Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-25 / 68. szám

£*3 felebaráti szeretet szavát, hanem legalább vallásfelekezetbeliek iránt mutassák mer* tettel is, hogy annak tanitványi, ki a’ keresztet halálával megdicsöítette, »sa° szeretetet, mint legfőbb parancsot, hagyta nekik végintézetül. Sőt ok­tassa mesterét is, hogy halotti­ virasztóban ezen veszedelmes theologiával, ha úgymond ,,a’ pápista is, kálvinista is üdvözülhet, az isten sem igazságos, mi­dőn hit szentségiért ad üdvöt, a’ tudatlan nép szivébe felekezeti gyülölsé­­get ne plántálgasson. Én pedig szeretett híveimmel őszintén nyilatkozva , hogy sem a’ keresztet nem utáljuk, sőt kit jegyez e’ szent kép, — nem magát a’ke­resztet— imádjuk, sem magát a’ lelkész urat vallási szertartásiban foglalko­zót nem gátoljuk; — kérem ne fosztasson­ meg ítéletünkre fölhívott magyar hazája által bennünket is keresztyéni nevünktől, mellyet mi, mint eddig — úgy ezután is igyekezünk az által megérdemelni, hogy tán csak lelkész urat kivéve, minden rom. kath. rokon atyánkfiai, munkás felebaráti tiszta szere­­tetünkkel fognak dicsekedni. Lukács Mihály barabás - széki lelkész. Debreczen, aug. lökén. Három nap óta áll itt a’tiszántúli egyház­­kerület közgyűlése; érdekesb tárgyai e­lső nap a’ püspökválasztás elrende­lése , ’s a’ múlt évi pesti convent jegyzőkönyvének felolvastatása, mellynek érde­kesb pontjaira nézve a’ jövő conventre utasítások adattak. Ugyanabban előfor­dult , hogy tilalmaztatik a’ felsöbbségtől superintendensnek a’ püspök-névvel élés, mire nézve azt határoztatott, hogy kinek, mint tetszik, éljen superinten­­dens v. püspök-névvel. Végre szóba hozatott a’zsinattartás, mellyre nézve azt határoztáki adják ki az egyházvidékeknek vélemény-kidolgozásul,szüksége tartani, ’s micsoda tárgyak iránt, ’s melly egyházi törvényeken tétessék változtatás? Adik nap az unió ’s pesti iskola ügye forgott szőnyegen, elsőre nézve az ha­tároztatott, hogy gr. Zayaz egyesülés iránt közölje előleges tervét. Az utóbbi nem úgy pártoltatik, mint valami elmulhatlanul szükséges intézet. A’ 3ik napon volt hold. Péchy Imre néhai főgondnok gyásztisztelete a’ szokott szertar­tásokkal . Fésűs József helybeli lelkész a’ főgondnok kötelességiről ’s jutal­máról beszélt ’s utána Vecsei József kellő tudományosságu beszédet tartott.— Isteni tisztelet után a’ gyűlésben jelenteték, hogy a’boldogult fő gondnoknak az egyház­kerülettől kezeltetett pénztárból felvett adósságai a’ kamatok beszá­mításával folyó évi áprilisig, 20 ezer pontra mentek,mellyeket bold.unoka­test­vére Péchy Antal ur volt szíves egy öszvegben magára vállalni ’s fizetni a’ ka­matot. Majd egy kerületi el nyomorodan lelkészek , és ezek özvegyei s árvái számaira létesítendő tápintézet elöleges terve adatott a’ kirendelt kül­döttségtől elő. A’terv az egyházvidékekkel közöltetni rendeltetett. Mivel az in­tézet a’ lelkészektől évenként fizetendő tartozékokból fog fentartatni, ez okon az is javasoltatott hogy a’ világi consistorialis tisztek is kötelesek legyenek olly évenkénti fizetésekkel járulni az intézet gyarapításához. — Az egyházkerületi gyűlés még egy hétig fog tartani. — Esztergomjuk 29. A’ tanuló ifjúság csinosan, sok nemzetibe öltö­zötten, a’ beszivott