Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-03-01 / 6. szám

5 ­k 415 magántisztviselő közül csak tizen-­­négynek tudtuk­­, kenyerét biztosítani.­­ A vidéken még nagyobb a vis­­­­s­z­a­esés. Szegeden a szakmunkások­ húsz százaléka, beállt napszámosnak, hogy­­ megélhessen. Általában a helyzet jobb, de hirtelen javulásra nem számít­hatunk. — Venizeles merénylőit elítél­ték. Parisból jelentik, hogy azt a két görög tisztet, akik a lyoni pályaudvaron merényle­tet követtek el Venizelos ellen, ötévi fogházra ítélték.­­ A bratisslavai nyomdarom­bolás. Bratiszlavai tudósítónk jelenti: A „Volksrechtt” nyomdáját egy nap alatt annyira rendrehozták, hogy a lap szombati­­ száma már rendes terjedelemben jelent meg. A ,,Volksrecht“ első oldalán közli a szociál­demokrata párt vezetősége fölhívását a munkásokhoz, amelyben élesen kikel a rombolók értelmi szerzői ellen. eeöö©8®o®©GS9e©e©e©«s»<ö®e©«ec A londoni konferencia. A német jóvátétel kérdései. Bécs, február 28.­­ A német jóvátétel ügye a londoni konferencián napról-napra több szerep­lőt, bonyolultabb szempontokat hoz a sz­intérre. Az elkövetkező hét teljes expozíciót fog elénk tárni és lehetséges, hogy olyan arányú expozíciót, mely fontosság tekintetében csak a háborút megelőző diplomáciai akcióval hason­lítható össze. A német bizottság, dr. Simons veze­tésével, vasárnap délben elutazott Ber­linből A német közvélemény, pártokra való tekintet nélkül, egységesen kitart dr. Simons álláspontja mellett. A jobb­oldali lapok is teljes elismeréssel írnak róla és buzdítanak, hogy Németország­nak el kell szánva lennie mindenre. A német ellenjavaslatokat szigorúan titok­ban tartják; londoni jelentés szerint az ellenjavaslatok a következők: 7600 millió font sterling lefizetése 30 év alatt. A 12 f os megadóztatást a kivitelre visszautasítják, ezzel szemben elfogadják a német ipar jövedelmében ▼aló részesedést Londonban pedig tovább folytatják a kardesőztetést Lloyd George nyilat­kozik, hogy esetleges katonai akcióban Anglia is részt vesz, tanácskozásokat folytat a tábornokokkal. — ezzel szem­ben, az utolsó órákban, abban az irány­ban alakul ki a helyzet, hogy az antant nem rendez katonai bevonulást, hanem gazdasági rendszabályokat fog alkal­mazni arra az esetre, ha Németország­gal nem sikerül a megegyezés. Ha okokat keresünk, elsősorban a „Newyork World“ jelentése tűnik elénk, mely szerint Harding, az Egye­sült­ Államok elnöke, tiltakozást jelen­tett be további német területeknek fran­cia és angol csapatok által való meg­szállása ellen. Ez a hír, mely még nem erősíttetett meg, a legnagyobb fontos­ságú volna e napokban. A hírt pedig valószínűvé teszi az a jegy­zék, melyet Amerika a napokban inté­zett a népszövetséghez a Kisázsiára és a Csendesóceánra vonatkozó megbízások tárgyában, és amely határozott és éles hangjával bizonyos tekintetben máris ellentétet jelent az Egyesült­ Államok és az európai antantállamok között Feltehető, hogy az új államfő a jogos­ság és méltányosság politikájának út­jára vezeti Amr­ikát és ez a politika kénytelen-kelletlen, fizikai törvényszerű­séggel volna hatással az európai hely­zet kiegyensúlyozódására 16. A legközelebbi napokban kell el­dőlnie, hogy az eruptió és megpihenés ’’ széles lehetőségei között milyen ese­­idényeket, hoznak a szavak, melyek a londoni konferencián fognak elhangzani. Pária, február 26. A Havas-ügynökség külön tudósítója jelenti Londonból. A Lloyd Ge­orge és Briand között tegnap foly­tatott tanácskozásra vonatkozólag azt a felvilágosítást adták ma hivatalos francia körökben, hogy határozatot nem hoztak. Ennek oka többek közt abban van, hogy az olasz, belga és japán szakértők távol voltak. A szö­vetségesek magatartásukat a kényszer­rendszabályokra vonatkozólag addig nem állapítják meg, amíg a német ki­küldöttek ellenjavaslatait meg nem hallják. 