Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-05-04 / 36. szám

az által­ános nézetek mezejére állok, ne vegye azt a’ nyájas olvasó rész néven , mert hiszen mind­addig , míg politikánknak fó alkatrészei nincsenek tisztában, nemcsak nem em­elkedhetik egy speci­alitás is virágzó állapotra, sőt mind azon kevés­nek is hervadni kell, mi ügygyes bajjal eddigelé keletkezett. Gr- Széchenyi István: Takarék-pénztá­rak és ápoló­ Intézet IV. A’mondottakból világos már, melly igen szükséges az uradalmi tisztviselőkre nézve is, hogy minden na­gyobb birtokos az évi fizetések csekély részinek le­húzásával tisztjeinek nyugdijt biztosíthasson ’s ők a’ borzalmas jövendőnek félelme miatt tévutakra ke­­vésbbé vetemüljenek. De ehez pontos halomási táb­lák kívántatnak, illy táblákat azonban készíteni ter­jedelmes munka ugyan , de mégis igen könnyű, mi­után a’ lelkészek anyakönyvei (matricula) a’ halo­­mást tisztán kimutatják,mellyekből az egész ország­ra olly diametert készíthetni, mellyre az ápoló és nyugdíjas intézetek fektethetők, éspedig sokkal egyszerűbb számvetésekkel, mint a­ millyenekkel Sonnleithner él, miszerint előre fölvetni mit sem le­het , hanem a’tárban létező pénz határozza meg az önkényes munkálatot. Nagyobb uradalmakban, hol nagymennyiségű pénz kezeltetik, ha illy intézet nem létezik , ha minden nyugdíjas a' birtokosnak terhére esik, vagy ha a’ nyugdijat még önkény is vezeti, ’s ez inkább alamizsna, mint nyugdíj, a’ birtokosnak is de leginkább a’tisztviselőnek sorsa nagyon szánandó ; pedig ennek hiánya a’ birtokos részéről csak a’ pénz természetének nem ismeréséből származik, ki maga legkisebb kára nélkül nemcsak takarékpénztárt ala­píthatna tisztjei ’s jobbágyai számára ; sőt életbizto­sító vagy ápoló­ tőkéket formálhatna, ’s talán ezzel tulajdon pénze kezelésének költségit is minden leg­kisebb illetlenség nélkül födözhetné, —ha ugyan e­­zek idegeneknél ’s Budán, Bécsb. vagy másutt keres­vén menedéket pénzek kezeltetése aránylag nem­csak sokkal többe kerül, de több idővesztést ’s fárad­ságot ’s igy hivatali hátramaradást okoz. Elem­ényl­­hető azonban, hogy az értelmesb uradalmi kormá­nyok, a’pénzügy bővebb kifejtése után , az erkölcsi és anyagi hasznokat idegeneknek engedni nem fog­ják. Sehol a’ világon könnyebb szerrel takarékpénz­tárak nem létesíthetők mint nagyobb uradalmak és városokban, hogy a’takarékos tisztviselők, polgá­rok és jobbágyok nem .3-ben,mint többnyire a’ rész­vényes takaréktárakban szokás , hanem 4 vagy 4­/2 ^kamatban is részesittethetnének; sőt az uradalom, ha terhelve van ezzel, magát terhétől is megszaba­díthatja. Mert ha jól felfogjuk a’ dolgot, ha az uradal­­­mak alacsony kamatú tőkékkel, mellyekért egész vagyonukkal jót állanak, magas kamatú adósságai­kat fizetik , már ezen egyszerű műtéttel a’ pénzt for­gatják, mellynek hasznaiból nemcsak a’ takarékosak kamatjait fizethetik, sőt takarék-alaptőkét is gyűjt­hetnek, ha pedig biztos helyre kölcsönadni is szí­veskednek, kész a’ tökéletes takaréktár, melly a’vá­rosi takaréktárakkal vetélkedhetik, sőt azokat jóté­konyságban meg is előzheti. E’ mellett ha a’ felü­gyelő választmányban a’ nép közül is teendnek ül­nökök , kik a’ pénzek hű kezeltetéséről magoknak illő tudományt szereznek, olly rendületlen bizalom támad ur, polgár és jobbágy között, melly kivált vé­szes napokban nem is gyanított