Jogtudományi Közlöny, 1877

1877-05-04 / 18. szám

sága miatt szerkesztetett, hanem egyoldalú fizetési ígéret­nek csak, mely a kellékek megtartásánál, tehát külső fel­ismerhető jeleinél fogva feltétlenül kötelező fizetési ígéretet tartalmaz, függetlent és elvontat minden köz­­polg. anyagi létalaptól.11 Megegyez ezzel a váltó elmélete iránt felállított külön­féle újabb vélemény mind. Igy: EMNERT, a keresk. papírpénz elméletének nem ugyan alapítója, de egyik fővédője és kifejtője, a váltóról azt mondja, hogy ez nem más, mint egyoldalú fizetési ígéret, melyből a váltóbirtokosnak feltétlen követelési joga ered úgy a fizetést ígérő, valamint az elvállaló ellen, mert habár az egyes váltóüzleti cselekmények szerződések folytán és alapján jönek is létre, a szerződési elem a váltóüzletben mégis teljesen háttérbe szorul, úgy, hogy magát a váltó­üzleti cselekményt szerződésnek, vagyis oly jogügyletnek, mely egyes meghatározott személyek akarategysége által jö létre, többé nem tekinthetjük, hanem egyoldalú fizetési ígéretnek, csupán olyannak t.­­. mely előre meg sem is ha­tározott egyesek irányában, bárki, úgyszólván az egész közönség irányában létezik. Ismét, hogy a váltó nem is más, mint keresk. papírpénz.12 KUNTZE, ki EINERT elméletéhez legközelebb áll, azt mondja, hogy a váltó a kibocsátó teremtménye minden harmadik személy hozzájárulása nélkül, — hogy a váltó kiállításával megtörtént minden, a­mi a kibocsátó váltójogi kötelezettsége megállapítására szükséges, — a váltó ezen pillanattól kezdve reális értékkel bír és alapja marad min­den arra vonatkozó váltóüzleti cselekvényeknek. A kibo­csátó adós a váltónak más kezeihez való átadása nélkül is, adós t. i. mintegy már önmagának is.13 BLASCHKE a váltót írásbeli fizetési ígéretnek (Summen­versprechen) mondja, mely nem bizonyítéka, hanem létre­jötte feltétele az abból eredő kötelezettségeknek, a fizetési ígéretek benne elvontak, tekintet nélküliek t. i. minden causa debendi­xe.14 Így a szerződési elmélet követőinek véleményei sze­rint is, nevezetesen : LIEBE szerint a váltóból eredő jog a kötelmi jog körébe tartozik ugyan, de az anyagi jogviszonyok, melyek a váltó kibocsátásának indokául szolgáltak, a váltó­üzletben állóknak egymáshoz való jogviszonyaikra semmi befolyással nincsenek. A váltót tehát LIEBE oly alaki szer­ződésnek tekinti, mely önmagában birja kötelező elemét, kötelező t. i. minden megelőző polg. jogi jogalapra, causa debendi-re való tekintet nélkül.15 THÖL szerint is a váltóüzleti egyes cselekvények szer­ződési ügyletek ugyan, de az abban foglalt fizetési ígéret ellenigéret nélküli (Summenversprechen ohne Gegenver­sprechen), kötelező feltétlenül, tekintet nélkül t. i. minden causa debendi-re.16 BLUNTSCHLI szerint a váltó nem bizonyítéka valamely váltótartozásnak, hanem jogalapja annak.17 RENAUD a váltót oly szerződésnek mondja (contractus cambii), melynek tárgya fizetési igéret, de melynek kül­alakja pótolja az anyagi causa debendi-t..18 Végre HARTMANN szerint a váltóüzleti egyes cselekvények alapjául ugyan a legkülönfélébb adóssági jogviszonyok szolgálnak, de ezek a váltóüzleti egyes cselekvényekre alkal­mat adó körülményeknek tekintethetnek, olyanoknak, csak melyek magukra a váltókötelezettségekre befolyással nin­csenek, mert a váltói kötelezettség maga a törvényes kel­lékekkel bíró váltó kiállítása s ennek egy harmadik sze­mély kezeihez való átadása által állapittatik meg.19 Ha tehát a váltót fenn adott definitionkhoz és elem­zésünkhöz, ugy a váltó iránt felállitott ezen különféle véle­mények megegyező sarkelveihez képest oly okiratnak te­kintjük, mely külalakjánál fogva váltószigor alá tartozó kötelezettségeket tartalmaz, tekintet nélkülieket t. i. min-O­r­den causa obligationis praecedens-xe., akkor ugy a valuta, mint a fedezet átvételétől vagy át nem vételétől — mert hisz épen ezek képezik az egyes váltóüzleti cselekvények megelőző polg. jogi alapjait, jobban mondva indokait, a causa obligationis praecedens­ektől — a váltóból eredő kötelezettségek létezését függővé tenni egyáltalában nem lehet. De mit jelent az, helyet adni az exceptio non numera­tae pecuniae­x­ek.