Jogi Hirlap, 1933. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1933-07-02 / 26. szám

JOGI HÍRLAP 202 1933. július 2. jével történt megállapodás alapján, amely megállapodás a feleknek szabad rendelkezése alá esik. Ehhez képest tehát az alperes felperesekkel létre­jött megállapodás értelmében a kezéhez befolyt összeget elsősorban a jelzett perekben felmerült és ügyvédje ré­szére megállapított költségek törlesztésére fordíthatja k­, amiből pedig az következik, hogy a vételár­hátralékra csak a jelzett költségeken felül megmaradt összeg lévén fordítható, a vételárhátralékból nem törlesztett részösz­­szeg erejéig az alperes eladó jelzálogjog törlésére nem kötelezhető. I. V. 52—1932. Vida, 1933. III. 29. 649. Szolgálati viszony. Fegyelmi eljárás jogszerűségének kérdése. A felperes szolgálati szerződése szerint ő csak fegyel­mi vétség esetében és a fegyelmi bíróság határozata alapján volt az alperesi pénzintézet szolgálatából elbocsátható. A fel­peres tényleges­ elbocsátásakor azonban ús a f alperesi vállalat­nak még nem volt érvényes fegyelmi szabályzata, úgy, hogy az alperesi vállalat a fegyelmi eljárást csupán a tényleges elbocsátás időpontját követő időben folytatta le, még­pedig felperes megidézése nélkül, azért, mert a fegyelmi szabály­zatot és a fegyelmi eljárás megindítását indokoló levélre fel­peres azt válaszolta, hogy az eljárásban résztvenni és a tár­gyaláson megjelenni nem fog. Az így lefolytatott fegyelmi eljárás alapján a szolgálatból való elbocsátással büntetett felperes az alperes ellen indított szolgálati perben ennek a fegyelmi eljárásnak jogszerűségét tagadásba veszi, ámde a Kúria az erre alapított panaszt elutasítja. Indokolás: Felperes nem tehet kifogást a fegyelmi eljárás ellen az alapon, hogy a szolgálata alatt nem lévén fegyelmi szabályzat, az a szolgálati szerződésének a részévé nem vált, s annak magát a­lá nem vetette, mert a szolgálati szerződésnek ama rendelkezése, mely szerint a felperes csak fegyelmi határozattal bocsájtható el a szolgálatból, nem csak jogot biztosít a felperes javára, de kötelezett­séget is abban a vonatkozásban, hogy azzal a felperes ma­gát a megalkotandó fegyelmi szabályzatnak a fegyelmi eljárásnak és a fegyelmi határozatnak alá is veti. Nem kifogásolhatja a felperes azt sem, hogy a fe­gyelmi határozat a szolgálatból történt elbocsájtása után hozatott, mert a fegyelmi eljárásnak a megindítását sem jogszabály“ЧШ-г a szolgálati szerzőség mimbót időhöz nem köti s a fegyelmi eljárás és a fegyelmi határozat szabá­lyos, kötelező voltának nem feltétele, hogy az eljárás megindítása és lefolytatása idején, a szolgálati viszony még fennálljon. Az eljárás szabályosságát a felperes sikertelenül tá­madja az alapon, hogy abban a felperes részt nem vett, mert a fegyelmi szabályzatot s a fegyelmi eljárás meg­indítását tudató levélre a felperes közölte a fegyelmi bí­rósággal, hogy az eljárásban résztvenni s a tárgyaláson megjelenni nem fog, s így felperesnek az idézése eleve eredménytelennek bizonyult. V. II. 2916—1932. — Totth. — 1933. V. 16. 650. Nőtartásdíj megszüntetésére irányuló igény a jog­erősen befejezett bontóperben nem érvényesített vétkességi okok alapján. A peres felek házasságát a Kúria egy korábbi ítéletével a férj h bájából és vétkessé nyilvánítása mellett jogerősen felbontotta, a férj viszontkeresetét elutasította és öt nőtartás fizetésére kötelezte. Az így megállapított nőtar­tásdíj felmelése iránt indított perben az alperes férj viszont­­keresetében a nőtartásdíj alóli teljes felmentését kéri, fel­hozván azt, hogy felesége még a házasságuk fennállása alatt rágalmazó híreket terjesztett róla, ami felperesnőt a tartás­díjra érdemtelenné teszi. A fellebbezési bíróság az idevonat­­kozólag felajánlott bizonyítás felvételét mellőzte és az al­perest viszontkeresetével elutasította, mert a vétkesség kér­dése és a tartásdíjfizetési kötelezettség jogalapja a már jog­erősen befejezett bontóperben megállapítást nyert és ez újra nem tehető vizsgálat tárgyává. A Kúria feloldja ezt az ítéle­tet és a fellebbezési bíróságot az alperes által kért