Jogi Hirlap, 1943. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1943-07-03 / 27. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V. SZENT ISTVÁN KKT. 15 TELEFON : 1112 005, TÖRVÉNYTÁRUNK nyűcet fontosabb törvényeket és rendeleteket közli hetenként zsebkönyv alakban Felelős szerkesztő: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre : ....................................................L&P Félévre .................................. Egész évre . [ (Q. Postatakarékpénztár! csekkszámla : 57 645. TÖRVÉNYTÁRUNK ára oldalanként : Г5 fillér Elszámolásra előre beküldendő 4'— pengő BUDAPEST, 1943. JULIUS L. XVII. ÉVFOLYAM 27. SZÁM, MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Dr. Boda Gyula ügyvéd Mellékletül: Törvénytár 774. sz. Illetékrendelet Törvénytár 775. sz. Váltóelévülés a visszacsatolt területeken A Kúria határozatai Magánjog 533. Visszacsatolt területen lakó adós régi korona-tartozásának teljesítése. A hagyományosok egyik csoportja Érmihályfalván 1918. december 19-én ír.Mgállapodott abban, hogy alperesek 5 éven belül egyenként 40 000 koronát fizetnek felperseknek, ha azok a végrendeletet nem támadják meg. A megállapodást követően Érmihályfalvát Romániához csatolták s így az alperesek lakóhelye román megszállás alá került. Ennek Magyarorszghoz történt visszacsatolása után a felperesek a megállapodásban kötelezett, de ki nem fizetett 40.000—40.000 korona helyett 20.000—20.000 P, öszszesen tehát 40.000 P megfizetését követelik azon jogszabály alapján, hogy az adósnak úgy kell kötelezettségét teljesíteni, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az életfelfogására, a méltányosság megkívánja, márpedig a hagyatéki vagyon, amelyből a felperesek nem részesedtek, ma is csorbítatlanul megvan az alperesek birtokában, indokolt tehát, hogy felperesek igénye a fenti méltányos összegben nyerjen kielégítést. Hivatkoznak felperesek arra is, hogy ha ez a követelés a Romániával kötött egyezmény értelmében időközben elvesztette volna is belföldi tartozás jellegét, ezt a fölidét írnihályfalva visszaessze«*«» folytán ismét visszanyerte. A Kúria alaptalannak találja a kereseti követelésnek 666.66 perjogot meghaladó részét. Indokok: A felperesnek az örökhagyó halálával, 1918. december 3-án, illetve a Nyilatkozat létesítésekor, 1918. december 19-én keltezett követelése fennállott a Romániával 1921. április 16-án kötött Egyezménynek az 1921. évi 79.'.'/. M. E. számú rendelettel történt életbeléptetésekor is az ekkor a román királyság területén lakó alperesekkel szmeben. Az Egyezménynek a régi osztrák vagy magyar koronára szóló tartozásokra és követelésekre vonatkozó 11. fejezetének 2. cikke szerint pedig ennek a fejezetnek hatálya alá esnek a magánjogi címen alapuló régi квгогшга szóló azok a tartozások és követelések, amelyek 1918. október 31. napjáig, ívgy 1918. október 31. napja után 1919. március 20. napjáig bezárások keletkeztek, amennyiben az 1918. október hó 31. napján, illetőleg az 1919. március hó 20-ik napján olyan személyek között állottak fenn, akiket ennek a fejezetnek 6. cikke sorol fel, amennyiben az Egyezmény életbelépésének időpontjából meg nem szűntek. Minthogy a kereseti követelés 1918. október 31. apja után, de 1919. március hó 20. napja előtt keletkezett és az Egyzemény életbelépésének idején még fennállott, a peres felek pedig nem vitásan az Egyezmény II. fejezetének 6. cikkében felsorolt személyek közé tartoznak, ennélfogva a kereseti követelésre alkalmazni kell az Egyezmény II. fejezetének 7. cikkében foglalt azt a rendelkezést, hogy a II. fejezet hatálya alá eső tartozásoknál, ha az 1918. évi október hó 31. napjáig keletkeztek, két régi koronáért egyben, ha pedig az 1918. október 31-ik npja és bezárólag az 1919. évi május hó 20-ik napja között keletkeztek, négy régi koronáért egy len fizetendő, az alperesek tehát a Nyilatkozatban vállalt tartozásuk kiegyen. Ülése fejében az Egyezmény értelmében arra való tekintettel, hogy a tartozásuk 1918. évi október hó 31. napja és 1919. évi március hó 20-ik napja között keletkezett. 10 000—10.000 lejt tartoztak volna fizetni a felpereseknek. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeken a fizetési forgalom szabályozása tárgyában kibocsájtott 1910. évi 6.180. M. E. számú rendelet értelmében a visszacsatolt területen a pengőérték fizetési eszközei mellett a levéltékre szóló bankjegyek és érmék továbbra is törvényes fizetési eszköznek maradtak és a belföldi fizetési forgalomban 1 pengő 30 leura számítandó át, ennélfogva az alperesek a kereseti követelés kiegyenlítése fejében az I rendű felperes részére egyedül, a HIV. rendű felperesek részére pedig együttesen 333 pengő 33 fillért tartoznának megfizetni. Téves a felperesnek az az érvelése, hogy az alperesek tartozása, ha időközben elvesztette volna is a belföldi tartozás jellegét, azt a közjogi változással ismét visszanyerte, mert a felpereseknek magyar koronában meghatározott követelése a magyar-román Egyezmény anyagi jogi erejénél fogva sonban meghatározott követeléssé változott át, olytín törvényes rendelkezés pedig nincs, amely a hite lra 20 fillér. Pénzküldeményeknél a rendeltetés rövid feltüntetését kérjük