Jogi Hirlap, 1943. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1943-07-03 / 27. szám
JOGI HÍRLAP 210 tan meghatározott felperesi követelésnek ezt a jellegét megszüntette volna. — C. 1. 1638—191,3. — Brandt, — 131,3. VI. 1. 534. Kártérítés. Orvosi műhiba. Felperes keresetét arra alapította, hogy nyakmirigyeinek röntgen besugárzás után jobb füle mögött 7 centiméter hosszú és 4 centiméter széles Г -----**•'*• 'n»iT7-ig elcsúfítja, hogy ezért férje is elvált tőle és újabb férjhezmenési esélyei is csökkentek. ы-.. az o. vő*... ...in -,mszi.e.t .k, sőt megnyugtatták, hogy a kezelésnek nyoma sem marad. Kártérítési igényét a Kúria elutasítja. Indokok: Az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye szerint a felperesen látható kóros elváltozás az ú. n. késői röntgen ártalomnak felel meg, mely a helyesen alkamazó röntgenezés után évek múlva is kifejlődhetik és hogy a felperesen alkalmazott röntgen besugárzás mértéke és időközi alkalmazása az általánosért elfogadott orvosi megállapodásnak megfelelő és az, hogy a kezelés után a bőr átmenetileg megbámul, nem jelent túladagolást. Ezekből az adatokból okszerűen következtette a fellebbezési bíróság, hogy az alperes orvosai a felperes kezelésénél szokauizit és körültekintő gondossággal jártak el. Az, hogy az alperes orvosai a felperest nem figyelmeztettél, hogy a röntgen kezelés a bekövetkezett ЧЫ1- tozást idézheti elő, vogy hogy a felperest megnyugtáát, hogy a kezelésnek nyoma nem marad, még való volta esetén sem alkalmas az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására, mert az ilyen gyógykezelés veszélyes következményekkel rendszerint nem szokott járni, a figyelmeztetésre tehát szükség nem volt. A fellebbezési bíróság nem adta keg a indokát annak, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács újból való magkeresését miért mellőzte. Az újból való megkzesésre azono Ъак a felperes megvizsgálása után adott tüzetesen megindokolt, vélemény felytán szükség nem volt. A kifejtettek szerint a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes orvosai műhibát el nem követtek és hogy a felperes keresetének jogalarja tut., nem sérti az anyagi jen, ezért a m. kir. Kúria a feltérést felülvizsgálati kér címével elutasította és a Pp 51/3. 8-a alapján a felülvizsgálati eljárási költségek szgfizetésére is kötelezte. — С. VII. 11,06—191,3. — Gál. — 191,3. IV. 23. 585. Baleseti kártérítés э? Optk. alapján. — A felperes 1826. március havában balesetet szenvedett az erdélyi visszacsatolt területen székhellyel báró alperesi közc''g üzemében. E baleset után újból szolgálatba lépett és 1876. évig ismét ez alperes alkalmazásában állott, amikor is 6*. az alperes a szolgálatából elbocsátotta A felperes az említett balesetből származó kárának megtérítése iránt indított keresetét 1941.5°ceroVc'rQ-én nyujtotta be és "7 . -évi felelősségére, valamint az alperesnek abban nyilvánuló gondatlansága alapítja, hogy ez őt a román munkásbiztosító pénztárnál balesetbiztosításra bejelenteni elmulasztotta. A Kúria a követő-e-5 indoVni^-o-t utasítja el a pineeo+ot. A tárgyi felelősségre alapított kártérítési keresetet illetően a baleset a román megszállás ideje alatt következvén be, ennek a kártérítési követelésnek elbírálásánál a baleset helyén és idején érvényben volt román anyagi jogszabályok az irányadók, irányadók tehát a Optk., rendelkezései. Az Optk. 11,89. §-a szerint minden kártalanítási követelés elenyészik 3 év után azon időtől fogva, melyben a gáz a károsultnak tudtára esett. Ha való is a felperesnek az az előadóva, hogy a baleset után az alperes öt a baleset folytán szenvedett sérülésének ismertében tovább alkalmazta és pedig korábbi keresményével felérő, vagy a sérülés következtében csökkent munkaképességének megfelelő keresménynél magasabb összegű avadalommal és így neki a munkaképessége csökkenéséért az ellenéntéket kiszolgáltatta, akkor ez az új alkalmazás az elévülést félbeszakította és az csak a tovább