudatná ő­­szintén, valljon parancsnokságával Spanyolországban, megférhetőnek hiszi e még tovább is hogy képviselője legyen Westminsternek a­ par­­liamentben ? Az alsóházban mártz.­sán megfejté Spring-Rice a’ kincstári kanczellár a’ kormány tervét az egyházi adó eltörlesztése iránt. Ezt a’ ministeri lapok már rág kihirdették, ’s a’ mellett, hogy a’ kény­szerben adó megszűnnék, az egyház legkisebb csonkulást sem szenvedne jövedelmeiben. E’ terv szerint az egyházak javítási ’s az isteni szolgálat költségei az egyház tulajdonából fognának fizet­tetni, ’s egy részben az egyházi padokéból, mellyek bérét egy ötöd, negyed , vagy harmad részben a’ szegények számára szándék hagy­ni. ’S mivel e’ terv valósulása csak az időtől függ, addig, míg az megtörténik, a’ hí­ányt a’ status-kincstárból kellene pótolni. Vala­mint a’ reformerek ’s radicalok e’ tervvel teljesen meg voltak elé­gülve , úgy más részről a’ toryk keményen ostromják ’s foggaták el annyira, hogy párt­ erejöket ezen egy törvényjavaslat ellen lát­szanak összesíteni. Főleg azt hiszik, hogy az egyházi javakból leg­jobb esetben sem fog jövedelmezni annyi, mennyi az egyházi adók­­bul eddig ’s igy majd annak eltörlesztése által hézag támad. — Az alsóházban martz. Gán John Russell lord Alsó-Canada ügyét hozá szóba. Ezen gyarmatba 1791 ben Pitt ministersége alatt 91

Next