b­zonyítás felvételére utasítja. Indokok: Ebben a vonatkozásban a bontóperben viszontkere­setével elutasított alperes a tartásra vo­natkozó érdemet­­lenség tekintetében érvényesítheti mindazokat a ténye­ket, amelyek a bontás kimondására vonatkozó vétkesség és az ezzel összefüggő tartás kérdésén kívül fekszik. A Pp. 682. §-ban foglalt jogszabály ugyanis a kir. Kúria gyakorlata szerint kizárja, hogy a bontás alapjául szolgáló vétkesség az ebből folyó és ezzel kapcsolatos nő­tartás kérdése szempontjából is perújítás tárgyává tétes­sék, de nem zárja ki a megítélt nőtartásra vonatkozó ér­­demetlenség bizonyítását oly tények alapján, amelyek a viszontkereset alapjaként nem tudás okából, vagy­ pe­rjo­gilag érvényesíthetők nem voltak, vagy a bontás kimon­dása után merültek fel. Már­pedig a fenti tényállásból kitetszőleg az alperes a bontóperben az érdemetlenségnek ezúttal érvényesíteni kívánt tényalapját a viszontkereset­ben nem érvényesítette s ekként a felperes­­nőtartási igé­nyének keletkezését követő időben beállott érdemetlen­­ség eldöntéséről van szó, ami a bontóperbeli vétkesség kérdését WSW* is érintheti. E jogi álláspontból foly, hogy az alperes által a tar­tásra való érdemetle­nség tényalapjaként érvényesített tényállítás bizonyítására felajánlott bizonyíték bevétele nem mellőzhető. V. III. I1700—1932. Thébusz, 1933 V. 2. V. 2. 651. Közös szerzemény ágyastársaknál. Felperes azon a címen követeli az ágyassági viszonyuk alatt szerzett ingatlan felerészének tulajdonát, hogy az ingatlan megvételével kap­csolatban átvállalt adósság törlesztésében munkáján felül sa­ját örökölt vagyonának jövedelmével is részt vett. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A házasságon kívüli együttélés egymagában nem ele­gendő ahhoz, hogy a nő az együttélés alatt szerzett va­gyon felét közös szerzemény címén igényelhesse, mert kö­zösen, együtt szerzett vagyonnak csak azt lehet tekinteni, amelynek megszerzésében a nő a saját vagyonával vagy jövedelmével, illetve a tartásának ellenértékéül tekintendő háztartási teendőket meghaladó és vagyoni gyarapodást eredményező munkával — külön keresetével — résztvett. Ingatlanok közös szerzeménynek a felperes által elő­adott azon az alapon sem tekinthetők, hogy a felperes az ingatlanok megvételével kapcsolatosan átvállalt 180 fo­rint adósságnak törlesztésében munkáján felül az 1903. decemberién meghalt anyja után örökölt ingatlanának jövedelmével is részt vett, mert ebben az esetben is közös szerzeménynek nem az ingatlan, hanem az adósság tör­lesztésére fordított összeg lenne tekintendő; e címen azon­ban a felperes részére megítélni semmit sem lehetett, mert a per adataiból nem tűnik ki, hogy az átvállalt 180 forint adósság mikor és mily részletekben nyert kiegyenlítést és annál kevésbbé állapítható meg, hogy a felperes az adósság törlesztéséhez a saját vagyoni erejével hozzájá­rult. C. 1. 1­932- 1931. Jakab, 1933. V. 18. 652. Végrendelet alakszerűsége. Aláírás. Cs. Ágnes vég­rendelkező a közjegyző előtt tett végrendeletét nem egészen olvashatóan írta alá, amire a közjegyző mégegyszer aláíratta vele a végrendeletet, tollbamondotta neki az aláírandó nevet, tévedésből azonban Cs. Juliannát diktált s a végrendelkező másodszor így is írta alá a nevét. Az emiatt indított meg­támadási keresetet a Kúria elutasítja. Indokok: Az a körülmény, hogy az okirat bevezető részében a kir. közjegyző a végrendelkező keresztnevét tévesen je­lölte meg, nem teszi az okiratot érvénytelenné. De nem lehet szó az aláírás hiányáról sem, mert a végrendelkező az okiratot saját­­nevével is aláírta, és bár ez az aláírás elég kezdetleges, azonban az aláírás fogalmának mégis megfelel. V. I. 2738—1931. Jakab, 1933. V. 18. ^ Eljárási jog 653. Hatáskör adóvégrehajtásból eredő kárigény tekinte­tében. Felperes arra alapítja kártérítési keresetét, hogy ő a II. rendű alperes ellen foganatosított és az I. rendű alperes­ként perbevont községi jegyző által vezetett adóvégrehajtási árverésen egy cséplőgarnitúrát vett meg, melynek kiadását azonban ЧТУ átérések hosszú időn át megakadályozták, úgy.

Next