1­0­0­0 Kedd, 1921 március 1 A bécsi nemzetközi szocialista konferencia. A magyar népbiztosok sorsa. — A konferencia befejezése. — A J­C­SI tudósítójától - Mos, február 28. Közel egy heti tanácskozás után a nemzetközi konferencia vasárnap dél­után két órakor véget ért. Vasárnap délelőtt a konferenciának még nagyon serényen kellett dolgoznia, mert délután a küldöttek nagy része már okvetlen­ül akart utazni. A délelőtt eseménye Bauer Ottónak óriási hatást ki­váltott beszéde volt, melyet az im­perializmus és az ellenforradalom kér­désében tartott. A tanácskozások befejezése előtt a konferenciát újból magyar vonatkozású ügyek foglalkoztatták, amennyiben a halálraítélt népbiztosok kérdésében foglalt állást. Erről külön cikkben is írunk, itt adjuk a konfe­rencia befejező üléséről szóló részletes tudósítást Vasárnap délelőtt 9 órakor nyitotta meg az­ ülést A­dl­er és bejelentette, hogy Az „imperializmus és a szociális forradalom** kérdésében a bizottság teljesen befejezte munkálatait. Wall­head terjeszti elő a bizottság jelentését. Előadja, hogy a bizottság igen beha­tóan foglalkozott a kérdés egész terjedelmével, főleg azonban a haza védelmének és a szoci­ál­patriotizmusnak kérdésével. A bizottság nagyjában arra a megállapodásra jutott, hogy az 1914. óta történtek fölött nem akar törvényszéket alkotni, mert azt tartja mérvadónak, hogy azóta mennyiben tudtak az egyes pártok a proletárság mai ér­dekének megfelelő álláspontig eljutni. Ma az a legfőbb kötelességünk, hogy a nagyhatal­mak háborús és expanziós törekvéseivel a lehető legerélyesebben szembeszálljunk. A bizottság ezenkívül arra törekedett, hogy a nemzeti kisebbségek jogait biztosítsa hatályo­san. Hogy ez mennyire szükséges, rámutat különösen Izland példájára, valamint Cseh­szlovákia német lakosságának helyzetére, úgy­szintén Lengyelország és Románia nemzeti kisebbségeinek helyzetére. Minden kissebbség jogot formálhat elsősorban állampolgári jogok gyakorlására és nemzeti autonómia gyakorlására. Egyébként sokat foglal­kozott a bizottság a haza védelmének proletárforradalmi okokból való szükségességével Ebben azonban a bizottságnak az a fölfogása, hogy ezt a kér­dést egy újabb konferencián kell behatóbban megvizsgálni. Az előadó azt hiszi, hogy az elfogadásra ajánlott alapelvek lehe­tővé teszik majd, hogy a proletárság ezentúl minden erejét az imperializmus politikája ellen koncentrálja és egy nemzetközi szocialista társadalmi rend kiharcolásával a világ békéjét végleg biztosíthassa. A georgiai kérdés. Az elnöklő Adler bejelenti, hogy az e kérdés megvizsgálása céljából kiküldött bizott­ság nevében Lapcsevics (Szerbia) terjeszti elő a bizottság jelentését. Előadja, hogy a bizott­ság ennek a kérdésnek lelkiismeretes megvizs­gálására törekedett, noha meg kell jegyeznie, hogy a konferenciához beérkezett jelentések alapján nem lehetett teljesen tiszta képet nyerni ennek a különben rendkívül fontosságú ügynek állásáról. A bizottság szükségesnek tartja a legnagyobb nyomatékkal való han­goztatását annak, hogy egy szocialista kormányzatú országnak egy másik pro­­letárm­alom­mal bíró ország hadserege által való megtámad­tatása oly borzasztó eset volna, amelyet a konferencia nem tudna eléggé súlyosan elítélni. Bármint­ is álljanak ennek a kérdésnek a részletei, a konferencia mindenképen azon a nézeten van, hogy szo­cialista kormányzati országok egymással szemben támadó konfliktusaikat nem intézhe­tik el a kapitalista országok által szokásos eszközökkel, vagyis semmiképen sem szabad fegyveresen egymásra támadniuk, hanem minden körülmények között a békebírósági interven­ciót kell igénybe venniök. Minden más mód­szer csakis az ellenforradalomnak válnék hasznára és a többi országok proletárságára csak demoralizáló hatással volna. Lapcsevics még külön is rámutat azokra az illú­ziókra, amelyeknek Szovjetoroszország rab­jává válik akkor, ha azt hiszi, hogy a Romai és Enver pasa-féle szövetsé­gekkel való politika a szocializmus győzelmét mozdítja elő. Nem