Jogi Hirlap, 1935. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 1. szám

JOGI HÍRLAP 2 let és annak a jövedelme tekintetében halálesetre szóló in­tézkedés tételére jogosultnak s az ilyen halálesetre szóló intézkedést joghatályosnak tekintette akkor is, ha a férje a kéményseprő-iparát csupán­­személyes jogon folytatta. Rendszerint ugyan a jogban való tévedés hátrányos kö­vetkezményeit a tévedő félnek kell viselnie, mert az a­ kö­­teles gondosság, amelyet az ügyletkötésnél mindenkinek ki kell fejtenie, mind a saját érdekében, mind pedig az ellen­érdekű fél jogos érdekeinek a kímélése végett, megköveteli, hogy a jogban járatlan fél­­az ügyletkötés előtt az irányadó jogszabályokról s a használt ügyleti kijelentések helyes értelméről megfelelő tájékozódást szerezzen, azonban ezt a rendszerint alkalmazandó szabályt a jogban járatlan fél terhére nem lehet mereven alkalmazni abban az esetben, amikor a szerződő felek a szerződés elkészítésénél közösen megbízott ügyvéd, vagy kir. közjegyző közreműködését veszik igénybe, mert az ilyen hivatásos jogi tanácsadó közreműködésének az igénybe vételével a jogban járatlan fél a gondosság követelményeinek már teljes mértékben eleget tett s az ügyvédtől, vagy közjegyzőtől várható fel­világosítás helyett rendszerint nincsen is módjában más, célravezetőbb módon tájékozódni a szabályok rendelkezé­seiről és azok helyes értelméről. Ha tehát a szerződő felek­nek, vagy azok egyikének a jogi tévedését az okozza, hogy a felek által közösen­­megbízott ügyvéd, vagy kir. közjegy­ző nekik a jogszabályok tekintetében a kellő útbaigazítást meg nem adta, vagy épen téves­­ tájékoztatást adott, az ekként előidézett jogi tévedés a ténybeli tévedéssel egy­­tekintet alá esik és ugyanazok mellett a feltételek mellett, amelyek ehhez a ténykörülményekre vonatkozó tévedés esetében is megkívántatnak, alapul szolgálhat a szerződési nyilatkozat megtámadására. I. I. 1581.—1931,. Jakab, 1931,. XI. 16. 4. Ipari jelzálogul lekötött vagyontárgyak kényszerérté­kesítésének módja. A felperesként fellépő Ipari Jelzálogin­tézet az ipari jelzálogadós vagyontárgyait szabadkézből érté­kesítette és a II. és III. r. alperesek kezessége mellett nymó­don az I. r. alperesnek adta el. Minthogy azonban az alperesek az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségüket nem teljesítették, ez az eladás meghiúsult, mire a felperes anélkül, hogy erről az alpereseket értesítette volna, vagy részükre utó­lagos értékesítési határidőt adott volna, a kérdéses vagyontár­gyakat ugyancsak szabadkézből más vevőnek adta el, akivel szemben azonban már csak alacsonyabb vételárat tudott el­­érni. Az így előállott vételárkülönbözetet felperes a Vht. 185. és 186. §-ai alapján az alperesekkel szemben kártérítésként érvényesíti. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: Az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönt felvevő vállalat ellen irányuló végrehajtás, zár­lat és biztosítási intézkedések tárgyában az 1928 :XXI. tc. (T) 19. §-a alapján kibocsátott 5630—1930. IMR. (a to­vábbiakban: R) 1. §-ai értelmében a kölcsönt felvevő vál­lalat, ipari jelzálogadós elleni végrehajtásra.­­ a Vht., va­lamint az ezt kiegészítő és módosító rendelkezésekben fog­lalt jogszabályokat kell alkalmazni, amennyiben a T-ből és R-­ből más nem következik. A B. 16. §-a utolsó bekezdés értelmében: A végrehaj­tási tömeget mind az egészben való, mind a külön-külön értékesítés esetében nyilvános árverésen vagy szabad kéz­ből lehet értékesíteni. A B. 19. §-a negyedik bekezdés értelmében az R. sza­bályainak megtartásával szabad kézből történt eladásnak ugyanaz a joghatálya, mint a végrehajtási árverésnek. Ez­ekhez képest a fennti korlátozásokkal ugyan a Vht. rendelkezéseit a B. hatálya alá tartozó itt szóban lévő végrehajtásra is általában alkalmazni kellene. De mert a R. élesen különbséget tesz a nyilvános érverésen és szabad kézből értékesítés közt és csak az eladás joghatályát azo­nosítja mind a két esetben és ,mert a Vht. a szabad kézből értékesítés tekintetében semmiféle szabályt nem is tartal­maz, a szabad kézből értékesítés , esetében — aminő a je­len eset is — tárgytalan