Jogi Hirlap, 1935. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-06 / 1. szám
JOGI HÍRLAP 2 let és annak a jövedelme tekintetében halálesetre szóló intézkedés tételére jogosultnak s az ilyen halálesetre szóló intézkedést joghatályosnak tekintette akkor is, ha a férje a kéményseprő-iparát csupánszemélyes jogon folytatta. Rendszerint ugyan a jogban való tévedés hátrányos következményeit a tévedő félnek kell viselnie, mert az a köteles gondosság, amelyet az ügyletkötésnél mindenkinek ki kell fejtenie, mind a saját érdekében, mind pedig az ellenérdekű fél jogos érdekeinek a kímélése végett, megköveteli, hogy a jogban járatlan félaz ügyletkötés előtt az irányadó jogszabályokról s a használt ügyleti kijelentések helyes értelméről megfelelő tájékozódást szerezzen, azonban ezt a rendszerint alkalmazandó szabályt a jogban járatlan fél terhére nem lehet mereven alkalmazni abban az esetben, amikor a szerződő felek a szerződés elkészítésénél közösen megbízott ügyvéd, vagy kir. közjegyző közreműködését veszik igénybe, mert az ilyen hivatásos jogi tanácsadó közreműködésének az igénybe vételével a jogban járatlan fél a gondosság követelményeinek már teljes mértékben eleget tett s az ügyvédtől, vagy közjegyzőtől várható felvilágosítás helyett rendszerint nincsen is módjában más, célravezetőbb módon tájékozódni a szabályok rendelkezéseiről és azok helyes értelméről. Ha tehát a szerződő feleknek, vagy azok egyikének a jogi tévedését az okozza, hogy a felek által közösenmegbízott ügyvéd, vagy kir. közjegyző nekik a jogszabályok tekintetében a kellő útbaigazítást meg nem adta, vagy épen téves tájékoztatást adott, az ekként előidézett jogi tévedés a ténybeli tévedéssel egytekintet alá esik és ugyanazok mellett a feltételek mellett, amelyek ehhez a ténykörülményekre vonatkozó tévedés esetében is megkívántatnak, alapul szolgálhat a szerződési nyilatkozat megtámadására. I. I. 1581.—1931,. Jakab, 1931,. XI. 16. 4. Ipari jelzálogul lekötött vagyontárgyak kényszerértékesítésének módja. A felperesként fellépő Ipari Jelzálogintézet az ipari jelzálogadós vagyontárgyait szabadkézből értékesítette és a II. és III. r. alperesek kezessége mellett nymódon az I. r. alperesnek adta el. Minthogy azonban az alperesek az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségüket nem teljesítették, ez az eladás meghiúsult, mire a felperes anélkül, hogy erről az alpereseket értesítette volna, vagy részükre utólagos értékesítési határidőt adott volna, a kérdéses vagyontárgyakat ugyancsak szabadkézből más vevőnek adta el, akivel szemben azonban már csak alacsonyabb vételárat tudott elérni. Az így előállott vételárkülönbözetet felperes a Vht. 185. és 186. §-ai alapján az alperesekkel szemben kártérítésként érvényesíti. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: Az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönt felvevő vállalat ellen irányuló végrehajtás, zárlat és biztosítási intézkedések tárgyában az 1928 :XXI. tc. (T) 19. §-a alapján kibocsátott 5630—1930. IMR. (a továbbiakban: R) 1. §-ai értelmében a kölcsönt felvevő vállalat, ipari jelzálogadós elleni végrehajtásra. a Vht., valamint az ezt kiegészítő és módosító rendelkezésekben foglalt jogszabályokat kell alkalmazni, amennyiben a T-ből és R-ből más nem következik. A B. 16. §-a utolsó bekezdés értelmében: A végrehajtási tömeget mind az egészben való, mind a külön-külön értékesítés esetében nyilvános árverésen vagy szabad kézből lehet értékesíteni. A B. 19. §-a negyedik bekezdés értelmében az R. szabályainak megtartásával szabad kézből történt eladásnak ugyanaz a joghatálya, mint a végrehajtási árverésnek. Ezekhez képest a fennti korlátozásokkal ugyan a Vht. rendelkezéseit a B. hatálya alá tartozó itt szóban lévő végrehajtásra is általában alkalmazni kellene. De mert a R. élesen különbséget tesz a nyilvános érverésen és szabad kézből értékesítés közt és csak az eladás joghatályát azonosítja mind a két esetben és ,mert a Vht. a szabad kézből értékesítés tekintetében semmiféle szabályt nem is tartalmaz, a szabad kézből értékesítés , esetében — aminő a jelen eset is — tárgytalan a