Jogtudományi Közlöny, 1926

1926-01-01 / 1. szám

Hatvanegyedik évfo­l­yam, 1. szám, Budapest, 1926 január 1. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Megjelenik minden h.0­1-én és 15-én Előfizetési ára Döntvénytárral együtt negyedévre 37,500 K (3 pengő) Egyes szám ára 7500 K ((100 fillér) Szerkesztőség: L. Bérc­ utca 9 Kiadóhivatal, IV., Egyetem­ u. 4 TARTALOM. Dr. Szladits Károly egyetemi tanár: Jelzálogjogunk és az 1925: XV. tc. — Dr. Scholtz Géza igazságügyminiszteri taná­csos : Magyar bíráskodás különös esetei külföldiek házassági perei­ben — Dr. Kármán Elemér: A fiatalkorúak javítónevelésének aktuá­lis problémái. — Dr. Tetter Miksa budapesti ügyvéd : A valorizációs javaslat eljárási rendelkezései. — Szemle. Melléklet: Hiteljogi Döntvénytár. XIX. k. 1. tv. 13 Jelzálogjogunk és az 1925:XV. tc. A mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendel­kezésekről szóló 1925 : XV. tc. jelentős módosításokat iktatott jel­zálogjogunk rendszerébe. Hozzászoktunk, hogy a jelzálogjog intéz­ménye — mint a földhitel biztos alapja — épp olyan ((jogi mate­matika)), miként a váltójog­­ exakt voltával, legalább le tételeiben, minden kétséget kizáró. Annál nyugtalanítóbb, hogy az 1925. évi XV. tc. jelzálogjogi szabályainak még a tárgyi terjedelme is vi­tássá válhatott, így pl. dr. Fekete László azt mondja e lap hasábjain meg­jelent egyébiránt nagyon alapos tanulmányában­­ «világos (!), hogy ennek a törvénynek (t. i. az 1925 : XV. tc.-nek) összes ren­­elkun­.sxH .ti b­tx kapcsolatos jelzálogjogokra vonatkoznak.)) S még az annyira óva­tos és szabatos Almási Antal is így ír:2­­ . . az 1925 : XV. tc.-t még sem magyarázhatjuk oly erőszakosan, hogy a törvénynek keletkezési történetében és címeiben ismételten és igen nyomatéko­san kifejezésre jutott mezőgazdasági rendeltetésével szemben is azt vitassuk, hogy a tulajdoni jelzálogjog intézménye a törvény ren­delkezései alapján a városi ingatlanokat, illetve a beltelkeket is felöleli.)) Mindkét szerző odakonkludál, hogy a törvény rendelke­zései csakis mezőgazdasági ingatlant terhelő jelzálogjogra szo­rítkoznak. Én ezt a magyarázatot teljesen tévesnek és a törvénnyel ellen­tétesnek tartom. Éppen ezért szükségesnek vélem, hogy az igaz­ságügyminiszter úr a törvény 20. és 21. §-ai és a 3200/1925. M. E. számú végrehajtási rendelet 10. §-a alapján kiadandó rendelettel e kérdéssel szemben — a fenyegető jogbizonytalanság megelőzése végett — sürgősen és határozottan állást foglaljon. A jogszabály a törvény §-ainak szövegében foglaltatik. A §-ok világos tartalmát más indíték nélkül, pusztán a törvény címe vagy fejezeteinek felírása alapján megszűkítően magyarázni, már ön­magában is aggályos eljárás. Tévútra kerülne, aki pl. az 1907. évi XIX. tc. címéből arra a következtetésre jutna, hogy a törvény szabályai csak az ipari és kereskedelmi alkalmazottakra vonat­koznak. Nem mondom, hogy a címfelirat sohasem szolgálhatna a tör­vényértelmezés eszközéül. De ilyen értelmezés csak akkor lehet helyén, ha a törvény szövege önmagában kétséges, viszont maga a címfelirat értelme egészen kétségtelen és a szöveggel olyan kapcsolatban van, amely világosan mutatja a törvényhozó abbeli akaratát, hogy a szöveget a címfelirat korlátai közé kívánja helyezni. Az 1925: XV. tc. 6—10. §-aiban egyetlen szó sincs arról, mintha e §-ok csak mezőgazdasági ingatlanról szólnának (ezt Almási is helyesen konstatálja) , sőt még a­­­mezőgazdasági ingat­lan) szó sem fordul elő, sem e §-okban, sem címfeliratokban. Semmiféle motivációja nincs tehát annak, hogy e §-okat meg­szűkítően értelmezzük. A címfelirat