Jogi Hirlap, 1943. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1943-01-02 / 1. szám

JOGI H­IRL Rt. a déses kézbesítés szabályszerűségének a kérdését elbíráló kamarai választmány határozata miatt meg nem álla­pítható. Nem jogszabálysértő a fellebbezési bíróságnak oly értelmű döntése sem, mely szerint a törvényi eljárás a vá­lasztmány hatáskörébe tartozván, ellenkező törvényi rendelkezés hiányában a kamara pénztárosai sem ebben a minőségükben, sem pedig a vár."- Lány kiküldöttei­ként nem köthettek joghatályos megállapodást a felpe­ressel arra vonatkozóan, hogy a választmány mil­yen előfeltételek mellett lesz hajlandó hatálytalanítani a már korábban közzétett törlést. Közjogi testület, aletve апжк valamely szerve ha­tározatának külső tényezők által történő befolyásolása tiltott cselekmény, így ilyennek volna tekintendő az a felperes által bizonyítani kívánt körülmény is mely sze­rint a felperes a kamara két pénztárosával megegyezett arra vonatkozóan, hogy a választmány minő előfeltéte­lek mellett minő határozatot fog hozni. Eljárási szabály­­sértés nélkül mellőzte tehát a fellebbezési bíróság az idevonatkozó­an indítványozott tanúbizonyítást. Sem az ügyvédi rendtartás, sem más jogszabály nem ad lehetőséget arra vonatkozóan, hogy az ügyvédi kamarák választmánya a törvény által hozzáutalt ügyek­ben nem maga, hanem egyes kiküldött tagjai által ha­tározzon, így a két hivatkozott pénztáros sem járhatott el az adott esetben a kamara válaszmánya helyett. — X. VI. 2640—1942. — Antalfy, 1942. X. 28. 2. Ingatlanátruh­ázás bizonyítása tanukkal. —A Tábla ítéletét alperes azon a címen támadja meg felülvizsgálati ké­relemmel, hogy a Tábla abban a kérdésben, vájjon a peres nyilatkozat ingatlanátruházási ügyletet tartalmaz-e, meg-­­sértette a 4420/1918. M. E. sz. rendelet 1. §-ában foglalt és az ingatlanelidegenítésekre okirati kényszert előíró rendel­kezést, amikor a kérdéses nyilatkozatnak az alpereshez in­tézésére vonatkozó tényállás megállapításánál tanúvallomá­sokat, tehát nem okirati bizonyítékokat vett alapul. A Kú­ria elutasítja ezt a felülvizsgálati panaszt. — Indokok: A bírói gyakorlat szerint az ingatlanokra vonat­kozó adásvételi szerződés érvényes létrejöttéhez szüksé­ges nyilatkozatok írásban történt megtétele és közlése nemcsak okiratai, hanem más bizonyító eszközzel is bi­zonyítható. — С. V. 2003—1942. — Gébért, 1942. X. 20. 3. Kártérítés. Síremlék költségeinek megtérítése. — A felperesnek elhalt jogelődjét az alperes gépkocsija gá­zolta halálra. A tárgyi kártérítési alapon kártérítésre köte­lezett alperes anyagi jogszabálysértést panaszol azért, mert a fellebbezési bíróság őt az elhalt síremlékének költségei­ben is marasztalta, holott a már koros áldozat halálával hozzátartozóinak előbb-utóbb úgyis számolniok kellett és így a síremlék költségei előbb vagy utóbb a baleset nélkül is terhelték volna őket. A Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: Aki tiltott cselekménnyel másnak a halálát okozta, köteles annak a temetési költségét és az ezekkel egy te­kintet alá eső egyéb kegyeleti költségeket — így meg­felelő esetben a síremlékállítás költségét is — megtérí­teni. A kártérítésre kötelezettnek ез a kötelezettsége független attól, hogy ezeket a költségeket ki viselte, nem szabadulhat tehát az alól az elhalt sértett leszármazói­­val szemben sem azon az alapon, hogy a sértett halála a természet rendje szerint is feltehetőleg a leszármazói­­nak­ halála előtt következett volna be s ebben az esetben ezeket a temetési költség megtérítési igény nélkül ter­helte volna. — С. 1. 2973—1942. — Jakab, 1942. X. 20. 4. Kártérítés. Életbiztosítási összeg beszámítása. — A felperes elhalt férje az alperes társasgépkocsiján utazása közben ak­ként szenvedett balesetet, hogy a társasgépkocsi éles kanyarodása és erős rándulása következtében ülőhelyé­ről ráesett a gépkocsivezető fülkéjére, fejét megütötte és e sérülésével okozati összefüggésben beállott agyvérzésben elhalt. Az Első Magyar Általános Biztosítótársaság a fel­peres elhalt férjének balesetbiztosításából folyóan e baleset alapján 3000­­ biztosítási összeget fizetett a felperesnek, alá a perben baleseti járadékot követel az alperes közleke­dési vállalattól. A fellebbezési bíróságnak az alperest ma­rasztaló ítéletével szemben az alperes anyagi jogszabály-­ sértést panaszol azért, mert a fellebbezési bíróság a felperes árvára megítélt baleseti kártérítés összegébe nem számította be az említett biztosítótársaságtól felvett biztosítási össze­get. A Kúria a következő indokolással utasítja el az erre alapított panaszt: Elvileg helyes az alperesnek, az az álláspontja, hogy a biztosítási összeget be kell tudni a felperes követelé­sébe. Az 1875 : XXXVII. t.