Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-05-04 / 36. szám

PEST, vasárnap május 4 k én 36dik szám 1845. Megjjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 4.'33dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház ekő emeletében egyedütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a bécsi cs. főpostahivatal utján történ’ vít hetik a’megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvetetik s pontosan és jutányosan közöltetik. April elején kezdődött, évi példányokkal boritéktalanul 2 f.40, postán 3 fr. 30 kr. szolgálhata 1 szerk. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Névmagyaritások és előléptetések. Általjános nézetek gr. Széchenyi Istvántól. Takarék-pénztárak és ápolóintézet IV. Festmegyei gyűlés. tolnamegyei közgyűlés; közlemény Gömör megye jelen állapotjáról; budapesti napló; nemzeti képcsarnok egyesület; iparegyesület; a’honi szobrászat ügyében; pesti gyermekkórház. Amerika (A fordulat Texas békeblesítését illetőleg; S. Ana száműzetik és vagyona elkoboztató; ünnepélyes tisztelgés Polknál; hivatalérti folyamodás példánya ) Spanyolország (1 kir.no nyilatkozat a Krisztina és Illanzares figházasságukat illetőleg;egyház-javak iránt ujabb rendelet) ' Anglia (Maynooth-bill körüli heves viták; a’ kalli fél köszönő küldöttséget nevez; Feel politikája Connell által helyeseltetik; O’ Connell beszédje a kinő látogatására vonatkozólag; a kinő életnagyságú szobra nem sokára föl fog állíttatni; Feel elleni törekvések.) Francziaország (Rablóig, állapotjának javíttatása iránt törv. intézkedések; mozgalmak a nemzeti őrség közt; birói eljárá ok; statist. adatok büntető törvényszékek körebül; Michelet 'si' kath clerus.) Értesítő: Magyar- és Erdei- ország D cs. ’s ap.kir. fels. Milrkovics Móricz h. ügyvéd vezetéknevének Z se n cy-re , Puxlnum Ferencz és József testvérekének pedig Zöldesyre változtatását kegy. megengedni méltóztatott. A’ t m. m. kir. Helytartótanács a’ keblebeli számvivőosztályban megürült utolsó számtiszti állomásra Tibold József ingressistát; ennek előléptetése ’s Magussy Péter elhunyta által megürült két ingressista-állomásra Kész Vilmos és Dercsik Antal eddigi járulnokokat; ez utóbbiak helyébe pedig járulnokokká Turtner Józsa és Markovics Bálint díjas gyakornokokat; végre az imigy ürességbe jött díjasgyakornokságokra Sebők József és Vancsó János eddigi díjtalan számvivőségi gyakornokokat érdemesítő. Általjános nézetek. Sokan azt állítják: „Itt volna ideje már, az általjánosságokból kilépve, bizonyos specialitásokra pontosítni össze erőnket.“ És igaz, én is ezt hiszem, mert ki általjánosságokban kalandoz, az azért, ha véletlenül nem, okszerintileg bizony soha nem ér. Ámde azért, mert itt volna illyes cselekvési rendszernek ideje már, vagy jobban mondva, mert kívánatos volna, hogy specialitásokra szakadozva, tegyünk elvégre czélszerűt és életrevalót, azért még nem következik, miszerint általános nézetek elemezése nem volna szükséges többé.És pedig, mert ha ezek hiányosak, teljességgel nem szolgálhatnak bármilly specialitásokra nézve is, virágzást ígérő alapul. A’ kérdés ehez képest hazánk kifejtését tekintve az: valljon azon nézet, melly szerint magyar honunk ,mozgékonyabb része haladni akar, hézagtalan egészséges alapon nyugszik-e, vagy sem ? Mire én—mennyire Isten belátással megajándékozott, és honunk javát ’s vérünk díszét him hordom keblemben — határozott .Nem‘-mel felelek, tessék az bár vagy sem, így például számtalan falladák között — hogy ezúttal csak egyet említsek — most legújabb időkben többféle variatioval az állíttatik és tömérdektül axiómául az tartatik, mikép Magyarország napról napra szegényebb sorsra jut ’s ehez képest úgyszólván ,sorvadási nyavalyában van. Már ennek következése természetesen az — miután a’ nyavalyának diagnosisa helyesnek tartatik — olly gyógyszerhez nyulni, melly a’ beteg állapot megszüntetésére legalkalmasb. De hát ha nem áll azon állítás, hogy Magyarország szegénységnek indul ’s e’ szerint sorvadás a’ baja, akkor ugyan kérdem: illik-e nyavalyánkra sorvadás elleni gyógyszer, habár az legtökéletesb volna is? Én