alkalmazás megszűntével kezdődött újból. Ebben az esetben az elévülés 1935. év végén, legkésőbb 1936. január 1ém vette volna kezdetét, amikor az alperes a felperest a szolgálatból végleg elocsátotta, az elévülési idő tehát a keresetnek 1911. december 19-énörtént megindításáig ebben az esetben is eltelt. Közömbös, hogy a felperesnek a balesetből származó igényei megtérítése iránt az alpereshez még 1918-ban benyújtott kérvényét az alperes mindez ideig nem intézte el, tehát el sem utasította és így a felperes joggal lehetett abban a feltevésben, hogy az alperes őt kártalanítani fogja, mert eltekintve attól, hogy erre a feltevésre a felperes almák folytán, hogy az alperes szolgálatából történt elbocsátása után a saját előadása szerint is két ügyvédet is megbízott a kártérítési követelésnek per útján való érvényesítésével sikeresen nem is hivatkozhatik, az alperesnek a kérvény elintézése körül tanúsított magatartása az Optk. 11,91,—11,97. szakaszaiban foglalt rendelkezések szerint még valósága esetén sem eredményeztetné az elévülés nyugvását, vagy annak félbeszakadó,sőt, a fellebbezési bíróság tehát nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy a felperes idevem-thozó előadását nem tisztázta és arra nézve a bizonyítás elrendelését mellőzte. —• С. I. 1526—191,3. — Jakab, — 191,3. V. 18. ¥-r ri'Vi’v^ '"“"»leire» - ügvéd kirendelése alatt. A szegényjogon perlő felperes, akinek keresetét , ma istatták el fogülvizrcsálati kérelmét arra alapítja, hogy szegényjogos perben, — ha az ügyvédi képviselet kötelező — nem lehet az elévülést mindaddig megállapítani, míg a pártfogó ügyvéd kirendelése meg nem történik, s hogy a kirendelés kérelmezésétől a pártfogó ügyvéd kirendeléséig számított idő alatt a bírói gyakorlat szerint az elévülés szünetel. A Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a felülvizgálati kérelmet: Való ugyan, hogy a bírói gyakorlat a bontó ok elenyészését szabályozó Ht. 83. §. alkalmazásában, az ott írt erőhatalom alá eső akadálynak minősíti azt a körülményt ha az felperes a döntókereset megindításában az által volt gátolva, hogy pártfogó ügyvéd kirendelésére volt szükség, ezt az általános magánjogi elévülési időtől eltérő, kivételes jogszabályt azonban a kártérítési perekben érvényesített igényekre kiterjeszteni nem lehet. — С. III. 953—191,3. — Kerekess. — 191,3. V. 19. 537. Por'ap'r. Tvorirzk elhanyagolása a szabadságvesztés alatt. A férj bontóokként érvényesíti feleségével szemben, p—mr p'7 előtti betartás vezetésének és a gyermek gondozásának kötelességét nem teljesítette. A férj jogi álláspontja szerint a feleség szándékos magatartása voltaz oka a szabadságvesztés-büntetésnek, ennek következményei családjogi vonatkozásban is őt terhelik. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet. A szabadságvesztésnek ideje alatt a háztartás végetésének és a gyermekek gondozásainak nem teljesítését mnt kényszerű helyzetből származó magatartásának különbontó okul való megállapítását a fellebbezési bíróság helyes okfejtéssel mellőzte. — С. III. 531,9—191,2. — Kerekess. — 191,3. 11. 21,. 538. Ideiglenes nőtartásdíjnál a feleség anyagi helyzetének figyelembevétele Az ideiglenes nőtartásdíj összegének megállapításánál a férj annak figyelembevételét kéri, hogy ő 17 holdnyi ingatlanának jövedelmekol a feleség gondozásában lévő két gyermekén felül a saját háztartásában maradt fiúgyermekről is gondoskodik, ebben a helyzetben tehát figyelembe kell venni, hoo i a foi-póönek 24 hold ingatlana van, amelynek egyharmadát a felesége haszonélvezi. A feleség ezzel szemben arra hivatkozik, hogy jogszabályaink szerint az ideiglenes nőtartásdíj megállapításánál a feleség vagyona nem vbető fiavoiinnbe. A K’Via a feleség vadonénak figyelembevételével mentesíti a férjet a nőtartás alól. Indokok: Az ideiglenes nőtartás szempontjából a feleség anyagi helyzete nem ügydöntő jelentőségű, és a rászorultság hiánya sem mentesíti a férjet az ideiglenes 1843. július 3.