­ Nem mást, mint a váltóból eredő köte­lezettségi állapotokat függővé tenni a valuta illetőleg fede­zet valóságos átvétele vagy át nem vétele bebizonyításától, függővé tenni ezen a váltóüzleti cselekvények indokául szolgált polg.­jogi alapok, jobban mondva megelőző indo­kok létezésétől vagy nem létezésétől, ami azonban nemcsak inconsequentia, de határozott és éles ellentmondás mind­azzal, a­mit a váltó fogalmáról és lényegéről eddig előad­tunk, s a­mit a váltó elmélete iránt felállított újabb külön­böző vélemények a fenebbiek szerint egybehangzólag vallanak. A váltó fogalmával és elméletével össze nem egyez­tethető a non numeratae pecuniae kifogásának helyt enge­dése azon megszorítás mellett sem, melyet e kifogás védel­mezői arra nézve felállítanak, hogy t. i. az csak a közvetlen váltóüzleti viszonyban állók (közvetlen szerződők) között veendő bírói figyelembe, mert, midőn elfogadjuk azt, hogy a váltó lényegéhez tartozik a kellékek megtartása s az an­nak alapján beálló váltószigor,­­ akkor egyszersmind kimondottuk azt is, hogy akár a kellékek megtartása, akár a váltószigor létezése nélkül az okiratot váltónak nem é­t tekintjük.21 Ha tehát az intéző és intézményes között helyt enge­dünk a kérdésünk alatti kifogásnak, vagyis a közöttük fennálló jogviszonyt nem tekintjük elvontnak és független­nek a valuta kérdésétől, akkor a kibocsátott váltót váltó­nak még nem tekinthetjük, hanem azzá váltnak azt csak akkor vehetnénk, a midőn annak alapján már a váltószi­gort is beállottnak tekintjük, vagyis csak akkor, a midőn a váltó már egy harmadik személy kezébe jutott, ki ellen t. 1. ama kifogásnak többé helyet nem engedünk, tehát akkor, midőn a váltó már forgatmánynyal is el van látva.22 Ámde váltónak tekintetik a váltó mindenhol már az intézvényes kezében is, mert sehol sem kívántatik meg a váltó kellé­kei is a forgatmány, sehol sem kívántatik a váltó létrejötté­hez több személy, mint az intéző, intézvényes és intézvé- 11 HARTMANN id. m. 36. ELNERT : Das Wechselrecht nach dem Bedürfniss des Wechsel­gescháfts im 19. Jahrhundert (Leipzig 1839) 24. 51. 82. 88. és köv. 103. 106. és 200. 11. 13 KUNTZE: Deutsch. Wechselrecht (Leipzig 1862) 12. §. (47. 1.) és 14. §. (51. 1.) 14 BLASCHKE : id. m. 37. 1, 15 LIEBE : Entwurf einer Wechselordnung für das Herzogth. Braun­schweig (Braunschweig 1843) 29. és köv. 11. 16 THÖL: id. m. 191. és köv. §§., 198. §., 228. és köv. §§., 231. §. 17 BLUNTSCHLI : Alig. deutsche Wechselordnung. stb. (Erlangen 1852) 3. és köv. 11. 18 RENAUD : Lehrbuch des gemeinen deutsch., sowie des in der alig. deutsch. W. O. enthaltenen "VVechselrechts. (Giessen i8s8) 26. és köv. 11. 19 HARTMANN : id. m. 89. 1. 20 Lásd id. munkám 4. §. — HARTMANN: id. m. 40. §. 21 Innét, hogy a váltótörvények szerint átalában amint egyrészről az oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiány­zik, váltójogi kötelezettség nem származik, az oly okiratra vezetett nyi­latkozatok váltójogi hatálylyal nem birnak (1876: 27. §§. 6. és 112. p. 1., 1840: 15. I. r. 19. §., Alig. deutsch. W. O. Art. 7. és 98. p. 1., Code de commerce 112.), ugy másrészről a minden kellékkel ellátott váltó alapján is a váltójogi kötelezettségek csak bizonyos ideig tekintetnek fennállóknak, t. i. a váltójogi elévülési időig, s az elévült váltó alapjáni követelések, mert a váltószigor azokra nézve már megszűnt, már csakis a köz­­polg. törvényi útra vannak utasítva (1876 : 27. §. 90., 1840 : 15. I. r. §. 209. Alig. deutsch. W. O. Code d. comm. 189. — V. ö. id. munkám 20. és 43. §§. t. AA HARTMANN, id. m. 526. 1.

Next