Jogtudományi Közlöny, 1877
1877-05-04 / 18. szám
sága miatt szerkesztetett, hanem egyoldalú fizetési ígéretnek csak, mely a kellékek megtartásánál, tehát külső felismerhető jeleinél fogva feltétlenül kötelező fizetési ígéretet tartalmaz, függetlent és elvontat minden közpolg. anyagi létalaptól.11 Megegyez ezzel a váltó elmélete iránt felállított különféle újabb vélemény mind. Igy: EMNERT, a keresk. papírpénz elméletének nem ugyan alapítója, de egyik fővédője és kifejtője, a váltóról azt mondja, hogy ez nem más, mint egyoldalú fizetési ígéret, melyből a váltóbirtokosnak feltétlen követelési joga ered úgy a fizetést ígérő, valamint az elvállaló ellen, mert habár az egyes váltóüzleti cselekmények szerződések folytán és alapján jönek is létre, a szerződési elem a váltóüzletben mégis teljesen háttérbe szorul, úgy, hogy magát a váltóüzleti cselekményt szerződésnek, vagyis oly jogügyletnek, mely egyes meghatározott személyek akarategysége által jö létre, többé nem tekinthetjük, hanem egyoldalú fizetési ígéretnek, csupán olyannak t.. mely előre meg sem is határozott egyesek irányában, bárki, úgyszólván az egész közönség irányában létezik. Ismét, hogy a váltó nem is más, mint keresk. papírpénz.12 KUNTZE, ki EINERT elméletéhez legközelebb áll, azt mondja, hogy a váltó a kibocsátó teremtménye minden harmadik személy hozzájárulása nélkül, — hogy a váltó kiállításával megtörtént minden, ami a kibocsátó váltójogi kötelezettsége megállapítására szükséges, — a váltó ezen pillanattól kezdve reális értékkel bír és alapja marad minden arra vonatkozó váltóüzleti cselekvényeknek. A kibocsátó adós a váltónak más kezeihez való átadása nélkül is, adós t. i. mintegy már önmagának is.13 BLASCHKE a váltót írásbeli fizetési ígéretnek (Summenversprechen) mondja, mely nem bizonyítéka, hanem létrejötte feltétele az abból eredő kötelezettségeknek, a fizetési ígéretek benne elvontak, tekintet nélküliek t. i. minden causa debendixe.14 Így a szerződési elmélet követőinek véleményei szerint is, nevezetesen : LIEBE szerint a váltóból eredő jog a kötelmi jog körébe tartozik ugyan, de az anyagi jogviszonyok, melyek a váltó kibocsátásának indokául szolgáltak, a váltóüzletben állóknak egymáshoz való jogviszonyaikra semmi befolyással nincsenek. A váltót tehát LIEBE oly alaki szerződésnek tekinti, mely önmagában birja kötelező elemét, kötelező t. i. minden megelőző polg. jogi jogalapra, causa debendi-re való tekintet nélkül.15 THÖL szerint is a váltóüzleti egyes cselekvények szerződési ügyletek ugyan, de az abban foglalt fizetési ígéret ellenigéret nélküli (Summenversprechen ohne Gegenversprechen), kötelező feltétlenül, tekintet nélkül t. i. minden causa debendi-re.16 BLUNTSCHLI szerint a váltó nem bizonyítéka valamely váltótartozásnak, hanem jogalapja annak.17 RENAUD a váltót oly szerződésnek mondja (contractus cambii), melynek tárgya fizetési igéret, de melynek külalakja pótolja az anyagi causa debendi-t..18 Végre HARTMANN szerint a váltóüzleti egyes cselekvények alapjául ugyan a legkülönfélébb adóssági jogviszonyok szolgálnak, de ezek a váltóüzleti egyes cselekvényekre alkalmat adó körülményeknek tekintethetnek, olyanoknak, csak melyek magukra a váltókötelezettségekre befolyással nincsenek, mert a váltói kötelezettség maga a törvényes kellékekkel bíró váltó kiállítása s ennek egy harmadik személy kezeihez való átadása által állapittatik meg.19 Ha tehát a váltót fenn adott definitionkhoz és elemzésünkhöz, ugy a váltó iránt felállitott ezen különféle vélemények megegyező sarkelveihez képest oly okiratnak tekintjük, mely külalakjánál fogva váltószigor alá tartozó kötelezettségeket tartalmaz, tekintet nélkülieket t. i. min-Orden causa obligationis praecedens-xe., akkor ugy a valuta, mint a fedezet átvételétől vagy át nem vételétől — mert