Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-04-22 / 17. szám
146 17. SZÁM. nem is annyira a polgári házasság ellen, mint a felbonthatóság elve ellen száll síkra, a felbonthatlanság ora erősbitéséül kitalálja mondani, hogy minden még a cultus disparitas mellett kötött házasság is felbonthatlan, mert hisz már XIV. Benedek is megmondotta: «omnes consentiunt, ob cultus disparitatem irrita matrimonia esse, non quidem jure sacrorum canonum, sed generali ecclesia more . . . íme a leendő törvény, mely a kath. egyháznak akart szolgálatot tenni akkor, a midőn a keresztényzsidó házasságot degradálta, maga az egyház által kapja meg a maga megérdemlett vereségét. O prr Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Ezen chorus hallatára avval látszik magát a törvényjavaslat védeni, hogy a katholikus egyház dogmája elavult s a leendő törvény a majdani átalánosan kötelező polgári házasság egy hírnökét küldte a keresztény-zsidó polgári házasság képében előre. Hát bizony valljuk meg, hogy a leendő törvény a francziák törvényhozásánál is többet csinál, még az excommunicált Cavour hazáját is felülmúlja. A francziáknál nincs felbontható házasság, az olaszok sem merték ezt megcsinálni. Lássuk a kérdést közelebbről. A polgári házasság, sőt a polgári hatóság előtti házasság sem kérdés többé a külföldön még az ultraoomontánok előtt sem. A belga ultramontánoknak hatalmukban állott volna nem egyszer a reájuk octrogált Code civil házasságjogi megállapításait lerázni. De nem tették. Megmaradtak folyton a polgári törvénykönyv medrében. E mellett azonban virágzik náluk az egyházi élet, jótékonyan veszi körül a házasság intézményét is. Az a sok prédikáczió azért, hogy polgári házasság existál, nem vész kárba. Reményelhető, hogy nálunk sem fog az átalánosan kötelező polgári házasság még azon kiadásában sem az egyház ártalmára válni, hogy a házasság kötelezőleg polgári hatóság előtt fog köttetni. Az egyház erkölcsi befolyását a házasságokra és különösen ezek megkötésére nálunk is meg fogja tartani, anélkül, hogy az egyház — úgy mint most — a házasság miatt sok hivatalosan kitért katholikust legyen kénytelen elveszteni. Szóval a polgári házasság kérdése többé nem vitás még akkor sem, ha felteszszük, hogy O ' ' or az egyház oppositiója üdvös is lehet. De annál nagyobb kérdés a felbonthatóság kérdése a felbonthatlansággal szemben. A polgári házasság keretén belől védték legutóbb a felbonthatlanságot Louis Legrand a jogász, Vandieu abbé, Paul Feval a regényíró és Didon dominikánus a szószékről. És ez a kérdés az, amit törvényjavaslat csak úgy félvállról tekint. A keresztény-zsidó polgári házasságról szóló törvényjavaslat indokolásában egy szó sincs a megengedett felbonthatóság kérdéséről a felbonthatlansággal szemben, om. Abból elvi kérdést sem csinál. Megengedem, hogy Magyarországon különös okoknál fogva talán megengedhető a szorosan körülírandó felbonthatóság kivétele a felbonthatlanság, mint szabályival szemközt. Hazánk gyér lakossága, ennek lassú szaporodása lehetnek okok, melyek a lélekszámbani gyarapodást elősegítő felbonthatóságnak illetőleg az ennek folytán létesülhető házasságoknak némi jogosultságot adnak. De ezt még a liberális embernek is kötelességében áll indokolni. Semmiesetre sem magától értetődő. Van legalább is valami igaz abban, amit a nagy bölcselő Comte Ágoston mond: «Igen könnyű