Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-05-16 / 20. szám
Hatodik évfolyam. 20. Pest, 1871. május 16. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a budapesti, nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. Megjelenik minden kedden. Sz*Tket»ztöi iroda: kéziratok 5 »»ni»»«5ii incuui-ii. —4 hrzirínUK ... Üllői -ut 1-ső szám, II. emelet bermentve a sze .eazióhoz L vxl. " 4 Kiado-hivatal: a mehmidelesek dAfizete»i dij: Félévre 6 ft., negyedevre 3 ft. o. ért Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. * kiado-hivatalhoz intézendők. a m — i— e^^G^ - _ A miskolczi ügyvéd-egyletnek észrevételei az „ügyvédi rendtartásról" szóló javaslat tárgyában. Nmligu m. kir. igazságügyminiszter úr! Az „ügyvédi rendtartás" tárgyában közzétett javaslatot, folyó év jan. 1-én azon felhívással méltóztatott nmltgudnak az országban alakult ügyvéd-egyletekkel közölni, hogy aggályaikat, kifogásaikat vagy módosítványaikat, rövid indokolás kíséretében. Nmltgodnak tudomására juttassák. Alulírottak a jelzett tárgynak kiváló fontosságot tulajdonítván, készséggel használjuk fel emez alkalmat s a következőkben bátorkodunk idevonatkozó nézetünket nmltgodnak mély tisztelettel előterjeszteni. # * Hogy az ügyvédség rendezése hazánkban úgy jogszolgáltatási, mint társadalmi tekintetekből mellőzhetlen, ma már bizonyítani sem kell. E részben mindyájan régtől egyetértünk. Nézetkülönbség e téren — ha van — csupán a rendezés alapelvei s ezek részletes érvényesítése körül lehet. Az előttünk fekvő javaslat e tekintetben — mint az indokolt V. pontjában olvassuk — azt czélozza, hogy 1) az ügyvéd elméleti és gyakorlati képzettsége iránt biztosíték szereztessék; — hogy 2) a kellő képzettséggel bírók részére szabad működtetés és szabad verseny biztosittassék; — hogy 3) az ügyvéd hivatása gyakorlatában önállósággal birjon; — s 4) fele irányában felelősséggel tartozzék; — hogy továbbá 5) az ügyvédi kar saját tekintélyének fényét maga őrizze és ennek fentartására az ügyvédek solidaritásba lépjenek; s hogy végre az ügyvéd részére fáradozásának kiérdemlett jutalma biztosittassék. Mi, ez alapelveket benső meggyőződéssel osztjuk s ennyiben az előttünk fekvő javaslathoz átalánosságban bizalommal s elismeréssel járulunk. Vannak azonban észrevételeink egyfelől, annak szerkezete, — másfelől némely részletes intézkedéseire. Az elsőre nézve azt tartjuk ugyanis, miként: helyes beosztás, — a részletek rendszeres s következetes egymásmellé állítása, — határozottság a szövegezésben s correet irály, minden codexnek első alaki kelléke. Ily szempontból tekintve az előttük fekvő munkálatot, számos aggályt lehetne az ellen felhoznunk. Felhozhatnók — a többek között — hogy az tárgyát feleslegesen sok fejezetekre osztja. — Így az „ügyvédi díjakról" szóló III-, a „meghatalmazványok"-at tárgyazó IV-, valamint az „ügyvédjelöltekről" rendelkező V-, és az „ügyvédi felelősséget" szabályozó VII. fejezetek szükségtelenül képeznek önálló részeket, mert az ügyvédjelöltekről szóló intézkedések a „szervezet" czímű I, a díjak, meghatalmazványok, és felelősség szabályozása pedig: az „ügyvéd jogai és kötelességeit''tárgyazó II. fejezetben sokkal rendszeresebben s következetesebben lennének elhelyezhetők. Felhozhatnók továbbá, miként az egyes fejezetek tartalma sincs kellő logikai renddel összeállítva. Ekként p. o. a VI. fejezetben a helyett, hogy az ügyvédi kamarák, ezek közgyűlései, választmányai, elnöke, s illetőleg tisztviselőinek hatásköre, valamint a VII. fejezetben az ügyvédi kötelességek megszegéséből eredő bűntények, vétségek s kisebb mulasztások egymásután egy-egy kerekded egészben soroltatnának elő-, mondjuk, e helyett az ide vonatkozó §§ okban majd az egyik, majd a másik tárgyról van szó, felváltva, minden következetes rend nélkül létezik intézkedés. Számtalan példát intézhetnénk ezenkívül a szövegezés határozatlanságára. Mutathatnánk a §§-okat, hol az illető rendelkezés értelméről s c célzatáról csakis az indokok segélyével nyerhetni biztos felvilágosítást. Ilyen, hogy csak egyet említsünk, mindjárt a javaslat 1. §-a, melyben egyátalában nem látjuk azt határozottan kifejezve, ami pedig az indokolás szerint annak kétségtelen intenziója, hogy t. i. az ügyvédséget, csak a ki valamely ügyvédi kamaránál az ügyvédek lajstromába felvétetett, gyakorolhatja. Érinthetnék végre az irályt is, mely itt ott egészen szokatlan s a magyar nyelv természetével s philosophiájával ellenkező szavakat, s — hogy úgy mondjuk — , nem magyaros kifejezéseket használ. Így a 2. §-ban: „a felvétel kizáratik"; a 17. §-ban: a „fél elhajta"-, a 34. §-ban „a fél kérte"-, a 27. §-ban: „az időveszteség költségei"-, a 42. §-ban: „harmadikok"-, az 57. §-ban: a „meghiúsult első választás eredménye" helyett „az első választás meghiúsult eredményéről van szó", a 121. §-ban pedig a helyett, hogy „az ügyvédség megszűnik, ha az ügyvéd a magyar honpolgárságot elveszti", az mondatik, hogy „az ügyvédi ügykölhetés megszűnik ha a magyar honpolgárságot veszti", stb. Mondjuk, számos aggálylyal állhatnánk elő, az előttünk fekvő javaslat szerkezetével szemben ; azonban, — tekintve, hogy az még nem „törvényjavaslat", hanem „csak első tervezet"; — tekintve tehát, hogy az mindenesetre újabb átdolgozásnak néz elé, — mi, az a kiadottakat ezúttal csak átalánosságban s csak annyiban kívánjuk jelezni, a mennyiben őszintén óhajtjuk: vajha az ügyvédi rendtartást tároyató törvényjavaslat végleges megállapításánál, a szerkezetre is ép oly kiváló gond fordíttatnék, a mily fontos a tárgy melyet az felölel s a mily f e n k o 1t