tud furcsábbat és egyben károsabbat, mintha R­ema­­ „el­v­tá­r­s­r­ól* és Kantsky „arról* firkálnak a lapok. Azt sem hiheti, hogy a szo­cializmus megvalósulásának éppen olyan országok lehet­nének hordozói, ahol a gaz­dasági rendszernek még dívó formája a rablás és ahol azt vallják, hogy Isten semmiből teremtette hat nap alatt a vilá­got. Nem szabad tágítanunk attól a meg­győződésünktől, hogy a szocializmus megvaló­sulásának a gazdasági fejlődés az alapfelté­tele. Lapcsevics végül fejtegetéseinek szellemé­ben szövegezett határozati javaslatot ajánlt elfogadásra. A georgiai kérdés előterjesztése után a konferencia újból rátért az előző napirendi pont általános vitájára. Az Imperializmus kérdése vitájának következő szónoka Csermák (csehszlovákiai német küldött). Azt fejte­gette, hogy nemcsak a mai katasztrófáim politikai helyzetét köszönhetjük a háborús hatalmaknak, hanem a lehetetlen párisi béke­­szerződésnek egyik következménye Közép­­európa balkanizálása is. Sajnálatosnak tartja, hogy Csehszlovákiában a proletárság egy részének képviselete a reakció szolgálatá­ban állva, hozzájárult lehetetlen pártviszonyok létrejöttéhez. Minden erőnkből arra kell töre­kednünk, hogy elsősorban magában az or­szágban megteremtsük a proletárság nemzet­közi egységfrontját. A következő szónok Bauer Ottó, akit a konferencia viharos tapssal fogad. Első­sorban kimutatja, hogy a saint-germaini béke­­szerződés által teremtett Németausztria telje­sen életképtelen ország, amelynek népe nem­csak hogy pillanatnyilag kétségbeejtő gazda­sági helyzetben van, de jövő lehetőségeket sem lát, ha megtiltják, hogy megmenekülé­sének egyetlen lehetséges útjára, a N­éme­t­­országhoz való csatlakozás útjára lépjen. Bauer kimerí­tő módon foglalkozik különböző infantmisszióknak Ausztriában való reakciós üzelmeivel és ezekre, főleg a francia kül­döttek figyelmét hívja föl Rendkívül mélyenjáró fejtegetésekben megrajzolja a imperializmus legközelebbi törekvéseit az európai politikában és főleg arra a következtetésre jut, hogy a francia hivatalos kormánypolitikának tulaj­donítható az európai ellenforradalmi és reak­ciós mozgalmaknak a megerősödése. A francia küldöttekre apellál, rendkívül hatásos érvelés­sel és kim­utatja, hogy a francia szocialista mozgalomnak az i­m­p­e­r­i­a­l­i­z­m­u­s és az európai ellenforradalom ellen való harcban ezidőszerint olyan történelmi hivatása volna, mint amilyen volt az orosz forradalmároknak a régi cári Oroszország ellen való küzdelme. Rámutat arra, hogy az osztrák szocialisták és­­ különösen, személy szerint is, a háború előtt és a háború utolsó idejében állandóan és a legélesebb módon támadták a régi osztrák­magyar monarchia imperializmusát, az el­nyomott nemzetek fölszabadításáért harcolva, holott biztosan tudták, hogy itt a monarchiá­nak nemcsak politikai, de gazdasági össze­omlásáról is van szó. Borzalmas a mai Ausztriának és egyes utódállamoknak is a helyzete,­­ azonban mégsem sajnálja az osztrák-magyar imperializmus ellen vívott harcait, ma is a meggyőződése, hogy ennek az imperializmusnak az összeomlása a hala­dásra és az európai proletárforradal­m­ak szempontjából előnnyel járt. Ismételten föl­hívja a francia küldötteket az imperializmus és az ellenforradalmi törekvések elleni küz­delemre. Bauer Otto fejtegetéseit a konferencia hallgatósága mindvégig zajos helyesléssel kí­sérte, a beszéd végén pedig percekig tartó óvárióban részesítette a szónokot, L o n g n e t Baner fejtegetéseire válaszolva­ arról szólt, hogy a francia munkásosztály eddig is arra törekedett, hogy az imperializmus ellen való kötelességét komolyan teljesítse, társai nevében ünnepélyes ígéretet akar tenni ,ránézve, hogy erejükhöz képest a francia szocialisták a jövőben is a nemzetközi prole­társág iránt való feladataikat a legnagyobb forradalmi energiával teljesíteni akarják. Kennadet az tartaná sükségesnek hogy az a konferencia mindenekelőtt az inter­nal ensie­njra való fölépítésével foglalkozzék, konkrét formában és igyekezzék a proletárság akcióképességét minél gyorsabban és minél hatásosabban visszaállítani. Hibáztatja, hogy e részben a konferencia még nem járt azzal az eredménnyel, amelyet remélni kellett. Azt hi­szi, hogy Franciaország nem csinál imperia­lista politikát hanem inkább a félelem politikája az, ami egyes cselekedeteit diktálja. