Jogi Hirlap, 1928. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1928-07-01 / 26. szám

BUDAPEST, 1928 JÚLIUS 1. II. ÉVFOLYAM, 26 SZÁM. JOGI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 21 TELEFON­S­Z­Á­M : 2­1­1 —­67 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ DR BOD­A GYULA ÜGYVÉD ELŐFIZETÉSI ÁRAK NEGYEDÉVRE. . . . 3-­ PENGŐ FÉLÉVRE....................6-- PENGŐ EGÉSZ ÉVRE .... 10-­ PENGŐ 41a 20 fillér. A KÚRIA HATÁROZATAI. Magánjog 898. Ügyvédi díj átértékelése. Az állandó jogtanácsos­ügyvéd a koronaromlás idején végzett ügyvédi munkákról összeállított k­öltségjegyzék­einek díjazását a mostani tel­jes­­érték szerint perrel érvényesíti az ügyfél ellen. Alperes ellenveti, hogy felperest mulasztás terheli, mert díjait az egyes ügyek befejezése után nem nyomban peresítette és emiatt, de azért sincs helye a teljes átértékeelésnek, mert a koronaromlásból eredő kár megosztandó. A Kúria a kere­set szerint marasztal a következő indokolással: a felperes állandó jogtanácsosa volt az alperesnek, aki az alperes helyett fizetéseket is teljesített s alperest kész­­pénzkölcsönökkel is támogatta; — nem tudható tehát be a felperes hátrányára az a tény, hogy a költségjegyzékét az egyes ügyek befejezése után nyomban nem peresítette. De, — a koronának időközben bekövetkezett elértékte­lenedésére tekintettel, — azt a kérdést, hogy az ügyvédi tevékenység mily összeggel van megfelelően díjazva, nem az egyes ténykedések felmerültének az időpontjától, hanem a bírói ítélkezés időpontja szerint kell elbírálni, mert ellen­kező esetben az ügyvéd, — a már leromlott belértékű pénz­ben — nem juthatna végzett munkájának az ellenértékéhez, ami viszont a megállapítás céljával, s a méltányossággal is ellenkeznék. Az adott esetben tehát tulajdonképen nem is a díjak át­értékelésének, hanem az ügyvédi ténykedéseknek az ítélke­zés időpontja szerinti értékelésének van helye. Ebben a vonatkozásban pedig felperes ténykedései, idő­­mulasztása s készkiadásai, — a m. kir. Kúria értékelése sze­rint, — az aranykoronás alapon számbavett díjaknak a je­lenleg forgalomban levő pénznemre átszámított teljes egyen­­értékével vannak megfelelően díjazva. (V. VI. 8019/1926. Rácz, 1928. V. 24.) 899. Baleseti kártérítés az özvegy részére. Felperes férje, mint rendőr, az alperes vasúti üzemében balesetet szenvedett és meghalt. A nyugdíjat élvező özvegy azon a címen, hogy férje többet fordított reá keresetéből, mint amennyit mostani nyugdíja kitesz, e különbözet megtérí­tése iránt indít keresetet. A Tábla helyt ad a keresetnek, mert nem az elhalálozáskori, hanem későbbi időpont szerinti fizetést veszi alapul a kártérítés mérvének megállapításánál. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azok­nál, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek mindenkor a baleset idején élvezett mennyi­sége az irányadó, (l. a Polgári jogi határozatok tárába föl­vett 553. sz. határozatot), amelynél a fizetés és lakbéren fölül a szolgálattal együtt járó rendes mellékjövedelmek is figyelembe veendők (l. a Polgári jogi határozatok tárába fölvett 177. sz. határozatot). A követendő jogszabályokat az adott esetre alkalmazva,­­ a felperest, mint hátramaradt házastársat, kártalanításul oly összegű járadék illeti, mint amennyit férje életében jö­vedelméből reáfordított, vagy fordíthatott. Ez az összeg, ha eltartásra szoruló gyermek, vagy több gyermek maradt, az állandó bírói gyakorlat értelmében az úgynevezett általános költségek számításba vételével, rend­szerint a férj összjövedelmének 40 százaléka gyermek nem­létében 50 százaléka. Az összeg ily megállapítása, mivel eltérést a fennforgó körülmények indokolttá nem tesznek, adott esetben is al­kalmazandó. Ez az összeg amiatt, hogy a gyermek időközben 16-ik életévét betöltötte s így keresetképes lett, nem emelhető, mert a kártérítésre jogosultak nem együttesen igényel­hetik az elhalt eltartójuk jövedelmének bizonyos hányadát, hanem csak ahhoz van joguk, hogy az, amit az eltartó éle­tében jövedelméből egyenként rájuk fordított, részükre kü­­­lön-külön megítéltessél; (l. a Polgári jogi határozatok tárába fölvett 554. sz. határozatot). Minthogy ezek szerint a felperes a férje után járó nyug­ellátás fejében kezdettől fogva többet kap, mint amennyit férje életében ráfordíthatott s amennyit járadék alakjában kártérítésül igényelhetne, a nyugellátás összege pedig a kártalanítási járadékba beszámítandó s ehhez képest az al­perest különbözet fizetése nem terheli, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni s a felperes keresetét elutasítani kellett. (V. VI. 8301/1926. Rácz, 1928. V. 31.) 900. Valorizáció 1919 előtt kifizetett örökrésznél. A kis­korú örökrészét 1916-ban fizették be csökkent értékű pénzben az árvaszékhez, mely ezt jogfentartás nélkül vette fel. A valorizációs értékkülönbözet iránti keresettel szemben alperes a valorizációs törvény 14. §-ával védekezik, mely szerint 1919. I. 1. előtt történt fizetésnél nincs helye átérté­kelésnek. Felperes arra hivatkozik, hogy az öröklési vi­szonyból eredő pénztartozás átértékeléséről rendelkező 15. és 16. §. ilyen időbeli megszorítást nem tartalmaz, a 14 §. fenti rendelkezése pedig ezekre a szakaszokra nem alkal­mazható. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: az 1928. évi XII. tc. 14. §-a szerint átértékelésnek helye nincs, mert a fizetés 1919 január 1. előtt történt. A családi és öröklési viszonyból eredő pénztartozások átértékeléséről ugyan az idézett fenti törvénycikk 15. és 16. §-ai rendelkeznek s ezekben a 14. §-ban írt határidők nin­csenek felemlítve, de mivel a 11—14. §-ok általános intézke­déseket tartalmaznak ezek a családi és öröklési viszonyból eredő pénztartozásokra is alkalmazandók, amennyiben azok­ban eltérő intézkedés nincs. Eltérő rendelkezés pedig az­­át­értékelést korlátozó időbeli rendelkezésre nézve a 15. és 16. §-ok­ban nincs, hanem csak az átértékelés feltételeire s a keresetindítás határidejére vannak enyhébb intézkedések. (V. I. 2160/1927. Pap, 1928. V. 23.) 901. Valorizáció mértéke beszámítandó követelésnél. Felperes ingatlanokat s azokkal együtt ingóságokat 3 millió koronáért vásárolt alaperestől és a vételárat ki is fizette. Az adás-vétel hatálytalaníttatván, a vételár visszafizetése 30 százalékos átértékelés mellett rendeltetett el. Alperes az ekként fizetendő összegbe teljes értékben kívánja beszállni-

Next