Jogi Hirlap, 1928. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1928-07-01 / 26. szám
JOGI HÍRLAP 202 tani azokat az ingóságokat, amelyeket felperes az ingatlanokkal együtt átvett és visszaadni nem tud, felperes viszont ezen ingók értékét nem a 30 százalékkal átértékelt vételárból, hanem a vételár 100 százalékos teljes arányértékéből tartja levonandónak. A Kúria a következőképen ítél: Az eredeti állapotba való visszahelyezés azt jelenti, hogy az adásvételi ügylet megszűnése következtében mindegyik fél azt tartozik átértékelt összegében visszaadni a másik félnek, amit tőle kapott, vagyis felperes az elvitt anyagoknak, alperes pedig az átvett 3.000.000 ¥ vételárnak átértékelt összegét. Ha a beszámított anyagértéket teljes értékében veszi figyelembe a bíróság, úgy az ellenkövetelést is a beszámításnál teljes értékben kell számba venni. Ebből következik, hogy az elvitt anyagok értéke nem a 3.000.000 ¥ vételárnak 30 százalékra mérsékelten átértékelt összegbe, hanem annak teljes értékébe számítandó be és csak a fennmaradó összeg tekintetében jöhet kérdésbe az átértékelés mérve. (H. V. 970/1927. Osvald 1928. V. 23.) 902. Valorizáció takarékbetétnél. Felperesnek egy bankintézetnél letett takarékbetétének átértékelése iránti keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el: Az 1928:XII. törvénycikk 4. §. első bekezdésének 1. pontja, a második bekezdése, továbbá az 5. §. 2. pontjának rendelkezései értelmében gyümölcsöztetés céljára készpénz elfogadásával iparszerűen foglalkozó adós ellenében fennálló, takarékbetéten alapuló tartozás átértékelésének csak akkor van helye, ha az adós a tartozás teljesítésében vétkesen késedelmes, tekintet nélkül arra, hogy vagyonát a pénz értékcsökkenése ellen egészben vagy részben megvédte-e. (V. VII. 5565/1927. Keczer, 1928. VI. 5.) 903. Szolgálati viszony felbontása esetén a kikötött haszonrészesedés kiszámítása. Amagánalkalmazott a munkaadó egyik erdőkitermelési vállalatánál volt alkalmazva s ez üzletből 10 százalékos nyereségrészesedés volt biztosítva a részére. Hatáskörének állítólagos csökkentése miatt azonali hatállyal jogosulatlanul elhagyja állását s a 10 százalékos haszonrészesedést a kilépés napja szerinti egyenleg alapján követeli. A Kúria megállapítja, hogy a haszonrészesedés csak az üzlet teljes lebonyolítása utáni egyenleg szerint jár, mert az olyan alkalmazott, aki állását önként és a saját elhatározásából jogos ok nélkül, az üzlet teljes lebonyolítása előtt hagyja el, haszonrészesedést csak akkor és annyiban követelhet, ha és amennyiben az üzlet végleges és teljes lebonyolítása után valóban nyereség jelentkezik, míg az üzlet lebonyolítása közben bizonyos időpont szerint például az alkalmazott kiválása idején esetleg mutatkozó és még nem a végeredményt feltüntető nyereség az önként távozó alkalmazottnak haszonrészesedés követelésére sem alapot, sem irányadó mértéket nem ad. (V. II. 2525/1927. Rötth, 1928. V. 24.) 904. Szolgálati viszony megszűnése trianoni MÁV-alkalmazottnál. Az elszakított országrészen levő MÁV-vonalakon szolgálatot teljesítő magyar állampolgár MÁV-alkalmazott 1925-ben jelentkezik a MÁV-nál Csonka-Magyarországon szolgálatra, de beosztást nem kap. Jelentkezésétől kezdődő tényleges illetményei kifizetése és szolgálati viszony megállapítása iránti keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el. Az 1927. évi XXIV. tc.-nek a törvény 10. §-a szerint az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben és a 9. §. szerint az államvasúti alkalmazottakra is alkalmazandó rendelkezései értelmében a trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen szolgálatot teljesített és Magyarország területére beköltözött azt az alkalmazottat, aki a 2. §. értelmében a nyugellátás fizetéséhez megsvánt feltételeket igazolja, az esetleges felmondási időnek a figyelmen kívül hagyásával szabályszerű elbánás alá kell vonni. A törvény 5. §-ának rendelkezése szerint továbbá az 1926. évi július hó 1. napját megelőző időre részére sem nyugellátást, sem illetményt megállapítani nem lehet. A fent ismertetett tényállásból kétségtelen, hogy a felperes szolgálati viszonya alapján az alperes ellen támasztható igény az 1927. évi XXIV. tc. rendelkezései alá esik, tehát felperes részére 1926. évi július hó 1. napját megelőző időre illetmény meg nem állapítható, s 1926. évi július hó 1. napjától kezdődőn is csak arra lehet igénye, hogy amenynyiben annak a törvényben meghatározott feltételeit igazolja, szabályszerű elbánás alá vonassák. Az ebből az igényből származtatható nyugdijkövetelés pedig a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 31. számú polgári döntvénye szerint polgári per útján nem érvényesíthető. (V. II. 3771/1927. Rötth, 1928. V. 31.) 