Jogi Hirlap, 1927. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)
1927-07-03 / 26. szám
JOGI HÍRLAP 2 vezethetik, nem pedig a megvett ingatlan mai forgalmi értékét, mert az előbbeni állapot a vételár visszaadásával áll helyre az ő javukra és mert nem forognak fenn olyan körülmények, amelyeknél fogva a felperes az alperesnek javára kártérítésre volna kötelezhető, mivel az ingatlanok forgalmi árának, valamint az építőanyagok árának és munkabéreknek a viszonylagos emelkedése — még ha ez a valóságnak megfelel is — a felperesen kívül álló tényezők hatásának az eredménye lévén, az ebből alperesekre netán háramló hátrányokért a felperes felelőssé nem tehető. (V. V. 1536/1927. Osvald, 1927. V. 24.) 1042. Részletfizetés elfogadási kötelezettség pénzromlás idején. A végrehajtást szenvedő teljes kielégítésül felajánlja és letétbe helyezi a végrehajtató valutakövetelésének hivatalos devizaárfolyamát magyar koronában. A végrehajtató ezt nem fogadja el, mert effektív valutához van joga az ítélet szerint. A végrehajtás megszületési perben vitás, hogy a letett összeg beszámítható-e ? A Kúria a következőképen ítél : bár a felperesek a végrehajtás folyamán letétbe helyezett és az alperes részére ki is utalt 44.890.663 koronát teljes kiegyenlítéskép ajálották is fel és utaltatták ki azt nevezett hitelezőjüknek, ezt az összeget az alperes, mint végrehajtató hitelező a fenforgó esetben a jogainak fentartásával résztörlesztésül elfogadni tartozott, mert a kielégítési végrehajtási eljárás során a résztörlesztés elfogadása — bármiként is ajánlja azt fel a végrehajtást szenvedő — a végrehajtónak a teljes követeléséhez való, esetleg külön is fentartott jogát nem érinti, minthogy arról a végrehajtató le nem mondott, — egyébként pedig olyan rendkívül időben (1924. évben), amidőn a pénz értéke romlásnak volt kitéve, a kár lehető elhárításának kötelezettségéből folyik, hogy a hitelező az elégtelen összegben felajánlott fizetést sem utasíthatja vissza. Az alperesnek az az álláspontja, hogy a letéti hivatalnál jogfentartó nyilatkozatát nem tehette volna meg, nem helyálló, mert azt a végrehajtást foganatosító bíróságnál akadálytalanul megtehette. (H. V. 3730/1926. Osvald, 1927. VI. 7.) 1043. Valorizáció 100%-ban késedelmes perlés dacára. Ingók kiadása iránti perben a Tábla a természetbeni kiadás helyett 100%-os átértékelést rendel. Alperes ezt azért támadja meg, mert a felperes 9 évig késedelmeskedett a kereset beadásával s igy a koronaromlásból előálló kárt az ellenfélre egészen nem háríthatja át. A Kúria elutasítja a felülvizsgálati kérelmet, mert a felperes a tulajdonát tevő, az alperesnek átadott, azonban természetben már vissza nem adható ingóknak értékét kéri magának megítéltetni. Ez a koronaértéknek időközben bekövetkezett értékcsökkenésétől teljesen független igény, mert az az átadott fát ez idő szerint helyettesítő érték megtérítésére irányul. (V. V. 4005/1926. Osvald, 1927. V. 31.) 1044. Valorizáció közpénztárba befizetett vételár-részlet visszatérítésénél. A vevő az ingatlan vételár egyik részletét községi pénztárba fizette be jogosan, ahol az elveszett és nem jutott az eladó kezéhez. Az eladási szerződés hatálytalanítása folytán vitás, hogy a letett s visszafizetendő összegnek a korona romlás folytán beállott értékvesztesége kit terhel? A Kúria a következőképen ítél: az eladó felperes a vételárnak reá eső részét annak letétbehelyezése miatt kézhez nem kapta s igy azt a maga céljára fel nem használhatta, méltányos tehát, hogy a pénz leromlásából eredő kárt a szerződő felek közösen viseljék s igy a felperes terhére a vételárból reá eső összeg valorizált értékének csak 50%-a ítélhető meg. (H. V. 3833/1926. Osvald, 1927. V. 31.) 