Jogi Hirlap, 1937. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-02 / 1. szám

2 JOGI HÍRLAP 1937 január­­­ ban nem tőle, hanem egyedül a II. r. alperes rendelkezé­séből származott, aki pedig a felperes keresete értelmében e birtokhá­rításért már jogerősen marasztaltatott is. — С. V. 3070- - 1936. Hatás, 1936. X. 29. 3. Jelzálogjog bejegyzése a tkvi. rendt. 74. §. alapján a közszerzővel szemben? Az örökhagyó özvegye hitelezőjének kérelmére a tkvi hatóság a hagyatéki ingatlanra a jelzálog­jog bejegyzését a tkvi. rendt. 74. §-a alapján még a hagya­ték átadása előtt elrendelte. Az özvegy későbbi kérelme folytán a tkvi hatóság azért, mert a hagyatéki osztályos egyességből kitűnően az özvegy a hagyatéki ingatlanok fe­lét közszerzemény címén szerezte meg, a jelzálogjogot tö­­rtötte. A hitelező felmondása folytán a másodbíróság ezt a végzést megváltoztatta és a jelzálogjog bejegyzését ha­tályában fenntartotta. A Kúria a tkvi hatóság törlést ren­delő végzését tartja fenn hatályában. Indokok: A telekkönyvi rendtartásnak a 71. §. általános sza­bálya alól kivételt alkotó és ennélfogva szorosan magya­rázandó 711. §. arra ad engedélyt, hogy az ott megjelölt fenntartással a hagyaték átadása előtt is megtörténhes­­sék az adós örökrészére a jelzálogjog bejegyzése. Miért is nem tulajdonítható a telekkönyvi rendtar­tás 71t. §-ának az a kiterjesztő értelmezés, hogy e­z ab­ban az esetben is megengedi az örökhagyó telekkönyvi tulajdonaként bekebelezett ingatlanra az adós ellen a jelzálogjog bejegyzését, amidőn az adós az örökhagyónak nem örököse, vagy hagyományosa s amidőn az adósnak az örökhagyó telekkönyvi tulajdonaként felvett ingat­lanra vonatkozó igénye valamely élők közti jogcímen alapszik. Téves álláspontra helyezkedett ez okból a másodbí­róság azzal, hogy noha maga is bizonyítottnak találta, hogy a Gy. örökhagyó nevén állott ingatlan felerészének özv. Gy.-né élők közti jogcímen, közszerzemény címen vált te­lekkönyvi tulajdonosává —­­ mégis joghatályosnak és hatályában fenntartható­nak találta azt a jelzálogjog bejegyzést, amelyet a jelzá­logos hitelező az örökhagyó telekkönyvi tulajdonaként felvett ingatlanra özv. Gy.-néval szemben, a telekkönyvi rendtartás 71t. §-a alapján eszközölt ki. Téves ez az álláspont annyival inkább, mert amidőn a telekkönyvi hatóság előtt a hagyatéki bíróságnál fel­vett osztályos egyességből és jogerős átadó végzésből nyilvánvalóvá vált, hogy özv. Gy.-né az örökhagyó hagya­­ték­ából nem örökölte azt a jutalékot, amelyre a telek­könyvi rendtartás 74­ §-a alapján mint háramlandó örök­részre a jelzálogjogi bekebelezés kieszközöltetett, — a telekkönyvi hatóság hivatalból is köteles volt a 71­. §. alapján rendelt azt a jelzálogjogi bejegyzést töröltetni, amely bejegyzés a hitelező részére csak feltételesen arra az esetre biztosít kielégítési és elsőbbségi jogot, ha az adós, mint örökös örökrészhez jut. — C. Pk. V. 2796—1936. Hatás, 1936. XI. 6. 4. Kártérítés vétlen kárért. Az elsőrendű alperes gaz­daságában végzett munka közben a felperes véletlenül a ge­­reblyével dolgozó másodrendű alperes mögé került, aki a gereblye nyelével a felperes szemét súlyosan megsértette. A baleset következtében megvakult felperesnek kártérítési keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el: A balesetet a véletlennek kell tulajdonítani. A felperesnek az öt véletlenül ért balesetből kifo­lyóan is igénye lehetne kártérítésre és pedig úgy az I. r. alperessel szemben, akinek gazdasági körében végzett munka közben szenvedte a balesetet, mint a II. r. alperes­sel szemben, akinek vétlen de jogellenes cselekménye a baleset bekövetkeztére közrehatott, de csak akkor, ha a fennforgó körülményekre, különösen a felek vagyoni vi­szonyaira tekintettel a kártérítés méltányosnak mutat­koznék. A felperes a baleset következtében megvakult a meg­sérült szemére, másik szemére pedig már előbb is vak­­volt és teljesen vagyontalan. Minthogy azonban a földműveléssel foglalkozó r. r. alperesnek csak a fellebbezési bíróság ítéletében megál­lapított csekély vagyona van, a II. r. alperes pedig telje­sen vagyontalan, a per összes adatainak figyelembe vé­tele mellett is helyes a fellebbezési bíróságnak az az ál­láspontja, hogy a felperes a méltányosság alapján sent követelhet az alperesektől kártérítést. — С. I 3333— 1936. Jaka­b, 1936. XI. 5. 