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Franciaország a lezaj­lott világháborúban rettenetes sebeket kapott nem szabad megfeledkezni, hogy egész nagy országrészek pusztultak el a bábomban. Nem szabad megfeledkezni Elszász-Lotharin­­giának 1870-ben való annexiójáról és arról a reváns szellemről, amelyet ez az annexió maga után vont és amely reváns szellemet Franciaország most Németországban véli felismerni Bauer Bonandel fejtegetéseit nem hagy­hatja szó nélkül és a konferencia nagy he­lyeslése közben rámutat arra, hogy minden ország proletárságának az a kötelessége, hogy a saját, kormánya és burzsoáziája imperializmusa ellen harcoljon. Ugyanilyen szellemben szólt Be­­nandel fejtegetései ellen Wellhead angol küldött is. Ezzel a vitát a napirendnek e pontja fölött bezárják és a különböző határozati javaslatok és beterjesztett indítványok fölött való szava­zásra térnek át. A konferencia az előterjesz­tett és a bizottság által módosított határoza­tokat és al­apelveket a­ blop szava­zásban nagy lelke­sedés­sel elfogadja. Az angol és francia küldöttek indítványára a konferencia rokonszenvét fejezi ki az 1920. évi romániai általános sztrájk áldozatainak és tiltakozik a bebörtönzöt­­tek további fogvatartása ellen. A konferencia tiltakozik ezen reakció ellen, amely csak a magyar fehér terrorral hasonlít­ható össze és követeli a bebörtönzöttek szabadonbocsájtatását A halálraítélt magyar népbizto­sok sorsa. A francia küldöttek a következő indítványt terjesztették a konferencia elé: A volt magyar népbiztosok, Bo­kányi Dezső, Ágoston Péter, Handrich József és Vántos Károly 1920 de­cember 26. óta, más forradalmárok pedig hónapok óta halálra vannak ítélve és azóta a siralomházban ül­nek. A konferencia a volt népbizto­sok ellen való ezen embertelen bánás­mód ellen tiltakozik és nyomatékosan követeli valamennyi politikai okokból üldözöttnek a szabadonbocsátását. A konferencia mind a két indítványt egyhangúan elfogadja. A magyar küldöttek nyilatkozatot adnak a konferencia jegyzőkönyve számára, amelyben kijelentik, hogy abban a pillanat­ban, mihelyst Magyarország proletársága azon­­helyzetben lesz, hogy az Internacionále kér­désében való álláspontját akár legális, akár illegális úton kinyilváníthatja, missziójukat befejezettnek tekintik és küldetési jogaikat Magyarország proletárságának kezébe teszik le. Ezzel a konferencia napirendje kimerült. Ledeboun elnök a konferenciát hatá­sos beszéd kíséretében délután két óra húsz perckor bezárja. A küldöttek a forradalmi szocialista mozgalmat éltetik, a konferencia ezzel befejeződik. A török-görög kérdés, * London, február 28. (Reuter.) A konferencia hivatalos köreiből érkezett értesülés szerint az athéni kormány elutasítja az antant javaslatát, hogy Szmir­­nába és Tráciába vizsgálóbizottságot kül­denek ki. Briand miniszterelnök visszaérkezett Lon­donba. lyik­tés*. Hirdetések fel- C.U„|aL Heinrich hi’-rietést vétele kizárólag «jCh­aseK MelnnCll iroda JJi„n Wien, l„ Wollzelle ti Telefon 809, 527! Német könyv Magyar óráindról ! Egy kis nép nagy regénye! írja ai „8-I7hr-Abend­­blatt“: Széchenyi, Petőfi, Kossuth, Deák, Arany, Tisza Kálmán, Jókai, Mikszáth, Tisza István, Ady Endre, Károlyi Mihály élet- és telemrajzai. Das verwundete Land (E. P. Tal's Verlag, Wien), írta Hátrány Lajos. Kapható minden könyv­kereskedésben. wer te héten -gBj •ttrgeset) szükségem van briluánsra, gyémántra, ta­akra. Carl Brüsk, VL, Hirschengasae 2 lie­as. (Ousijie* Verier­­•krassó sarkiak

Next