Jogi Hirlap, 1927. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1927-07-03 / 26. szám

JOGI HÍRLAP 2 vezethetik, nem pedig a megvett ingatlan mai forgalmi ér­tékét, mert az előbbeni állapot a vételár visszaadásával áll helyre az ő javukra és mert nem forognak fenn olyan körülmények, amelyek­nél fogva a felperes az alperesnek javára kártérítésre volna kötelezhető, mivel az ingatlanok forgalmi árának, valamint az építőanyagok árának és munkabéreknek a viszonylagos emelkedése — még ha ez a valóságnak megfelel is — a felperesen kívül álló tényezők hatásának az eredménye lé­vén, az ebből alperesekre netán háramló hátrányokért a felperes felelőssé nem tehető. (V. V. 1536/1927. Osvald, 1927. V. 24.) 1042. Részletfizetés elfogadási kötelezettség pénzrom­lás idején. A végrehajtást szenvedő teljes kielégítésül felajánlja és letétbe helyezi a végrehajtató valutakövetelé­sének hivatalos devizaárfolyamát magyar koronában. A végrehajtató ezt nem fogadja el, mert effektív valutához van joga az ítélet szerint. A végrehajtás megszületési per­ben vitás, hogy a letett összeg beszámítható-e ? A Kúria a következőképen ítél : bár a felperesek a végrehajtás folyamán letétbe helye­zett és az alperes részére ki is utalt 44.890.663 koronát tel­jes kiegyenlítéskép ajálották is fel és utaltatták ki azt neve­zett hitelezőjüknek, ezt az összeget az alperes, mint végre­hajtató hitelező a fenforgó esetben a jogainak fentartásá­­val résztörlesztésül elfogadni tartozott, mert a kielégítési végrehajtási eljárás során a résztörlesztés elfogadása — bár­miként is ajánlja azt fel a végrehajtást szenvedő — a végrehajtónak a teljes követeléséhez való, esetleg külön is fentartott jogát nem érinti, minthogy arról a végrehajtató le nem mondott, — egyébként pedig olyan rendkívül idő­ben (1924. évben), amidőn a pénz értéke romlásnak volt kitéve, a kár lehető elhárításának kötelezettségéből folyik, hogy a hitelező az elégtelen összegben felajánlott fizetést sem utasíthatja vissza. Az alperesnek az az álláspontja, hogy a letéti hivatalnál jogfentartó nyilatkozatát nem tehette volna meg, nem hely­álló, mert azt a végrehajtást foganatosító bíróságnál aka­dálytalanul megtehette. (H. V. 3730/1926. Osvald, 1927. VI. 7.) 1043. Valorizáció 100%-ban késedelmes perlés dacára. Ingók kiadása iránti perben a Tábla a természetbeni ki­adás helyett 100%-os átértékelést rendel. Alperes ezt azért támadja meg, mert a felperes 9 évig késedelmeskedett a kereset beadásával s igy a koronaromlásból előálló kárt az ellenfélre egészen nem háríthatja át. A Kúria elutasítja a felülvizsgálati kérelmet, mert­ a felperes a tulajdonát tevő, az alperesnek átadott, azonban természetben már vissza nem adható ingóknak értékét kéri magának megítéltetni. Ez a koronaértéknek időközben bekövetkezett értékcsökkenésétől teljesen függet­len igény, mert az az átadott fát ez idő szerint helyette­sítő érték megtérítésére irányul. (V. V. 4005/1926. Osvald, 1927. V. 31.) 1044. Valorizáció közpénztárba befizetett vételár-rész­let visszatérítésénél. A vevő az ingatlan vételár egyik rész­letét községi pénztárba fizette be jogosan, ahol az elveszett és nem jutott az eladó kezéhez. Az eladási szerződés ha­tálytalanítása folytán vitás, hogy a letett s visszafizetendő összegnek a korona romlás folytán beállott értékvesztesége kit terhel? A Kúria a következőképen ítél: az eladó felperes a vételárnak reá eső részét annak le­tétbehelyezése miatt kézhez nem kapta s igy azt a maga céljára fel nem használhatta, méltányos tehát, hogy a pénz leromlásából eredő kárt a szerződő felek közösen viseljék s igy a felperes terhére a vételárból reá eső összeg valorizált értékének csak 50%-a ítélhető meg. (H. V. 3833/1926. Os­vald, 1927. V. 31.) 