azt hiszem ,nem, hahogy minden nemzetjavítási eszmét sarkábul készakarva kiforgatni nem akarunk. Pedig nem indul, bizony nem indul szegénységnek a’ magyar hon; sőt éppen ellenkezőleg, a’ legközelebbi 10,20, 30 év alatt annyira gyarapodott, mikép lehetetlen ‘reménytelien nem nézni a’jövendőbe’, hahogy a’ sírgödörtül viszszatérőt — ’s meg akarjuk engedni, csupa hazaszeretetbül — agyon nem patikázzák a’ mai annyit kezdő, de legtöbbet igazi alap nélkül kezdő hazai gyógyászok. Ha valaki azt mondja: Magyarország szegény, a’ magyar nemzet sovány, és pedig pirulásig szegény, aggasztólag sovány, ám akkor nincs mit mondanom, mert ez, kivált ha civilizált nemzetekkel hasonlítjuk öszsze vérünket, tökéletesen igaz, de midőn valaki Magyarországot tekintve sorvadási nyavalyát von ki pathologiai műtételeikkül és illyést hirdet, annak minden tétova nélkül, legyen egyébiránt legjobb barátom is bár, egyenesen azt mondom képébe: Drága collega ur ?") bizony, vagy véletlenül vagy készakarva, de minden esetre csalódik. Ezt pedig nem mint puszta véleményt állítom vélemény ellen, de okoskodásom igazolására egyenesen a’ kézzelfogható valót hozom fel tanuul, mellyet sarkából sem szónoklat, sem lelkesedés ki nem dönt. Nézzünk 10, 20 vagy 30 évre viszsza, és ki meri állítni, hogy mindent mindenben véve, a’ haza lakosinak többsége most roszabbul van, kevesebbet fogyaszt , kevesebbet költ, szűkebben él, mint ezelőtt 10, 20, 30 évvel? Merő nevetség! A’követelések,az igények, ezek ugyan nagyobbultak, igen,de nem a’ szükség. És, mivel azok nagyobbultak, úgy látszik, mintha ez nőtt volna. Itt fekszik a’ dolog. — Nem nem, Magyarország nem szenved sorvadási nyavalyában. Azért, hogy itt ott némi előkelő tönkre jut, vagy a’ közép osztály — mert birtokát határ nélkül dirbolja el a’ honi törvény, és a’ nagyobb rész többet költ mint a’ mennyit aratna, kevesebbet dolgozik mint kellene — végenyészethez közel áll, ezért, bármilly sajnos legyen is ezen tény, még nem mondhatni, hogy Magyarország határai közt nagyobb volna a’ szegénység most, mint vala ezelőtt. — Menjünk vidéki úl vidékre, határról határra, házról házra, és kivételeket ide nem értve általján mindenütt és mindenben progressiot fogunk tapasztalni. Az általjános procreatio sokkal nagyobb mint volt bármikor ezelőtt, mit számokkal bebizonyíthatni, mellyek ellen nem lehet kifogás úgy hogy bármit állítsanak is ujabb oeconomistáink, okvetlen erősebbnek kell a’ kivitelnek és belfogyasztásnak is lennie, mint volt ezelőtt mit nem nevezhetni ‘sorvadási állapotnak’. Sokan — és ez az emberi természet egyik legközönségesb gyöngéje , melly különösen Magyarországban divatoz — mindenben magok szerint mérik a’ közállományt, sőt az egész világot. Miszerint, ha jól megy dolguk, teljességgel meg vannak győződve, hogy a’ haza,a’földgömb is virágzik kellőleg; ha ellenben mostohább sors nyomja őket, egy cseppet sem kételkednek , hogy a’ bon sőt az egész nagy emberiség is pusztulásnak indul. Nem csuda tehát, ha nem egy, kinek elfogyott értéke, vagy ki a’ mindennap növekedő kések által szaporodott szükségeit pótolni többé nem bírja, teli torokkal ’s tán legjobb hiszemben ,köz sorvadási veszélyt kiáltoz a’ haza fölött. Hiszen ő, meg a’ haza, saját hite szerint synonymon! — És ha ez nem csuda, az sem gerjeszthet bámulást, ha illy tárogatók után rivaly a’ sokaság; és pedig, mert legelsőben is felettesek osztozik e’ helyzetben, ’s aztán, mert panaszra, ’s a’ fenforgó bajt másra vagy a’ körűlmé Magyarország súlyos beteghez hasonlítható,melly, a’ mennyire én kisérem ’s pedig jó idő óta életműködésit, nincs ugyan roszabbul ma véleményem szerint, mint volt ezelőtt 10, 20, 30 évvel; mert akkor hideg marasmusban fekürt, most ellenben, ha nem is rendesen de még is mozog ; melly azonban olly távol van az egészségtül még, és régi ’s egybebonyolult bajai miatt olly igen nehezen gyógyítható, hogy helyreállíttatása valóban még akkor sem bizonyos, habár legnagyobb gond és legmélyebb tudomány fordíttatik is rá; ’s ehez képest annál kétséges, sőt szinte lehetetlen, ha rögtönzés, indulat és borbélyi felfogás vezérli a’ curát. Mind