1045. Remuneráció kikötés esetén. A szolgálati szerződésben a remuneráció is biztosítva volt. A felmondási perben az alsófokú bíróságok azért mellőzik a remuneráció megítélését, mert az, mint jutalom felmondási időre nem jár. A Kúria helyt ad a keresetnek, mert a jelen esetben a remuneráció a fizetés kiegészítő része és a szolgálati szerződésen alapszik és ekként az 1910— 1920. M. E. számú rendelet 7. §-ának 1. bekezdése értelmében a felmondási időre eső munkabér kiszámításánál figyelembe veendő és nem tartozik ama jutalomszerű juttatások közé, amelyeknek számításba vételét a felhívott §. 2. bekezdése kizárja. (V. II. 5235/1926. Rötth, 1927. VI. 2.) 1046. BankÜgyész felmondási ideje. Felperes az alperesi bank-részvénytársaság ügyésze volt. Állását azonnali hatállyal felmondta, mert a bank anélkül, hogy a felperes működése ellen kifogást emelt s anélkül, hogy lényeges munkatöbblet lett volna, még egy társügyészt alkalmazott. Keresetet indít a felmondási időre járó fizetése iránt. A Kúria helyt ad a keresetnek a következő indokolással: Az állandó bírói gyakorlat szerint a részvénytársaságok ügyészeit magasabb tudományos képzettségüknél, önálló tevékenységüknél fogva egy évi felmondási idő illeti meg. Felperest az egy évi felmondási időre megillető öszszes járandóságai, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. §. első bekezdésének rendelkezése alapján kifejtett joggyakorlat szerint — tekintettel a bank ügyészi különféle működés után havonként mennyiségileg változó munkadíjra,s — az anyagi igazságnak és a méltányosságnak is megfelelően akként állapítandók meg, hogy a felmondást közvetlen megelőző tényleges szolgálatban, a felmondási idő nagyságának megfelelő időben élvezett összes illetmények mennyiségéhez mérten számítandók. (T. II. 7794/1926. Rötth, 1927. VI. 1. 1047. Házasság megszüntetésére vonatkozó megállapodás joghatálya. Peres felek előzetes megegyezésén alapuló s a H. T. 77. §. a) pontja szerint indított keresetet a Kúria a következő indokolással utasítja el: a házasság céljával merőben ellenkező s éppen azért joghatállyal nem bíró különélés iránti s a házasság felbontását célzó megállapodást bármelyik házastárs jogosítva van megszüntetni s a házasság folytatását szorgalmazni s ebből a célból a házastársát a H. T. 77. §-a a) pontjában meghatározott eljárás útján az életközösség visszaállítására felhívni, de ennek a jogosultságnak igénybevétele ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a különélés 6 hónapig tartson s ennek elteltével a joghatállyal mel sem bíró megállapodástól való elállás kifejezett kijelentésével házastársát előzően a különélés megszüntetésére s a házassági életközösség viszaállitására magánúton felhívja. (C. III. 1996- 1926. Wesztermayer, 1927. V. 5.) 1048. Bontópör. A nő csak erkölcsileg kifogástalan helyre köteles férjét követni. A felperes férj felesége szüleinek házához és gazdaságába nősült be, de apósával öszszeszólalkozván, saját, szüleinek házába távozott, ahová feleségét is magához hívja sikertelenül. A H. T. 77. §. a) pontja alapján indított perben a nő azzal védekezik, hogy a felperes apja többszörösen büntetett előéletű ember és a per idején is szabadságvesztés büntetését tölti s ő ilyen helyre nem követheti férjét. A Kúria elutasítja a felperes keresetét, mert: a feleség цem köteles férjét olyan helyre követni s vele olyan helyen együtt lakni, ahol való elhelyezkedés és együttlakás ellen erkölcsi felfogásaés érzése alaposan tiltakozhat s ahol erkölcsi épsége és becsülete is veszélynek van kitéve; aminő helyzet volna az, ha az alperes egy lopás büntette miatt többszörösen büntetett családfő háztartásában volna kénytelen elhelyezkedni s a férjével ott lakni. Ebből okszerüleg következik, hogy az alperes az élet- Budapest, 1927 Julius 3.