Jogtudományi Közlöny, 1875
1875-05-05 / 18. szám
Tizedik évfolyam. 18. sz. Budapest, 1875. május 5. SZERKESZTŐI IRODA: üllői-ut 1-ső sz. II. emelet. KIADÓHIVATAL: EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. JOGTUDOMÁNYI KÖZPONT CL .Kolozsvári és Temesvári megjelenik minden szerdán, félévre ... 6 frt negyedévre 3 ., a kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. TARTALOM: A polgári törvénykezési rendtartás módosításáról. Teleszky István úrtól. — A büntetőtörvényjavaslat VIII. fejezete. Dr. Schnirer Aladár, egyetemi tanár úrtól. — Törvénykezési szemle. Van-e zálogváltási ügyekben perujitásnak helye? Egy birótól. — Különfélék. MELLÉKLET: Törvényjavaslat — Curiai határozatok. ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A polg. törvk. rendtartás módosításáról. A képviselőház igazságügyi bizottsága mult 1874. évi deczember hó 2., 4. és 7. napján folytatva tartott ülésében tárgyalás alá vévén az 1868. LIV. tczikk módosítását tárgyazó törvényjavaslatra beadott előadói előterjesztésemet, ennek során megállapította azon főbb nézpontokat, melyek szerint ezen törvényjavaslat átdolgozandó leszen, s ennek az igazságügy miniszter úrral egyetértőleg leendő eszközlésével engem bízott meg. Én mélyen áthatva annak tudatától, hogy a polg. törvénykezési rendtartás javítása mily égető szükség, igyekeztem tőlem telhetőleg legrövidebb idő alatt megfelelni megbízatásomnak, s kész munkálatomat folyó évi jan. 20-án adtam át a volt igazságügyminiszter úrnak. Az időközben történt nagy horderejű dolgok, a pártok át alakulása, az ebből folyó kormányválság és azon körülmény, miszerint az igazságügyminiszter személyében is változás történt , azt eredményezték, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása, bár azt többen erélylyel szorgalmazták, a jelen országgyűlés napirendjéről elmarad. Ezt a szakközönség bizonyára sajnálja, de ha figyelembe vétetik, miszerint az igazságügyminiszter úrra állásának elfoglalásakor a fontos teendők egész halmaza várt, minő a költségvetés tárgyalása, a közjegyzői kinevezések, az elsőfokú bíróságok újabb szervezését tárgyazó törvényjavaslat elkészítése, s ezen újabb szervezés végrehajtására szükséges előintézkedések megtétele stb., s az bizonyára méltányolni fogja azon indokokat, mely az új kormányt arra bízta, hogy ezen általa is sürgősnek ismert, de kiváló fontosságú kérdés megoldását a jövő országgyűlés teendőinek hagyta fenn. A jövő országyűlés elé tehát — mely reméljük az igazságügyi törvényalkotás több nagy művét fogja keresztülvinni — e tárgyban újabb törvényjavaslat fogván a kormány által előterjesztetni, az én munkálatom ez idő szerint csupán magán mű jellegével bír, csupán adat a törvénykezési rendtartás revisiójára vonatkozó törvényalkotásnak fájdalom elég hosszú történetében. Midőn ezen magánmunkálati jelleggel bíró törvényjavaslatot ezúttal közzéteszem,s ebbeli lépésemet azon indok vezérli, hogy csak az ügynek teszek hasznos szolgálatot, ha e kérdés iránt igen érdeklődő szakközönségnek alkalmat adok e törvényjavaslatot megismerni, s az arra vonatkozó szakeszmecsere által a törvényhozásnak még e téren is elég rögös útját egyengetni. Adom a javaslatot változtatás nélkül azon szó szerinti szövegben, amint én azt ez év január hó 20-án a volt igazságügyminiszter úrnak átadtam, s csupán azt kívánom megjegyezni, hogy e javaslat kidolgozásánál az igazságügyi bizottság elvi megállapodását irányadónak kellett tekintenem, s hogy az idő rövidsége miatt a szövegezésre a megkívántató különös gondot nem fordíthatván, az e részben általam is szükségesnek ismert módosításokat és némi pótlásokat is a törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottságban való részletes tárgyalása alkalmával magam szándékoztam indítványozni. Teleszky István. * A törvényjavaslatot folytatólagos mellékletekben közöljük. Szerk. A büntető törvényjavaslat Villik fejezete. II. De ha a mondottakhoz képest lehetetlen is nem helyeselni azon rendszert, melyet javaslatunk az összbüntetés mily nemben leendő megállapítása tekintetében követ, úgy másrészt nem is hallgathatjuk el megdöbbenésünket azon elvtelen ingadozás felett, melyet az összbüntetés kiszabására vonatkozó szabványok feltüntetnek. A 96., 97. és 98. §§-ban a legellentétesebb elvek kalaidoskop-szerű vegyületét tartalmazzák; úgy látszik, mintha a javaslat szerzője egyfolytában mindazon eltérő rendszereket akarta volna érvényesíteni, melyek a jogtudósok s törvényhozók részéről a bűnhalmazati büntetés kiszabására nézve különféle időkben felállíttattak, majd az összbüntetés maximumának absolut meghatározását, majd a bűnhődés elvét (Absorptionsprinzip.) majd ismét a súlyosítás princípiumát (Exasperationsprinzip) találjuk itt minden vezérelv, minden belső alapok nélkül egymás mellé helyezve. Hol több vétség egymással, vagy vétségek kihágásokkal összetalálkoznak, ott a bíró fel legyen jogosítva: a fogházbüntetésnek feltétlenül (azaz": a 26-ik §-ban) meghatározott leghosszabb időtartamát még 1 évvel, az elzárást pedig 6 hónappal megtoldani. Itt tehát az összbüntetés csak a törvényes maximum kijelölése által van meghatározva. Hol ellenben egy bűntett vétségekkel vagy kihágásokkal concurrál, ott ez utóbbi tettek által kiérdemelt fenyítékek a bűntettre szabott büntetés által teljesen elenyésztetnek (bünhödési elv). Végül több bűntett s ezeken felül vétségek vagy kihágások halmozásánál az azok legsúlyosbikára megállapított időleges szabadság büntetés leghosszabb tartama 5 évvel felébb emelhető, de az ilykép felebb emelt szabadságbüntetésnek 15 évig tartó fegyház, — államfogház — vagy börtönbüntetést nem haladhat túl. Ezen esetben t tehát a sulyosítás elve van érvényesítve. — Nem könnyű e bonyodalmas rendszerrel megbarátkozni, annál kevésbé, mert valóban lehe