a Vht. alkalmazásáról szólni, így ha való volna is, hogy a felperes és az I. r. alperes között a II. és III■ I. alperesek készfizető kezességével ér­vényesen létrejött a zárlati vagyonhoz tartozó ingatlanok­ra és gyári felszerelésekre nézve az adásvételi szerződés és ha való volna is, hogy attól az alperesek jogtalanul lép­tek vissza, helyesen nem lehet az alperesek vételét az árverési vétellel, az utóbb az újabb vevő által történt megvételt pedig az újabb árverési vétellel egy tekintet alá venni és az alpereseknek a vételárkülönbözetért való anyagi jogi felelősségét a Vht. 185. és 186. §-a alapján megállapítani. A szabadkézből eladás esetében más eltérő rendelke­zés hiányában az általános magánjognak a vonatkozó sza­bályoi az irányadók. Ennek az értelmében pdig nem tel­jesítés miatt kártérítést követelni — az itt nem létező ki­vételeket nem tekintve — kétoldalú szerződés esetében csak akkor lehet, ha a nem késedelmes fél a késedelmes adósnak előbb megfelelő határidőt tűzött ki a teljesítésre azzal, hogy azontúl a teljesítést nem fogadja el. A Vht. 185. §. második bekezdése is rendeli az első árverési vevő értesítését és pedig a keresetre hozott első végzés kézbe­sítésének szigorúbb szabályai szerint, így az alperesek előzetes értesítése és a teljesítésre határidő kitűzése hiányában az eladás az alperesek kárára és veszélyére történtnek nem tekinthető. Ezekhez képest a felperes keresetét, már ezekből az okokból el kellett uta­sítani.­­. VI. 19-9,6—1931,. Térfi, 1931,. XI. 6. 5. Háztulajdonos kártérítési felelőssége a csúszós járdá­ért. Az alperes háza előtt húzódó járda a per alapjául szolgáló baleset idejében lehullott ólmos ködése folytán sáros, nyálkás és csúszós lett. A csúszós járdán balesetet szenvedett felperes kártérítési keresetét a Kúria a következő indokolással uta­sítja el: A háztulajdonos tartozik ugyan a járda tisztántartá­sáról gondoskodni, de ez a kötelezettsége nem terjedhet odáig, hogy a háza előtti járdát a ködös időben képződő sárrétegre tekintettel is felhintesse vagy hogy a sárréteg képződésének szakadatlan tisztogatással elejét vegye. Az alperest tehát abból folyóan, hogy a járda a bal­eset idejében és helyén a nyálkás sár miatt s nem a fagy, illetve jégképződés okából csúszós volt, az ebből szárma­zott balesetért felelősség nem terhelheti. I. I. 2881—1931,. Jakab, 1931,. XI. 8. 6. Baleseti kártérítésnél eszmei kár megtérítése. Az alpe­rest az objektív kártérítési felelősség alapján terhelő baleset következtében a 8 éves felperesnő jobb füle másfél centimé­terrel csonkulást szenvedett, bal lába pedig fél centiméterrel megrövidült Az így előállott testi hibáért a felperes eszmei kártérítést is követel, ezt az igényét azonban a fellebbezési bíróság elutasította. A Kúria megváltoztatja az ítéletet és alábbi indokolással 1.000 pengő eszmei kártérítést ítél meg a felperes részére. A baleset a kiskorú felperesnél jelentékeny eltorzulá­sokat okozott, melyek a kiskorú férjhezmeneteli esélyére is befolyással vannak,­­ minthogy pedig ezek az eltorzulá­sok állandóaknak mutatkoznak, ezért nincs akadálya annak, hogy az eszmei kártérítés már most meg­állapittas­sék. A m. kir. Kúria a felperes társadalmi állására, az el­torzulás fokára és a per összes körülményeire tekintettel a Pp. 271. §-a alapján az eszmei kár összegét 1000 arany­­pengőben állapította meg. I. I. 1700—1931­. Alföldi, 1931.. XI. 20. 7. Szolgálati viszony. Azonnali felmondási okok szerző­dési szabályozása. A felek között létrejött szolgálati szerződés értelmében a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy szol­gálati tevékenységével az alperesi vállalatnak a szerződésben megjelölt idő alatt havi 5—6.000 pengő üzleti hasznot szerez és ha ennek a kötelezettségének nem tudna eleget tenni, úgy ezen az alapon az alperesi vállalatot vele szemben azonnali felmondási jog illeti meg. Amidőn mégis az alperesi vállalat a szerződés alapján ezt az azonnali hatályú felmondási jogát gyakorolta, felperes megtámadja az azonnali hatályú felmon­dás érvényességét és azt vitatja, hogy az azonnali hatályú elbocsátás csak a vonatkozó törvényekben felsorolt okok alap: 1935. január 6.

Next