905. Remuneráció. A felvételre jelentkező magánalkalmazott keveselte a felajánlott fizetést, amire a munkaadó kijelentette, hogy tisztviselői remunerációban részesülnek és az alkalmazott szorgalmától és teljesítményétől függően módjában fog állni, hogy a különbözetet remuneráció által áthidalja. Az ekként felvett alkalmazott elbocsáttatván, remuneráció és túlórái díjazása iránt indít keresetet. Alperes azzal védekezik, hogy a kereseti időben az üzlet veszteséggel dolgozott, remuneráció pedig csakis nyereségből adható. A Kúria a remuneráció iránti keresetnek helyt ad, a túlórák díjazása iránti kérelmet azonban elutasítja. Az indokolás a következő: Ha a munkaadó akár a szolgálati szerződés megkötésekor, akár utóbb magát remuneráció fizetésére kötelezi, ezáltal a remuneráció, mely fogalmilag a teljesített szolgálatok jutalma, elveszti ajándékjellegét és kötelezettséggé válik akkor is, ha annak összege vagy mértéke előre nincsen meghatározva. Az ilyen kikötött illetmény, amennyiben annak összege nem az üzleti nyereség bizonyos hányadában állapíttatik meg, vagy amennyiben nem kifejezetten csupán nyereség esetére köttetett ki, nem függ az üzleti nyereségtől, hanem akkor is jár, ha az üzleti év veszteséggel végződik. A túlórákért kért díjazást a fellebbezési bíróság anyagi jogszabály sértése nélkül mellőzte, mert a remuneráció felperes szorgalmától és teljesítményétől függően járván; ez utóbbi felperes összes tevékenységének és teljesítményének, tehát a netáni túlórákban kifejtett tevékenységének díjazására is szolgál. (T. II. 5942/1927. Rötth, 1928. VI. 8.) 906. Bontóok bontóperbeli tényállítás miatt. A felperes bontóokként érvényesíti azt a körülményt,, hogy alperesét a bontóperben alaptalanul vádolta meg azzal, hogy szerelmi viszonyt folytatott. A Kúria elutasítja a keresetet, mert: A bontó per folyamán történt vádolás bontó okot nem ad, mert a házastársnak az a tette, hogy valamely cselekményt keresete megalapozására felhoz, bontó okul nem szolgálhat. (C. 111. 3461/1927. Wesztermayer, 1928. VI. 1.) 907. Kötelesrész kiszámítása átvállalt tartozás elértéktelenedése esetén. A felperesi kötelesrészt sértő ingatlan-átruházással egyidejűleg az ingatlanszerző átvállalta az átruházónak az ingatlanra bekebelezetett tartozását is. A kötelesrészre jogosult azt vitatja, hogy az átvállalt tartozás elértéktelenedése f folytán az ingatlanátruházás visszterheiként csak az elértéktelenedett összeg vehető számításba. A Kúria megállapítja, hogy a tartozás teljes arányértékben számításba vendő, mert az alperesek ily értékű kötelezettséget vállaltak és az a körülmény, hogy ez az érték utóbb a pénz romlása folytán változott, az alperesek hátrányára nem lehet. (T. I. 75373/1926. Pap, 1928. III. 22.) Eljárási jog 908. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 36. sz. polgári döntvénye. Az ellenfél felülvizsgálati kérelméhez az a fél is csatlakozhatik, aki a fellebbezési bíróság ítélete ellen maga is felülvizsgálati kérelemmel élt. Az indokolás a következő: A Pp. 531. §-a a felülvizsgálati kérelemmel élő fél ellenfelének jogot ad ahhoz, hogy a felülvizsgálati kérelemhez a válasziratban csatlakozhassák. Arra nézve azonban a törvény nem tartalmaz kifejezett intézkedést, hogy a felülvizsgálati kérelemhez csatlakozhatik-e az az ellenfél is, aki az ítélet ellen a maga részéről is felülvizsgálati kérelemmel élt. Ennek a vitás kérdésnek az eldöntésénél a jogegységi tanács abból indult ki, hogy a felülvizsgálati kérelemhez való csatlakozás tekintetében az ellenfélnek nem lehet kevesebb 1928 július 1.