Jogi Hirlap, 1928. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1928-07-01 / 26. szám

JOGI HÍRLAP 202­ tani azokat az ingóságokat, amelyeket felperes az ingatla­nokkal együtt átvett és visszaadni nem tud, felperes viszont ezen ingók értékét nem a 30 százalékkal átértékelt vétel­árból, hanem a vételár 100 százalékos teljes arányértéké­ből tartja levonandónak. A Kúria a következőképen ítél: Az eredeti állapotba való visszahelyezés azt jelenti, hogy az adásvételi ügylet megszűnése következtében mindegyik fél azt tartozik átértékelt összegében visszaadni a másik félnek, amit tőle kapott, vagyis felperes az elvitt anyagok­nak, alperes pedig az átvett 3.000.000 ¥ vételárnak átértékelt összegét. Ha a beszámított anyagértéket teljes értékében veszi figyelembe a bíróság, úgy az ellenkövetelést is a be­számításnál teljes értékben kell számba venni. Ebből követ­kezik, hogy az elvitt anyagok értéke nem a 3.000.000 ¥ vé­telárnak 30 százalékra mérsékelten átértékelt összegbe, ha­nem annak teljes értékébe számítandó be és csak a fenn­maradó összeg tekintetében jöhet kérdésbe az átértékelés mérve. (H. V. 970/1927. Osvald 1928. V. 23.) 902. Valorizáció takarékbetétnél. Felperesnek egy bank­intézetnél letett takarékbetétének átértékelése iránti keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el: Az 1928:XII. törvénycikk 4. §. első bekezdésének 1. pontja, a második bekezdése, továbbá az 5. §. 2. pontjának rendelkezései értelmében gyümölcsöztetés céljára készpénz elfogadásával iparszerűen foglalkozó adós ellenében fenn­álló, takarékbetéten alapuló tartozás átértékelésének csak akkor van helye, ha az adós a tartozás teljesítésében vétke­sen késedelmes, tekintet nélkül arra, hogy vagyonát a pénz értékcsökkenése ellen egészben vagy részben megvédte-e. (V. VII. 5565/1927. Keczer, 1928. VI. 5.) 903. Szolgálati viszony felbontása esetén a kikötött ha­szonrészesedés kiszámítása. A­­magánalkalmazott a munka­adó egyik erdőkitermelési vállalatánál volt alkalmazva s ez üzletből 10 százalékos nyereségrészesedés volt biztosítva a részére. Hatáskörének állítólagos csökkentése miatt az­o­­nali hatállyal jogosulatlanul elhagyja állását s a 10 százalé­kos haszonrészesedést a kilépés napja szerinti egyenleg alap­ján követeli. A Kúria megállapítja, hogy a haszonrészesedés csak az üzlet teljes lebonyolítása utáni egyenleg szerint jár, mert­ az olyan alkalmazott, aki állását önként és a saját el­határozásából jogos ok nélkül, az üzlet teljes lebonyolítása előtt hagyja el, haszonrészesedést csak akkor és annyiban követelhet, ha és amennyiben az üzlet végleges és teljes le­bonyolítása után valóban nyereség jelentkezik, míg az üzlet lebonyolítása közben bizonyos időpont szerint például az al­kalmazott kiválása idején esetleg mutatkozó és még nem a végeredményt feltüntető nyereség az önként távozó alkalma­zottnak haszonrészesedés követelésére sem alapot, sem irány­adó mértéket nem ad. (V. II. 2525/1927. Rötth, 1928. V. 24.) 904. Szolgálati viszony megszűnése trianoni MÁV-alkal­­mazottnál. Az elszakított országrészen levő MÁV-vonalakon szolgálatot teljesítő magyar állampolgár MÁV-alkalmazott 1925-ben jelentkezik a MÁV-nál Csonka-Magyarországon szolgálatra, de beosztást nem kap. Jelentkezésétől kezdődő tényleges illetményei kifizetése és szolgálati viszony meg­állapítása iránti keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el. Az 1927. évi XXIV. tc.-nek a törvény 10. §-a szerint az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben és a 9. §. szerint az államvasúti alkalmazottakra is alkalmazandó rendelkezései értelmében a trianoni békeszerződéssel Ma­gyarországtól átcsatolt területen szolgálatot teljesített és Magyarország területére beköltözött azt az alkalmazottat, aki a 2. §. értelmében a nyugellátás fizetéséhez meg­svánt feltételeket igazolja, az esetleges felmondási időnek a figyel­men kívül hagyásával szabályszerű elbánás alá kell vonni. A törvény 5. §-ának rendelkezése szerint továbbá az 1926. évi július hó 1. napját megelőző időre részére sem nyug­ellátást, sem illetményt megállapítani nem lehet. A fent ismertetett tényállásból kétségtelen, hogy a fel­peres szolgálati viszonya alapján az alperes ellen támaszt­ható igény az 1927. évi XXIV. tc. rendelkezései alá esik, te­hát felperes részére 1926. évi július hó 1. napját megelőző időre illetmény meg nem állapítható, s 1926. évi július hó 1. napjától kezdődőn is csak arra lehet igénye, hogy ameny­­nyiben annak a törvényben meghatározott feltételeit iga­zolja, szabályszerű elbánás alá vonassák. Az ebből az igény­ből származtatható nyugdijkövetelés pedig­ a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 31. számú polgári döntvénye szerint polgári per útján nem érvényesíthető. (V. II. 3771/1927. Rötth, 1928. V. 31.) 