Jogi Hirlap, 1937. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-02 / 1. szám
2 JOGI HÍRLAP 1937 január ban nem tőle, hanem egyedül a II. r. alperes rendelkezéséből származott, aki pedig a felperes keresete értelmében e birtokhárításért már jogerősen marasztaltatott is. — С. V. 3070- - 1936. Hatás, 1936. X. 29. 3. Jelzálogjog bejegyzése a tkvi. rendt. 74. §. alapján a közszerzővel szemben? Az örökhagyó özvegye hitelezőjének kérelmére a tkvi hatóság a hagyatéki ingatlanra a jelzálogjog bejegyzését a tkvi. rendt. 74. §-a alapján még a hagyaték átadása előtt elrendelte. Az özvegy későbbi kérelme folytán a tkvi hatóság azért, mert a hagyatéki osztályos egyességből kitűnően az özvegy a hagyatéki ingatlanok felét közszerzemény címén szerezte meg, a jelzálogjogot törtötte. A hitelező felmondása folytán a másodbíróság ezt a végzést megváltoztatta és a jelzálogjog bejegyzését hatályában fenntartotta. A Kúria a tkvi hatóság törlést rendelő végzését tartja fenn hatályában. Indokok: A telekkönyvi rendtartásnak a 71. §. általános szabálya alól kivételt alkotó és ennélfogva szorosan magyarázandó 711. §. arra ad engedélyt, hogy az ott megjelölt fenntartással a hagyaték átadása előtt is megtörténhessék az adós örökrészére a jelzálogjog bejegyzése. Miért is nem tulajdonítható a telekkönyvi rendtartás 71t. §-ának az a kiterjesztő értelmezés, hogy ez abban az esetben is megengedi az örökhagyó telekkönyvi tulajdonaként bekebelezett ingatlanra az adós ellen a jelzálogjog bejegyzését, amidőn az adós az örökhagyónak nem örököse, vagy hagyományosa s amidőn az adósnak az örökhagyó telekkönyvi tulajdonaként felvett ingatlanra vonatkozó igénye valamely élők közti jogcímen alapszik. Téves álláspontra helyezkedett ez okból a másodbíróság azzal, hogy noha maga is bizonyítottnak találta, hogy a Gy. örökhagyó nevén állott ingatlan felerészének özv. Gy.-né élők közti jogcímen, közszerzemény címen vált telekkönyvi tulajdonosává — mégis joghatályosnak és hatályában fenntarthatónak találta azt a jelzálogjog bejegyzést, amelyet a jelzálogos hitelező az örökhagyó telekkönyvi tulajdonaként felvett ingatlanra özv. Gy.-néval szemben, a telekkönyvi rendtartás 71t. §-a alapján eszközölt ki. Téves ez az álláspont annyival inkább, mert amidőn a telekkönyvi hatóság előtt a hagyatéki bíróságnál felvett osztályos egyességből és jogerős átadó végzésből nyilvánvalóvá vált, hogy özv. Gy.-né az örökhagyó hagyatékából nem örökölte azt a jutalékot, amelyre a telekkönyvi rendtartás 74 §-a alapján mint háramlandó örökrészre a jelzálogjogi bekebelezés kieszközöltetett, — a telekkönyvi hatóság hivatalból is köteles volt a 71. §. alapján rendelt azt a jelzálogjogi bejegyzést töröltetni, amely bejegyzés a hitelező részére csak feltételesen arra az esetre biztosít kielégítési és elsőbbségi jogot, ha az adós, mint örökös örökrészhez jut. — C. Pk. V. 2796—1936. Hatás, 1936. XI. 6. 4. Kártérítés vétlen kárért. Az elsőrendű alperes gazdaságában végzett munka közben a felperes véletlenül a gereblyével dolgozó másodrendű alperes mögé került, aki a gereblye nyelével a felperes szemét súlyosan megsértette. A baleset következtében megvakult felperesnek kártérítési keresetét a Kúria a következő indokolással utasítja el: A balesetet a véletlennek kell tulajdonítani. A felperesnek az öt véletlenül ért balesetből kifolyóan is igénye lehetne kártérítésre és pedig úgy az I. r. alperessel szemben, akinek gazdasági körében végzett munka közben szenvedte a balesetet, mint a II. r. alperessel szemben, akinek vétlen de jogellenes cselekménye a baleset bekövetkeztére közrehatott, de csak akkor, ha a fennforgó körülményekre, különösen a felek vagyoni viszonyaira tekintettel a kártérítés méltányosnak mutatkoznék. A felperes a baleset következtében megvakult a megsérült szemére, másik szemére pedig már előbb is vakvolt és teljesen vagyontalan. Minthogy azonban a földműveléssel foglalkozó r. r. alperesnek csak a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított csekély vagyona van, a II. r. alperes pedig teljesen vagyontalan, a per összes adatainak figyelembe vétele mellett is helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes a méltányosság alapján sent követelhet az alperesektől kártérítést. — С. I 3333— 1936. Jakab, 1936. XI. 5. 