Jogtudományi Közlöny, 1921

1921-09-15 / 16. szám

. Ötvenhatodik évfolyam. 16. szám. Budapest, 1921 szeptember 15 KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség; I.,Bérc-utcai Kiadóhivatal; IV.,Egyetem u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj az 1921. julius—szeptemberi negyedére 40 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. TUTALOM: Megint csak a bírák anyagi helyzetről. — Dr. Auer Pál budapesti ügyvéd : A nemzeti kisebbségek védelme. — Dr. Blau György budapesti ügyvéd : Téves feltevésen alapuló végrendelkezés. — Dr. Vogi József budapesti ügyvéd : A Pp. 786. §-a és biztosítási végrehajtás az Ét. 51. §-a alapján. — Szemle. Melléklet: Perjogi Döntvénytár. VI. k. 4. ív. Megint csak a bírák anyagi helyzetéről! Hosszú évek óta mi és mások folytonosan visszatérünk a bírák anyagi helyzetének a témájára. Újat e kérdésről nem mondhatunk már sem mi, sem mások és elmúlhatott volna reményünk is kormányt és törvényhozást kellő cselekvésre bírni. Ha mégis újból és újból ismételjük panaszunk és könyörgésünk, azért tesszük, mert nem tudunk lemondani arról, hogy megmentsük a bírói kart az összeroskadástól. Annyira meggyőződése mindnyájunknak, akik e kérdésben tollat fogunk, a bírói kar nagy jelentősége az állami életben, hogy e kar benső erejének védelmében fáradságot, csüggedést nem ismerhetünk. Aki valamely ügyben, amely szíven fekszik,rköztől, vagy a közhatalomtól segítséget kíván, könnyen esik abba a túlzásba, hogy a maga ügyét tartja minden más ügynél fontosabbnak, annak az ügynek, amelynek elintézése tovább nem halasztható. De ha mi, akik a bírák érdekében szót emelünk, azt mondjuk, hogy immár a segítség halaszthatatlan, alig hisszük, hogy ellentmondana valaki. Évek óta az a helyzet, hogy a bíró nem élhet meg javadalmazásából. Az évek múlása fokozta a bajt, mert a segélyforrások, amelyekből a bírák talán valamiképen pótolhatták a hiányt, kiapadtak s existenciájuknak lehetetlensége mind ridegebben járós elibük. A megélhetés nehézsége lényegesen az elmúlt hónapokban sem csökkent és a most újból növekvő drágasággal szemben a bírák tanácstalanok. Hová jutunk? A bírák nagyobb részén máris erőt vett a csüggedés. Mind jobban szaporodik azoknak a száma, akik elhagyják a pályát és a menekülőket a visszamaradók már nem tekintik a lobogóhoz hűtlen harcosoknak. E visszamaradók fáradt reménytelenséggel tekintenek a jövőbe. Az anyagi romlásnak hatásaiban elvész a bírói szervezetnek élő ereje. Váljon lehetővé az, hogy a nagy nélkülözések közt a bíró zavartalanul hivatásának éljen és az ellentétes érdekek közt igazságot tegyen ? Hogyan ítéljen a gondokkal terhelt, a megélhetés nagy és kis bajaival küzdő ember? Az állami élet alapjai rendülnek meg, ha nincsenek ítélkezésre alkalmas, igazságot tevő, független bírák. S a jogszolgáltatásnak teljes ereje forrongásoktól rázkódtatott korunkban még nélkülözhetetlenebb, mint normális időkben. Ezen korban, amidőn minden egyéb tekintély megingottnak látszik, a bíróságok tekintélye s a bíróságokba vetett bizalom különösen fontosak. A legfőbb állami érdekre hivatkozunk, amidőn mindenkitől , törvényhozástól, kormánytól és társadalomtól sürgős segítséget kérünk a bírák részére. A miniszterelnök, amidőn az igazságügyminiszter és pénzügyminiszter társaságában fogadta a Kúria és a Budapesti Tábla bíráinak küldöttségét, amely