felismerni, hogy a mostanság tevékeny elmék nagy része előtt a házasság felbonthatlanságának nagy társadalmi elve csak azért helytelen, mert azt a katholicismus méltóan szentesíté. Az e miatti ösztönszerű ellenszenv nélkül a legtöbb gondolkozó embernek ma már igen könnyen be kellene látni, hogy a házasság felbontása az első lépés abban az irányban, hogy maga a házasság intézménye eltöröltessék. Ez legalább is jelent annyit, hogy a kérdéssel igen csinyyán kellett volna bánni, ignorálni semmi esetre sem lehet. Előkelő nemzetek lelkiismerete a polgári házasság intézményében is a felbonthatlanság mellett szólalt meg. A mi törvényhozónk legalább megtehette volna azt, hogy a kérdést nem hallgatja agyon. A javaslat praejudiciumot teremt minden indokolás nélkül odáig kihatólag, ha majd átalánosan kötelező polgári házasságot csinálnánk. Sokan tennének akkor ugy hogy a gondolkozás kímélése okából a precedensre hivatkoznának. A javaslatban gyökeret vert gondolkozási lustaságot nem akarnám átplántálni a majdan átalános polgári házasságot kodifikáló jogászainkra. Ennek nem akarnék már ma tápot adni. A ma uralkodó rendszer örökletes talál lenni. Végül azt tartom, hogy becsüljük meg a kereszténynek zsidóval kötendő házasságát addig is, amíg eljön az idő, hogy az átalános polgári házasság megcodificálásakor a törvény előtt minden felekezeti különbséget ignorálhatunk. Addig is egy kenyéren éljünk a zsidóval. Abból jusson neki, amink már van és ne másból. A közösből éljünk. Addig is legyen a katholikus olyan házasfél a zsidóval szemközt, mint bármely kereszténynyel. Ez az álláspont felel meg az ország közönséges jogának, mely azt vallja, hogy minden házasfél joga a saját vallása elvei szerint szabatik meg. Ez az álláspont felel meg annak, hogy a keresztény-zsidó házasság ne legyen mindenkép extra-házasság. Dr. Kováts Gyula, budapesti ügyvéd. Jogirodalom. Adalékok a keresetjog elméletéhez. «Beitráge zur Theorie des Klagerechts» von Dr. ALEXANDER PLÓSZ 0. o. Professor an der kön. Universitát zu Klausenburg. Lipcse. Hunckei" und Humblot 1880. Tudvalevő, hogy a Windscheid-Muther-féle polémiai lezajlása után is folyton foglalkoztatta a keresetjog elmélete Németország tudósait, egész uj életet hoztak pedig abba amaz ujabb német processualisták, kik a kérdés egyes pontjait exact analysisük tárgyává tevén, ezek mint összekötő kapcsok segélyével úgyszólván egy irodalmi kis családot alkottak maguk között. Szerzőnek kifejtett elvei részben már magyar nyelv 1 L. WiNDscHEin: „D/e Actio des rom. C/v/lrechts vom Standpuné te des kent igen Rechts." 1856. Ellene: Mi'THER : „Zur Lekre der rom. Actio.11 Eine Kritik, stb. 1857. Viszont: WlNDSCHEID: „D/e Actio. A bwehr gegeti Dr. Th. Jfut/ier." 1857. V. ö. BECICER : Kr/t/k V. J. Schr. régi folyam. V. 399 s köv. 1. Zeitschrift 7. R. G. IX. 379 s k. 1. értekezéseit, továbbá : „D/e Actionen des rom. Privatrechts" cz. müvét. (1871. 1873.) 2 DEGENKOLH : „Kinlassungszwang und Urtheilsnorm.'' 1877. WACH: „Defensionspjiicht und Klagerecht." GkÜNHUT-féle „Zschr. für das Privát und öff. Recht der Gegenwart." VI. 515— 558. 11. •—• Ugyancsak nevezett szerzőtől : „Práchts/on und Kontumaz" a megnevezett folyóirat ez évi junius havi füzete 130—172 lapl BÜLOW : „Civ/lprocessua/ische F/ctionén und IVahrhe/ten." Archív f/ir die c/v. Praxis. LXII, 1—96 lap. 3 V. ö. WACH : „Pr/icl. und Contumaz" 131 lap.