Jogtudományi Közlöny, 1888
1888-05-04 / 18 . szám
Huszonharmadik évfolyam. 15. sz. Budapest, 1888. április 13. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken, KIADÓ-HIVATAL: Egyetem=utcza 4-ik szám. Előfizetési dij : nelye edévre 3 A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL Tartalom : A Pribil-esethez. Dr. FAYER LÁSZLÓ egyetemi rk. tanártól. — Nyelv és betü. Dr. SÍPOS ÁRPÁD nagyváradi kir. jogakadémiai tanártól. — Törvénykezési Szemle : Döntvénybirálat. Dr. WITTMANN MÓR budapesti ügyvédtől. — Külföldi judicature. Közli : Dr. MÁRKUS DEZSŐ budapesti ügyvéd. — Különfélék. — Nemzetközi szemle. Melléklet : Curiai Határozatok. — A kir. tábla határozatai. — Vádbeszéd kétrendbeli gyilkosság bűntettével vádolt Pribil Ferenczné ügyében. (Tartotta dr. Brachfeld Manó ügyvéd.) — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. A Pribil-esethez. 1 A jelen bűnügy három szempontból lesz tárgyalandó. 1. Szenvedett-e vádlottnő oly elmebetegségben, mely a beszámítást kizárja? 2. Vádlottnő beismerésével be van-e kellőleg bizonyítva, hogy elkövette az ölést ? 3. Forogtak-e fen — az elmebetegség esetén kívül — egyéb indokok, melyek a beszámítást kizárták ? 1. Az első kérdés eldöntése az elmekórtani szakértőknek lett volna feladata. Sajnos, hogy e tekintetben a törvényszék nem járt el az eset sajátszerűségének megfelelő körültekintéssel. Dr. Ajtay egyetemi tanár, aki, amennyire a fogházban lehetséges, megfigyelte vádlottnő elmeállapotát, elismert tekintély ugyan a törvényszéki orvostanban általában, de nem specialista az elmekórtan terén. Dr. Moravcsik, a másik szakértő, maga kijelentette a végtárgyaláson, hogy hosszabb megfigyelést a jelen esetben nem teljesített. Egy ily ritkán előforduló és fontos bűnügyben feltétlenül szükséges lett volna két elmekórtani szakember által pontosan megfigyeltetni vádlottnő elmeállapotát s ezen kivül a felső fórum által felülvizsgáltatni ezek véleményét. Igy amint ma áll az ügy, a felsőbíróságok lesznek kénytelenek a törvényszéket utasítani a további vizsgálódások megtételére s ezzel ismét jó idő fog eltelni,mely alatt természetesen a vizsgálati fogságnak tovább fen kell tartatnia — bureaukratikus traditiók szerint). Annyi bizonyos, hogy az elmekórtan tekintélyes munkáikban határozottan felhozzák a melancholia elmebetegségének egyik kihatásaként azt, hogy az ezen betegségben szenvedők saját gyermekeiket megölik szeretetből. Krafft-Ebing ezeket mondja : «Az idetartozó eseteknek fontos bűnügyi osztályát képezik azon egyének, kik saját gyermekeiket meggyilkolják szeretetből. Ezek kivétel nélkül a szükség és a sors csapásai által nyomott, szükségben és szegénységben kétségbeeső szülők, kik búskomorakká lettek és igy psychikai álérzetük és működési képtelenségük tudatában már csak nyomoruságteljes életet, sőt a biztos éhenhalást látják maguk előtt, vagy kik előtt a világ kóros pessimismus szemüvegén keresztül a bűn és elvetemedettség sötét színeiben tűnik fel. 1 A vádbeszédet közöltük a 13., az első fokú ítéletet a 16. szám mellékletén ; a védbeszéd a jelen szám mellékletén található. 2 Az öngyilkosság esete már maga felkelti a gyanút, hogy elmebetegség okozta. Öttingen és Wagner szerint az öngyilkosok több mint egy harmada, a nők közül még ennél is nagyobb százalék az, mely elmebetegség folytán lesz öngyilkossá. (Öttingen : Moralstatistik, 781. 