üdvet áraszt a’ hazá­ra , békés időben pedig az annyira gyérült bizalmat, tiszteletet, ragaszkodást nemcsak viszszaállitja, sőt hálás köszönetet ébreszt a’ romlatlan szivekben. És ha az árvák pénziért a’földesúr kezeskedni tartozik, a’ takaréktárban ezek is kezelhetők ; igy az árvák atyjai,kik sokszor írni sem tudnak, nemhogy a’szám­­vetési mesterséget értenék’s részlelküek által meg­­csalatnak, megszűnvén, ezek hi­baji v. gonoszságai­ból eredt bukások ’s fogyatkozások a’ földesurat ká­­rositni nem fogják. III. K­ö­l­c­s­ö­n ve­v­ő­k. Harmadik eleme a’ takarékpénztárnak a’ kölcsönvevők testületé. Ezen elem­ nélkül a’ takarékosak betett tőkéji nem kama­tozhatván a' részvényeseknek semmi, a’takaréko­saknak kevés hasznot hozhatnak ’s csak letéti­ ban­kot képeznek. Haszon tekintetéből tehát ezen elem szintolly szükséges, mint a’ takarékosaké, sokkal szükségesebb pedig mint a' részvényeseké. Nem lehet tehát ezeket mellőzni, vagy róluk de nélkülük a’ részvényes társaságnak rendelkezni, ha az egye­sület az intézet boldogító czélját elérni törekszik’s nem csupán erszénye ama’moloch, mellynek bálvá­nyoz.Ezen elemnek igényei egészen ellentétben áll­nak az előbbi két elem igényeivel, és pedig 212­ 1) Ezek a’ kamatlábat mentül alantabb kíván­ják tartani, hogy gazdasági, művészi vagy kereske­dési szorgalmokban magas kamatok által el ne nyo­massanak.Ezt kívánja az egész haza java is, de bez­zeg ez különösen a’ részvényesek, kisebb mérték­ben pedig a takarékosak hasznaival ellenkezik, és ha amazok a’ törvényhozók ’s egyszersmind végre­hajtók, akkor az országos kívánat és közjó még tán a’ leglelkesebb társasági tagoknál is háttérben marad. A­­mint látjuk is, hogy a’ létező takarékpénztárak többnyire 6-tre adnak kölcsön a’ nélkül, hogy ala­csonyabb kamatok mellett bukástól legkisebbet is kellene félniük, a’ nélkül, hogy a’ részvényesek ma­gok is biztos hypotheka mellett 4 vagy 5% kamatra elég kölcsönt nem kapnának. 2) A’ földbirtokos kölcsönvevő kimutatott e­­gész hypothekájának valóságos becsére kívánna kölcsönt venni felm­ondhatlanul, hogy talán nagyobb terheitől szabadulhasson , vagy vállalatiban jobban boldogulhasson. Ezt a­ részvényes választvány elfo­gadni nem fogja az előre nem látható jövendőtől tart­va , mert veszélyeztetni legkevésbet sem akar, míg a’ nagy kamatot, az osztalékot is ide értve, elsöpre­­ni óhajtja. 3) A­ földbirtokos kölcsönvevő a’ kialkudottnál nagyobb kamatot kívánna fizetni adósság-törlesztési tekintetből, hogy bizonyos évek múlva takaréktári adóssága magától lehajoljon , ’s őoda mivel se tar­tozzék többé ; de a’ részvényesek gyűlése , talán ér­telem és szám­vetési tudomány hiánya miatt (m­ivel hogy minden részvényes az illy pénzkezelést képes legyen fölfogni,nem reményt­hető.) bele egyezni nem­­ fog , pedig a’földmivelést csak az alacsony kamatú, fölmondhatlan vagy törlesztésre alapított kölcsönzé­sek segíthetik előre,mellyekkel ez a’ váltótörvények zsarnoki kegyetlenségét’s a­ pénzcsiszárok rablásit mellőzheti ’s igy földbirtokosnak ha maga nem kér­ne is, másképen, mint törlesztési kamatokra, kölcsön adni nem is kellene. De a­ részvényesek nem hogy felmondhatlan vagy törlesztésre alapított tőkéket volnának hajlók a’ földbirtokosoknak adni, de még viszonyba sem igen kívánnak földbirtokosokkal e­­reszkedni, minden hasznukat kereskedői váltók le­számítolásira alapitván ; hol a’ tőkék sokkal jobban biztosittatvák, a’ kamatok is magasbak, mint a' föld­­birtokosak kölcsönvételeinél, a­ nélkül, hogy hajlan­dók volnának a’ kereskedőknek is vagy beszámitolá­­sokat vagy előlegzéseket tenni folytonos számadás­­­­ra (Porfd­yfijfe auf lanfrube Diec­ymuus, amietynit batqué Dienieffen auf beit $(ag)'s ezen remegő óvatos­ság mindazon tekintetből használtaik , nehogy egy vagy két fillér a’ busa osztalékból elmaradjon. 