Jogtudományi Közlöny, 1950
1950-12-30 / 19- 21. sz.
1950 december 30 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY adata, hogy teljes mértékben leleplezzék az amerikai reakciónak ezeket és minden más mesterkedéseit. »Újdonság a nyílt tenger fejezetében« cím alatt Koreckij V. N. foglalkozik az USA kormányának 1945 szeptember 28-án kelt nyilatkozatával, amely szerint az USA partjai mellett levő kontinentális selfek (a tengerben levő sekélyes terület) természetbeni erőforrásait az USA kormánya az USA joghatósága alá tartozónak tekinti. Indokul felhozzák a kőolajnak és más ásványoknak a selfekből való kiaknázási lehetőségét. A cikk rámutat arra, hogy ez végeredményben az állam joghatóságának a nyílt tengerre való kiterjesztését jelenti. Befejezésül megállapítja a cikk, hogy az anerikai jogászok gyakran beszélnek a nemzetközi jog felsőbbségéről, de ez egyáltalán nem gátolja őket abban, hogy a kontinentális self kérdésében az USA kormánya ne érezze magára nézve kötelezőnek a nemzetközi jogot. A »Jogász« ()Právnik«) 1950. évi 5., 6. és 7. száma. Vezető helyen közli a lap Rais igazságügyminiszternek a jog- és a békevédelem kölcsönös kapcsolatáról írott cikkét. Felsorolja a hitleri és az olasz fasizmusban, valamint az imperialista államokban található közös vonásokat. Rámutat arra, hogy a békeszerető dolgozó tömegek sok százmilliója határozottan szemben áll a fasiszta törekvésekkel és megvilágítja azokat a cselekedeteket, amelyeket a Szovjetúnió az érvényben lévő nemzetközi jog alapján a béke megvédése érdekében eddig kifejtett. Kvasnicka V. Csehszlovákia egyik legaktuálisabb kérdéséről, a helyi nemzeti bizottságok új szabályzatáról ír. A csehszlovák törvényalkotás 1950 : 14. sz. törvénye a helyi nemzeti bizottságok részére új szabályzatot adott, amely nem csupán szervezeti utasítás, hanem ennél sokkal több, mert meghatározza a helyi nemzeti bizottságok politikai jelentőségét és célkitűzéseit is. Brynda A. ismerteti az állami alkalmazottak új fizetési és munkajogát. Cikkében azt a megváltozott jogviszonyt domborítja ki, amely az állami alkalmazottakat a népi demokratikus államhoz köti, szemben az eddigi ugyanilyen alkalmazottak jogviszonyával. Cikkében kiemeli, hogy nem a kiváltságos helyzet jutalmazásáról van szó, hanem a végzett munka ellenértékének megtérítéséről, illetve a végzett munka minősége és mennyisége szerinti ellenszolgáltatásról . Кипе P. cikke az egységes mezőgazdasági szövetkezetekről kiadott új törvényt ismerteti, végül a lap közli Turecek Ja prágai egyetem dékánjának igen alapos kritikai és ismertető cikkét az új főiskolás törvényről. Turecek cikkében azokat az általános oktatási elveket ismerteti, amelyek a népi demokratikus államban hatóerőként jelentkeznek és amelyek szükségessé tették a törvény megalkotását. A cikk további részeiből a főiskolák célját, szervezeti felépítését, belső szerkezetét, karok szerinti felosztását, tanulmányi időszakokat és módokat, a főiskolai tanszemélyzet kérdéseit ismerjük meg. A 7. számban a bevezető cikket ugyancsak Rais S. igazságügyminiszter írta a jogról, mint a szocializmusért vívott harcban használt éles fegyverről. Elsősorban a csehszlovák jogalkotás négy új termékéről beszél, az új büntetőtörvénykönyvről, a büntető eljárásról, a kihágási büntetőtörvénykönyvről és a kihágási büntető eljárásról. Rámutat arra, hogy ezek az új törvények nemcsak eredetükben és nyelvezetükben újak, hanem főleg és mindenekelőtt szellemükben is. A folyóirat további részének három kiemelkedő cikke van, mégpedig Knapp F.-nek, a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről, Turecek J.-nek a felekezeti szabadság büntetőjogi védelméről és RokuSeki.-nek, az új büntető eljárásról írott cikke. Knapp a cikkében a társadalmi tulajdon fogalmának tartalmát határozza meg és azt, hogy a büntetőjogi védelem milyen mérvű és milyen formájú lehet. Cikkében pontosan meghatározza a védelem tárgyát is, majd az új büntetőtörvénykönyvnek azokkal a részeivel foglalkozik, amelyek a társadalmi tulajdont védeni hivatottak. Turecek a felekezeti szabadságot biztosító alkotmányjogi és büntetőtörvényeket sorakoztatja fel, azoknak tartalmát boncolgatva, majd pedig az új büntetőtörvénykönyvnek a felekezeti szabadság védelmét biztosító szakaszait ismerteti. Rokucek tanulmányában megállapítja, hogy tévedés volna azt gondolni, hogy az új büntető perrendtartás mindössze a régi büntető eljárás egyszerűsítését és meggyorsítását jelenti. A népi demokráciában a jog feladatai teljesen eltérnek a burzsoá társadalomban betöltött feladatoktól, érthető tehát, hogy a büntető perrendtartás alapjaiban új törvény. Ezután részletesen ismerteti az új büntető eljárást, annak alapelveit, az eddig érvényben volt eljárástól való eltérésének lényegét. Befejezésül megállapítja, hogy most már csak a büntető joghatóságot gyakorló szerveken múlik, hogy a bíróság a dolgozóknak a belső és külső reakció felett aratott győzelme biztosításának eszköze legyen. Az »Új igazságszolgáltatás« (»Justitia Nova«) 1950. évi 4. és 5. száma• A számot Nedelszkij (?.-nek : «A bírói gyakorlat szerepe a Szovjetunióban« c. tanulmánya vezeti be. A jog és jogforrás marxista fogalmának meghatározása után cikkíró rámutat arra, hogy a szovjet jogtudomány különbséget tesz a jogeset — precedens — és a bírói gyakorlat, tehát több azonos módon megoldott jogeset között. A szovjet jogtudományban általánosan elfogadott álláspont szerint — ellentétben egyes burzsoá államok jogászainak felfogásával — a precedens nem lehet jogforrás. A bírói gyakorlat jellegét illetően Visnyanszkij S. I. véleménye az, hogy a bírói gyakorlat jogforrás ugyan, azonban a törvénynél kisebb értékű jogforrás. A jogi írók nagy többsége szerint egyedül a jogszabály kötelező erejű az összes hasonló esetekre, a bírói döntés csupán a felekre vonatkozik. A bíró tevékenysége csak a jogalkalmazás, ennélfogva a bírói gyakorlat általában nem jogforrás. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának teljes ülése által hozott irányelveket illetően azonban megoszlanak a vélemények. Egyes írók (Deniszov, Kaminszkaja) azt állítják, hogy az irányelvek bizonyos feltételek mellett — a törvény keretei közt, mint az érvényes jogszabályok részletes jogi kifejtése — jogforrást képeznek. A jogi írók nagyobb része szerint azonban a joggyakorlat még akkor sem képezhet jogforrást, ha az a Legfelsőbb Bíróságtól származik. Szerintük az alkotmány értelmében az egyetlen törvényhozó szerv a Legfelsőbb Tanács. A Legfelsőbb Bíróság jogszabályalkotó tevékenysége ellenkeznék az alkotmánnyal. Ezt az álláspontot részletesen Szaga- 615