-c. (V. T.) 483. §-ának azt a szabályát, hogy a biztosító az általa fizetett kártérítési összeg erejéig már a törvény erejénél fogva mindazon jogokba lép, amelyek a biztosítottat a kár tekintetében harmadik személyek ellen illeti, ennek a törvénynek 505. §-a nem terjesztette ki ugyan az életbiztosításokra, amelyek körébe a balesetbiztosítás is tartozik azonban a felperesnek a biztosító intézet ellen folytatott peréhez mellékelt balesetbiztosítási kötvényhez fűzött általános biztosítási feltételek 21. §-a értelmében, amely szerint „A biztosított jogai és viszontkereseti jogai harmadik személyek ellen, akik a balesetet okozták, a kifizetett összeg erejéig a társaságra mennek át” ,a felperesnek az alperes ellen érvényesített kártérítési követelése a biztosító intézet által részére kifizetett összeg erejéig a biztosítási szerződésben kötött engedményezés alap­ján átszállott a biztosító intézetre, következésképpen a felperes a férje balesetéből eredő kártérítési követelését az alperes ellen csak a kifizetett biztosítási összeget meghaladó részben érvényesítheti. Az adott esetben azonban nincs helye a beszámítás­­nak azért, mert a fellebbezési bíróság meg nem táma­dott megállapítása szerint a felperesnek a férje elvesz­téséből eredő kára havi 200 pengő, tehát havi 50 pengő­vel kevesebb, mint amennyit ebben a perben érvénye­sített. A felperes által nem érvényesített havi 50 pengő különbözetnek eddig lejárt és a jövőben előreláthatóan esed­ékessé váló részletei többre tehetők 3000 pengő ösz­­sze­gnél. A felperes tehát azzal, hogy az őt illető kárté­rítésnél kevesebbet követelt az alperestől, már maga betudta a biztosító intézettől kívott 3000 pengőt. — C. I. 3077—1942. — Jakab, 1942. XI. 3. 5. Búzatartozás. — A felperes haszonbérlők haszonbér­letéből jogellenesen elvont terület után a fellebbezési bíró­ság kártérítés fizetésére kötelezte az alperes haszonbérbe­­adót és az általa teljesítendő tartozás összegét természetben szolgáltatandó búzában állapította meg. A mellékbeavatkozó felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy az e tekintetben fennálló és a búza forgalmát korlátozó rendeletek értelmé­ben az alperesi búzatartozás természetbeni szolgáltatására nem lett volna kötelezhető. A Kúria a következő indokolás­sal utasítja el ezt a panaszt: Az 1941—1942. évi gabona forgalmának szabályo­zása tárgyában kiadott, a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatalakor ebben a vonatkozásban irányadó volt 4500—1941. M. E sz. rendelet 13. §-ának rendelkezése szerint bér, haszonbér, vagy természetbeni szolgáltatás címén a kötelezett csak annak szolgáltathat ki gabonát, aki a rendelet 30. §-a értelmében vámőrlésre jogosult és csak annyi gabonát adhat ki, amennyi gabonát a jo­gosult a községi elöljáróság (polgármester) engedélye alapján vámőrlésben megőröltethetett. A természetben megállapított szolgáltatóit, amennyiben gabonában ki­elégíteni nem lehet, a most hivatkozott rendeletszakasz rendelkezése szerint a hatóság által megállapított ga­bonaárak alapul vételével pénzben kell kifizetni. Az 1942—1943. évi gabonaforgalom szabályozása tárgyában kiadott 3600—1942. M. E. sz. rendelet 9. § a ide vonatkozóan lényegében hasonló rendelkezést tar­talmaz. Ez a szabályozás tehát nem szolgál akadályául annak, hogy a bíróság az adós tartozásának megfelelően búzá­nak természetben való szolgáltatására kötelező ítéletet hozhasson, hanem csak azt eredményezi, hogy a termé­szetben való szolgáltatás követelésére különben feljo­gosított azt csak a teljesítés idejében, illetőleg a kielégí­tési végrehajtáskor fennálló gabonaforgalmi szabályozás korlátai között követelheti. Ennek folytán a mellékbeavatkozó a fellebbezési bíróságnak a búzatartozás természetbeni szolgáltatására 1943. január 2.

Next