1045. Remuneráció kikötés esetén. A szolgálati szer­ződésben a remuneráció is biztosítva volt. A felmondási perben az alsófokú bíróságok azért mellőzik a remuneráció megítélését, mert az, mint jutalom felmondási időre nem jár. A Kúria helyt ad a keresetnek, mert­ a jelen esetben a remuneráció a fizetés kiegészítő része és a szolgálati szerződésen alapszik és ekként az 1910— 1920. M. E. számú rendelet 7. §-ának 1. bekezdése értel­mében a felmondási időre eső munkabér kiszámításánál figyelembe veendő és nem tartozik ama jutalomszerű jutta­tások közé, amelyeknek számításba vételét a felhívott §. 2. bekezdése kizárja. (V. II. 5235/1926. Rötth, 1927. VI. 2.) 1046. BankÜgyész felmondási ideje. Felperes az al­peresi bank-részvénytársaság ügyésze volt. Állását azon­nali hatállyal felmondta, mert a bank anélkül, hogy a fel­peres működése ellen kifogást emelt s anélkül, hogy lé­nyeges munkatöbblet lett volna, még egy társügyészt al­kalmazott. Keresetet indít a felmondási időre járó fizetése iránt. A Kúria helyt ad a keresetnek a következő indo­kolással: Az állandó bírói gyakorlat szerint a részvénytársasá­gok ügyészeit magasabb tudományos képzettségüknél, ön­álló tevékenységüknél fogva egy évi felmondási idő illeti meg. Felperest az egy évi felmondási időre megillető ösz­­szes járandóságai, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. §. első bekezdésének rendelkezése alapján kifejtett joggya­korlat szerint — tekintettel a bank ügyészi különféle mű­ködés után havonként mennyiségileg változó munkad­íjra,s — az anyagi igazságnak és a méltányosságnak is megfele­lően akként állapítandók meg, hogy a felmondást közvet­len megelőző tényleges szolgálatban, a felmondási idő nagyságának megfelelő időben élvezett összes illetmények mennyiségéhez mérten számítandók. (T. II. 7794/1926. Rötth, 1927. VI. 1. 1047. Házasság megszüntetésére vonatkozó megálla­podás joghatálya. Peres felek előzetes megegyezésén ala­puló s a H. T. 77. §. a) pontja szerint indított keresetet a Kúria a következő indokolással utasítja el: a házasság céljával merőben ellenkező s éppen azért joghatállyal nem bíró különélés iránti s a házasság felbon­tását célzó megállapodást bármelyik házastárs jogosítva van megszüntetni s a házasság folytatását szorgalmazni s ebből a célból a házastársát a H. T. 77. §-a a) pontjában meghatározott eljárás útján az életközösség visszaállítására felhívni, de ennek a jogosultságnak igénybevétele ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a különélés 6 hónapig tart­son s ennek elteltével a joghatállyal mel sem bíró megálla­podástól való elállás kifejezett kijelentésével házastársát előzően a különélés megszüntetésére s a házassági élet­­közösség viszaállitására magánúton felhívja. (C. III. 1996- 1926. Wesztermayer, 1927. V. 5.) 1048. Bontópör. A nő csak erkölcsileg kifogástalan helyre köteles férjét követni. A felperes férj felesége szü­leinek házához és gazdaságába nősült be, de apósával ösz­­szeszólalkozván, saját, szüleinek házába távozott, ahová feleségét is magához hívja sikertelenül. A H. T. 77. §. a) pontja alapján indított perben a nő azzal védekezik, hogy a felperes apja többszörösen büntetett előéletű ember és a per idején is szabadságvesztés büntetését tölti s ő ilyen helyre nem követheti férjét. A Kúria elutasítja a felperes keresetét, mert: a feleség цem köteles férjét olyan helyre követni s vele olyan helyen együtt lakni, ahol való elhelyezkedés és együttlakás ellen erkölcsi felfogása­­és érzése alaposan til­takozhat s ahol erkölcsi épsége és becsülete is veszélynek van kitéve; aminő helyzet volna az, ha az alperes egy lo­pás büntette miatt többszörösen büntetett családfő háztar­tásában volna kénytelen elhelyezkedni s a férjével ott lakni. Ebből okszerüleg következik, hogy az alperes az élet- Budapest, 1927 Julius 3.

Next