hisz épen ezek képezik az egyes váltóüzleti cselekvények megelőző polg. jogi alapjait, jobban mondva indokait, a causa obligationis praecedensektől — a váltóból eredő kötelezettségek létezését függővé tenni egyáltalában nem lehet. De mit jelent az, helyet adni az exceptio non numeratae pecuniaexek. Nem mást, mint a váltóból eredő kötelezettségi állapotokat függővé tenni a valuta illetőleg fedezet valóságos átvétele vagy át nem vétele bebizonyításától, függővé tenni ezen a váltóüzleti cselekvények indokául szolgált polg.jogi alapok, jobban mondva megelőző indokok létezésétől vagy nem létezésétől, ami azonban nemcsak inconsequentia, de határozott és éles ellentmondás mindazzal, amit a váltó fogalmáról és lényegéről eddig előadtunk, s amit a váltó elmélete iránt felállított újabb különböző vélemények a fenebbiek szerint egybehangzólag vallanak. A váltó fogalmával és elméletével össze nem egyeztethető a non numeratae pecuniae kifogásának helyt engedése azon megszorítás mellett sem, melyet e kifogás védelmezői arra nézve felállítanak, hogy t. i. az csak a közvetlen váltóüzleti viszonyban állók (közvetlen szerződők) között veendő bírói figyelembe, mert, midőn elfogadjuk azt, hogy a váltó lényegéhez tartozik a kellékek megtartása s az annak alapján beálló váltószigor, akkor egyszersmind kimondottuk azt is, hogy akár a kellékek megtartása, akár a váltószigor létezése nélkül az okiratot váltónak nem ét tekintjük.21 Ha tehát az intéző és intézményes között helyt engedünk a kérdésünk alatti kifogásnak, vagyis a közöttük fennálló jogviszonyt nem tekintjük elvontnak és függetlennek a valuta kérdésétől, akkor a kibocsátott váltót váltónak még nem tekinthetjük, hanem azzá váltnak azt csak akkor vehetnénk, a midőn annak alapján már a váltószigort is beállottnak tekintjük, vagyis csak akkor, a midőn a váltó már egy harmadik személy kezébe jutott, ki ellen t. 1. ama kifogásnak többé helyet nem engedünk, tehát akkor, midőn a váltó már forgatmánynyal is el van látva.22 Ámde váltónak tekintetik a váltó mindenhol már az intézvényes kezében is, mert sehol sem kívántatik meg a váltó kellékei is a forgatmány, sehol sem kívántatik a váltó létrejöttéhez több személy, mint az intéző, intézvényes és intézvé- 11 HARTMANN id. m. 36. ELNERT : Das Wechselrecht nach dem Bedürfniss des Wechselgescháfts im 19. Jahrhundert (Leipzig 1839) 24. 51. 82. 88. és köv. 103. 106. és 200. 11. 13 KUNTZE: Deutsch. Wechselrecht (Leipzig 1862) 12. §. (47. 1.) és 14. §. (51. 1.) 14 BLASCHKE : id. m. 37. 1, 15 LIEBE : Entwurf einer Wechselordnung für das Herzogth. Braunschweig (Braunschweig 1843) 29. és köv. 11. 16 THÖL: id. m. 191. és köv. §§., 198. §., 228. és köv. §§., 231. §. 17 BLUNTSCHLI : Alig. deutsche Wechselordnung. stb. (Erlangen 1852) 3. és köv. 11. 18 RENAUD : Lehrbuch des gemeinen deutsch., sowie des in der alig. deutsch. W. O. enthaltenen "VVechselrechts. (Giessen i8s8) 26. és köv. 11. 19 HARTMANN : id. m. 89. 1. 20 Lásd id. munkám 4. §. — HARTMANN: id. m. 40. §. 21 Innét, hogy a váltótörvények szerint átalában amint egyrészről az oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik, az oly okiratra vezetett nyilatkozatok váltójogi hatálylyal nem birnak (1876: 27. §§. 6. és 112. p. 1., 1840: 15. I. r. 19. §., Alig. deutsch. W. O. Art. 7. és 98. p. 1., Code de commerce 112.), ugy másrészről a minden kellékkel ellátott váltó alapján is a váltójogi kötelezettségek csak bizonyos ideig tekintetnek fennállóknak, t. i. a váltójogi elévülési időig, s az elévült váltó alapjáni követelések, mert a váltószigor azokra nézve már megszűnt, már csakis a közpolg. törvényi útra vannak utasítva (1876 : 27. §. 90., 1840 : 15. I. r. §. 209. Alig. deutsch. W. O. Code d. comm. 189. — V. ö. id. munkám 20. és 43. §§. t. AA HARTMANN, id. m. 526. 1.