szellem külalakjában csoportoza öszsze, a’ gymnasium körül egész évi törekvéseinek méltó jutalmát az osztályozatban (classificatio) látandó. Sok különféle rangú fér­fi — a’ serdülő ifjúságnak, a’ hon reményei­nek neveltetését szivükön viselő — jelent meg ez ünnepélyen. Három kardos ifjú szónokra’s mind beszédök tartalma, mind szavalási előadásuk’s szerény maga­tartásuk mesterkéz vezérletére mulatott. Ez után az osztályzat olvastatott föl ’s a’ jelesek fokonkint harsogó zenével buzdíttattak. A’jelen volt derék fér­fiak köré­ben , mint illatos virág a’ koszorúban, volt kettő, kiknek nemes szivök a’ növen­­dékség haladása iránt fönnen dobogva, forró óhajtásuk áldozattá olvadott, szinte vetélkedve a’ nagylelkűségben. Első, a’ fölötte palozát tört közvélemény da­czára tudván a’ józan szabadsággal egyeztetni a’ religiót, ’s tisztelve mindkettő hatáskörét, sőt védve is azt, — miután a’ bérmálási szentség fölvételére készülő számos ifjat, és ezek közt sok — mások megvetését könnyen ma­gukra vonó — rongyos nyomorultat, keresztfiaknak elvállalt és gazdagon megajándékozó, keresztatyai pártfogása alá fogadott fiainak a’tanulás ’serény­­beni buzdítására ez alkalommal sem szűnt meg czélszerűleg működni, és a’ sok száz fiatal alakról nagy hévvel leperegtetek szép szavak közt tettelhatni. Három rendbeli becses jutalmat ada ő a’ gymn. érdemteljes igazgatójának olly kötéssel, hogy az elsőt (egy nemzeti szalagon függő ezüst em­lékpénzt, ’s egy cs. kir. aranyat) az nyeri el, ki keresztfiai közül legjob­ban tanult, és viselte magát. A’ jeles elmeszüleményeiről ismeretes és köz­­szeretetű igazgató úr ezen ajándék átadásakor serkentő beszéde közben a’ nemzeti szalag három színét, az előtte örömtelve álló jeles gyermeknek rög­tön olly helyesen magyarázó, hogy a’ szép példázás, bájos nyelv, párosul­­tan, a’ szelíd atyai intésekkel a’jelenlevőket örömkönyekre fakasztó. A’fehéret ártatlanság jelképének nevezé; a’ pirosat isten, király ’s haza iránti szere­tetnek ; a’ zöldet mindkettő viruló koszorújának, és bennöki állhatatosságnak. A’ másod-jutalmat (t.i.egy aranyat­ a’ második, a’ harmadikat (kétforintos ezüstöt) a’ harmadik jeles) nyeré el a’ kikötésnél fogva, szivreható inté­sek kíséretében. Az ifjúság másik lelkes barátja, és serkentője, az ismert dilettáns, kinek a’ hitvallás és jámbor élet első csirájit a’ gyönge szi­vekbe plántálni, bennük a’ szorgalmat éleszteni, a’gyámtalanokat ápolni leg­­édesb örömei közé tartozik, egyéb jótékonysági közt pár év előtt, a’ vallá­sosság előmozdítására magyar (aláirásu­ szent képeket — minden szépet, jót átkaroló iparával — maga rézbe metszvén, 34­ ezer példányt olly hirdetés­sel bocsátott áruba e’ jeles és maga nemében első műből, hogy a’belőlök be­jövendő mennyiség általa a’ szegényebb sorsú szorgalmas tanuló ifjak fölse­­géllésökre lesz fordítandó. Minek következtében, miután ez ártatlan jövedelem egy részét a’ pesti énekiskola szegényebb és derekabb ifjainak, részét né­hány falusi és esztergomi tanulónak kiosztá,most 30, részint iskolai,részint egyéb jeles erkölcsös magyar könyvet ajándékoza szét a’ szegény jelesbek között. Szép elve szerint: kiki tehetsége szerint köteles a’ közjóra munkálni: cselekedett. Sokat ad, ki annyit