a bírói kar jajkiáltását hozzájuttatta, azt felelte, hogy a kormány tanulmányozni fogja a kérdést és azon lesz, hogy segítsen a bajokon. Ezen tanulmányok tekintetében csak az a kívánságunk, hogy ne tartsanak hosszú ideig. Tapasztaltuk, hogy nagy szükségben rövidesen készültek el törvényjavaslatok.Az így szükségessé váló újabb állami kiadások fedezetének kérdésénél aligha fog más fedezeti mód számba jöhetni, mint a polgári perek kapcsán szedendő valamely külön illeték. Amint már gróf Zichy Jánosnak május 14-én a Pester Lloydban közzétett indítványa kapcsán megmondottuk, az állami funkciókért történő közvetetten ellenértékszolgáltatásnak a rendszere nem ideális, de megrendült pénzügyek esetén el nem kerülhető. S az, hogy azok, akik a maguk előnyére a bírósághoz fordulnak, fokozottan viseljék a jó bíróságok fenntartásának terhét, végre is nem méltánytalan. Előnye a fedezet ezen megszerzésének az, hogy csökkenti más szolgálati ágaknak soha el nem kerülhető irigységét, mert a bírák így csak abban részesednek, amit épen részükre fizetnek le a jogkeresők. Mentsük meg jogszolgáltatásunkat ! Erejére, jó hírére nagyobb szükségünk van most, mint valaha, most szegény, megtépett hazánk felépítésénél. A nemzeti kisebbségek védelme.* A francia forradalommal és az újkori demokrácia térhódításával kezdődik a nemzeti eszme domináló szerepe. A zsarnoksághoz szokott, szabadságot szomjúhozó népek sehol sem tudtak ellentálni a népszerűvé vált jelszavak varázsának, melyek Rousseau elmélete és a forradalmi jogelvek hatása alatt keltek szárnyra. Népszuverenitás, jogegyenlőség, önrendelkezési jog — egyre általánosabb elismerésre találtak és mindjobban érvényesültek a kultúrállamok törvényalkotásaiban, berendezéseiben. Ezek az elvek fűtötték a nemzeti öntudatot, mely fellázad a zsarnokság minden formája ellen és hadat szen mindenkinek, aki nemzeti érzelmeket sért, a nemzeti szellem fejlődésének gátat vet, a nemzet jogait csorbítja. A nemzeti eszme győzelmének gyümölcse a Napóleon elleni koalíció, a mai német birodalom és az egységes olasz királyság — úgyszintén a független Magyarország is. A gazdasági okokon kívül, a világháborúnak is nemzeti okai voltak és a háborús célok közt ott szerepeltek a népek önrendelkezési joga, az elnyomott nemzetek felszabadítása, az egy nemzethez tartozóknak egy állami közösségben való egyesítése. Szóval az ú. n. «nemzetiségi elv» (Nationalitätenprincip) megvalósítása, melyet Bluntschli röviden úgy fejezett ki, hogy a minden nemzet hivatott és jogosult önálló államot létesíteni. Az emberiség annyi államból álljon, ahány nemzetre oszlik. Minden nemzet egy állam, minden állam egy nemzet. Sajnos, az egy nemzethez tartozók egyesítése olykép történt, hogy a kérdés egyszerűen eltolódott. Területek lakosságukkal együtt földrajzi, gazdasági és történelmi szempontok mellőzésével más államokhoz csatoltattak, tekintet nélkül arra, hogy azokon egy vagy több nemzet fiai éltek-e? Így azután több ma a nemzetiségi, azaz az olyan állam Európa keletén, amelyben több nemzet fiai élnek, mint a háború előtt volt. Az önrendelkezés joga legtöbb esetben nem respektáltatott, így hazánk feldarabolása kivétel nélkül az érdekelt lakosság megkérdezésének mellőzésével hajtatott végre. Az egyetlen korrektivum, mely a nemzeti eszme nevében elköve t A Magyar Jogászegyletben felolvasta : dr. Auer Pál.