43 A ’ kereskedő kölcsönvevők értékeknél na­gyobb tőkéket is ott, hol biztos és nyereményes spe­culate nyílik, kívánnak ismeretes serénységökre, iparkodásukra ’s igy hitelükre is fölvenni. Ámde illy föltételek alatt a’ részvényesek egy fillért sem fog­nak kölcsönadni, bár a’takaréktár kis köre a’szem­­meltartást ki nem rekesztvén , a'tőke-veszélyezte­tést majd lehetleníti. Ugyan a‘ kereskedők a’hosszas formaságokat, m­ellyek Pontiustól Pilátushoz utal­nak, nem használhatván fris vállalkozásuk ügyében, mellőztetni kívánják a’ nélkül, hogy a’ kölcsönvett pénzt veszélyeztetni óhajtanák. De ez mind híjában, a’ szanaszért lakó vidéki részvényeseket össze kell hivatni,ezek majd talán félév múlva öszszejőnek ’s a’ kölcsönt meghatározzák ; jaj de már késő , a’pilla­nat elröppent, melly a’ vállalatnak nagy nyereményt hozandó villa, így a’ részvényes takaréktár sem a’ takarékosak sem a’ kölcsönvevők igényeinek olly mértékben mint kellene nem felelhetvén meg , sőt az egyoldalúság ’s lehető zsarnokság elveire alapulva lévén, csak a’ szükséges hitelintézetek hi­ányában marad némileg segítő eszköz, ollyan, melly megrom­lásának kovászát magában hordozván végre csak­ugyan elfajuland. És ha van mégis hasznosan és kö­szönettel működő részvényes takaréktár, azt csak e­­gyesek’s különösen az elnök lelkesülése’s közjó­­szeretete tartja fen;de a’lelkesedés erőfeszítéssel jár ’s ez okból igen sokáig nem tarthat, tehol meglappad az, vagy irányát más hasznosabbnak vélt tárgyra fordítván a’ takaréktár iránt közönyös lesz; és ekkor emelik fel fejöket a’ túlságos haszonlesés szarvas daemonai, és ha az intézetet a’ társaságra egészen átokká nem teszik is, de olly műhellyé alacsonyitják, mellyben a’ békés és szorgalmas polgárokat néhány részvényes javára székiben koppaszthatni. Végre a’ haza érdeke kívánja, hogy a’ kamatok csökkenjenek, hogy a’ magas kamatú kölcsönzések mindenütt megszűnjenek, mert a’ pénzforgás csak az által élénkűl, a’ földmivelés csak az által emelkedik, a’kereskedés csak igy megy elő, művészet csak igy terem, vállalkozó szellemet csak ez ébreszt, de ha a’ takarékpénztárak birtokosai a’részvényesek magas kamatokat é s osztalékot igénylenek, nem lévén ha­zánkban hitelintézet, sem takaréktári verseny, melly a’ magas kamatú kölcsönzéseket paralysálná, ha a’ takaréktárakat a’ részvényesek igazgatják, reméll­­hetni­é, hogy ezek kamatcsökkentésre dolgozzanak mindaddig, m­ig a’ kölcsönvevő elemeknek a’ pénz­tár ügyeibe avatkozása mellőztetik ?