ad, mennyit adhat. Az első jóltevő: Besze János ügyvéd; a’ másik: Májer István esztergomi káplán valt. Bodrogköz-Örös. Nyárbó 16bán déltájban borzasztó tűzvész dü­höngött helységünk egyik részén ’s pár óra alatt 26 ház lett — a’ hozzájok tartozó épületekkel — istállók, csűrök , iskola, sz.egyházzal, és egy magára ha­gyott ’s fojtogató füst közt beteg ágyából küszöbig csúszott leánynyal — a’ szél­­üzte lángok zsákmányivá. ’S most szivszaggató gond ül a’ gondatlanságból támadt tűzkár ’s legszűkebb aratás után, a’ szerencsétlen egyes lakosok hom­lokaikon; de még nagyobb a’ közveszteség kipótolhassa miatti aggodalma ref. sz.egyházunknak ! Ez ínséget mélyen illetödve ’s nagy részvéttel látván a’ szomszéd n. géresi ref. gyülekezet, midőn annyink sem maradt, a’ mivel is­teni tiszteletre fel­adathatnék — rövid tanácskozás következtében , saját egy­házok diszlő tornyának egyik harangját levétetvén azt szerencsétlen ekklézsi­­ánknak nemcsak ideigleni használás, hanem örökös leírás végett e’ lelkes aján­lást tárgyazó becses levéllel nyárutó Irén által küldötte. A’ nemes tettben ma­gában rejtödzik ’s fejtik ki a’ legvalódibb jutalom, szívós lélek magasait égi érzete. Mi azonban legforróbb hálául ’s például — tudatni óhajtjuk e’ szép tet­tet a’ két testvér hon minden fiaival. (Változások a’cs. kir. hadseregnél.­ Előléptettek, vezérőrnagyokból altá­­bornagyokká: Sontag Venczel, tüzér-zászlóalji parancsnok Olmützben, hivatala megtartásával; Schmeling Károly pesti város-parancsnok és zászlóaljvezér, mint osztálynok Szaniszlóban, ezredesekből vezérőrnagyokká: Wimmer Henrik b., csehországi ménesosztályi parancsnok és Alfoldi Pál, alhadnagy a’ lombard velenczei as testőrségnél, hivataljok megtartásával; Vogel Antal, Máriássy b. 37. sz. gy. ezr., mint zászlóaljvezér Szamoborban, Zonka József, a’2 dik 15. székely gy. határőrezr., mint zászlóaljvezér Bellovárban, és Paccassi János b., császár 2. sz. gy. ezr., mint zászlóaljvezér Pesten. Alezredesekből ezrede­sekké : Hollner Aloiz, Schwarzenberg hg 2. sz. dzsidás ezr., Weinhardt b. 3. sz. könnyülovasezr., Kisfaludy János, nádor 12. sz. huszárezr., Magyarország ná­dora ő cs. kir. fegségének, mint ezredtulajdonosnak, segédje, az ezrednél’s hi­vatala megtartásával; Egnatten Auguszt b. szász király 3.sz. vasasezr., Har­degg Ignácz gr. főhadikormányszéki elnök segédje, Windischgraetz hg 4. sz. könnyülovasezr., hivatala megtartásával; Löwenfeld József b., szász király 3. sz. vasasezr., az ezredb.; Teleki Ádám gr., nádor 12. sz. huszárezr., az ezr.; Lederer Károly b., Würtemberg király 6. sz. huszárezr., Schwarzenberg 2. sz. dzsidásezr.; Ugarit Kelemen gr. Schwarzenberg hg 2. sz.dzsidásezr., Lajos cs. kir. fhg szolgálattevő kamarása, az ezr., és hivatala megtartásával; Gutjahr József, Hardegg Ignácz gr.8. sz. vasasezr., Minutillo b. 3.sz. vasasezr., őr­nagyokból alezredesekké : Bernáth Miklós, nádor 12 sz. huszárezr., Kollowrath- Krakovszky Leopold gr., sz.király 3. sz. vasasezr., és Schönborn-Bucheim gr., Schwarzenberg hg 2. sz. dzsidásezr., mind az ezredben; Herzinger Antal, Hoch- és Deutschmeister 4. sz. gy. ezr., németalföldi király 26.sz. gy. ezr., Porcsa Antal gr., első őrmester a’ lombard-velenczei kir. nemes