1.) Nem akarják és nem tudják többé elviselni az élet terhét és elhatározzák saját előzetes elpusztulásukat, azonban szerető szülői szívük nem határozhatja el magát legkedveltebbjeiket ezen remény hagyott öröm- és szeretetnélküli világban visszahagyni. Így tehát előbb gyermekeiket és azután önmagukat gyilkolják meg. Gyakran nem sikerül öngyilkosságuk, vagy pedig előnyösebbnek tartják a fentebb kijelölt indokokból a halálban előre ment gyermekeikkel a hóhér keze által ismét egyesülni és igy aztán emberi elbírálás és a földi biró határozatának tárgyává válnak, mely — fájdadalom — már gyakran mondatott ki igazságtalanul, minthogy indulatoskodásnak és erkölcstelenségnek tartották azt, ami csak psychikai álérzetből és érzéketlenségből eredt téboly volt. A téboly vagy érzékcsalódás folytán elkövetett tett erőszakos cselekvésének mechanizmusa nem zár ki külső meggondoltságot, előre megfontolást és tervszerűséget, míg indulati állapot nem szegődött hozzá mint bonyolító körülmény. A tett utáni magatartás attól függ, hogy a tévképzet múlékony (a lehangoltságnak pillanati magyarázási kísérlete, meglepetési indulat, érzékcsalódás), vagy állandó-e. Az előbbi esetben a tett utáni magaviselet ugyanolyan lesz, mint a megelőző csoportoknál ; a helytelen tettnek teljes felismerése és bánat fog bekövetkezni; az utóbbi esetben a tettes nem fogja bűnét belátni, hanem közönyös fog maradni. Téves képzetekből eredő minden tettnél a tettes nem szabad, mivel a téveszme kóros, az előzmény hamis, mivel az öntudat elhomályosodása a javítást lehetetlenné tette. (A törvényszéki elmekórtan tankönyve._Ford. Schwartzer Ottó 173 1.). Casper-Limon : . . . Ide sorolandók az öngyilkosság vagy a szeretett gyermekek meggyilkolásának esetei, melyek ínségből, kétségbeesésből vagy életuntságból történnek, vagy azért, hogy törvényes úton kivégeztessenek. . . . Minden lelki furdalás nélkül gyermekeiket gyilkolják meg, mert jó cselekménynek tartják, hogy a gyermekeket megszabadítsák e világ nyomorától. (Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. Casper-Liman nyomán. Dr. Kecskeméti Lajos. 88. 1.) Kim : Am häufigsten tritt die Melancholie während der Schwangerschaft ein. — — — — — — — — — —• — Es fehlen der That alle Eigenschaften, welche sie zu einer verbrecherischen machen würden. Sie beruht nicht auf egoistischen, sondern krankhaften Beweggründen, sie erfolgt nicht aus freier Wahl, sondern durch einen innern Zwang.... Endlich gehören hieher die nicht gerade seltenen Mörder aus Liebe; der Gatte will seine Gattin, der Liebende seine Geliebte von einer Welt befreien, die er für unbeschreiblich schlecht und verkommen hält. Häufiger noch ist der Vater oder die Mutter, welche durch Noth und Elend melancholisch geworden, von schwerem Seelensch merze belastet, sich für jede Erhebung unfähig erachten, ein Leben von Jammer und Pein, vielleicht den sichern Hungertod voraussehen, dem sie ihre Liebsten entziehen wollen, und deshalb die eigenen Kinder schonungslos hinschlachten.» (Maschka : Handbuch der ger. Medizin. IV. k. 283. 1.). Moravcsik ugyanigy nyilatkozik. (Gyakorlati elmekórtan