905. Remuneráció. A felvételre jelentkező magánalkal­mazott keveselte a felajánlott fizetést, amire a munkaadó kijelentette, hogy tisztviselői remunerációban részesülnek és az alkalmazott szorgalmától és teljesítményétől függően módjában fog állni, hogy a különbözetet remuneráció által áthidalja. Az ekként felvett alkalmazott elbocsáttatván, remu­neráció és túlórái díjazása iránt indít keresetet. Alperes az­zal védekezik, hogy a kereseti időben az üzlet veszteséggel dolgozott, remuneráció pedig csakis nyereségből adható. A Kúria a remuneráció iránti keresetnek helyt ad, a túlórák dí­jazása iránti kérelmet azonban elutasítja. Az indokolás a következő: Ha a munkaadó akár a szolgálati szerződés megkötése­kor, akár utóbb magát remuneráció fizetésére kötelezi, ez­által a remuneráció, mely fogalmilag a teljesített szolgálatok jutalma,­­ elveszti ajándékjellegét és kötelezettséggé válik akkor is, ha annak összege vagy mértéke előre nincsen meg­határozva. Az ilyen kikötött illetmény, amennyiben annak összege nem az üzleti nyereség bizonyos hányadában állapíttatik meg, vagy amennyiben nem kifejezetten csupán nyereség ese­tére köttetett ki,­­ nem függ az üzleti nyereségtől, hanem akkor is jár, ha az üzleti év veszteséggel végződik. A túlórákért kért díjazást a fellebbezési bíróság anyagi jogszabály sértése nélkül mellőzte, mert a remuneráció fel­peres szorgalmától és teljesítményétől függően járván; ez utóbbi felperes összes tevékenységének és teljesítményének, tehát a netáni túlórákban kifejtett tevékenységének díjazására is szolgál. (T. II. 5942/1927. Rötth, 1928. VI. 8.) 906. Bontóok bontóperbeli tényállítás miatt. A felperes bontóokként érvényesíti azt a körülményt,, hogy alperes­ét a bontóperben alaptalanul vádolta meg azzal, hogy szerelmi viszonyt folytatott. A Kúria elutasítja a keresetet, mert: A bontó per folyamán történt vádolás bontó okot nem ad, mert a házastársnak az a tette, hogy valamely cselekményt keresete megalapozására felhoz, bontó okul nem szolgálhat. (C. 111. 3461/1927. Wesztermayer, 1928. VI. 1.) 907. Kötelesrész kiszámítása átvállalt tartozás elértékte­lenedése esetén. A felperesi kötelesrészt sértő ingatlan-át­ruházással egyidejűleg az ingatlanszerző átvállalta az át­ruházónak az ingatlanra bekebelezetett tartozását is. A kö­telesrészre jogosult azt vitatja, hogy az átvállalt tartozás el­értéktelenedése f folytán az ingatlanátruházás visszterheiként csak az elértéktelenedett összeg vehető számításba. A Kúria megállapítja, hogy a tartozás teljes arányértékben számí­tásba vendő, mert­ az alperesek ily értékű kötelezettséget vállaltak és az a körülmény, hogy ez az érték utóbb a pénz romlása folytán változott, az alperesek hátrányára nem lehet. (T. I. 75373/1926. Pap, 1928. III. 22.) Eljárási jog 908. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 36. sz. pol­gári döntvénye. Az ellenfél felülvizsgálati kérelméhez az a fél is csatlakozhatik, aki a fellebbezési bíróság ítélete ellen maga is felülvizsgálati kérelemmel élt. Az indokolás a kö­vetkező: A Pp. 531. §-a a felülvizsgálati kérelemmel élő fél ellen­felének jogot ad ahhoz, hogy a felülvizsgálati kérelemhez a válasziratban csatlakozhassák. Arra nézve azonban a törvény nem tartalmaz kifejezett intézkedést, hogy a felülvizsgálati kérelemhez csatlakozha­­tik-e az az ellenfél is, aki az ítélet ellen a maga részéről is felülvizsgálati kérelemmel élt. Ennek a vitás kérdésnek az eldöntésénél a jogegységi tanács abból indult ki, hogy a felülvizsgálati kérelemhez való csatlakozás tekintetében az ellenfélnek nem lehet kevesebb 1928 július 1.

Next