—épen nem, mint a’ tapasztalás tanúsítja,ha osztalékaik 10 vagy 12-re emelkednek is, mert azt hiszik, hogy keres­kedni szabad*, ’s ebben a’ nyeremény nagysága hatá­rozatlan lévén, miért volna fölösleg a’ 12 pet mint osztalék ( dividend) csak neve kamat ne legyen: ez pedig csak 4 pcent lévén, tehát a’ 12 pcent nyere­mény nem törvénytelen! Ezen okoskodás prókátor­­fogásnak igen helyes, de az igazság igényeit ki nem elégíti. Mert ha a’részvény bizonytalan nyeremény fejében kereskedőileg volna kiadva és veszélyeztet­ve, akkor a’ 120 nyereményt ki sem sokallaná; de midőn a’ részvénypénz nincs veszélyeztetve, e­­mel­lett legtöbb haszon a’takarékosak által a’kölcsön­­vevőktűl kerül, mégis amazok kamatja 4, ezeké ta­lán 5 vagy 6, a’részvényeseké pedig 12 ’s több, ez miképen férjen meg az osztó igazsággal? meg nem fogható. Különösen midőn, tegyük fel, hogy az egész pénztár veszélyeztetnék, ekkor nemcsak a’ részvé­nyesek, hanem a’ takarékosak pénze is koczkáztat­­va volna, sőt ez talán jobban, mint amaz, mégis a' ka­matkülönbség igen tetemes. Vagy talán a’kezelési költségek terhei miatt seprik el a’ 12-tet? — Ő nem, mert ez a’ közösből kerül ki. — Ha tehát a’ takarékpénztár különben életbe­­ nem léphet, mint részvényesek pénzei által, ezek­nek a’ szokottnál­­ vagy *­* fokkal magasb kamatot kell biztosítani. Igenis, de ha a'részvényesek pén­zeinek egy része tartaléktárt képez, melly csak he­ver a’pénztárban és nem kamatoz, a’pénztár gya­­rapultával beszámitolásnak leend helye; azaz az el­maradott kamatok közkamatokkal együtt mindjárt fizettessenek ki, mihelyt a’ pénztár alapja engedi; például: egy részvény legyen 50 f. a’ kialkudott ka­mat 600, de nem fizethet 10 évig a’ pénztár többet, mint 4^ vagyis 100 ftra 4 f.; így elmarad minden részvénykamatból 10 évig 2 f.,kérdés: ha 10 évig a’ 6# tét teljesen fizetni nem lehet, az elmaradott kama­tok fejében mit kell egy részvényesnek adni a’ 1 id. évben? )|e ^(l+O^^t+O^sW ft 95 Vs pénz, azaz 1 ldik év végin pótlásul kap 27 f. 95 Vs p. ’s e­­zenkivü­l még a’ 4 f. öszvesen 31 f. 95 Vs­p. ’s ezzel részvényéért 11 évig megkapta a’ 6etes kamatot. Vagy ha a’ 6?é nem volna igen vonzó ’s részvénye­sek pénze nélkül a’ takaréktár meg sem létesülhet­ne (mi egyébiránt nem áll) azon időig, míg a’ pénz­tár illő mennyiségre szaporodik, lehet 7 petét is biz­­tosítni mint fen láttuk, olly föltétellel, hogy beszá­­mitolás után a’ részvényesek többé nem 7 hanem foly­vást 5 vagy 6^-tel fognak fizettetni mindaddig, míg a’ társaság minden részvényt magának bevásárolhat, vagy az egylet megszűnik, nem köteleztetvén a’ 6?^ kamatfizetés után senki a’ részvényesek közül pén­zét az egylet tárában hagyni, hanem arról szabadon rendelkezik, ’s ki ezt is keveslené ’s mindig csak osz­talékra áhítoznék, nyilván tanúsítaná azt, hogy őt nem a’ közjó szeretete, hanem alacsony nyerészke­dési vágy lelkesíti. Igen természetes, hogy ha hitelintézet létesül, vagy több helyen a’ nemzet boldogitására irány­zott takaréktár alapíttatik, a’ kamatoknak lejebb kell szállniok, mit a’ részvényesek, ha ők teendnek ez ér­demben a’ törvényhozók és kezelők, eszközleni so­­ha nem fognak, tehát m­ulhatlanul szükséges, hogy a’ választványi tagoknak, kik az egészről rendelkez­nek, csak fele legyen évenkint választva részvényes tag; az elnök pedig épen ne lehessen részvényes. Hogy a’ részvénylevelek börzejátékká ne vál­janak, a’ takaréktár leghoszszabb tételének határa 20 év lehet, melly alatt lassankint a’ pénztár által minden részvény a’ betett öszveg névszerinti árán sorshúzás útján beváltva 's kifizetve, az intézet meg­szűnjék vagy magát újra alakítsa.­­S midőn már a’ részvényesek vagy mind, vagy nagyobb részben ki­­fizettetvék, a’ kölcsönvevők kamatai közelebb vitet-»

Next