Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-06-10 / 24. szám
Tizenhatodik évfolyam. 22. SZ. Budapest, 1881. május 27. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : A referendia biráskodás a kir. Curián. — Jogi vizsgálati rendszer és joggyakornokság Németországban. Dr. Nagy Dezső ügyvédtől. — Jogirodalom. Dr. Kiss Mór, nagyszebeni kir. jogtanártól. — Külföldi jogélet. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle: A nő vagyonkezelési jogához. Dr. Kelemen Gyulától. Az atyasági keresethez. — Sorger János, debreczeni ügyvédtől. MELLÉKLET : Curiai határozatok. A referendia biráskodás a kir. Curián. Olvasásra ajánljuk az alábbi okmányt. A legfőbb ítélőszék egyik legkitűnőbb tanácsának tagjai ellen fordul elő. Tehát nem a bírákban fekszik a hiba, egyedül a rendszerben. A felsőbb fokon a képzelhető leghiányosabb egyes bíráskodás uralt. Száz és száz eset közül most egy a felszínre jut, hogy a beavatatlan szeme előtt is világot áraszszon. Azon felső biró, aki emlékezetéből szóbelileg 10—20 ügyet egyszerre referál, physikailag képtelen arra, hogy mindegyiket kimerítően és pontosan emlékezetében tartsa, és még sokkal kevésbbé képes e mellett ugyanazon ülésben bírótársai ügyeit gondos figyelemmel követni. Nálunk a referencia bíráskodás egyetlen garantiája is hiányzik, a hivatalos előadói iv. Ha az előadó legalább köteles volna előadói ivet készíteni, amely a periratokhoz csatoltatik, ez biztosíték lenne az ellen, hogy el nem felejt egyes fontos dolgokat, és okmány, melynek alapján felelősségre vonható. Az új perrendtartási novella alkotásakor tervben volt, hogy adassék meg legalább az ügyvédeknek a felszólalási jog. Nem adatott meg, mert a rendszer el nem bírja. Ezen véletlenül nyilvánosságra kerülő eset intő lehetne. A történelem azt mutatja, hogy a mikor a kor eszméi felülről megtagadtatnak, egyes felvillanó esetek nyomán tör ki a vihar, mely az akadályokat elsöpri. Nagyméltóságú Fegyelmi Biróság! Özv. Szepessy Ferenczné szül. Péchy Johanna 1870. márc. 21-én elhalálozásával, a visnyói 6. és 90., valamint a négyesi 29. és 97. sz. tevekben özvegyi jogon birt ingatlanság, felerészben néh. Szepessy Sámuel ágára, felerészben pedig a néh. Szepessy Mátyás ágán levő örökösökre ítélet szerint szállván át, birtokba vették az addig egy és osztatlan vagyon felerészét néh. Szepessy Sámuel, másik felerészét néh. Szepessy Mátyás maradékai, s utóbbiak t. i. a Mátyás-ági örökösök, örökségök iránt egymással és egymás között perbe szállottak. Néh. Szepessy Mátyás egyik fia Szepessy Zsigmond ugyanis mag nélkül hunyt el, másik fiának Szepessy Károlynak maradt négy gyermeke, s igy a Mátyás-ági vagyonban egyedül Károly gyermekei, t. i. Szepessy Péter, Szepessy Ágoston, Stépánné Szepessy Julianna és Ottóné Szepessy Etelka lettek örökösödésre hivatva. De Szepessy Péter és Szepessy Ágoston maguk foglalták el az egész Mátyás-ági vagyont; eladták Visnyót 18.000 frt, Négyest 25.000 frt, összesen 43.000 frt vételár mellett; és mert nővéreiket örökségben részesíteni nem akarták, így történt, hogy Ottóné és Stépánné, illetőleg örökösei, az időközben szintén elhalt Szepessy Péter és Szepessy Ágoston örökösei ellen, a Mátyás-ági vagyon 2/4 része, esetleg a Mátyás-ági vagyon 43.000 frt vételárának fele része iránt a miskolczi kir. törvényszék előtt 1875-ben pert indítottak. Alperesek azonban a per során bizonyiták, hogy néh. Szepessy Zsigmond közös apai nagybátya saját örökösödési igényét Szepessy Péter és Szepessy Ágostonnak