így szól : «A mezőgazdasági hitel jelzálogi biztosítását célzó rendelkezések.)) Ennek a címnek önmagában sincs világos értelme. A cím arra látszik utalni, mintha a törvény valami fokozottabb jelzálogi biztonságot kívánna nyúj­tani, pedig a következő §-ok csak a megüresedett ranghelyről való rendelkezésről és a rangsorfenntartásról szólnak. Ez a cím tehát merőben esetleges, tartalomnélküli, csak arra való, hogy az előbbi §-okat a későbbiektől (minden szü­kség nélkül) elválassza. De mondjuk, hogy e címnek szabatosan körülírható értelme volna, akkor is, hol van benne megírva, hogy a következő rendelkezé­sek csak a mezőgazdasági hitelre szorítkoznak ? Tegyük fel, hogy a mezőgazdasági érdekkörök, pl. a gazdasági gépekhez szük­séges kenőolajok részére vámmentességet kívánnak és a tör­vényhozás, ez óhajnak engedve­­a mezőgazdasági termelést elő­mozdító vámügyi rendelkezésekről)) felírású törvényben a többi közt kimondaná, hogy «a gépkenőolaj behozatala vámmentes)). Lehetne-e ezt a törvényt jószerivel akkér magyarázni, hogy az csak a mezőgazdasági gépek kezelésére rendelt kenőolajat része­síti vámmentességben? Hát a mezőgazdasági hitel előmozdítását célzó rendelkezések nem mezőu­naljak íigyan jesul­ció egyáltal a ház­ stb. hitelt is? Ha a törvényt csakugyan a címfelirat szerint megszűkítően kellene magyarázni, akkor is ki kellene e szabályozásnak ter­jednie a mezőgazdasági hitelt biztosító mindennemű jelzálogjogra. Hogyan kerül bele ebbe az okoskodásba a ((mezőgazdasági ingat­lan)) mint felosztási alap? Hiszen ((mezőgazdasági hitel)) és ((mező­gazdasági ingatlanra alapított hitel)) nem egymást fedő fogalmak. Hát ha a vidéki földbirtokos kártyaadósságainak fizetése végett terheli meg tanyai birtokát: ez mezőgazdasági hitel? És ha a föld­birtokos budapesti bérházát terheli meg a végett, hogy alföldi tanyáján beruházásokat tegyen : ez nem mezőgazdasági hitel ? És milyen hitel a szőllőbirtok, vagy a kertgazdaság avagy az erdő­terület megterhelése? Hát a mezei jószágot és a városi házat egyetemlegesen terhelő jelzálogjog ? Már magával a kérdés felveté­sével is útvesztőbe jutunk. Ezt dr. Fekete László id. cikkében helyesen látja meg, midőn rámutat arra, hogy a jelzálogjog jogi minőségében nem lehet különbséget tenni a szerint, hogy a jel­zálogos követelés mezőgazdasági hitelt céloz-e vagy sem. Csak­hogy ő nem vonta le ebből azt a következtetést (melyet de lege ferenda ő is helyesel), hogy ennélfogva a törvényt természetesen, a semmitmondó címfelirat mellőzésével, úgy kell magyarázni, ahogyan a §-ok szólnak; vagyis úgy, hogy ezek a rendelkezések bárminő ingatlant terhelő, mindennemű jelzálogjogra egyaránt kiterjednek. Más szóval: nem kell ugrani ott, ahol árok nincsen. Ne vegye azért rossz néven Almási Antal kedves barátom, hogy őt okfejtésében nem követhetem. Ő az általam helyesnek vélt magyarázatot ((erőszakosnak)) tekinti. Szerintem erőszakos magyarázat az, amely a törvényszabály világos értelmét egy rosz­szul alkalmazott, semmitmondó címből okoskodva változtatja meg. A törvény ((mezőgazdasági rendeltetése)) csak az­­occasis legis))-t jelöli meg, de nem szolgálhat Prokrustes-ágyul rendelkezéseinek megcsonkítására. A világért sem akarom azt mondani, hogy a sokat emlege­tett, elhibázott címfelirat nem szolgálhatott okul a félreértésre. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a törvény címe nem fedi tartal­mát.. Az azonban még szokatlan előttünk, hogy most már a feje- 1 Jogi. Közi. 1925. évfolyam 92. 1.; az aláhúzások és zárjel közti hozzátételek tőlem valók. 2 Polgári Jog, 1925. évfolyam 244. 1.

Next