testörségnél, hivatala megtartásával: Pfanzelter Lajos, Máriássy b. 37.sz. gy. ezr., a’főszállásmes­­mesteri karnál, gyalog és lovas kapitányokból őrnagyokká: Bosics Miklós, nádor 12. sz. huszárezr., Kesselstadt Fülöp gr., Schwarzenberg 2. sz.dzsidás­ezr., és Hagen János, Leopold két szicziliai hg 22. gy. ezr., az ezredb.; Heller Aloiz, Rukawina 61. sz. gy. ezr., Fridrik fhg 16 sz. gy. ezr., és főhadikormány­­széki segéddé Veronában; Török Ignácz és Petrich Ferencz, másodőrmesterek a’ magyar kir.as testőrségnél, ugyanott; Wunsch Ferencz,németalföldi király 26. sz. gy. ezr.; Hoch- és Deutschmeister 4. sz. gy. ezr.; Cordon Kajtán, a’fő­­szállásmesteri karnál, németalföldi király 26. sz. gy. ezr.; Schwartz József, az árkászhadnál, ugyanott; Niemecz Ferencz, veronai helykapitány, ugyanott. Nyugalmaztattak, alezredesekből Baks Károly, németalföldi király 26. sz. gy. ezr., kapitányokból: Deyák Károly, Ferdinánd fhg 3. sz. huszárezr., őrnagyi ranggal ’s nyugdíjjal: Horvatovich Károly, Hartmann-Klarstein gr. 9. sz. gy. ezr., őrnagyi ranggal. Külrendeket ’s azok elfogadhatására és viselhetésére legf. enge­délyt kaptak, őrnagyokbul: Reischach Zsigmond b., Paumgarttenb. 2­­. sz. gy. ezr., a’ moszka czárisz. Szaniszlórend 2ik osztályú díszjelét; Schell János, könyvtárnok a’ hadi levéltárban, a’Würtenberg királysági koronarend kiske­­resztjét, és Dumont Alfonz, másod kapitány Waquanth, 62. sz. ezr., az otto­mán birodalmi érdemrendet. — (Ifiai* ’s tüzsérilgy­) Prágábul aug. trülköv. írnak : „Az 1811. bukás óta sohasem volt még kereskedésünkben és iparunkban olly pangás, mint az, melly körülbelül ezelőtt egy évvel kezdődött, és a’bécsi házak legköze­lebbi buktával tetőpontra jutott. Csehországban van ugyan elég nagy föld­birtokos, de azért az, aranyban nem gazdag tartomány; gyárai terjedelmes üzérkedése leginkább csak hitelen állott, mellyet a’ bécsi házak biztosítottak ’s melly tekintetben kivált Steiner és Geymüller legelöl állott. Ezek buktával iparunk nemcsak eddigi bő vizű forrása apadt­ el, hanem a’ bécsi piaczon el­terjedt páni ijedelem lehetetlenné is teszi ottan most segéd-forrásokat talál­nunk ; sok jóhirü gyárosunk azért hirtelen olly állapotra jutott, hogy kötele­zettséginek eleget nem tehetett’s kényszerülve jön fizetésit megszüntetni. En­nek hatását a’ kereskedésre még nem láthatni­ el, mivel a’bizodalmatlanság na­ponkint mindinkább terjed.­­• Spanyolország. (Kormányválasz a’ pápai beszédre. Krisztina ellenmondásának hatása.­ Madrid, aug. 3kán: „Az ismert pápai beszédre kik válasza jelent meg a’ kor­mánynak a’ spanyol egyházi viszonyok ügyében. Bévezetésül a’ spanyol nem­zetet ótalmazza a’ kormány, mondván, hogy a’ spanyolok koránsem verék rend­szeres üldözésbe az egyházat, mikép azt némelly részakaratnak a’ szentatyával elhitették, ugyanezen rész szándéknak több ezer példányban forogtaták a’ pá­pai beszédet, azon félre-ismerhetlen vágyból, hogy zavart és zendülést támasz­­szanak. E’ szándék azonban szerencsére nem teljesült, mivel napjainkban a’vaticanból jövő bármi fenyegetőzések nem bírják már többé a’ nemzeteket ’s trónokat megremegtetni, ’s a’ spanyol nemzet és kormány va­lamint mindenkor határzott ellenszegülést éreztetene minden ellenséges szán­

Next