engedte; igazoltatott az is, hogy javítás és költség czimén néh. Szepessy Ferenczné örököseinek az egész vagyon után 6060 forintot, a Mátyás-ági fél vagyon után 3030 frtot kellett kifizetni, s igy azután felpereseknek néh. Szepessy Zsigmond örökségi jutalékához igényük nem lehetvén, alperesek a miskolczi kir. törvényszék mint első biróság, valamint a budapesti kir. Ítélőtábla mint másodbiróság által A. és B. szerint a Mátyás-ági 43.000 frt vételár V4 részében, 757 frt 50 kr javítás és költség levonásával, tisztán 9992 forint 50 kr tőke, perindítástól, vagyis 1875. július 22-től 6% kamat és perköltségekben marasztaltattak; ellenben a kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék ítéletét 1880. máj. 20-án 3720/880 sz. alatt C. szerint következőleg hozta meg: «a budapesti kir. itélő tábla ítélete felperesek által nem neheztelt részében érintetlenül hagyatik, a mennyiben pedig a per tárgyát képező ingatlanok eladási árára nézve felperesi kérelemnek hely adatott, helybenhagyatik; azonban felperesek osztályrészének aránya és mennyiségére nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és a kereseti ingatlanok vételárából, "vagyis 43.000 frtból levonván a 6060 frt befektetéseket, 2/T6 rész 4617 frt tőke és 1875-julius 22-től 6% kamat felperesek részére megítéltetik, indokoltatván a kir. curiai ítélet, hogy a kereseti javak és 43.000 forint vételár felerészben Szepessy Sámuel, felerészben Szepessy Mátyás leszármazóit illetik. Azt nem is említem, hogy ezen utóbbi 4617 forintos számításnál is 50 kv hiány és hiba fordul elő, hanem lényeges különbség ezen ítéleteknél, hogy az első és másodbíróság a 43.000 frt vételárat csupán a Szepessy Mátyás-ági javak vételárának, a 6060 frtot azonban Szepessy Mátyás és Sámuel-ági örökösök közös terhének tekintette, míg a harmadbíróság pedig Szepessy Mátyás és Sámuel két ága között nemcsak a 6060 frt terhet, de a 43.000 frt vételárat is egyformán osztja meg, és ezen számítási különbség az oka, hogy a curiai ítéletnél felperesek örökrészéből nem kevesebb mint 5375 frt tőke hiányzik. A kir. Curia mint legfőbb ítélőszék ezen ítélete azonban egy egész zavar, ellenkezik a perbeni adatokkal, s ugyanily ítéletet csak a perrel ismeretlen vétkes mulasztás vagy gondatlanság hozhatott. Mert általában véve mindenek előtt az ítéletet, ha érintetlenül hagyatott a kir. táblai ítéletnek felperesek által nem neheztelt része, érintetlenül kellett volna tehát maradni az egész ítéletnek, mivel felperesek nem felebbeztek s igy az ítéletet semmi részben nem neheztelték ; azután ha helybenhagyatott felpereseknek az eladási árra vonatkozó kérelmük , nem szenvedhetett a kir. táblai ítélet változást így sem, mert felperesi kérelemnek annyiban adatott hely, hogy 43.000 frt vételárban egyedül a Mátyás-ági vagyon értéke lett megállapítva; s az itt a különös, hogy a kir. Curia mint legfőbb ítélőszék ugyanazon ítéletben a kir. tábla ítéletét érintetlenül hagyja, helyben hagyja és mégis megváltoztatja. Ami pedig magában a megváltoztatást illeti : a 6060 frt. költség és befektetés közösségéről nem kell szólnom, mert e tekintetben mindhárom ítélet egyezik, de hogy miért, mi alapon és mely okból gondolta a legfőbb ítélőszék a 43.000 frtot a Sámuel és Mátyás-ági egész vagyon közös vételárának, erre nézve a neheztelt ítélet indokolása semmi tájékozást nem nyújt, de nem is nyújthat, mert nincs az egész perben egyetlen szó sem, melyből a vételár ily közösségét következtetni lehetne, sőt ugyanezen vételári közösség