5. Késedelmi kártérítés. Felperes az 5610/91./ M.E. sz. rendelet életbeléptetése előtti időre az 1923. évi XXXXX. t. c. szerinti magasabb késedelmi kártérítést követeli, és a követelését a fellebbezési bíróság azért utasítja el, mert a felek között létrejött írásbeli megállapodás az adós késedelme esetére törvényes késedelmi kamat felszámítását írja elő. Felperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy ez az írásbeli megállapodás az 1923. évi XXXIX. t. c. 5. §-a értelmében semmis. A Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: Nincs jogszerű alapja a törvényes késedelmi kamat mértékét meghaladó kamatkövetelésnek. Felperes az 5610/1931. M. E. sz. rendelet életbelépése előtt lejárt kamatkövetelését mint a késedelmi kamat helyett az 1923 :XXXIX. te.-ben foglalt rendelkezések szerint járó kártérítést érvényesítette az alperes ellen. Erre a kárkamatra vonatkozóan az 5610—1931. M. E. számú rendelet 14 §-a az 5. §-ban mejelölt korlátozással az 1923:XXXIX. te. alkalmazásával nem zárta ki. Az 1923:XXXIX. tc. 5. §-a szerint pedig az olyan kikötés, amely a hitelezőnek az adós késedelme esetére az e törvényben megállapítottnál alacsonyabb kártérítési összeget biztosít, csak akkor semmis, ha az e törvény életbelépése előtt létesült. A törvény életbelépte után, 1921. október 1-én kötött vállalkozási szerződésben tehát a felek az általános feltételekre való utalással (12. §. 3. pont) e feltételek 89. és 91. pontjainak megfelelően érvényesen kiköthették, hogy a felperes vállalkozó a végjárandóság után az ott megjelölt időponttól kezdődően csak törvényes késedelmi kamatot számíthat. — C. II. 2856—1936. Totth, 1936. XI. 5. 6. Azonnali hatályú elbocsátás a rendes felmondás után. Felperesnek az alperesi vállalat felmondta állását, majd amidőn a felmondást követő időben értesült a felperes által elkövetett hamisításokról, a felperest a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátotta. A perben felperes azt vitatja, hogy a rendes felmondás után azonnali hatályú felmondásnak nem lehet helye. A Kúria a következő indokolással utasítja el az erre alapított felülvizsgálati kérelmet. Jogszabály, hogy ha a főnök a rendes felmondás után jön rá az alkalmazottnak olyan cselekményére, amely miatt azonnali hatályú elbocsátásnak lett volna helye, ezt a jogát az elbocsátásra jogosító okról való tudomásszerzés után a felmondás időpontjára visszaható hatállyal érvényesíteni jogosult. Az alperes is jogosult volt tehát a 10.. alatti levélben közölt okból a felperest a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsájtani. A jogos okból elbocsátott felperes tehát a nyugdíjszabályzat vonatkozó rendelkezései szerint nyugdíjat sem igényelhet az alperestől, s már ez okból sem illetné meg az állítólagos életfogytiglan való alkalmaztatásából eredőleg érvényesített kártérítés. — C. II. 2164—1936, Totth, 1936. XI. 10. 7. Bontóper megegyezésen alapuló különélés esetén. A közös megegyezés alapján különélő házastársak egyike a Ht. 77. §. a) pontja alapján indít keresetet, amiit a Kúria a következő indokolással utasít el: A házasság erkölcsi tartalmával és céljával ellenkező s éppen ezért joghatállyal nem bíró különélés iránti s a házasság felbontását célzó megegyezést jogosítva van ugyan bármelyik házasfél, s így a felperes is megszüntetni és a házasság folytatását szorgalmazni és ebből ön célból a házastársát a H. T. 77. §. a) pontjában megha- tározott eljárás útján az életközösség visszaállításával is fgifalvni; — de ennek a jogosultságnak az igénybevétele