azok pedig, velem együtt, kik Magyarország javíttatása körül szólnak, imák, vagy bár mi nagyot bármi kicsit tesznek, egyenesen orvosi szerepet arrogálnak magoknak; úgy hogy a’ „Drága collega ur“ czímet azon értelemben veszem ’s akkép alkalmazom, és jövendőben is teendem, mint orvos szokott bajtársához szólni, valamelly beteg fölött. És, hane veniam petimus ’sat, nyékre kenni, általjában olly igen hajlandó az emberi nem. Higgadt gondolkozók azonban, kiknek nem lamento, nem erővel felcsigázott közvélemény, nem asszonyi auctoritas, de a’ való, az élő tény ad irányt, ’s kik nem elég gyöngék illyféle falladákat saját bármilly czéluk elérése végett felhasználni, az illy független gondolkozók mondom, nem hagyják magokat efféle közvéleményi árak által sodortatni. Már vannak-e illyesek bonunkban elég számmal, ’s mi több — mert a’ szám kellő minőség nélkül nem nagy súly — elég szilárd akarattal is ellátva , homlokegyenest állni, ha kell, mind azon hiányos politikai recipék árja ellen, mellyek egy idő óta elboríták a’hont, azt nem tudom. Én rémélteni szeretem ," remélteni akarom: „vannak.“ — És e’ körül forog nézetem szerint Magyarorsz. újjáalakulásának vagy enyészetének tengelye. Mert ha nincsenek, akkor okvetlen vagy tökéletes dissolutionak indul a’ honi test, pedig előbb mint gondolnék, vagy idegen kéz fogja kigyógyítni azt, de soha nem fog természeti eredetiségében maga magában kifejteni. Én, büszke érzéssel mondom, meg fogom állni helyemet függetlenül felélről, ámde alalrul is, míg inaim birnak, ’s ekkép olly függetlenül, mint nálunk fájdalom nem éppen mindenki; minthogy nálunk vajmi sok, kit felsőség nem tántorít, nyomorultan függ alalrul, ’s elég egy éretlen ifjoncz pisszegése ötlábairul leverni; midőn nem egy kész daczolni a’ tömeggel, kit viszont bármilly csekély felsőbb mosoly is kivetkeztet önállásából. Soraira ehez képest—miután napról napra inkább közelítünk azon erisishez, melly nemzetünk sorsát eldöntösedi — azokhoz hrangoztatvák, kik úgy állanak lábaikon, mint hála Isten , állok én , kik előtt nem mellékes czél, nem politikai pártérdek, nem barát vagy pajtás, de mindenek előtt a’nemzet élete , a’ haza dísze áll főszempontul. Mind azok velem együtt, mint mondám, kik Magyarország fejlődése körül szólnak, írnak vagy tesznek bár kicsit, bár nagyot, orvosi szerepet játszanak. Elemezzünk ehez képest minden recipét, mellyel ez vagy amaz áll elé, kímélet nélkül szigorún ; minthogy valamint a’ betegnél egyedül a’ helyes diagnosis és az erre állított illő gyógyszer fejt ki egészséget, szintúgy csak az hord Magyarország újjáalakításához egy vagy több követ, ki annak bajait illusiok nélkül fogja fel, és az orvoslásukra szükséges gyógyszert nem pártpatikákból, vagy sokat olvasott és keveset emésztett publicisták műhelyeibül, hanem az élet gyakorlati mezején szedi. Szavainkat nagyában alkalmasint elhordja a szél. Ezt előre tudhatjuk. Mert valamint mozdulatlan marasmus volt nemzetünk legközelebbi baja, úgy most nem sorvadásban vagy illyféle nyavalyában , hanem egyenesen ‘ideglázban szenved’, mikor még a’ legokosabb ember is tétováz, ’s néha legkülönösebbeket szól. Már pedig illyes állapotban,mikor csalképek izgatják a’velőt,és bizonyos gyógyászok — Isten bocsássa meg bűneiket, mert bizony nem tudják mit tesznek — minden módon igyekeznek ezen állapotot fentartani sőt nevelni, bizony nem igen számíthatni higgadt hallgatókra. Egy kis hasznuk azért tán még is leszen. És adná Isten! Azt,„ hogy néhány kevésnek talán eszébe jut, mikép nemzetet gyógyítni, ’s tán nyomorra juttatni , sőt meggyilkolni, százszorta életbevágóbb dolog és nagyobb bűn, mint egyes halandón tenni gyógyászi kísérleteket, és kivégezni őt, holott már ez is megboszulást érdemel. Jöjön ezen gondolat pedig csak néhánynak eszébe , akkor lehetetlen , hogy ne szüljön elvégre közbotrányt azon könnyelműség, azon avatatlanság, mellyel ma nem egy kenetlen sőtmosatlan hazánkfia medicinázza szegény bonunkat legkisebb scrupulus nélkül, mintha azt megrontani nem lehetne. Ha ennélfogva — mennyire t.i.idom, csekély tehetségem ’s a’ körülmények engedik — megint