Vht. alkalmazásáról szólni, így ha való volna is, hogy a felperes és az I. r. alperes között a II. és III■ I. alperesek készfizető kezességével érvényesen létrejött a zárlati vagyonhoz tartozó ingatlanokra és gyári felszerelésekre nézve az adásvételi szerződés és ha való volna is, hogy attól az alperesek jogtalanul léptek vissza, helyesen nem lehet az alperesek vételét az árverési vétellel, az utóbb az újabb vevő által történt megvételt pedig az újabb árverési vétellel egy tekintet alá venni és az alpereseknek a vételárkülönbözetért való anyagi jogi felelősségét a Vht. 185. és 186. §-a alapján megállapítani. A szabadkézből eladás esetében más eltérő rendelkezés hiányában az általános magánjognak a vonatkozó szabályoi az irányadók. Ennek az értelmében pdig nem teljesítés miatt kártérítést követelni — az itt nem létező kivételeket nem tekintve — kétoldalú szerződés esetében csak akkor lehet, ha a nem késedelmes fél a késedelmes adósnak előbb megfelelő határidőt tűzött ki a teljesítésre azzal, hogy azontúl a teljesítést nem fogadja el. A Vht. 185. §. második bekezdése is rendeli az első árverési vevő értesítését és pedig a keresetre hozott első végzés kézbesítésének szigorúbb szabályai szerint, így az alperesek előzetes értesítése és a teljesítésre határidő kitűzése hiányában az eladás az alperesek kárára és veszélyére történtnek nem tekinthető. Ezekhez képest a felperes keresetét, már ezekből az okokból el kellett utasítani.. VI. 19-9,6—1931,. Térfi, 1931,. XI. 6. 5. Háztulajdonos kártérítési felelőssége a csúszós járdáért. Az alperes háza előtt húzódó járda a per alapjául szolgáló baleset idejében lehullott ólmos ködése folytán sáros, nyálkás és csúszós lett. A csúszós járdán balesetet szenvedett felperes kártérítési keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el: A háztulajdonos tartozik ugyan a járda tisztántartásáról gondoskodni, de ez a kötelezettsége nem terjedhet odáig, hogy a háza előtti járdát a ködös időben képződő sárrétegre tekintettel is felhintesse vagy hogy a sárréteg képződésének szakadatlan tisztogatással elejét vegye. Az alperest tehát abból folyóan, hogy a járda a baleset idejében és helyén a nyálkás sár miatt s nem a fagy, illetve jégképződés okából csúszós volt, az ebből származott balesetért felelősség nem terhelheti. I. I. 2881—1931,. Jakab, 1931,. XI. 8. 6. Baleseti kártérítésnél eszmei kár megtérítése. Az alperest az objektív kártérítési felelősség alapján terhelő baleset következtében a 8 éves felperesnő jobb füle másfél centiméterrel csonkulást szenvedett, bal lába pedig fél centiméterrel megrövidült Az így előállott testi hibáért a felperes eszmei kártérítést is követel, ezt az igényét azonban a fellebbezési bíróság elutasította. A Kúria megváltoztatja az ítéletet és alábbi indokolással 1.000 pengő eszmei kártérítést ítél meg a felperes részére. A baleset a kiskorú felperesnél jelentékeny eltorzulásokat okozott, melyek a kiskorú férjhezmeneteli esélyére is befolyással vannak, minthogy pedig ezek az eltorzulások állandóaknak mutatkoznak, ezért nincs akadálya annak, hogy az eszmei kártérítés már most megállapittassék. A m. kir. Kúria a felperes társadalmi állására, az eltorzulás fokára és a per összes körülményeire tekintettel a Pp. 271. §-a alapján az eszmei kár összegét 1000 aranypengőben állapította meg. I. I. 1700—1931. Alföldi, 1931.. XI. 20. 7. Szolgálati viszony. Azonnali felmondási okok szerződési szabályozása. A felek között létrejött szolgálati szerződés értelmében a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy szolgálati tevékenységével az alperesi vállalatnak a szerződésben megjelölt idő alatt havi 5—6.000 pengő üzleti hasznot szerez és ha ennek a kötelezettségének nem tudna eleget tenni, úgy ezen az alapon az alperesi vállalatot vele szemben azonnali felmondási jog illeti meg. Amidőn mégis az alperesi vállalat a szerződés alapján ezt az azonnali hatályú felmondási jogát gyakorolta, felperes megtámadja az azonnali hatályú felmondás érvényességét és azt vitatja, hogy az azonnali hatályú elbocsátás csak a vonatkozó törvényekben felsorolt okok alap: 1935. január 6.