5. Késedelmi kártérítés. Felperes az 5610/91./ M.­E. sz. rendelet életbeléptetése előtti időre az 1923. évi XXXXX. t. c. szerinti magasabb késedelmi kártérítést követeli, és a követelését a fellebbezési bíróság azért utasítja el, mert a felek között létrejött írásbeli megállapodás az adós ké­sedelme esetére törvényes késedelmi kamat felszámítását írja elő. Felperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy ez az írásbeli megállapodás az 1923. évi XXXIX. t. c. 5. §-a értelmében semmis. A Kúria a következő indokolás­sal utasítja el ezt a panaszt: Nincs jogszerű alapja a törvényes késedelmi kamat mértékét meghaladó kamatkövetelésnek. Felperes az 5610/1931. M. E. sz. rendelet életbelé­pése előtt lejárt kamatkövetelését mint a késedelmi ka­mat helyett az 1923 :XXXIX. te.-ben foglalt rendelkezé­sek szerint járó kártérítést érvényesítette az alperes el­len. Erre a kárkamatra vonatkozóan az 5610—1931. M. E. számú rendelet 14­ §-a az 5. §-ban mejelölt korlátozás­sal az 1923:XXXIX. te. alkalmazásával nem zárta ki. Az 1923:XXXIX. tc. 5. §-a szerint pedig az olyan kikötés, amely a hitelezőnek az adós késedelme esetére az e törvényben megállapítottnál alacsonyabb kártérítési összeget biztosít, csak akkor semmis, ha az e törvény életbelépése előtt létesült. A törvény életbelépte után, 1921­. október 1-én kötött vállalkozási szerződésben tehát a felek az általános feltételekre való utalással (12. §. 3. pont) e feltételek 89. és 91. pontjainak megfelelően ér­vényesen kiköthették, hogy a felperes vállalkozó a vég­járandóság után az ott megjelölt időponttól kezdődően csak törvényes késedelmi kamatot számíthat. — C. II. 2856—1936. Totth, 1936. XI. 5. 6. Azonnali hatályú elbocsátás a rendes felmondá­s után. Felperesnek az alperesi vállalat felmondta állását, majd amidőn a felmondást követő időben értesült a felperes ál­tal elkövetett hamisításokról, a felperest a szolgálatból azon­nali hatállyal elbocsátotta. A perben felperes azt vitatja, hogy a rendes felmondás után azonnali hatályú felmondás­nak nem lehet helye. A Kúria a következő indokolással utasítja el az erre alapított felülvizsgálati kérelmet. Jogszabály, hogy ha a főnök a rendes felmondás után jön rá az alkalmazottnak olyan cselekményére, amely miatt azonnali hatályú elbocsátásnak lett volna helye, ezt a jogát az elbocsátásra jogosító okról való tudomásszer­zés után a felmondás időpontjára visszaható hatállyal ér­vényesíteni jogosult. Az alperes is jogosult volt tehát a 10.­. alatti levél­ben közölt okból a felperest a szolgálatból azonnali ha­tállyal elbocsájtani. A jogos okból elbocsátott felperes tehát a nyugdíj­szabályzat vonatkozó rendelkezései szerint nyugdíjat sem igényelhet az alperestől, s már ez okból sem illetné meg az állítólagos életfogytiglan való alkalmaztatásából eredő­­leg érvényesített kártérítés. — C. II. 2164—1936, Totth, 1936. XI. 10. 7. Bontóper megegyezésen alapuló különélés esetén. A közös megegyezés alapján különélő házastársak egyike a Ht. 77. §. a) pontja alapján indít keresetet, amiit a Kúria a kö­vetkező indokolással utasít el: A házasság erkölcsi tartalmával és céljával ellenkező s éppen ezért joghatállyal nem bíró különélés iránti s a házasság felbontását célzó megegyezést jogosítva van ugyan bármelyik házasfél, s így a felperes is megszün­tetni és a házasság folytatását szorgalmazni és ebből ön célból a házastársát a H. T. 77. §. a) pontjában megha­­- tár­ozott eljárás útján az életközösség visszaállításával i­s fgifalvni; — de ennek a jogosultságnak az igénybevétele

Next